A Tórát, Mózes öt könyvét gyakran nevezik "törvénynek",
törvénykönyvnek. A "torá"-szó egyik jelentése valóban
"törvény", de elsődleges jelentése: tan, oktatás, tanítás. És valóban,
Mózes öt könyve amellett, hogy elmondja a zsidó nép korai történetét egészen a
honfoglalásig, az i.e.-i XIV-XII. századig, törvényeket tartalmaz, és nagyon sok
tanítást. E tanítások mindig az őseinkről szóló történetekbe vannak szőve és a
hozzánk közel álló példákkal bemutatják azt, hogy milyen viselkedést, milyen
magatartást, gondolkodást vár tőlünk az Örökkévaló, miként kell
embertársainkhoz viszonyulnunk - legyenek azok rokonaink, vagy távolállók, teljesen
idegenek.
A Tóra e héten felolvasásra kerülő szidrája, heti szakasza, a Párását Vájésev,
amely elmondja korai történelmünk egyik jelentős alakjának, Já'ákov ősatyánk
egyik fiának, Józsefnek életét, illetve életének egy meghatározó szakaszát,
hasonlóan a korábbi szidrákhoz, nagyon fontos tanításokat tartalmaz.
Amikor József történetéről beszélünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy ifjú éveinek
sanyarú sorsát, a vele megesett bűnös cselekedeteket, vagyis a gödörbe dobását és
a rabszolga-kereskedők kezére adását egyedül gonosz indulatú testvérei rovására
írjuk. Nyilvánvaló, hogy a testvérek nem voltak jó emberek, de ha figyelmesen
olvassuk heti szakaszunkat, több helyen is felfigyelünk arra, hogy Já'ákov, az atya,
és maga József, az elkényeztetett, kedvenc gyermek viselkedése nagymértékben
felelős azért, hogy a testvérekben addig csak szunnyadó indulatok az erőszakos
cselekvés szintjére törtek.
Már rögtön az első néhány mondatból megtudjuk, hogy József, féltestvéreivel
együtt juhokat legeltetett, "és rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz." Ez
utóbbi félmondat nyilvánvalóan azt jelenti, hogy József - akár okkal, akár ok
nélkül - árulkodott testvéreiről atyjuknak. Rögtön a következő mondat arról
tájékoztat, hogy "Izráel - vagyis Já'ákov - jobban szerette Józsefet, mint
többi fiait [...] és csináltatott neki egy tarka köntöst." És nyomban azután
megbizonyosodhatunk arról, amit korábban már sejtettünk, vagyis:"Mikor testvérei
látták, hogy atyjuk jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték, és nem
tudtak vele barátságosan beszélni."
Ezt követően még arról értesülünk, hogy József két alkalommal olyan szimbolikus
álomról beszélt testvéreinek, amelyekből, és főleg amelyek elmeséléséből azt a
következtetést vonták le, hogy József uralkodni akar felettük, alávetett helyzetben
kívánja őket látni. A Tóra megállapítása szerint: "[...] ekkor még inkább
gyűlölték."
A testvérek az első adandó alkalmat megragadták, hogy megszabaduljanak
kellemetlenkedő, már-már fenyegetően viselkedő öccsüktől. Az elhatározott
gyilkosságot R'uvén, a józanabb és jólelkű testvér akadályozta meg, aki a
végzetes tettről lebeszélte testvéreit, és egy gödröt javasolt, hogy abba dobják
az ifjút. Idő multával feléjük közeledő karavánt pillantottak meg, s J'hudá, egy
másik testvér, aki ugyancsak a gyilkosság ellen volt, javasolta, hogy adják el
öccsüket a kereskedőknek. Atyjukat, Já'ákovot értesítették, hogy kedvenc gyermeke
vadállat martaléka lett.
A midjanita kereskedők Potifárnak, a fáraó főtisztjének adták el Józsefet,
Egyiptomban.
Vajon miért történt mindez? Miért kellett Já'ákovot, az idős, gyermekét olyannyira
szerető apát, a lesújtó, bár hamis hír hallatára hosszú, többéves szenvedésnek
kitenni? Miért kellett a serdülő fiúnak a halálfélelemtől a rabszolgaság
kilátástalanságáig oly nehéz megpróbáltatásokat elszenvednie?
Az apának és a fiának is komoly jellembeli, az emberi érzelmeket sértő hibái
voltak, amelyek nem összeegyeztethetők az Örökkévaló által számunkra rendelt
viselkedésformákkal, gondolkodásmóddal. Já'ákov jobban szerette egyik gyermekét,
Józsefet, testvéreinél. Ez hiba, - mondhatnánk: bűn! Ezt azzal súlyosbította, hogy
kendőzetlenül a sértettek tudomására is hozta.
A fiú, József, a testvéri szeretet, a testvérek iránti megbecsülés, az
Örökkévalónak tetsző alázat ellen vétett, amikor rosszat szólt testvéreiről,
amikor hivalkodó módon előadta álmait, nem törődve testvérei érzéseivel.
A fia elvesztése feletti fájdalom, a mélységes gyász nem tette megkeseredett emberré
Já'ákovot; nem fordult el az Örökkévalótól, - az Ő útját járta.
A gödör mélyén töltött idő, a rabszolgakaravánhoz kötött vánszorgás nem
keltette fel a bosszú érzetét, nem forralt bosszúvágyat József szívében.
Szenvedésnek alávetetten, de az Örökkévaló iránti bizalommal teltek napjai.
A Tóra így folytatja: "És az Örökkévaló Józseffel volt és ő szerencsés
ember lett [...]"
Gazdája, az egyiptomi Potifár felfedezte az ifjú rabszolgában, hogy isteni
gondviselés kíséri lépteit, cselekedeteit, és mint legalkalmasabb személyt, háza
és háztartása felügyelőjévé tette meg. E nagy szerencse nem tette elbizakodottá
Józsefet, hanem tovább erősítette jellemét. Amikor Potifár felesége ura iránti
hűtlenségre akarta rábírni az ifjút, ez erkölcsi érvekre, az Örökkévaló
törvényére hivatkozva utasította vissza a minden jóval kecsegtető, egyre
erőszakosabb csábítót.
Hogy az isteni próbatétel - hiszen itt erről van szó - teljes legyen, a
visszautasított, bosszúra áhítozó asszony vádaskodásának hitelt adva, Józsefet
börtönbe zárják. Az itt eltöltött esztendők sem rossz tulajdonságokat, torz
gondolatokat-érzelmeket hoztak felszínre Józsefből, "mert az Örökkévaló vele
volt." A börtönben kivételes bánásmódban részesült, és ott nyilvánult meg
egy isteni adománya, az álomfejtés tudománya, amely nemsokára nagy szerencséhez
juttatta Józsefet; pályafutása elképzelhetetlen magasságokba ívelt.
Mit tanít nekünk ez a szidra? Hibáink, rossz cselekedeteink, torz gondolataink
javítására, jóvátételére megvan a lehetőség, helyesebben megkapjuk a
lehetőséget. Amennyiben ezt felismerjük és élünk is vele, Józsefhez hasonlóan
"az Örökkévaló velünk lesz, s amint cselekszünk, az Örökkévaló sikeressé
teszi."
Borsányi Schmidt
Ferenc
|
