Imával szálljon
fohászunk az Egek Urához az életért, hogy újból együtt mondhassuk el
a klasszikus szavakat: Áldott legyen az Örökkévaló, a világ alkotója
"aki életben tartott bennünket, s
megengedte számunkra, hogy megérjük ezt a mai napot."
Ismét eltelt egy év, a háttérben sok-sok esemény. A szívünkben, a
lelkünkben a legmélyebb pontig odaégette nyomát a XXI. századi
történelem hatodik polgári esztendeje.
Sok mindent tanultunk, tapasztaltunk, de talán mégis több bennünk a
kérdés. Kaptunk még egy évet itt a földi életben, ugyanakkor
elvesztettünk ismerőst, barátot. Hősi halottaink száma több mint
200. Gazdagodtunk életismeretben, talán némileg bölcsességben,
miközben szertefoszlott sok remény a világban?
Néhány nappal Ros Hásáná beköszöntése előtt a tanítás központi
gondolata:
a felelősség.
Tálitban és tfilinben imádkozó katonák Izrael északi határán.
( Árutz 2.) 2006. 08.13. 15.23
Kiért tartozunk felelősséggel? Csak önmagunkért? A másikért? A
világért?
Több mint 5700 éves zsidó történelmünk is azt tanította, hogy a
felelősség nagyon összetett, s mindig aktuális fogalom. Mi, a
"felelősség népe, vallása" voltunk és vagyunk. Azonban mások nem
mindig viseltettek felelősséggel irántunk. Sok évezred tengernyi
megpróbáltatása idején, amikor kellett volna egy segítő kéz, vagy
szó, talán imádság, a világ úgy tett, mint az az ismert kis kínai
szobor, amelynek figurája odatette a kezét a szemére, hogy ne
lásson, a fülére, hogy ne halljon, s a szájára, hogy ne kelljen
beszélni.
Úgy tűnik nincs vége az erőszak tobzódásának, sőt. Egyszer
Budapesten, a repülőtérre tartó oroszországi zsidók, másszor más
népek fiai ellen Tokióban, Moszkvában, Londonban, Belfastban,
New-Yorkban, Madridban. Nemcsak az épületek dőltek össze...
Végtelenül tobzódik az erőszak, és mindannyiszor azt kérdezzük, hol
van az ember felelőssége. Vajon úgy kell-e élni, gondolkozni, mint
az ismert "kínai figurának"? Nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk?
Nem velünk történik. S a médiumok tájékoztatnak. De, hogyan? No
comment.
Ilyenkor, Ros Hásáná napján
"minden teremtmény odajárul Isten elé, hogy megítéltessék". Nem az
áll a hagyományos irodalomban, hogy csak a zsidók, hanem minden
teremtmény, minden ember, nemre, vallásra, életkorra való tekintet
nélkül megítéltetik azon a napon. Hogyan és miképpen tovább? Hogyan
és miképpen az új évszázadban? Vajon ember állhat-e közömbösen és
némán, ha ártatlan embereket mészárol le a tomboló, gyilkos őrület?
Több mint 160 katyusalövedék esett Észak Izraelre csak augusztus
13.-án
Izraelben ismét átéltük a terror tobzódását. Láttuk, éreztük,
átvészeltük, hogyan támadt több mint 4500 rakétával Izraelre a
fanatikusok, fundamentalisták serege. Láttam Kirját Smonát romokban,
Haifát és Cfátot, Metulát a szirénák és a robbanások közepette,
Náháriá és Ákko, Kármiél, Tibériás máskor turistákkal teli
paradicsomát, szinte üresen. Éreztem a légópincék remegő falát,
katonáink elszántságát. Láttam a képernyőn a meggyilkolt fiatal
katonák fényképét, s lelkem mélyén felzokogott a tehetetlenség:
Uram! Hiszen még alig éltek. Ott a háború néhány hete alatt
vissza-visszatért egy nem is olyan régi esemény borzalmas emléke.
Mindannyiunkat megviselt az öt évvel ezelőtt történt New-York-i
tragédia, amikor öngyilkos repülőgép-eltérítők lerombolták a modern
világ szimbólumait, a World Trade Center tornyait. Látva, hogy
védtelen emberek ezrei halnak meg egy gyűlölködő fundamentalista
ideológia következtében, felmerül a kérdés: mi a teendő?
Az izraeli vallási élet egyik tekintélye, Háráv Elisá Ávinér a
tragédia hatása alatt így írt akkor a New-York-i tragédiáról
(Internet, Kipá , 2001. 09. 15.
http:// www.maale.org.il..)
Isten teremtményei a vér tengerében pusztulnak el, a tűz, a vas és a
beton tengerében, és vajon mi zsidók akkor ne sírjunk? Ne szóljon
imánk, ha emberek ezrei pusztulnak el védtelenül? Akinek zsidó
szíve, zsidó lelke van, nem maradhat csendben e szörnyű esemény
láttán!!
A cikk szerzője hivatkozik Ráv Cook-ra, a XX. század egyik nagy
zsidó gondolkodójára, aki ekképp fogalmazott:
Az emberek és a népek iránti szeretet ott kell, hogy legyen minden
zsidó ember lelkében. A demokratikus, a szabadon gondolkodó világon
alapvető fogalom a tolerancia és együttérzés, mert akkor várhatjuk
csak el, hogy a világ megérti azokat a megpróbáltatásokat és
szenvedéseket, amelyeket a mi népünk élt, vagy él át a mai napig.
Szerte a világban, ahol ilyen eseményeket látunk, vagy ilyen
hangokat hallunk, a zsidó ember szívében rossz érzések, félelmek, az
egykor átélt borzalmak kavarognak.
A zsidó ember nem maradhat közömbös mások szenvedése iránt, de
elvárja, hogy más se legyen közömbös az ő sorsa iránt. Mert mit akar
a zsidó? Csendben élni, békében, nyugalomban teremteni, alkotni,
kutatni, tanítani, felnevelni gyermekeit. Nyugodtan felülni egy
repülőre, s nem attól félni, hogy fegyverként használják azt.
A tűzszünet pillanata (Árutz 2)
2006.08.14.9.53h
Az ókori Szentélyben a
Kohén Hágádol, a főpap szolgálatát, a Tóra és
Joma traktátusa alapján rögzíti, s örök értékű fennkölt imáját
adaptálja a nagyünnepi liturgia. E költői szavakat idézzük.
"Oh legyen a Te Akaratod, Istenünk és Őseink Istene, hogy ez az év,
amely következik, javunkra legyen és Izrael házának javára. Olyan
esztendő legyen, amelyben javaid kincstárát megnyitod. Bőség éve.
Áldás éve. Szerencse éve. Gabonának és mustnak éve. A boldogság és a
Szentély diadalának éve. Öröm, derű éve. Jó élet éve. Harmat és eső,
termékenység és verőfény éve. Olyan esztendő legyen, amelyben a
zamatos növények édessé érlelik gyümölcseiket. Olyan esztendő,
melyben, a bűnbocsánat tisztaságában élünk." (Hevesi Simon
fordítása)
Az egész világ feszültséggel, aggodalommal s várakozással teli.
Vajon mi lesz holnap? Lesz-e holnap?
Én hiszem teljes hittel, hogy lesz holnap, hogy még édes a fény,
melynek napsugarait időnként eltakarják a terror árnyai. Építünk
tovább hitéletet, otthont és munkahelyet, közősséget és közös
értéket. Amikor az 5767. zsinagógai évet köszöntjük, idézzük a nagy
próféta szavait.
"És te ne félj szolgám Jákob, úgymond az Örökkévaló, és ne rettegj
Izrael, mert én megsegítelek távolból. " (Jeremiás 30. 10)
Benne, a Világ Alkotójában bízunk, aki kegyelemmel, szeretettel és
irgalommal viseltetik az alázatos lélekkel és meghallja fohászunkat,
s békét ad Izraelnek, s az egész világnak. Egészségért, nyugalomért,
életért, békességért, békéért imádkozunk e napokban. Hozzon az
Örökkévaló boldogságot, optimizmust és reményt az arra szomjazóknak.
E gondolatokkal köszöntöm Hittestvéreinket határainkon belül és az
emberlakta föld minden részén:
Életörömmel gazdag új zsinagógai évet kívánok egyénnek, közösségnek,
egész Izraelnek!
Ámen
(A képeket e cikk írója mobiltelefon segítségével a TV képernyőjéről
készítette az események pillanatában. Így, elnézést a képek
minőségéért!)
|