(Elhangzott az ORZSE zsinagógájában, 5767. Toldot
szombatján)
Vöéle tajldajsz jichok...
"Ez Izsák története, Izsák Ábrahám fia, ki őt nemzette."
A heti szakasz első mondata kihangsúlyozza, hogy Izsák
történetének legfontosabb mozzanata, hogy ő Ábrahám fia. Egyetlen
hetiszakaszba sűrítve ismerkedhetünk meg Izsák történetével.
Atyja életével három heti szidra foglalkozott, fiának, Jákobnak
történetét pedig hat hetiszakaszon keresztül olvassuk. Ábrahám a
zsidó nép mintaképe, Jákob élete pedig Izrael hányatott történetét
szimbolizálja.
Vájeeháv jichok esz észov…
"Izsák szerette Ézsaut, mert szerette a vadat, Rebekka pedig Jákobot
szerette."
Ézsau a mező embere volt, rabbinikus felfogás szerint kóbor vadász,
aki Nimródhoz hasonlóan rossz jellem, mert a vadász életével – egyes
vélemények szerint –összefügg a kegyetlenség . Tudjuk, hogy a zsidó
gondolkodás több évezredes történetén végig vonul az állatokkal
szemben gyakorolt kegyetlenség tiltása és az azt gyakorlók
megvetése. Ez a kóserság egyik első feltétetle, mintegy
előfeltétele. Jákob a sátorlakó, az erkölcsös, mértékletes jellem,
akinek foglalkozása is a megbizhatóságot jelképezi. A földművelő
–pásztorkodó életmód a kiszámíthatóságot, a stabilitást jelentette
az ősatyák korában.
Az idézett (pószuk) szentírási mondat szerint az egyik szülő az
egyik gyermeket, a másik a másikat kedvelte jobban és ez a család
felbomlásához vezetett. Ezért is mondja egy középkori zsidó bölcsre
visszavezetett szállóige: "Szeresd gyermekeidet pártatlan
szeretettel".
Vájajmer észov el jáakajv hatiéni no min hoódajm...
"És szólt Ézsau Jákobhoz: Adj kérlek ennem ebből a főzelékből, mert
fáradt vagyok. Ezért nevezték el Edómnak."
A jámbor sátorlakó lencsefőzeléket főzött, melynek az illata
hivogatón szólt. A kóborlástól elcsigázott vadász, a mezőről jövet
nem tudott ellenállni a gözölgő étel illata által keltett testi
vágynak. Ezt a "lóát", vritül "láat" ige is jelzi, amely egyébként
nem fordul elő máshol a Tanachban, a héber Bibliában. A mohó,
állataias evést jelenti. Nem azt mondja: adj ennem, hanem: adj
nyelnem!
Az Edóm név pedig, egy korábbi szentírási helyre utal, amelyben
Ö-való mondja Rebekkának:
"Két nemzet van a te méhedben, és két nép válik szét belsődből, az
egyik nép erősebb lesz a másik népnél, s az idősebb szolgálja majd a
fiatalabbat".
Jákob, azaz Izrael az egyik, és Ézsau, akit Edómnak neveztek el, a
másik. Az ikrek közül Jákob jött ki Ézsau után, de kezével Ézsau
sarkát fogva, mintha vissza akarná őt tartani, hogy megelőzhesse az
elsőszülöttségben. És valóban a maszoretikus zsidó felfogás az
Izraellel ellenséges népeket az Ézsautól származó Edommal
azonosítja. Maga az elsőszülöttség rangot, kiválasztottságot
jelentett, ami megmutatkozott az öröklésnél is. A kohanita hivatást
is az első szülöttek töltötték be, egészen az aranyborjú esetéig.
Vájajmer jáakajv...
"És felelt Jákob: Add el hát nekem a mai napon elsőszülöttségedet"
Elítélendő-e Jákob sóvárgása az elsőszülöttségi jogokért? Az adott
korban a törzsek, nemzetségek, nagycsaládok fejei rendkívüli
felelősséggel bírtak. Bírái, papjai, és minden dolgokban vezetői
voltak családjuknak, nemzetségüknek. Elsőszülöttség, vagy
alkalmasság? A vezetőválasztás az alkalmasság, vagy a kettő
kombinálása mellett volt. A kiválasztás az öröklési joggal
rendelkezők közül, azt jelentette, hogy a kiválasztottat
gyermekkorától fogva úgy tekintették, arra nevelték, és óvták,
nehogy alkalmatlanná váljon a családfői szerepre. A viszályok,
torzsalkodások elkerülésére, a család a nemzetség kiszámítható,
nyugodt légkörének biztosítására széles körben bevált az
elsőszülöttség intézménye.
Alkalmas volt-e Ézsau -, akit inkább kapzsinak, magának valónak,
ingerlékenynek ismerhetünk meg a Szentírási versekből-, magatartása
alapján a papi hivatásra. Semmiképen nem.
Hiné onajhi hajlékh lómusz
"Ime én a halál elé megyek, mire való nekem az elsőszülöttség?"
Halálosan éhes vagyok, mondja annak az éhes embernek a túlzásával,
akinek határtalan étvágya van. Jól látható, hogy Ézsau nem értékeli
a kérdéses méltóságot és a vele járó jogokat jelentőségüknek
megfelelően.
" És szólt Jákob: Esküdj meg előbb nekem. És megesküdött neki, és
eladta elsőszülöttségét Jákobnak"
Miért adta el Ézsau egy tál lencséért a legértékesebb, szellemi
természetű jogokat? Miért áldozta fel pillanatnyi vágyának
kielégítésére a misztikus jelentőségű értékeket? Mert hirtelen
határozó vadász, ingadozó jellem és érzékeinek rabja volt.
Megérdemli az az elsőszülöttségi jogot, akinek annyit sem ért
Ábrahám szellemi öröksége, mint egy tál lencse? Vajha mindez
elsősorban anyagi előnyökkel járt volna, eladta-e volna jogát Ézsau?
Jellemrajzából kikövetkeztethetően nem.
Hákajl kajl jáakajv vöhájódájim jödé észov
"...a hang Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei"
Izsák félig vak, ezért nem láthatja, hogy Ézsau képében Jákob
jelenik meg előtte, kételkedik. Bölcseink szerint az idézett mondat
jelszavunkká változott történelmünk során. Jákob, azaz Izrael a
hanggal-, a Tóra hangjával- biztosította fennmaradását
Ézsau, azaz Edom, a mindenkori gonoszság a kezével,- a kéz
erőszakával, gyakorolta hatalmát.
Kívánok minden kedves hitssorsomnak a Tóra szellemében eltöltött
sok-sok békés szombatot! A Tóra szent szellemével és nem erővel!
Gut Sábesz! Békés, áldott, szép Sábeszt kívánok Önöknek és minden
zsidó testvérünknek szerte a Földön!
Budapest, 2006. november 24.
Asztalos Károly
rabbijelölt |