Asztalos Károly rabbiképző szak III. évf.
Gondolatok Toldot szidrájához

(Elhangzott az ORZSE zsinagógájában, 5767. Toldot szombatján)
 

Vöéle tajldajsz jichok...

"Ez Izsák története, Izsák Ábrahám fia, ki őt nemzette."
A heti szakasz első mondata kihangsúlyozza, hogy Izsák
történetének legfontosabb mozzanata, hogy ő Ábrahám fia. Egyetlen hetiszakaszba sűrítve ismerkedhetünk meg Izsák történetével.
Atyja életével három heti szidra foglalkozott, fiának, Jákobnak történetét pedig hat hetiszakaszon keresztül olvassuk. Ábrahám a zsidó nép mintaképe, Jákob élete pedig Izrael hányatott történetét szimbolizálja.

Vájeeháv jichok esz észov…

"Izsák szerette Ézsaut, mert szerette a vadat, Rebekka pedig Jákobot szerette."
Ézsau a mező embere volt, rabbinikus felfogás szerint kóbor vadász, aki Nimródhoz hasonlóan rossz jellem, mert a vadász életével – egyes vélemények szerint –összefügg a kegyetlenség . Tudjuk, hogy a zsidó gondolkodás több évezredes történetén végig vonul az állatokkal szemben gyakorolt kegyetlenség tiltása és az azt gyakorlók megvetése. Ez a kóserság egyik első feltétetle, mintegy előfeltétele. Jákob a sátorlakó, az erkölcsös, mértékletes jellem, akinek foglalkozása is a megbizhatóságot jelképezi. A földművelő –pásztorkodó életmód a kiszámíthatóságot, a stabilitást jelentette az ősatyák korában.
Az idézett (pószuk) szentírási mondat szerint az egyik szülő az egyik gyermeket, a másik a másikat kedvelte jobban és ez a család felbomlásához vezetett. Ezért is mondja egy középkori zsidó bölcsre visszavezetett szállóige: "Szeresd gyermekeidet pártatlan szeretettel".

Vájajmer észov el jáakajv hatiéni no min hoódajm...

"És szólt Ézsau Jákobhoz: Adj kérlek ennem ebből a főzelékből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték el Edómnak."

A jámbor sátorlakó lencsefőzeléket főzött, melynek az illata hivogatón szólt. A kóborlástól elcsigázott vadász, a mezőről jövet nem tudott ellenállni a gözölgő étel illata által keltett testi vágynak. Ezt a "lóát", vritül "láat" ige is jelzi, amely egyébként nem fordul elő máshol a Tanachban, a héber Bibliában. A mohó, állataias evést jelenti. Nem azt mondja: adj ennem, hanem: adj nyelnem!
Az Edóm név pedig, egy korábbi szentírási helyre utal, amelyben Ö-való mondja Rebekkának:
"Két nemzet van a te méhedben, és két nép válik szét belsődből, az egyik nép erősebb lesz a másik népnél, s az idősebb szolgálja majd a fiatalabbat".

Jákob, azaz Izrael az egyik, és Ézsau, akit Edómnak neveztek el, a másik. Az ikrek közül Jákob jött ki Ézsau után, de kezével Ézsau sarkát fogva, mintha vissza akarná őt tartani, hogy megelőzhesse az elsőszülöttségben. És valóban a maszoretikus zsidó felfogás az Izraellel ellenséges népeket az Ézsautól származó Edommal azonosítja. Maga az elsőszülöttség rangot, kiválasztottságot jelentett, ami megmutatkozott az öröklésnél is. A kohanita hivatást is az első szülöttek töltötték be, egészen az aranyborjú esetéig.

Vájajmer jáakajv...

"És felelt Jákob: Add el hát nekem a mai napon elsőszülöttségedet"

Elítélendő-e Jákob sóvárgása az elsőszülöttségi jogokért? Az adott korban a törzsek, nemzetségek, nagycsaládok fejei rendkívüli felelősséggel bírtak. Bírái, papjai, és minden dolgokban vezetői voltak családjuknak, nemzetségüknek. Elsőszülöttség, vagy alkalmasság? A vezetőválasztás az alkalmasság, vagy a kettő kombinálása mellett volt. A kiválasztás az öröklési joggal rendelkezők közül, azt jelentette, hogy a kiválasztottat gyermekkorától fogva úgy tekintették, arra nevelték, és óvták, nehogy alkalmatlanná váljon a családfői szerepre. A viszályok, torzsalkodások elkerülésére, a család a nemzetség kiszámítható, nyugodt légkörének biztosítására széles körben bevált az elsőszülöttség intézménye.
Alkalmas volt-e Ézsau -, akit inkább kapzsinak, magának valónak, ingerlékenynek ismerhetünk meg a Szentírási versekből-, magatartása alapján a papi hivatásra. Semmiképen nem.

Hiné onajhi hajlékh lómusz

"Ime én a halál elé megyek, mire való nekem az elsőszülöttség?"
Halálosan éhes vagyok, mondja annak az éhes embernek a túlzásával, akinek határtalan étvágya van. Jól látható, hogy Ézsau nem értékeli a kérdéses méltóságot és a vele járó jogokat jelentőségüknek megfelelően.

" És szólt Jákob: Esküdj meg előbb nekem. És megesküdött neki, és eladta elsőszülöttségét Jákobnak"

Miért adta el Ézsau egy tál lencséért a legértékesebb, szellemi természetű jogokat? Miért áldozta fel pillanatnyi vágyának kielégítésére a misztikus jelentőségű értékeket? Mert hirtelen határozó vadász, ingadozó jellem és érzékeinek rabja volt. Megérdemli az az elsőszülöttségi jogot, akinek annyit sem ért Ábrahám szellemi öröksége, mint egy tál lencse? Vajha mindez elsősorban anyagi előnyökkel járt volna, eladta-e volna jogát Ézsau? Jellemrajzából kikövetkeztethetően nem.

Hákajl kajl jáakajv vöhájódájim jödé észov

"...a hang Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei"

Izsák félig vak, ezért nem láthatja, hogy Ézsau képében Jákob jelenik meg előtte, kételkedik. Bölcseink szerint az idézett mondat jelszavunkká változott történelmünk során. Jákob, azaz Izrael a hanggal-, a Tóra hangjával- biztosította fennmaradását

Ézsau, azaz Edom, a mindenkori gonoszság a kezével,- a kéz erőszakával, gyakorolta hatalmát.

Kívánok minden kedves hitssorsomnak a Tóra szellemében eltöltött sok-sok békés szombatot! A Tóra szent szellemével és nem erővel!
Gut Sábesz! Békés, áldott, szép Sábeszt kívánok Önöknek és minden zsidó testvérünknek szerte a Földön!

Budapest, 2006. november 24.
Asztalos Károly
rabbijelölt

Vissza a d'VAR Torá-hoz