Közeledik a mindig várt tavasz és vele Pészach, a kalászérés, az árpa
aratás ideje. Legszebb családi ünnepünk első napjaiban, a széder estéken egymás
mellett foglal helyet a família apraja-nagyja, nagyszülő, unoka, esetleg dédunoka.
Több hetes készülődés előzi meg e jeles napokat. Kitakarítunk a házunkból minden
kovászosat, kicseréljük az edényeket, káseroljuk a tűzhelyeket. Gondoskodunk a
maceszról, borról, húsvéti fűszerekről. Purim után már nem eszünk maceszt
Pészachig, hogy annál ízletesebb legyen a "nyomorúság kenyere", amikor a
széder vacsorájánál elfogyasztjuk.
Akár a gondosan rendezett közösségi széderen veszünk részt, vagy a meghitt
családin, mindkét esetben a főszereplő a gyermek. Ő teszi fel a Má nistáná négy
kérdését, nekik válaszolva olvassuk fel a körülbelül kétezer éve ismert
Hágádát.
Megengedjük a kis gazembernek - figyelmét fenntartva -, hogy elcsenje az utóételt, az
áfikoment és csak feltételek mellett adja vissza. Neki olvassuk az étkezés után
szívderítő történetet a kisgödölyéről, tőle kérdezzük, hogy mi van egy,
kettő, három ébren tartva egész éjszakán, mert akkor teljesíthetjük a parancsot
"Higádtá lá binchá" - beszéld el fiaidnak.
Elmondják a szülők, a szolgák, foglyok voltak őseink Egyiptom országában,
építettek két nagy várost, Pitumot és Rámszészt. De kivezette őseinket az
Örökkévaló a szolgaság házából, erős kézzel és kinyújtott karral.
Ehhez még biztosan hozzáteszik a jelenlévő nagyszülők, hogy szolgák, foglyok
voltunk a XX. században, a Király utca - Rákóczi út - a Nagy- és Kiskörút
közötti részen, bezárva a gettóba. Foglyok voltunk elcipelve határon kívülre,
gyenge ruházatban, fagynak kitéve a Don-kanyarba.
Foglyok voltunk marhavagonokba elhurcolva haláltáborokba, de megszabadított minket e
poklokból az Örökkévaló, küldve megmentő seregeket.
Mivel Pészach az idén március 27. estéjétől április 4. estéig tart, és az utolsó
napon, tehát április 4-én mondjuk el a holtakra emlékezve a mászkír imát, e
párhuzam vonása elkerülhetetlen. Ezért kérjük a ma gyerekét, hogy ne csak a két
széder estén, hanem mind a 8 napot betartva tartózkodjék a kovászos ételektől, mert
ha közeli elődeinknek a pokol megpróbáltatása jutott a XX. század negyvenes éveinek
derekán, akkor a ma gyerekeinek elviselhetőnek kell lennie, hogy csak kovásztalan
ételeket fogyasszanak 8 napon keresztül.
Rápillantva a szédertál jelképeire, az első a sült hús, valóban és kimondottan a
Pészachi áldozatra, az egyiptomi kivonulásra utal, de a többi szimbólum a nagyapa
érzéseit is kifejezi.
A tojás a gyászt idézi emlékezetünkbe, azokért, akik az egyiptomi városok
embertelen építkezése, robotja közben pusztultak el, de azokért is, akik máglyán
vagy a közelmúltban krematóriumban, vagy táborokban éhenhalva fejezték be életüket
Isten szent nevéért.
A keserű gyökér a keserűséget,
a sós víz a könnyeket juttatja eszünkbe, jutott belőle bőven távoli és közeli
elődeinknek egyaránt.
A zöldség a reményt keltő tavaszt jelenti, a gyümölcskeverék (chároszet) a maltert
szimbolizálja, amelyet használtak a nagy építkezéseken.
De ez finom édesség is, ellensúlyozandó a keserűségeket. Ugyanis - és ezt el kell
mondani a gyereknek - a Pészach a fogságból való megszabadulás ünnepe, örömnapok
ezek.
Ezért iszunk 4 pohár bort, vagy az ifjabbak kóser szőlőlét, "az ember szívét
bor vidítja" mondja a zsoltár és azért négyet, mert írva vagyon, az
Örökkévaló kivezetett, megmentett, megváltott bennünket és maga népévé tett,
adva a Tórát.
Hálatelt szívvel énekeljük ezért a Hálél imát. Legyenek a gyermekeink vidámak,
ahogy a Tóra írja, Vöszámáchtá böchágechá, Vöchájitá chág szöméách.
Örülj az ünnepnek és légy mindig vidám. Fogadjuk meg az Írás tanácsát, e
gondolatok jegyében kívánunk boldog ünnepeket.
Deutsch Gábor
adjunktus
judaisztika tanár |