Róna Tamás rabbi:
Tel Aviv az idő fogságában

A "Tisztelgés a 100 éves Tel-Aviv előtt", című, a Magyar Tudomány Ünnepe előadássorozatban 2009.november 24-én.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A modernkori Izrael talán egyik legszínesebb városa ünnepelte jubileumi évfordulóját, megalapításának 100. esztendejét. E város fennállásától kezdve a történelem tükrében sok mindent látott és átélt. E város az emberi élet két meghatározó és domináns oszlopát foglalja magába. Az egyik a Földközi-tenger partja, a másik az állandó napsütés, a fény, amely körülöleli a várost. A víz az életet, a fény a folyamatos fejlődést jelenti.

A gondolkodó ember mindig keresi a miérteket. Amikor valami nagyszerű dolgot vizsgálunk, feltételezhetjük, hogy az valójában egy főnix madár. Tehát a hamvak alatt - ha az időben utazni tudnánk - újabb és újabb főnix madarak születnének. Az örök Tel-Aviv jelentése szerint a 'tavasz dombja'. Ez a fogalom már az ókorban megszületik, s ahhoz, hogy megértsük, meg kell, hogy ismerjük, hogyan válhatott azzá ez a modernkori metropolisz, ahogyan napjainkban ismerjük.

Képzeljünk el egy időszivárványt, melynek napjainkban az egyik lába a mai Tel-Aviv városában áll, s e szivárvány hídja átnyúlik az időn, és a polgári időszámítás szerinti második évszázad magasságába a kiinduló ponttal megegyező földrajzi helyre tér vissza. Olyan, mintha egy szivárvány-kört képzelnénk el.

A zsidó hagyomány fókuszpontjában a szellemi központok álltak és állnak. Az ókori Júdea területén találhatunk több, a korban meghatározó jesivákat, azaz tanházakat. A Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátusa sorolja fel, hogy a korban melyek voltak a legelismertebb tanházak.1

A jesivák közül a legnagyobbat Rabbi Eliezer alapította Ludban. Ez a kisváros közvetlenül a mai Tel-Aviv mellett volt található. Amikor egy ilyen jesivát képzelünk el, a talmudi kommentárok alapján viszonylag pontos képet kapunk arról, hogy e tanházak hogyan működtek. Talán a leginkább jellemző vonása e létesítményeknek, hogy a nap majdnem minden órájában -ami 24 órát jelent - volt tanulás és tanítás a falai között. Bárki, aki tanulni akart, lehetőséget kapott, hogy a mindennapi munka és a különböző nehézségek mellett is tudjon tanulni, tudja magát fejleszteni.

Az ókori települések, melyek helyt adtak ezen nagy tanházaknak, olyanná váltak, mint ma egy úgynevezett egyetemi város. A hallgatóság pontos számát nem lehetett meghatározni, de a nagy iskolákba sok ezer ember fordult meg.

A második legjelentősebb Rábbán Jochánán ben Zákkáj alapításával jött létre Bror Chájilban, ami Jávne közelében volt található. Rábbán Jochánán ben Zákkáj volt a főpap a Második Szentély pusztulása idejében, s ő kéri a római császárt, Tituszt, hogy adja neki Jávne városának bölcseit, s hogy a zsidó hagyomány legalább a tanházak falain belül megmaradhasson.  Bár időben ez az első jesiva, mégis nagyságát tekintve a második.

Rabbi Jehosuá Pákiinban, Jávne és Lud között alapított tanházat, ami a harmadik legnagyobb lett.

Rábbán Gámliél Jávnéban állította fel saját tanházát, ami a negyedik legismertebb volt.

E tanházak mentén érjük el azt a pontot, amely e szivárvány-hídnak az ókori pillére lesz, s ez az oszlop nem más, mint Rábbi Ákivá, aki a polgári időszámítás szerinti második évszázad elején Bnéj-Brák városában - ami a mai Tel-Aviv helyén feküdt – megalapítja saját iskoláját. Ez az első fizikai kötődési pont, ami azt jelzi, hogy már az ókorban is ezen a helyen tanház állt, s minthogy a jelenkorunkban is Tel-Aviv híres pezsgő szellemi életéről, úgy ennek prefigurációját itt találjuk meg az ókorban.

A második évszázad első három évtizedének legmeghatározóbb személyisége Rábbi Ákivá volt. Az ő életében több olyan dolgot találunk, ami messze nem volt megszokott a saját korában, de ha ma ugyanezek a dolgok a modernkori Tel-Aviv városában történnének, teljesen hétköznapi esetekként kezelnénk azokat. Ez a második kötődési pont, ami az ókori települést összeköti napjaink Tavasz-dombjával.

S most jöjjenek a források, amit a talmudikus hagyomány Rabbi Ákivá életéből feljegyzett:

Ráchel -Rabbi Akivá felesége
Ráchel bát Kálbá-Szávuá egy dúsgazdag jeruzsálemi nábob leánya volt. A második Szentély pusztulását megelőző zűrzavaros időkben apja Jeruzsálem három leggazdagabb családja egyikének feje volt. Furcsa nevét, melynek értelme "egy jóllakott kutya", a Talmud úgy magyarázta, hogy a család sok jótékonyságot gyakorolt, és aki bement a házukba "mint egy éhes kutya", az jóllakottan jött ki onnan.
Ez az elkényeztetett, egyetlen leánygyerek beleszeretett apja nyájának egyik pásztorába, a negyvenéves Akivába, aki egy egyszerű, tanulatlan ember volt, a talmud nyelvén ám háárec, aki még olvasni sem tudott. Nem tudjuk, kik voltak szülei, állítólag apja betért a zsidóságba. Ráchel - meséli a Talmud - látta, hogy Akiva szerény és kiváló ember, megtetszett neki, és házasságot ajánlott a pásztornak, egy feltétellel: ha elmegy Tórát tanulni.
Titokban eljegyezték egymást, de amikor Kálbá Szávuá, a jeruzsálemi nábob, tudomást szerzett a dologról, elkergette a pásztort, és kitagadta egyetlen lányát.
Az ifjú pár egy pajtában lakott, nem volt semmijük csak egy halom szalmájuk. Reggelenként Akiva szedegette felesége hajából a beleragadt töreket. Egyszer azt mondta neki: Meglátod, Ráchel, ha gazdag leszek, veszek neked egy aranyból készült homlokdíszt, amelyre Jeruzsálem látképe van kivésve. Egyszer jött egy ember, és kért tőlük egy kis szalmát, mert a felesége szült, és még szalmájuk sincs, amire feküdhetne. Látod - mondta Akiva Ráchelnek -, vannak nálunk szegényebbek is...

A talmudi források igencsak szűkszavúan írnak Akiba házasságáról és arról, ami azt megelőzte. Negyvenéves korában ismerjük meg, amikor van már egy kisfia korán elhalt első feleségétől.
Azonban Ráchel nem tágított:
- Ha eljegyzem magam veled, elmész a Tanházba tanulni?" - kérdezte Ráchel.
- Hát képes vagyok én tanulni, most, negyvenéves koromban?
Akiva sokat töprenghetett a dolgon. Eleinte nem vette komolyan Ráchel szavait, de a lány nagyon szép volt, és a pásztor látta eltökéltségét. Ekkor - meséli a Talmud - látott a kút káváján egy mélyedést.
- Honnan ered ez a mélyedés, ki vájta ki? - kérdezte a pásztor társaitól. Azok elmagyarázták neki, hogy az éveken keresztül oda csöpögő víz vájta ki a gránitkövön a mélyedést. Akiva elgondolkozott, majd azt mondta magában: Ha a víz ki tudja vájni a követ, talán a Tóra szavai is nyomot tudnak hagyni a szívemben.
Kézen fogta kisfiát, és elment vele a tanházba. Mindketten egy tábláról tanulták a héber ábécét: Alef, bét, gimel..., mígnem Akiva megtanult olvasni. Közben felesége háztartási cselédként tartotta el magát és férjét. A csökönyös papa kitagadó fogadalma érvényben volt.
Ekkor Akiva engedélyt kért feleségétől, és elment rabbi Eliézer és rabbi Jósuá tanházába. Tizenkét évig volt ott, és ezalatt felesége, mint egy szegény elhagyott asszony ("élő özvegy") tengette életét. Amikor hazajött, hallotta, hogy egy idős ember azt mondja a feleségének: Hogy lehet az, hogy a férjed elhagyott téged? Ráchel nyugodtan válaszolta: Ha engem kérdezne és rám hallgatna, ott maradna még tizenkét évig, és tanulná a Tórát. Ezt hallván, felesége beleegyezésének birtokában, Akiva sarkon fordult, és visszament a tanházba.
Huszonnégy év elteltével Akiva visszajött, immár sok ezer tanítvány élén. Híre messze megelőzte, mint az egyik nagy Talmud-bölcs volt közismert, és az egész város elébe ment fogadására. Gazdag apósa, aki egyetlen lányával együtt kitagadta - szintén ott volt.
Felesége is hallott jöttéről, és ő is kiment elébe. Olyan szegény volt, hogy rongyokban járt, a szomszédasszonyok mondták is neki, hogy kérjen kölcsön valami ruhát, ne fogadja férjét rongyokban, de ő csak annyit mondott, hogy férje ismeri őt eléggé, és nincs szüksége idegen ruhákban ékeskedni.
Amikor megjött Akiva, felesége a lábai elé vetette magát. A sámesza el akarta tessékelni a rongyos asszonyt, de Akiba leintette: Mindenem, amim van, és ami nektek van - az az övé, vagyis az ő érdeme.
Apósa, Kálbá Szávuá is odatolakodott a vendégtudós elé, mivel szerette volna feloldatni a kitagadási fogadalmát. A tudósban persze nem ismerte fel pásztor vejét. Kérdezte tőle Akiva: Ha olyan lenne a vejed mint én, akkor is kitagadtad volna?!
- Isten őrizz - mondta a nábob -, ha csak egy fejezetet, egy Misnát tudna... Erre Akiva felfedte azonosságát, és Kálbá Szávuá neki adta fél vagyonát.
A Talmud elmondja (uo.), hogy rabbi Akiva egyik lánya ugyanazt tette ben Ázájjal, amit édesanyja Akivával: eljegyezte magát vele azzal a feltétellel, hogy elmegy tanulni. Az azonban annyira belemélyedt a tanulásba, hogy a végén nem vette el, hanem nőtlen maradt, mivel "beleszeretett a Tórába".
Ettől fogva Ráchel és Akiva jómódban éltek. Egyes források szerint öt gyerekük született.
Akiva betartotta ígéretét, és csináltatott feleségének egy aranyból készült homlokékszert, ami felkeltette a kollégák, tanítványok feleségeinek irigységét. Állítólag Rábbán Gámliél, a fejedelem is szemrehányást kapott ezért a feleségétől. De ő azt válaszolta: Te megtetted volna nekem, amit Ráchel tett Akivának, amikor eladta a hajfonatát, hogy a pénzből támogathassa férjét, amikor az tanult?...2

A fent említett történetek közül többet ismertünk már. Amit ki szeretnék emelni, az Rábbi Ákivá és második felesége, Ráchel viszonya. A talmudikus világlátásban igen nehezen elképzelhető, hogy egy nő választ magának férjet. A társadalom berendezkedésében igazán ritkán találhatunk ehhez fogható esetet. Mégis e kor egyik legnagyobb gondolkodóját így választja ki második felesége, aki fiatalabb nála, és - olvassuk - Rábbi Ákivá már 40 éves, és előző házasságából, elhalt feleségétől egy kisfia is van. Ha ezt az esetet látnánk napjaink Tel-Avivjában, bizonyosan nem csodálkoznánk, hogy a két szerelmes egymásra talált. Ellenben az ókori Bnéj-brákban ez a történet vihart kavart, mint ahogy azt a Talmud történeteiből hallhattuk is.

Összefoglalva, a modernkori Tel-Aviv ókori előképét két pontban kötjük össze egy híd gyanánt. Az első a szellemi pezsgés, amely jelen van most, s jelent volt az ókori Bnéj-brák városában, az ott működő tanházában. Míg a második, az ember, aki e város utcáin járt, aki építette azt. Rábbi Ákivá története napjaink Tel-Avivjába illik. Így érkezünk el a Közel-Kelet legüdébb, pezsgő és színpompás városába, a 2009-ben létező, 100 éves Tel-Avivba, ami pontosan április 13-án ünnepelte fennállásának centenáriumát.

Egy-két rövid gondolat az elmúlt száz évből:
1909 - ben alapították a várost, a jaffai zsidó negyedben élő zsidó telepesek.
1948. május 14- én ez lett a főváros, (egészen 1967-ig, amikor is Jeruzsálem vette át ezt a szerepet)
1950 - ben egyesítették  Tel-Avivot és Jaffót. Az elképzelés, hogy üdülő kertváros lesz, de évtizedek alatt világvárossá nőtte ki magát, melynek teljes lakossága Gush - dan a külső városnegyedekkel együtt: 3.040.400 fő. Belső Tel -Aviv lakossága: 382.500 fő, területe 50,6 km2.

UNESCO a Világörökség részének nyilvánította Bauhaus építészete miatt.
Izrael legnagyobb városa, az ország gazdasági központja. Itt működik a legtöbb ország diplomáciai képviselete, mert Jeruzsálemet nem ismerik el Izrael fővárosának.

Tel-Aviv

• Az Allenby utcától délnyugatra található a "Neve Tzedek" negyed, ez a legrégebbi városrész, kicsi, szűk utcákkal és alacsony házakkal. A "Neve Tzedek - felépítésében nagy szerepe volt Eliezer Rokáhnak és testvérének Simon Rokáhnak, akik 1887- ben kezdték el felépíttetni ezt a városnegyedet.

• Itt található az első mozi, amit Izraelben építettek. Az 'Éden mozi' 1913 - 1975. között működött, az első polgármester Meir Dizengoff idejében.

• A török uralom és a brit megszállás (1920 - 1948) után 1948. május 14-én, Dávid Ben Gurion, Tel-Aviv első polgármestere, Meir Dizengoff egykori házában kiáltotta ki Izrael államot.

• 1913-ban a cionista mozgalom vezetője Artur Rupin (1876-1943) úgy gondolta, hogy földet kell vásárolni és az ottani gazdag orosz zsidók segítségével 1000 rubelért felvásárolták a Kármel utcát és környékét. 1917-ben orosz menekültek érkeztek Tel-Avivba. Szegények és nincstelenek voltak. A Kármel utca és környékére költöztek, de nem volt munkájuk. 1920-ban úgy gondolták, hogy piacot alakítanak ki a Kármel utcában, így munkához juthatnak; engedélyt kértek az építkezéshez, és felépítették a Kármel piacot, ami a mai napig is üzemel.

Jaffo

E városrész története már az ókorban elkezdődik. Ante XVIII-XVI. századból való Hükszosz-korabeli falakat tártak fel a régészek, valamint előkerült egy kőajtó, amelyen II. Ramszesz fáraó neve olvasható, an. 1200 táján filiszteusok éltek itt, an.1000-ben Dávid király foglalta el a várost. Salamon, mint új uralkodó cédrusfát hozatott Libanonból, amit Jaffo kikötőjében rakodtak át, s onnan szállították Jeruzsálembe a Templom építéséhez.

• Jaffo, Péter Apostol idejében keresztény püspöki székhely volt.

• A középkori virágkorát a VII.-VIII. században Omajjád- és Abbaszída kalifák idejében élte.

• 1099-ben a keresztesek feldúlták a települést, ezután új városfalakat építettek, Jaffo a jeruzsálemi zarándokok kikötője lett.ű

• 1251-ben megerősítették a városfalakat, a mamelukok Bajbarsz szultán vezetésével elfoglalták várost. Az ezt követő évszázadok eseménytelenül telnek

•  A ferences rendi szerzetesek 1650-ben templomot és zarándokszállást építettek.

• 1799-ben Napóleon Egyiptomból Akkóba menet Jaffoban szállt meg.

• A török megszállás alatt a franciák korházakat, templomokat építettek, 1892-ben
  megépítették a Jeruzsálembe vezető vasútvonalat.

Egyetemes kitekintése is van a városnak, a görög mitológiában Androméda3 története, illetve a Szentírásban Jónás története.4.

A Szentírás tanítása szerint az özönvíz után Noé fia, Jáfet, alapította meg Jaffót. A görög mitológia Joppára, Aiolosz szélisten egyik lányára vezeti vissza. A kikötő előtt a tengerben fekvő egyik sziklát "Andromédáról" nevezték el, ő Joppe lánya volt, akit a sziklához láncoltak, amíg a hős Perszeusz, Zeusz fia szabadította ki.
A Szentírásban találjuk Jónás könyvét, ami ante VIII. századra tehető prófétai történet. Ninive, a bűnös város pusztulásának hírnökeként kell a városba érkeznie, ám ő az elhívást megtagadja, tengerre száll, ahol nagy viharban elnyeli őt egy cethal, ami itt, Tel-Aviv - Jaffo partjainál veti ki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!