Fináli Gábor rabbihelyettes szak II. évf.:
NÁSZÓ


Elhangzott az OR-ZSE zsinagógájának kidusán, 2008.06.06-án.

Eheti szakaszunk Móz. IV. könyvének második szakasza, neve Naszó, ami a leviták megszámlálására utal. Mózes ezen könyve áttételesen az életről szól. Arról, hogy mennyi terv és élet félre mehet, félre csúszhat rossz helyzetfelismerésből, kishitűségből, bizalmatlanságból vagy irigységből adódóan. Ez az a könyv, amiben Izráel fiainak felnőttei, az Egyiptomból kivonuló nemzedék végül nem mehet be az ígéret földjére. A sivatagban kell meghalnia. Ebben van a trónfosztásra készülő lévita, Korách lázadása, aki Mózes ellen tör…., de nem csak negatív kicsengése van a könyvnek. Eheti szakaszunk pont erről tesz tanúbizonyságot.

Minden korban vannak túlbuzgó, nagyon vallásos emberek, akik a világból kivonulva, arról lemondva szeretnének még közelebb kerülni a transzcendenshez.
„Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy nő külön fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis az ÚRnak szenteli magát,  tartózkodjék bortól és részegítő italtól,……. Názírsága egész ideje alatt semmi olyat se egyék, ami szőlőtőről való,……... Názírfogadalmának egész ideje alatt ne érje borotva a fejét, míg le nem telnek azok a napok, amelyekre az ÚRnak szentelte magát. Szent legyen, növessze meg fejének hajfürtjeit. 6Ne menjen be halotthoz az egész idő alatt, amelyben az ÚRnak szentelte magát. Haláluk esetén még  apjával, anyjával, fiútestvérével, nőtestvérével, se tegye magát tisztátalanná, mert Istennek szentelt haj van a fején.”

Nazirság annyit tesz, mint önként vállalt „plusz” micvák - parancsolatok, amikre, amint láttuk, a Tóra teret biztosít.

Hiszen egy hibákkal, bűnökkel teli világban sokakra - és valljuk be joggal -rátörhet az eszképizmus, az elvágyódás.

Mind a három fent említett vállalás egy hibátlan korra való visszautalás, oda való visszavágyódás:
Ez pedig nem más mint: a Gan Eden - Az édenkert.

Az első emberpár a történelem hajnalán mind azt a három dolgot betartotta - vagy csak úgy élt - amire a názir önszántából vállalkozott.

-Nem ismerték a halált

-Nem ettek szőlőt - tudniillik - a tudás fája a szőlő volt.

-Nem vágták és nem gondozták a hajukat, - mint tudjuk a ruházat mellett a hajviselet a civilizáció egyik jele/ jegye, amit az ember magán hord.

Mózesék korában a Szentélynek kellett az elvesztett bűntelenséget, ártatlanságot, vagyis az Éden-kerti állapotot visszacsempésznie a világba. A főpapnak a hajvágás törvényén kívül szinte ugyanezeket a törvényeket kellett megtartania, ilyen volt az alkoholtól való tartózkodás, ill. a tilalom, hogy halott közelében ne tartózkodjon, legyen az akár közeli hozzátartozója. Nem lehetett közel, nem lehetett köze a halálhoz, hogy mindig szolgálatra készen álljon a nép kicsi, mozgó „éden kertjében”, a szentélyben.

Másrészről bölcseink nagyon ambvivalensen álltak a nazirokhoz, igen sokszor kételkedtek a nazirok őszinteségékben. Halkan és óvatosan próbálták lebeszélni őket és próbálták óvni az egyént a végiggondolatlan plusz parancsolatok vállalásától.

A hagyomány szerint: szinte az a bűn, ha valaki nem él teljes életet, és nem használja a világot a megengedett keretek között. Az ilyen személyről azt tartották, hogy számot kell majd adnia az Olam Hábában, - az eljövendő világban.

Bölcseink azt mondták: Ez a világ jónak teremtetett, és a mi dolgunk nem az, hogy kifussunk, kiszaladjunk a világból, hanem épp ellenkezőleg, a világot emeljük feljebb egy magasabb morális szintre. A világot járja át a szentség.

Heti szakaszunk gyöngyszemének tartják azt a részt, ami közvetlenül a naziri törvény után áll. Ez pedig nem más mint a papi, kohanita vagy más néven ároni áldás.

„Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!  Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad!  Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!”
Ezt az áldásformulát adta az Örökkévaló Áronnak, aki az olthatatlan békevágyáról és a teremtmények iránti szeretetéről volt híres.

Az áldás három, egymástól jól elválasztható részből áll. Az első a fizikai és anyagi világra utal, minden áldás, élet alapjára: anyagi, materiális biztonságra, egészségre és jólétre, gazdag teljes életre, és egyben üzen minden nazirságra vágyónak.

A második az „Örökkévaló ragyogása”, amely az Ő tanára, a Tórára utal.

A harmadik a felénk való „odafordulás”, amely az egyéni szinten megmenekülésről, univerzális, vagy kollektív szinten pedig a megváltásról szól.

És legvégén a béke kérése áll. A shalom, mely többet takar a magyar nyelv béke szavánál: nyugalmat, teljességet és harmóniát jelent.

Az ároni áldás mintájára mi is minden imánkat, kádisunkat a béke kérésével zárjuk, ami végső soron az örökkévaló egyik neve is.

Engedjék meg hogy végezetül az Örökkévalónak ezen nevével zárjam gondolataimat:

Shalom Aleichem - Az örökkévaló legyen mindannyiunk felett!

Köszönöm figyelmüket : Shabat Shalom!

Vissza a D'vár Torá-hoz