"...a betű, a tudás olyan édes, mint a méz"

Elhangzott 2005. május 27-én, péntek este, a debreceni zsinagógában

A mindig visszatérő ember izgalmával, tekintetek kutatásával és az öröm szavaival köszöntöm testvéreimet itt Debrecenben, az ünnep esti szombati istentiszteleten. Egy esztendő telt el, a tavalyi tudományos konferencia és az azt követő istentiszteletek óta. Mindannyiotokhoz szól az ősi köszöntés:

Legyetek áldottak, kik beléptetek imával megszentelt zsinagógánkba.

Drága testvéreim!

Heti szidránk Bechukotáj, melyet holnap délelőtt olvasunk fel zsinagógáinkban mindenütt a világon. Az ehhez kapcsolódó haftara Jeremiás 17. fejezetében található:

"Csalárdabb a szív mindennél, és gyarló nagyon, ki ismerheti azt eléggé?
Én, az Örökkévaló vizsgálom a szíveket, fürkészem a veséket, hogy megadjam minden embernek, ami megilleti útjai szerint és cselekedetei gyümölcse szerint"
( Jeremiás 17. 9-10 )

Jeremiás felhívja a figyelmet, hogy az Örökkévaló belelát a szívekbe. Nemcsak a külsőségeket, a felszínt, a valós cselekedeteket látja, hanem pontosan tudja az emberi szív minden rezdülését.
Jeremiás szavai után, hadd adjam meg az ünnepi tanítást, mintegy kapcsolódóan a nagy próféta gondolatvilágához, melynek egyik központi eleme. a cselekedet, a micva teljesítése. Az idézet Sábát traktátusának 127. oldalán található. Reggeli imát elmondó embernek ez különösen ismert lesz, hiszen imakönyvünk elején is megjelenik az ősi textus..

"Ezek azok a fogalmak, melyek jutalmát, eredményét már élvezheted itt e földi létben és ugyanazok az örök életben, az "olám hábá"-ban is a javadra szolgálnak."

1.

Az első a szülői tisztelet.
Mózes II. könyvében megfogalmazott TÍZ IGE ötödik parancsolata ez., "Tiszteld apádat és anyádat!". A vallási parancsolat mellett a zsidó ember lelkületéből is adódik a szülei iránti feltétlen ragaszkodás. Igaz ezen állítás akkor is, amikor még Isten kegyelméből ők velünk vannak, és igaz akkor is, amikor már véglegesen elszólította őket az isteni akarat. Velünk vannak, kísérik lépteinket.

Vajon a 20. századi, illetve a 21. sz. elejének embere ugyanúgy gondolkodik, mint elődei? A klasszikus forrásból idézek:

"Illik csókkal illetni az édesanya kezét péntek este." A maga fizikai valóságában, vagy a képzeletben. A szülő iránti tiszteletnek, végtelen szeretetnek a mértéke akkora, hogy szinte az egeket ostromolja. De vajon a formalitásoknak is mindig eleget teszünk? Vajon hogyan fordulhat elő, hogy mázkir napján a három zarándok ünnep jeles eseményeinél oly kevesen jelennek meg zsinagógáinkban? Vajon minek tulajdonítható, hogy egyre kevesebb ember van, aki el tudná mondani a Kádis ima szavait?

Érdektelenség, avagy tudatlanság az ok? Történészek, szociológusok keresik a választ. Tudományos publikációkban hipotéziseket olvashatunk, de megnyugtató feleletet a mai napig nem kaptunk. Nem ritka, hogy gyászévben eljön hozzánk a gyászoló fiú és a héber betűket nem ismervén, magyar fonetikus betűkkel olvassa fel "Jiszgádál vejiszkádás"-t. Hirdetjük, vállaljuk, és ha kell, kiáltjuk is, újból ismerje meg mindenki ősei nyelvét, az imák nyelvét a l'son hakodest, a héber nyelvet. Az imádság nagy adomány, mellyel élni lehet az öröm óráján, vagy a fájdalom percén. Gazdagabbak, értékesebbek lehetünk általa lelkületben és szellemiségben egyaránt.

2.

A szeretet gyakorlása, gmilut haszadim

Korunk a változások időszaka, a "forradalmaké". A legutolsót éppen úgy nevezzük, hogy a telekommunikáció forradalma. Régente egy esemény híre több napos vagy hetes késéssel érkezett el, ma szinte a világon mindenütt azonos időben, azonosan informáltak lehetnek az emberek. A thaiföldi szökőár híre, szinte az egész világon előtérbe került. A gmilut chaszadim-ra, a szeretet gyakorlására inspirálva az embereket.

A szeretet gyakorlásának legutolsó közösségi formája, pár hete történt Újpesten. Soa túlélők második, időnként harmadik generációjához tartozó fogyatékosai számára gyógyító, ápoló gondozó centrum létesült. Ez is gmilut chaszadim. Óvni a kiszolgáltatottat, a rászorultat, azokat, akiket a történelem még a 21. sz. elején is súlyt. A modern tudomány legújabb eszköztárát példaképpen emelném ki. A zeneterapeuta, az OR-ZSE nemrég végzett kiváló szakembere, a harmóniát sugárzó zene segítségével oldja meg azoknak lelkét, szívét és nyelvét, akikhez már az emberi szó sem jut el. A gmilut haszadim-nak nincs határa, ebből sohasem elég.

3.

A béke megteremtése ember és ember között

A több mint 5600 éves történelmünk legnagyobb kihívása ez. Változatlanul forrong világunk. Az elmúlt évszázad utolsó évtizedeinek a megújulást remélő vizionáló új korszaka kezdődött el. Megingathatatlannak tűnő birodalmak szinte percek alatt omlottak össze. Nemzeteket éltető ideológiák önmagukkal hasonlottak meg, kerültek a történelmi ideológiák partikuláris holdudvarába. Háborús helyzetek szűntek meg, és háborús helyzetek jöttek létre. A legnagyobb vágy és álom mindenki reménye a sálom, az igazi békesség ember és ember között. Legtöbbször már nem csatamezőkön, hanem városokban, metropoliszokban, utcákon folyik a nemzetközi terror által involvált félelem. Eléggé átvizsgálták a repülőt? A gépek a ruhák alá látnak.
De ki lát a szívbe?
Ki ismeri a lélek legőszintébb rezdülését?
A békesség ember és ember között nagyon messzire került. Imáinkban azonban tovább él. Köszöntőformánkban is, amit mi mindig szívből kívánunk, hogy legyen osztályrészünk a sálom, a béke.

4.

A Tóra tanulása mindezekkel felér, mindezeket magába foglalja.

A tanulás a tudás vágya. A Talmud Tóra a szó szakrális és világi értelemben egyaránt fontos. Az ember szellemileg is többre vágyik, tudását gyarapítja. Formális és informális oktatásban részesül. Egyre többet ismer meg az egzakt tudományokból, egyre közelebb kerül a természet megértéséhez. Nagy lehetőség, élni kell vele, élni érdemes vele. A zsidó hagyományok tanulása illetve tanítása mindezek felett áll. Ismerni a jahadut-ot és a tudás által még közelebb kerülni a megismeréshez, Istenhez, a hithez. Hit nélkül, tradíció nélkül keveset ér a létünk. Az ősök, tanította írás létünk nélkülözhetetlen alapja.
A marokkói zsidók- így tartja a hagyomány - a következőképpen tanították gyermekeiket a héber ÁBC betűit fából készült formába mélyítették, a betűk mélyére mézet csepegtettek, és amikor a gyerek a mézet a szájához vette, megtanulta a bet,. Tudta, megérezte, hogy a betű, a tudás olyan édes, mint a méz. A Tóra tanulás mindennel felér.

Jeremiás szavaival fejezném be közös gondolkodásunkat:

"De áldott a férfi, aki bízik az Örökkévalóban, mert Isten az ö, biztos menedéke. Olyan lesz, mint a víz mellé plántált fa, mely folyó felé bocsátja gyökereit, nem érzi, ha jő a hőség, és levele dús zöld marad. Nem aggódik az aszály évében, és nem szűnik meg gyümölcsöt hozni."
(Jeremiás 17. 7-8)

Korunk egyik legnagyobb problematikája, hogy a gyönyörűen felújított zsinagógákban már igen kevés a hívő, aki a Mennyek Urához imádkozhat. Vajha jönnének azok, akik lélekben visszatérnek gyökereikhez, akik elvesztették Mózes tanítását. Vajha mindenütt imádsággal szállna a fohász az Egek Urához az örök mondattal, melyen idő tér sem változtathat, mely hitünk alapja és reményeink forrása. Legszentebb mondatunk:
Halld Izrael az Örökkévaló a mi Istenünk egyetlen!

Schőner Alfréd