Budapest, 2004.
október 29.
5765. márchesván 14
A múlt héten azzal fejeztük be a Szent Tóra felolvasását, hogy az Ö.való ígéretet tesz Ábrahámnak
"Vájómer Elochim evál Szárá istechá joledet lechá ben vekárátá et smó Jichák váhákimotí et briti ito librit olám lezáró áháráv.
"
"És mondta I.ten, szülni fog Sára a feleséged gyermeket, fiút, és nevezd a nevét Izsáknak, és kötni fogok szövetséget vele szövetségül az idők végezetéül magzatainak."
Az Ö.való ígéretéhez híven megemlékezett Sáráról, aki fiút szült Ábrahámnak, és nevezték őt Izsáknak.
Ahogy telnek-múlnak az évek, Izsák felnő, erős, okos férfiú válik belőle. A saját család alapításának gondolata is felmerül, hiszen az általánosan elfogadott vélemények szerint 37 éves, amikor egy megrendítő kéréssel fordul az Ö.való Ábrahámhoz.
"Vájómer kách ná et binchá et jehidéchá áser áhávtá et Jichák velech lechá el erec haMoriá vehááléhú sám leolá ál áchád háhárim áser omár élechá"
"És mondta (I.ten), vedd, kérlek fiadat, az egyetlent, akit szeretsz, Izsákot, és menve menj Mória földjére és áldozd fel égőáldozatul a hegyek egyikén, amit mondok neked."
Mit tett Ábrahám? Netán végiggondolta, hogy vajon az Ö.való miért kéri ezt tőlem? Hisz megígérte, hogy Izsák magzatait megsokasítja! Nincs neki felesége, nincsenek utódai! Mi lesz így az ígérettel? Én megteszem, amit kér tőlem, de vajon miért kell feláldoznom a szeretett fiamat. Talán nem tudja megtenni, amit ígért, és így akarja megoldani ezt a problémát?
Nem valószínű. Annál inkább gondolhatta Ábrahám, hogy ha a "Ribónó sel Olám", A Világ Ura azt kéri tőle, hogy tegye meg, Ábrahám megteszi. A Világ Alkotója tudja mindazt, amit mi halandók nem, Ő tudja, mit miért tesz. Ha I.ten ezt kéri tőlem, én megteszem. Hisz ígéretet tett, hogy megsokasítja a népemet, és általuk teszi áldássá a többi népnek
"Venivrechú bechá kól mispáchot hádámá"
És benned lesz áldott minden nemzetsége a földnek.
Nagyon szép gondolat ez. Egy őszinte, tiszta szívében I.tent szerető ember gondolata, aki gondolkodik a micvákon, az Ö.való kérésein, hanem megteszi. Később a zsidó nép a 10 parancsolat másodszori felolvasásakor mondja:
"Et kól áser jedáber HáSém Elochénú Élechá vesámánú veászínú"
És minden, amit mondani fog az Ö.való I.tenünk neked (Mózesnek) és meghallgatjuk és megcselekedjük.
Ahogy Ábrahám védelmezi a népet, melynek jövőjéért még a szeretett fiát is hajlandó feláldozni az Ö.valónak, úgy ezt látjuk majd később Mose Rabbénunál is, aki a pusztai vándorlás során a hibát-hibára, a bűnt-bűnre halmozó népet megvédi az Ö.való haragjától, akár az élete árán is. Olyanok Ők, mint a pásztorok, akik megvédelmezik a nyájukat.
Másnap reggel korán felkel Ábrahám, előkészíti a szamarait, vesz két szolgálót (Eleázárt és Ismaelt) és Izsákot, fát hasogat és elindul. A fa hasogatásának később lesz fontos szerepe, hiszen Ábrahám ezt a saját kezével hajtja végre, amiért később az Ö.való kettéhasítja a tengert az utódai számára.
3 napig mennek, amikor azt olvassuk:
"Vájiszá Ávráhám et énáv vájérá et hamakom meráchok"
És felemelte Ábrahám a szemeit és látta a helyet a messzeségből.
Látta a messzeségben azt a helyet? Milyen helyet? Tesszük fel a kérdést. Ábrahám azt gondolta, a föld nem végcélja az embernek, nem ez az igazi otthona, hanem az ég, ahonnan a lelke származott, és ahová egykor vissza fog térni Teremtőjéhez. Aki ilyen értelemben fogja fel földi hivatását, annak nincs áldozat oly nagy, melyet készséggel ne hozna I.tennek. Ez a tudat vigasztalhatta és bátorította Ábrahámot is, midőn I.ten próbára tette, egyetlen fiát kérve tőle áldozatul. Ábrahám könnyű szívvel ment I.ten parancsát teljesíteni. Miért? Talán nem szerette eléggé? Nem! Hisz egyetlen örököse, reménye, kincse, jövője, mindene volt, de mégis örömmel hozta áldozatul. Miért? Mert:
"Vájérá et hamakom meráchok"
És látta a helyet a messzeségből.
Lelki szemei előtt előre látta, előre sejtette a távoli jövőt, a helyet, ahol látni fogja őt.
A történet vége az Ö.való kegyelméből jóra fordul, és az utolsó pillanatban megállítja Ábrahám kezét és egy a szarvánál fogva beakadt kost tesz egy Ábrahámhoz közeli bokorhoz, ezzel jelezve, hogy nem egy elkóborolt állat ez, hanem ezt helyezte áldozatul az Ö.való Ábrahám elé.
Miért van az, hogy a Teremtés Könyve: Széfer Beresit, a teremtéssel magával csak igen szűkszavúan foglalkozik, pár fejezet (9) és már az ősatyák történeteit olvashatjuk, amely könyv többi részét teszik ki. Ezek a történetek, melyek Ábrahám, Izsák, Jákob és József történetével foglalkoznak, olyan tanításokat tartalmaznak, olyan erkölcsi, morális, hitbéli kérdéseket hoznak fel, melyekből a ma embere sokat okulhat, tanulhat.
Amikor szerte a világban a zsidó lelkek együtt készülnek a szombat örömére, gyertyát gyújtanak, elűzve a sötétséget, behozva a Szent Tóra fényét a házakba, a zsinagógákba, hogy közösségben vagy családban, netán egyesek egyedül, megszenteljék a szombatot az Ö.valónak,
"Séset Jámim jáásze meláchá ubájom hásvií Sábát sábáton Kódes leHáSém"
Hat napig végezd a munkádat és a hetedik napon, szombaton pihenj, szenteld az Ö.valónak.
Mindnyájan egy nagy lelki közösség részei vagyunk, amelyben együtt, közösen, egymásért, a szombat öröméért imádkozunk az Ö.valóhoz, hisz az ima alatt megnyílnak előttünk a Szent Tóra összes rejtelmei. Az imára magának az Ö.valónak is szüksége van. Még ha nem is értjük a szavak értelmét, imáinkkal angyalok és szeráfok karát mozgósítjuk. Az imádkozásban az érzés a fontos. Mindnyájan érezzük, hogy I.ten bennünk van, velünk és körülöttünk... Nézzük meg a természet rendjét, és meglátjuk, hogy I.ten akaratának ez a legszebb megnyilvánulása... Ez az I.ten akarat szabad és eleven. A Sechina a természetben ölt testet, és minden falevél, minden fűszál az Alkotó Szentségét hirdeti.
A Sulchán Áruch óv minket a Szent Tóra parancsolatainak gépies teljesítésétől. A parancsolatok értelmét nem mindig tudjuk, nem mindig találunk rá magyarázatot, ettől még megvannak, és meg is tesszük ezeket. Hallgassunk a szívünkre, ahogy egy népi mondás tartja:
"Ahol ott a szív, ott a szeretet,
Ahol ott a szeretet, ott a boldogság"
Érezzük át a Sabbat szentségét, a szeretteink közelségét, köszöntsük a barátokat, ismerősöket és ne feledkezzünk meg a Világ Alkotójáról, aki mindezt számunkra lehetővé tette.
Sokszor a Sabbat hozza el az öröm szikráját a zsidó nép szívébe, amely oly hosszú gálutot szenved végig. Engedjük, hogy a Sabbat lelkesedést, melegséget öntsön a szívekbe, hiszen a Sechina sem marad meg ott, ahol szomorúság van.
Mindig lebegjen szemünk előtt az Ősatyákat mozgató legfontosabb érzés: a feltétlen, őszinte Szívbeli Szolgálat, melynek mindig alárendelték magukat, ezzel téve oly magasságokra a Kidus HáSém-et, az Ö.való nevének megszentelését.
|
