Elhangzott 2005.
május 27-én, péntek este, a debreceni zsinagógában
A mindig visszatérő ember izgalmával,
tekintetek kutatásával és az öröm szavaival köszöntöm testvéreimet itt
Debrecenben, az ünnep esti szombati istentiszteleten. Egy esztendő telt el, a tavalyi
tudományos konferencia és az azt követő istentiszteletek óta. Mindannyiotokhoz szól
az ősi köszöntés:
Legyetek áldottak, kik beléptetek imával
megszentelt zsinagógánkba.
Drága testvéreim!
Heti szidránk Bechukotáj, melyet holnap délelőtt olvasunk fel
zsinagógáinkban mindenütt a világon. Az ehhez kapcsolódó haftara Jeremiás
17. fejezetében található:
"Csalárdabb a szív mindennél, és
gyarló nagyon, ki ismerheti azt eléggé?
Én, az Örökkévaló vizsgálom a szíveket, fürkészem a veséket, hogy megadjam
minden embernek, ami megilleti útjai szerint és cselekedetei gyümölcse szerint"
( Jeremiás 17. 9-10 )
Jeremiás felhívja a figyelmet, hogy az Örökkévaló belelát a szívekbe. Nemcsak a
külsőségeket, a felszínt, a valós cselekedeteket látja, hanem pontosan tudja az
emberi szív minden rezdülését.
Jeremiás szavai után, hadd adjam meg az ünnepi tanítást, mintegy kapcsolódóan a
nagy próféta gondolatvilágához, melynek egyik központi eleme. a cselekedet, a micva
teljesítése. Az idézet Sábát traktátusának 127. oldalán található. Reggeli imát
elmondó embernek ez különösen ismert lesz, hiszen imakönyvünk elején is megjelenik
az ősi textus..
"Ezek azok a fogalmak, melyek
jutalmát, eredményét már élvezheted itt e földi létben és ugyanazok az örök
életben, az "olám hábá"-ban is a javadra szolgálnak."
1.
Az első a szülői tisztelet.
Mózes II. könyvében megfogalmazott TÍZ IGE ötödik parancsolata ez., "Tiszteld
apádat és anyádat!". A vallási parancsolat mellett a zsidó ember lelkületéből
is adódik a szülei iránti feltétlen ragaszkodás. Igaz ezen állítás akkor is,
amikor még Isten kegyelméből ők velünk vannak, és igaz akkor is, amikor már
véglegesen elszólította őket az isteni akarat. Velünk vannak, kísérik lépteinket.
Vajon a 20. századi, illetve a 21. sz. elejének embere ugyanúgy gondolkodik, mint
elődei? A klasszikus forrásból idézek:
"Illik csókkal illetni az édesanya
kezét péntek este." A maga fizikai valóságában, vagy a képzeletben. A szülő
iránti tiszteletnek, végtelen szeretetnek a mértéke akkora, hogy szinte az egeket
ostromolja. De vajon a formalitásoknak is mindig eleget teszünk? Vajon hogyan fordulhat
elő, hogy mázkir napján a három zarándok ünnep jeles eseményeinél oly
kevesen jelennek meg zsinagógáinkban? Vajon minek tulajdonítható, hogy egyre kevesebb
ember van, aki el tudná mondani a Kádis ima szavait?
Érdektelenség, avagy tudatlanság az ok? Történészek, szociológusok keresik a
választ. Tudományos publikációkban hipotéziseket olvashatunk, de megnyugtató
feleletet a mai napig nem kaptunk. Nem ritka, hogy gyászévben eljön hozzánk a
gyászoló fiú és a héber betűket nem ismervén, magyar fonetikus betűkkel olvassa
fel "Jiszgádál vejiszkádás"-t. Hirdetjük, vállaljuk, és ha kell,
kiáltjuk is, újból ismerje meg mindenki ősei nyelvét, az imák nyelvét a l'son
hakodest, a héber nyelvet. Az imádság nagy adomány, mellyel élni lehet az öröm
óráján, vagy a fájdalom percén. Gazdagabbak, értékesebbek lehetünk általa
lelkületben és szellemiségben egyaránt.
2.
A szeretet gyakorlása, gmilut haszadim
Korunk a változások időszaka, a "forradalmaké". A legutolsót éppen úgy
nevezzük, hogy a telekommunikáció forradalma. Régente egy esemény híre
több napos vagy hetes késéssel érkezett el, ma szinte a világon mindenütt azonos
időben, azonosan informáltak lehetnek az emberek. A thaiföldi szökőár híre, szinte
az egész világon előtérbe került. A gmilut chaszadim-ra, a szeretet
gyakorlására inspirálva az embereket.
A szeretet gyakorlásának legutolsó közösségi formája, pár hete történt
Újpesten. Soa túlélők második, időnként harmadik generációjához tartozó
fogyatékosai számára gyógyító, ápoló gondozó centrum létesült. Ez is gmilut
chaszadim. Óvni a kiszolgáltatottat, a rászorultat, azokat, akiket a történelem még
a 21. sz. elején is súlyt. A modern tudomány legújabb eszköztárát példaképpen
emelném ki. A zeneterapeuta, az OR-ZSE nemrég végzett kiváló szakembere, a
harmóniát sugárzó zene segítségével oldja meg azoknak lelkét, szívét és
nyelvét, akikhez már az emberi szó sem jut el. A gmilut haszadim-nak nincs
határa, ebből sohasem elég.
3.
A béke megteremtése ember és ember
között
A több mint 5600 éves történelmünk legnagyobb kihívása ez. Változatlanul forrong
világunk. Az elmúlt évszázad utolsó évtizedeinek a megújulást remélő vizionáló
új korszaka kezdődött el. Megingathatatlannak tűnő birodalmak szinte percek alatt
omlottak össze. Nemzeteket éltető ideológiák önmagukkal hasonlottak meg, kerültek a
történelmi ideológiák partikuláris holdudvarába. Háborús helyzetek szűntek meg,
és háborús helyzetek jöttek létre. A legnagyobb vágy és álom mindenki reménye a
sálom, az igazi békesség ember és ember között. Legtöbbször már nem
csatamezőkön, hanem városokban, metropoliszokban, utcákon folyik a nemzetközi terror
által involvált félelem. Eléggé átvizsgálták a repülőt? A gépek a ruhák alá
látnak.
De ki lát a szívbe?
Ki ismeri a lélek legőszintébb rezdülését?
A békesség ember és ember között nagyon messzire került. Imáinkban azonban tovább
él. Köszöntőformánkban is, amit mi mindig szívből kívánunk, hogy legyen
osztályrészünk a sálom, a béke.
4.
A Tóra tanulása mindezekkel felér,
mindezeket magába foglalja.
A tanulás a tudás vágya. A Talmud Tóra a szó szakrális és világi értelemben
egyaránt fontos. Az ember szellemileg is többre vágyik, tudását gyarapítja.
Formális és informális oktatásban részesül. Egyre többet ismer meg az egzakt
tudományokból, egyre közelebb kerül a természet megértéséhez. Nagy lehetőség,
élni kell vele, élni érdemes vele. A zsidó hagyományok tanulása illetve tanítása
mindezek felett áll. Ismerni a jahadut-ot és a tudás által még közelebb
kerülni a megismeréshez, Istenhez, a hithez. Hit nélkül, tradíció nélkül keveset
ér a létünk. Az ősök, tanította írás létünk nélkülözhetetlen alapja.
A marokkói zsidók- így tartja a hagyomány - a következőképpen tanították
gyermekeiket a héber ÁBC betűit fából készült formába mélyítették, a betűk
mélyére mézet csepegtettek, és amikor a gyerek a mézet a szájához vette, megtanulta
a bet,. Tudta, megérezte, hogy a betű, a tudás olyan édes, mint a méz. A Tóra
tanulás mindennel felér.
Jeremiás szavaival fejezném be közös
gondolkodásunkat:
"De áldott a férfi, aki bízik az
Örökkévalóban, mert Isten az ö, biztos menedéke. Olyan lesz, mint a víz mellé
plántált fa, mely folyó felé bocsátja gyökereit, nem érzi, ha jő a hőség, és
levele dús zöld marad. Nem aggódik az aszály évében, és nem szűnik meg
gyümölcsöt hozni."
(Jeremiás 17. 7-8)
Korunk egyik legnagyobb problematikája, hogy a gyönyörűen felújított zsinagógákban
már igen kevés a hívő, aki a Mennyek Urához imádkozhat. Vajha jönnének azok, akik
lélekben visszatérnek gyökereikhez, akik elvesztették Mózes tanítását. Vajha
mindenütt imádsággal szállna a fohász az Egek Urához az örök mondattal, melyen
idő tér sem változtathat, mely hitünk alapja és reményeink forrása. Legszentebb
mondatunk:
Halld Izrael az Örökkévaló a mi Istenünk egyetlen!
Schőner Alfréd |