Szociológiai Szemle 2009/1, 73–82.
MEGEMLÉKEZÉS
A Magyar Szociológiai Társaság
elnöksége 2008. november 15-én a tótvázsonyi Cservölgyben megkoszorúzta
ifj. Leopold Lajos /1879 - 1948/ sírját. Az ott elhangzott emlékbeszédet
és ifj. Leopold Lajos műveinek válogatott bibliográfiáját az alábbiakban
közöljük.
IFJ. LEOPOLD LAJOS
SÍRJÁNÁL
CSEKŐ Ernő
Tisztelt Emlékezők!
Két évszám:
1879 és 1948, egy kereszt,
valamint az "Anima Sola" felírat olvasható ifj. Leopold Lajos
előttünk látható sírkövein.
"Magányos lélek".
S ha netalán most Önök arra gondolnak, hogy e két szó idős korában,
életére visszapillantva fogalmazódott meg ifj. Leopold Lajosban, tévednek.
Ugyanis több
ifjúkori versét e költői álnév
(Anima Sola)
alatt közölte a
századelőn (1903) az egyik szekszárdi lap, a Tolnavármegye. Ezek közül
egyik verse,
A
boldog is…
című, a
következő versszakkal végződik:
Akad olykor
egy titkolt könnye,
Egy gát, amelyhez karja gyönge,
Egy redő, – mélyebb, mint a többi,
Egy part, – amelyen sohse köt ki.
Egyesek persze
mondhatják, hogy még ha szép is, jól sikerült is a vers, az nem több egy,
a kor irodalmi divatjába kapaszkodó fiatalember szenvelgő sorainál. Korát
meghazudtoló gondolatvilágából pedig koraérettséget, mi több koravénséget
is ki lehet olvasni. De az utókornak szerencsére rendelkezésére áll az
időbeli rálátás lehetősége ahhoz, hogy az életút egészébe illessze e
sorokat, s magát a költői álnevet,
Anima Sola.
Mindezek
alapján megállapítható: ifj. Leopold Lajos életútja bizonyítani látszik az
ifjúkori álnévválasztás helyességét.
Sokat
gondolkodtam azon, mi indokolta Leopold részéről már a húszas éveinek
elején az
Anima Sola
név
használatát. A társadalomtörténész számára természetesen hamar
felmerülhetnek a magyar társadalom történetének sajátosságaiból
levezethető magyarázó okok, indokok. E körben talán nem ismeretlen, hogy
ifj. Leopold Lajos 1879. december 5-én Szekszárdon egy vagyonos zsidó
család utolsó fiúgyermekeként született. (Fivére, Leopold Gusztáv szintén
ismert alakja a századelő szociológiai mozgalmának, a Társadalomtudományi
Társaság tagja, tanulmányait a Huszadik Század közölte.) Édesapja – miként
az egész família – meghatározó alakja a kisváros társadalmának, és
hitközség-kerületi elnöki tisztségénél fogva évtizedeken keresztül a
neológ egyház országos vezetésének. Amint a felekezet elsőszámú lapja, az
Egyenlőség
jellemezte,
Leopold Sándorban a mélyen vallásos zsidó és nemzeti érzésű magyar
ötvöződött egybe. S valóban, a reformkor tradíciói, az ahhoz kötődő, és a
kiegyezés során intézményi formát is nyert szabadelvűség ideája, valamint
a '48-as kultusz mélyen átitatta a família egészét. Hogy ezek milyen
erősek voltak ifj. Leopold Lajos esetében?
Példaként
említhetjük gimnazista korában írt önképzőköri munkáit és a
Tanulók Lapjában
megjelent írásait, verseit, amelyek témájukban Kossuthoz, Jókaihoz, Vajda
Jánoshoz, vagy épp Gyulai Pálhoz kapcsolódtak. Mielőtt ebben bárki pusztán
az asszimilációs teljesítményt venné észre, engedjék meg, hadd hivatkozzam
arra, hogy Leopold milyen következetesen védelmezte Kossuth személyét és
történelmi jelentőségét Szabó Ervinnel szemben, úgy könyvismertetésben (Marx, Engels és Magyarország
[1906]), mint magánlevélben. Tette ezt abban az időszakban, amikor Szabó
Ervin legnagyobb hatással volt rá, a század első éveiben.
A felvetett
gondolatomnál maradva, a pesti tudományegyetem jog- és államtudományi
karára 1897–1900 közt járó Leopold nemcsak Pulszky és Pikler óráival,
illetve Szabó Ervin ismeretségével, barátságával gyarapodott, találkozott,
hanem az 1900-1901. évi egyetemi diákmozgalmak által felszínre került,
részben antiszemita felhangú eszmékkel is. S ha ifj. Leopold Lajos – amint
feltételezem – asszimilációja alapvetően töretlen volt is 18 éves koráig,
a pesti egyetemi évek alatt vélhetően több olyan élményben,
visszajelzésben volt része, amely nem volt összhangban a nemesi
meghatározottságú honi liberalizmus lelkében élő képével, a magyar kultúra
iránt táplált érzelmeivel.
Az asszimiláció
nehézségei azonban nem szolgálhatnak teljes egészében indokul az ifjúkori
álnévválasztásra. További magyarázatként említhetjük még lelki alkatából,
habitusából adódó személyiségjegyeit, tulajdonságait, képességeit, amelyek
hangsúlyossá válásához élethelyzete is hozzá járult. Melyek az előbbiek?
Környezeténél elmélyültebb gondolkodás, valódi szociális felelősségérzet,
amelyekhez problémaérzékenység, realitásérzék, és a szellemi függetlenség
megőrzése iránti töretlen igény párosult. Véleményem szerint ezeknek
jelentős szerepe volt abban, hogy ifj.
Leopold Lajos
ekkoriban
Huszadik Század
körében talált
szellemi otthonára, s az utóbb említett két-három személyiségjegynek talán
még nagyobb abban, hogy az 1910-es évek legelejére eltávolodott a
Huszadik Századtól.
Persze szemléletbeli és tartalombeli differenciák már ezt megelőzően is
jelentkeztek Leopold, illetve Jászi Oszkár, Szabó Ervin, vagy éppen a
polgári radikális agrárteoretikusok (pl. Dániel Arnold) között. S bár a
Huszadik Századhoz
kötődő időszak alatt fontos tanulmányok sora, mint például az egyetemeken
máig oktatott
Vallás és agrárszocializmus
(1905) és
Az
aratógép szociológiája
(1906), vagy a polemizáló hangvételű
A
kisbirtok eszményesítése
(1907)
született, a mai napig igazából számon tartott két műve az 1910-es
években, a tudományos tevékenység szempontjából számára magányos
évtizedben született: előbb 1912-ben
A
Presztízs,
majd 1917-ben a
Színlelt kapitalizmus.
Ugyan a neves
földi, Babits Mihály a
Nyugatban
meglehetős kimértséggel írt
A
presztízsről,
Leopoldnak könyvéhez fűződő várakozásait az angol és a német nyelvű kiadás
fogadtatása is igazolta. Bár A presztízs hatása a német szociológiára volt
erősebb és maradandó – erről Bertalan Lászlónak a
Szociológia
1977/1.
számában közölt válogatása is tanúskodik –, az időben korábbi angol kiadás
visszhangja is nagy örömmel töltötte el.
A részletes
ismertetések száma már az angol kiadás évében (1913) elérte a félszázat,
amelyek többek közt olyan orgánumokban láttak napvilágot, mint a
The Economist, New York Times, The Observer,
vagy épp a
Times.
Kétségtelen azonban, hogy itthon az utóbbi évtized(ek)ben A presztízsnél
szélesebb körben ható műve a
Színlelt kapitalizmus,
amelyre, a
tudomány határait túllépve, napjaink publicisztikájában is gyakran
hivatkoznak az 1980-as évek végi átalakulás, kapitalizmus (piacgazdaság)
kiépülésének, honi működésének szemléltetésekor.
Igaz, a nagy
művek születésének időszakára eső magányossága, különállása részben
élethelyzetének is betudható, hiszen Leopold az 1920-as évek legelejéig
vidéken, Szekszárdon élt. Így az intézményesült tudományos-szellemi élet
akkor is Budapestre koncentrálódó forgatagának csak korlátozottan volt
részese.
"Zseniális outsider"
– ahogy
Jászi fogalmazott
A
presztízs
kapcsán
Leopoldról. De ne higgyük, hogy ez a körön kívüliség Leopoldot bizonyos
mértékig nem bántotta, vagy nem foglalkoztatta, hiszen a jó barát Somló
Bódognak írt 1917. december 18-ai levelében így fogalmaz:
"Arra, amit rólam írsz, hogy miért nem
tanítok egyetemen, csak annyit, hogy nemrég egy berlini kollega sem akarta
elhinni, hogy nem tanítok. Ez tényleg hiba..."
majd pár sorral
lejjebb:
"Viszonyom a tudománnyal szemben olyan, mint a kotta nélkül muzsikáló
cigányprímásé a filharmonikusokhoz."
Leopold
tudományos ambícióinak kibontakozását behatárolta a család gazdasági
érdekeltségeinek működtetése, mindenekelőtt a Szekszárd közelében fekvő
ózsáki bérgazdaság irányítása. De más részről ez megfelelő egzisztenciális
biztonságot nyújtott, egyúttal kiváló alapot ahhoz, hogy Leopold, a
számára ugyancsak fontos véleményalkotási, helyzetértékelési és döntési
szabadságát politikai megnyilvánulásaibanis megőrizhesse, úgy az I.
világháború, mint akár a Népköztársaság alatt. A polgári radikálisoktól
való – több kapcsolódási pont ellenére meg-megújuló – különállásában a
radikálisok átlagától eltérő élethelyzet következményei, így a családi
háttérből adódó társadalmi réteghelyzet, a helyi elitben bírt magas
státuspozíció, az áthagyományozódó társadalmi kapcsolatrendszer, vagy épp
a kisvárosi, vidéki élet mindennapjai is fontos szerepet játszhattak.
Például hiába delegálták 1918 őszén a Nemzeti Tanács három
szakbizottságába is (agrárreform, közigazgatási reform, illetve
közgazdasági), Leopold a megyéjében, Tolnában a Nemzeti Tanács és a
Károlyi-kormány hivatalos főispánjelöltjével szemben nyíltan a hivatalban
lévő "régi" főispánt, gr. Apponyi Rezsőt támogatta. De a Károlyi-párt
helyi korifeusai már ezt megelőzően a "régi regim" hívének állították be
(!), mert a vármegye 1918. október 30-ai közgyűlésén az elszaporodó
németellenes megnyilvánulások kapcsán a német nép iránti szimpátia
kinyilvánítására és a sajtó képviselőihez intézett kérelem
megfogalmazására tett indítványt, miszerint azok ne szítsák, hanem
csendesíteni igyekezzenek a kedélyeket. Mert az erőszak elharapózása a
zsarnoki önkénynek készíti elő a terepet, érvelt Leopold.
Ifj. Leopold
Lajos nem volt politikusi alkat. Így 1918 őszének eseményei nem
csábították arra, hogy azok fényében korábbi politikai fellépései
visszaigazolását lássa, és főként láttassa, vagy épp politikai
érvényesülésre használja. Nem lovagolta meg a tömeghangulat változását,
amiként a politikai szenvedélyek sem ragadták el. Felelősségérzetének,
lelki alkatának, szociális érzékének a karitatív, humanitárius
szerepvállalás felelt meg. Leopold előbb Károlyi Mihályné mellett a
Vöröskereszt-kormánybiztoshelyettesi, majd 1919. január végétől
kormánybiztosi teendőit látta el. Azonban itt nem tisztségekről van
elsősorban szó. Kutatásaim során egyöntetűen megfogalmazódott bennem, hogy
ennek kapcsán szociológiai munkásságához fogható elhivatottságról és
"életműről" kell beszélnünk. Ugyanis 1914–1921 közt Leopold figyelme,
energiái jelentős részét a háború és az azt követő események okozta
fájdalmak, nélkülözések, nyomor enyhítése foglalta el, mi több 1914–1916
és 1918–1919-ben minden percét ez töltötte ki. 1914 őszétől előbb
Vöröskereszt-megbízott, majd 1916 elejétől főmegbízott- helyettes a keleti
fronton. A Népköztársaság ideje alatt viselt
Vöröskereszt-kormánybiztosságról ugyan 1919. március 21. előtt pár nappal
lemondott, azonban vélhetően a hadifogoly-hozzátartozói egyesületek
kérésének, nyomásának engedve, egy-pár nappal később elvállalta – már a
Tanácsköztársaság ideje alatt – a Magyar Vöröskereszt nemzetközi
osztályának vezetését. Még kormánybiztosságról történt lemondásakor, 1919.
március 20-ai számában írta az
Olasz Hadifogoly
című
érdekvédelmi lap, hogy Károlyi Mihályné 2 hónapos kormánybiztosi
ténykedésének egyik legszerencsésebb lépése az volt, amikor munkatársának
Leopoldot nyerte meg. A lap Leopoldot többek közt így jellemezte:
"folyton dolgozó, idegzettel és értelemmel, szívvel és lélekkel az ügynek
élő férfi".
Másrészről
Leopold számára a vállalható közéleti cselekvés lehetőségét és terepét a
Vöröskereszt biztosította, hisz 1914-től 1921/1922-ig gyökeresen eltérő
politikai konstellációk közepette fejtette ki tevékenységét: a szervezet
rendeltetésszerű – politikától való – függetlenségéhez következetesen
ragaszkodott. Ugyanakkor Leopold a Tanácsköztársaság alatt hasonlóképpen
eljárt a politikai túszok védelméért, kiszabadításáért, mint 1919 után a
bebörtönzött politikai foglyok humánusabb elbánásban való részesítése
érdekében. S most itt nincs lehetőségünk, hogy részletesen szót ejtsünk
nagyszabású, pénzbeli és természetbeni adományokban testet öltő, valamint
a vöröskeresztes nemzetközi kapcsolatrendszerét is felhasználó azon
karitatív, emberbaráti tevékenységéről, amelyik Szekszárd és környékén,
nem túlzás, döntő mértékben járult hozzá az I. világháborús, de még inkább
a Tanácsköztársaság utáni szociális válság enyhítéséhez, a nélkülöző
lakosság megsegítéséhez.
Eddig ifj.
Leopold Lajos életútjáról, annak emberi oldaláról ejtettem szót, s talán
kevesebbet a tudományos életművéről, azon belül is szociológiai
munkásságáról. Ugyanis azt, több évtizednyi hallgatást követően, a
nyolcvanas évek derekától megbecsülés veszi körül. Habár Bertalan László,
illetve Gál István irodalomtörténész egy-egy publikációja ezt megelőzően
is igyekezett fenntartani Leopold emlékét, az igazából csak főbb műveinek
a '80-as évek második felében történt újrakiadásával került vissza a
tudományos köztudatba. Ennek folyamatát nyilván az is segítette, hogy
A presztízs,
a
Színlelt kapitalizmus,
vagy éppen
A
kisbirtok eszményesítése
ekkortól több felsőoktatási szöveggyűjteménybe bekerülve, az
egyetemi képzésbe is beépült. Pályafutásának első felében Leopold
szociológiai, agrárszociológiai munkássága – melynek a pszichológia
számára is fontos vonatkozásai is vannak – mellett foglalkozott még
például a kivándorlás-visszavándorlás kérdéskörével, a választójog
kérdéseivel is.
Az 1900-as
évekre eső agrárszociológiai működéséhez, amiként az 1920 utáni agrár-
gazdaságtani munkásságához Leopold részben élethelyzetéből nyerhetett
inspirációt: az 1900-as évek elejétől 1920-ig a családi
nagybérletrendszert működtető família Szekszárd közelében fekvő ózsáki
bérgazdaságát vezette. Az 1920-as évek elején Budapestre költözött, majd
ezt követően idővel az intézményesült tudomány keretein belülre került:
1928-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem közgazdasági kara, majd a József
Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem előadója. Tagja a Magyar
Közgazdasági Társaságnak és a Darányi Ignác Agrártudományos Társaságnak,
az 1920-as években állandó munkatársa, szerkesztője az OMGE lapjának, a
Közteleknek,
illetve a
Budapesti Hírlap Gazdasors című mellékletének. Ebből az időszakból talán
az Egyesült Államokban tett útjának tapasztalatait feldolgozó
Aranykapu
c. könyve
(1926), valamint
A
mai világ képe
c. kötetsorozat
Hegedüs Lóránt szerkesztette III. kötetének (1938) agrárgazdasági
fejezetei emelkednek ki.
Mint látható,
Leopold életpályája a szociológiától az agrárgazdaságtanig, a
Huszadik Századhoz
kötődő, anarchizmussal is kacérkodó ifjúkori évektől a konzervatív
szemléletű agráriusokig ível. Nagy váltásnak tűnik mindez, de évtizedekben
megélve azt, talán nem is annyira az. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy
eredetiségét végig megőrizte, vagy azt, hogy írásainak szerkezete, stílusa
– gondolok itt mindenekelőtt az adatgazdag, statisztikai megalapozottságú
leíró és elemző részek, illetve a líraian fogalmazott esszéjellegű
bekezdések váltakozására –, mit sem változott.
Tisztelt
emlékezők! Itt vagyunk a Balaton-felvidék egy elrejtett zugában,
Cservölgyben. Az egykoron itt volt, 1923 körül belga tőkével létrehozott
cservölgyi gyümölcsültetvény, gazdaság, az igazgatói épülettel (kúria)
együtt az 1930-as évek elején került a Leopold család, pontosabban, ifj.
Leopold Lajos egyetlen gyermeke, Leopold Éva tulajdonába. A gazdaságot Éva
férje, Badics József agrárközgazdász, 1937-től a pesti Mezőgazdasági
Múzeum igazgatója vezette. Ifj. Leopold Lajos és neje, Jacobi Lívia csak
pihenni, nyaralni jártak ide, egészen 1944 őszéig, évvégéig, amikortól
Cservölgy szolgált számukra rejtekhelyül, később pedig lakhelyül.
Bár ifj. Leopold Lajos és Jacobi Lívia leányuk, Éva házasságkötése
idején, 1928-ban római katolikus hitre tértek, a zsidótörvények- és
rendeletek hatálya reájuk is kiterjedt.
Leopold személyében azt érte üldöztetés, aki az I. világháború alatt
és az azt követő években nagymérvű karitatív és humanitárius tevékenységet
folytatott a szenvedések, nélkülözések enyhítése érdekében. Ugyancsak
történelem igazságtalanságának, vagy ellenkezőleg, kellőképpen
szimbolikusnak tarthatjuk azt a tényt, hogy A presztízs írójára emlékezve,
egy elhagyatott – igaz, a környező növényzet által jótékonyan betakart –
sírhelynél van csak módunk elhelyezni az emlékezés koszorúját.
Itt állunk ifj. Leopold Lajos sírjánál, amelynek közvetlen
környéke kedvenc pihenőhelye volt utolsó éveiben: a kúriától északra fekvő
dombtetőről akkor még szabad kilátás volt a Tihanyi-félszigetre. Az 1948.
január 16-án bekövetkezett halálát követően családja az ő végakaratának
eleget téve temette ide. E szándékot lehet kiolvasni Leopold
Sírfelirat
c. verséből is.
Az Ady Endre által 1909-ben
"Az én nagyszerű Leopold Lajosom, a gazdaember és költő, a gondolkozó"
szavakkal illetett Leopold e versével fejezem emlékezésemet.
A Halált
élem, csöndjét hallgatom
Búcsúkönnyem az esti Balaton
S Tihany visszhangját hallom ott alant;
Isten szólítja a visszhangtalant.
IFJ.
LEOPOLD LAJOS MŰVEINEK VÁLOGATOTT
BIBLIOGRÁFIÁJA
1903:
Az olasz szocializmus.
Huszadik
Század, 1903/1. kötet: 298–317, 431–453,505–531.
Az olasz mezőgazdaság.
Közgazdasági
Szemle, 1903/2. kötet: 696–701.
La rivelazione della camorra ungherese.
Rivista Popolare, 1903/18: 496–498, 1903/21: 573–575.
1904:
A gyermek-munkás védelme
Németországban.
Közgazdasági
Szemle, 1904/2. kötet: 621–626.
1905:
A holnap egyeteme.
Huszadik
Század, 1905/1. kötet: 467–473.
Vallás és agrárszocializmus.
Huszadik Század, 1905/2. kötet: 97–119.
Parasztgyermekeink és a tehéntej. Közgazdasági
Szemle, 1905/1. kötet: 355–369.
La situation du paysan en Hongrie. Conférence. La
Université Nouvelle de Bruxelles, le 24 février 1905, Bruxelles
1906: Marx, Engels és Magyarország. Huszadik
Század, 1906/1. kötet: 151–156.
Az aratógép szociológiája. Közgazdasági Szemle,
1906/2. kötet: 73–109.
Gyermekmunka a mezőgazdaságban. A Jövő2,
1906/9: 225–229.
1907: Gyárak nélkül. Egy pusztuló vármegye
emlékirataiból. Szekszárd, 1907.
Tolna- és Baranya vármegyék nagyiparának
feltételeiről. Pécs, 1907.
A kisbirtok eszményesítése. Huszadik Század,
1907/1. kötet: 319–335.
1908: Kivándorlás. Huszadik Század, 1908/1. kötet:
81–87.
A visszavándorlás mérlege. Huszadik Század, 1908/1.
kötet: 143–162.
Törvényjavaslat a kivándorlásról. Huszadik Század,
1908/1. kötet: 578–582.
Az állami függés és a választójog. Huszadik Század,
1908/2. kötet: 625–631.
A nyilvános és többes választójog. Tolnavármegye
1908. november 15. 1–3.
1909: A politika aszkétái. Huszadik Század, 1909/2.
kötet: 307–312.
1910: A senki Dunája. Huszadik Század, 1910/2.
kötet: 257–268.
1912: A presztízs. Szociológiai Könyvtár, Athenaeum,
Budapest, 1912.
Presztízs és osztálytagozódás. Új Élet
(Népművelés), 1912/1. kötet: 36–50.
1913: Prestige. A psychological study of social
estimates. T. Fischer Unwin, London, 1913.
Prestige. A psychological study of social estimates.
Dutton & Comp., New York, 1913.
1916: Prestige. Ein gesellschaftpsychologischer
Versuch. Berlin, 1916.
1917: Elmélet nélkül. Gazdaságpolitikai
tanulmányok. Benkő Gyula Könyvkereskedése, Budapest, 1917.
A választójog és a magyar értelmiség vezető
szerepe. Pesti Napló, 1917. augusztus 15. 6-7. augusztus 19. 10-11.
1918: Magyarország keleti frontja. Budapesti
Szemle, 1918/ 176. Kötet: 45–86, 242–283.
1926: Aranykapu. Budapest, 1926.
1927: Die ungarische Landwirtschaft im
Wirtschaftsjahr 1926. In: Die
Volkswirtschaft im Jahre 1926., Budapest 136–219.
1928: Standard und Überschluss. In: Ungarisches
Wirtschafts-Jahrbuch 1928, Budapest 62–66.
1931: Az ismeretlen fogyasztó. Mezőgazdasági
Közlöny, 1931/2–3: 60–71.
Agrarkrise und Arbeitssystem. In:
Ungarisches-Wirtshcafts-Jahrbuch 1931, Budapest-Berlin-Wien, 39–55.
1933: A Tisza és az Óceán. Búzánk sorsa a
világválságban. Mezőgazdasági Közlöny, 1933/1: 1–25.
1934: Munkabér és nagybirtok. Közgazdasági Szemle,
1934. 445–479.
1935: Koplal-e Olaszország? Szükség van-e a
kolóniákra?: Búvár, 1935/11: 737–741.
1936: Ízlik. A tanácstalan gyümölcsös. Búvár,
1936/6: 375–381.
1938: A világ éléskamrája. In: A mai világ képe.
III. kötet: Gazdasági élet. Szerk.: Hegedüs L. Budapest, 1938, 77–187.
A földosztó háború. In: A mai világ képe. III.
kötet: Gazdasági élet. Szerk.: Hegedüs L. Budapest, 1938, 213–252.
Az agrárius lélektana.: Független Újság3,
1938. március 5: 5–6., március 12: 6.
1939: Államosított mezőgazdaság Oroszországban.
Közgazdasági Szemle, 1939. 638–644.
Vitákban felkért előadóként, hozzászólóként
elhangzott nézetei, véleményei olvashatók:
1904: A társadalmi fejlődés iránya. A
Társadalomtudományi Társaság által rendezett vita. Politzer Zsigmond és
Fia Könyvkereskedése, Budapest, 1904, 380. p.
1907: A kivándorlás. Magyar Gyáriparosok Országos
Szövetsége által tartott országos ankét tárgyalásai, Budapest, 1907. 416.
p. (Gyáriparosok Országos Szövetsége Közlemények 33.)
1908: Vita az Achim-féle parasztpárt programjáról.
Huszadik Század, 1908/2. kötet: 44–50, 130–142, 228–243, 308–314.
Felhasználva E. Bártfai László által összeállított bibliográfiát (in
Leopold Lajos (1987):
A
presztízs.
Budapest:
Magvető, 440–443).
IFJ. LEOPOLD LAJOS ÚJRAKÖZÖLT MŰVEI
Marx, Engels és Magyarország, 1906:
Huszadik Század körének
történetfelfogása.
Vál., sajtó alá
rend., bev. tan.
írta.: Pók A. Budapest: Gondolat Kiadó, 1982,
330–337.
A kisbirtok eszményesítése, 1907:
Agrárszociológiai szöveggyűjtemény
1900–1990.
I. kötet.
Szerk.: Kulcsár L.–Hársfalvi T. Gödöllő: Gödöllői Agrártudományi Egyetem
Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Agrárszociológia Tanszék, 1990,
282–307.
A gazdátlan Közép-Duna, 1910:
/eredetileg
megjelent:
Tolnavármegye
1910. január 2:
1–3./
Gál István: Ady Szekszárdon és "A senki Dunája".
Dunatáj,
1978/1: 20–27.
(22–26.)
A presztízs, 1912:
Leopold Lajos:
A presztízs.
Sajtó alá
rend., jegyz. és bibl. összeáll., utószót írta: E. Bártfai L. Budapest:
Magvető Könyvkiadó, 1987.
Bertalan László: A presztízs fogalmáról.
Szociológia,
1977/1:
108–130. (108–112, részlet)
Nagy Endre, Némedi Dénes, Tóth Pál Péter:
Magyar szociológiatörténeti szöveggyűjtemény I. kötet.
Budapest:
Tankönyvkiadó, 1987, 161–168. (részlet) – a kötet megjelent 1991-ben,
1995-ben is.
Színlelt kapitalizmus, 1917:
/eredetileg
megjelent: Ifj. Leopold Lajos:
Elmélet nélkül. Gazdaságpolitikai tanulmányok.
Benkő Gyula Könyvkereskedése, Budapest, 1917./
Nagy Endre, Némedi Dénes, Tóth Pál Péter:
Magyar szociológiatörténeti szöveggyűjtemény I. kötet.
Budapest:
Tankönyvkiadó, 1987. 169–197. – a kötet megjelent 1991-ben, 1995-ben is .
Medvetánc,
1988/2–3:
321–355.
Magyarország társadalomtörténete I., A
reformkortól az I. világháborúig
(Szöveggyűjtemény., Szerk.: Kövér Gy. Budapest:
Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002, 11–29. (részletek)
Review of Sociology,
2007/2: 99–112.
(részletek, angol nyelven)
Szekszárd Szőlőváros, 1935:
/eredetileg
megjelent:
Budapesti Hírlap,
1935. január
20: 7–8.
Csekő Ernő: Száz éve lett város a legkisebb
megyeszékhely, Szekszárd.
Comitatus
2005/11–12:
134–141. (137–140, részletek)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos és Szekszárd. In:
A
Wosinsky Mór Múzeum
Évkönyve XXVIII.
Szerk.: Gaál A.
Szekszárd, 2006, 341–381. (369–374.)
ISMERTETÉSEK, KRITIKÁK, TANULMÁNYOK
IFJ. LEOPOLD LAJOS MUNKÁIRÓL, MŰVEIRŐL
Parasztgyermekeink és a tehéntej,
1905:
Csekő Ernő: A tejszövetkezetek kedvezőtlen hatása a
parasztgyermekek
tejfogyasztására. Ifj. Leopold Lajos múlt század
eleji szociológiai felmérésének tanulságai. In:
A
Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXVIII.
Szerk.:
Gaál A. Szekszárd, 2006, 383–399. megjelent
továbbá: A
fogyasztás társadalomtörténete. Rendi társadalom -
Polgári társadalom 18.
Szerk.: Hudi J.
Budapest-Pápa, 2007, 139–158.
Gyárak nélkül. Egy pusztuló vármegye
emlékirataiból, 1907:
Glósz József: Tolna megye gazdasági fejlődésének
korlátai a 19-20. sz. fordulóján. In:
Dunántúl településtörténete 1900-1944.
I.
Szerk.: Farkas G.
Veszprém–Székesfehérvár, 1982, 41–50.
A presztízs, 1912:
Jászi Oszkár: A presztízs.
Huszadik Század,1912./1.
kötet: 645–649.
Babits Mihály: A presztízs.
Nyugat,
1912/9:
831–832.
Palágyi Menyhért: Leopold Lajos: A presztízs.
Magyar Figyelő,
1912(2):
501–503.
Kornis Gyula: Leopold Lajos:
A
presztízs. Magyar Középiskola,
1912. 346–350.
E. Bártfai László: Utószó. In:
Leopold Lajos: A presztízs.
Magvető,
Budapest, 1987. 407–443. (420–437.)
nemzetközi recepciójáról:
Jászi Oszkár: Angol és magyar tudományos
közvélemény.
Huszadik Század,
1914/1. kötet:
85–90.
Bertalan László: A presztízs fogalmáról.
Szociológia,
1977/1:
108–130.
Elmélet nélkül, 1917.
Hegedüs Lóránt: ifj. Leopold Lajos: Elmélet nélkül.
Közgazdasági Szemle,
1918/1 kötet:
310–312.
Színlelt kapitalizmus, 1917.
E. Bártfai
László: Ifj. Leopold Lajos írása elé.
Medvetánc,
1988/2–3: 317–320.
Halmos Károly: A magyar gazdaság- és
társadalomtörténet-írás a kapitalizmus szelleméről. In: Szellem és etika.
A
"100 éves a Protestáns etika" című konferencia előadásai.
Szerk.: Molnár
A.K. Budapest: Századvég Kiadó, 2005, 153–173.
Csekő Ernő–Halmos Károly: Introduction to Lajos
Leopold Jr.'s Simulated Capitalism.
Review of Sociology,
2007/2: 97–98.
Aranykapu, 1926.
Braun Róbert: Ifj. Leopold Lajos: Aranykapu.
Századunk,
1926: 238–240.
IFJ. LEOPOLD LAJOSRÓL, ÉLETÉRŐL,
ÉLETPÁLYÁJÁRÓL
Sós Aladár: Ifj. Leopold Lajos 1879-1948.
Huszadik Század,
1948/1. kötet:
44–46.
Gál István: Ady Szekszárdon és "A senki Dunája".
Dunatáj,
1978/1: 20–27.
E. Bártfai László: Sokan vagyunk kevesen (Egy
gazdálkodó író: ifj. Leopold Lajos).
Dunatáj,
1987/1: 5–16.
E. Bártfai László: Utószó. In:
Leopold Lajos: A presztízs.
Budapest: Magvető, 1987: 407–443.
Csekő Ernő: "Mélyen tisztelt földim" – ifj. Leopold
Lajos és Babits Mihály barátsága.
Múlt és Jövő,
2006/2: 29–47.
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos és Szekszárd.
A
Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve
XXVIII.
Szerk.: Gaál A.
Szekszárd, 2006, 341–381.
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon.
A
Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve
XXIX.
Szerk.: Gaál A.
Szekszárd, 2007, 413–498.
Csekő Ernő: Egyszerűen emberül. Ifj. Leopold Lajos
karitatív és humanitárius tevékenysége az I. világháborúban és az azt
követő években. In:
Parasztok és polgárok. Tanulmányok Tóth Zoltán 65. születésnapjára.
Szerk.: Czoch G.–Horváth G.K.–Pozsgai P. Budapest:
Korall Társadalomtörténeti Egyesület, 2008. 61–77.
Szociológiai Szemle 2009/1, 73–82.
|