Dr. Shlomo Spitzer

A "Tisztelgés a 100 éves Tel-Aviv előtt", című, a Magyar Tudomány Ünnepe előadássorozatban 2009.november 24-én.

Az "Águdát Izráel" ("Izráel Egyesülete/Szervezete") 100 éve fennálló zsidó szellemi mozgalom és politikai párt, amelynek célkitűzése az ortodoxia megőrzése a halákhá-hoz mint a zsidó életet és társadalmat irányító elvhez való ragaszkodás által.

Az "Águdát Izráel" világszemlélete szerint a zsidó életet azok szerint az ideálok szerint kell alaki tani, amelyeket a 19. században Közép- és Kelet-Európában a diaszpóra központokban elfogadott társadalmi és vallási intézmények, életvitel és erkölcsök testesítettek meg. Földrajzi és nyelvi irányultsága alapján automatikusan tisztán askenázi mozgalom.

Eredetileg azért alakult, hogy életképes ellenerőt képviseljen a zsidóságon belül azokkal az előnyökkel szemben, amelyeket az asszimiláció, a reform irányzatok, a cionizmus, a zsidó munkás- és szocialista pártok és az autonómista irányzat nyújtott. Galíciában és Bukovinában a mozgalom előzményeihez tartozik a Mahzike Hadas ("Mahzike ha-Dat) szervezet megalakítása 1879 május 13.-án, amely az itteni ortodox zsidóság első egységesülési kísérlete a két asszimilációs irányzat,: a "Somer Izráel" (amely 1869-ben alakult) és az "Águdát Ágim"-el szemben (élén a krakkói Simon Sofer Schreiber, Hátám Sofer fia, és Josua Rokeah, Belz rabbija állt).

Magyarországon az 1868-69-es országos izraelita egyetemes gyűlés által alkotott szabályzat kötelező ereje ellen a Hitőr Egylet, a konzervatív zsidóság nevében az országgyűléshez folyamodott, amelynek következtében az országgyűlés képviselőháza 1870 márciusában az ortodox zsidóság védelmében határozatot hozott. És 1871 november 15.-én elismerte a Hitőr Egylet szervezeti szabályzatát. Élén 100 tagú (60 világi és 40 rabbi) országos képviselőség áll, akiket 6 évre választanak, központi bizottság és központi iroda.

Németországban az "Águdát Izráel" mozgalom előfutára a "Freie Vereinigung für die Interessen des orthodoxen Judentums" ("Szabad Egyesület az ortodox zsidóság érdekeiért"), amelynek korai köreiben, főleg a történész Isaac Halevy buzdítására Hamburgban 1908 és 1910 között tárgyalták a világszervezet létrehozását. Németországban az ortodoxián belül két irányzat harcolt egymással: az önállóságért, a Tóra szuverenitásáért harcoló ortodoxia, amelyet ellenfelei "Austritt- vagy Trennungsortodoxie"-nak neveznek ("elszakadó vagy kiszakadó ortodoxia") és a "Gemeindeortodoxie" ("közösségi ortodoxia"), amely az ortodoxián belül az ellentétes irányzatok egymás mellett maradását látta helyesnek.

1909-ben a német neo-ortodox csoport tagjai tárgyalták először az "Águdát Izráel" mozgalom megalakítását, de ez, az ortodox táboron belüli belső nézetkülönbségek miatt, három évig késett. A végső motivációt a 10. Cionista Kongresszus adta, amely úgy döntött, hogy programjába kulturális tevékenységet is belefoglal, ezáltal elismerve egy világi zsidó kultúra létezését a vallásival párhuzamosan. A Mizrachi párt egyes tagjai elhagyták a Cionista mozgalmat és az "Águdát Izráel" alapítóihoz csatlakoztak egy gyűlésen, amelyet 1912 májusában tartottak Felső-Sziléziában.

Az "Águdát Izráel" három csoportból alakult, amelyek a következő irányzatokat képviselték: 1. német neo-ortodox 2. magyar ortodox 3. Lengyelország és Litvánia ortodox irányzatait. Ezek különböztek politikai és társadalmi szemléletük tekintetében és kulturális és szervezeti kérdésekről vallott nézeteiket illetően. A főbb nézetkülönbségek: 1. az általános európai kultúrához, társadalomhoz és erkölcsökhöz való viszonyban - ezt a német ortodox irányzat elfogadta; 2. abban a kérdésben, hogy maradjanak-e a fő zsidó közösségi szervezet része vagy alkossanak külön ortodox közösségeket; 3. abban a kérdésben, hogy a zsidók fogadják-e el az állam nyelvét vagy a jiddishez ragaszkodjanak; 4. cionizmushoz való viszony kérdésében.

Az askenázi világban mindenütt alakultak ezután az "Águdát Izráel"-nek ágazatai, ifjúsági, női es munkás alszervezetei. Több nézetkülönbség volt a közös platformon belül:
1. a világi (nem vallásos) oktatás kérdése: a Kattowitz konferencia egyes kezdeményezői szintézist próbáltak elérni a következő elv megfogalmazásával: "A "kelet"-nek a Tóra-tudását kell adnia a "nyugat" számára, a "nyugat"-nak a műveltségét a "kelet" számára." A "nyugat" műveltsége a nyugat-európai, német-stílusú középosztály műveltségét jelentette. Ezt a programot erősen bírálta az "Águdát Izráel" Kelet-Európai része, amely kijelentette, hogy az egységet egyedül csak a status quo megőrzésével lehet fenntartani: minden egyes csoportnak a maga életformáját kell folytatnia, változtatás nélkül. Ezt az álláspontot Hayyim Soloveichik, Brest-Litovsk rabbija, 18 pontban foglalta össze, mint a lengyel és litván rabbik mozgalomban való részvételének a feltételét.
A másik akkut kérdés a cionizmushoz való viszony volt. Kezdetben az "Águdát Izráel"-t részben olyan csoportok hozták létre, amelyek következetesen elleneztek minden kísérletet arra nézve, hogy Izráel földjén zsidó nemzeti államot hozzanak létre emberi eszközökkel. Mégis, lassanként kialakult egy olyan álláspont, amely a holokauszt után a szervezet ideológiai alapja lett Izráelben. Izráel földje programjuk középpontjában kell, hogy szerepeljen, amelynek, az "agudista" vezető, Isaac Breuer, megfogalmazása szerint "egyesítenie kell Izráel egész népét a Tóra irányítása alatt, az élet minden területén, politikai, gazdasági és szellemi élet tekintetében, Izráel földjén".
Az "Águdát Izráel" központi intézményei, formai fontosságuk sorrendjében, a következők:
(1) Mo’ecet Gedole ha-Tora (a Tóra-tudósok Tanácsa): 1964-ben 15 rabbit számlált, mindannyian halákhikus tekintély;
(2) Kneszijja ha-Gedolá ("Nagygyűlés") az egyesület legfelsőbb politikai autoritása, az "Águdát Izráel" helyi szervezeteinek képviselőiből áll. Minden 200 tag választhat egy képviselőt a "Nagygyűlés"-be. Az első két nagygyűlést Bécsben tartották 1923-ban és 1929-ben;
(3) A Központi Világtanács-t a Nagygyűlés választja;
(4) Világszintű Végrehajtó Bizottság. A második világháború előtt az "Águdát Izráel" legszámosabb és legaktívabb ágai Lengyelországban voltak. Ez részben a haszid "caddik" mozgalom, és főleg a Gur dinasztia támogatásának volt köszönhető. Helyi politikai teljesítményei és erőssége a zsidóknak a Szejm-ben (a parlamentben) való képviseletében és az "Águdá"-nak a választási eredményeiben tükröződött. 1933-tól kezdődően egyes politikai vezetők, különösképpen J. Rosenheim Németországban és Harry Goodman Angliában számos politikai kérdésről beszélt.
Az "Águdát Izráel" oktatási tevékenysége, amelyet számos országban folytatott, főleg az ortodox iskolákra és intézményekre terjedt ki. Ezek Kelet-Európában és Izráel földjén főként talmud tora-intézmények és jesivák voltak, a Bét Jákob nevű, lányokat oktató elemi és középiskola-hálózat; 1953-tól az "Águdát Izráel" pártnak a felügyelete alatt álltak Izráelben a független oktatási hálózatnak olyan iskolái, főleg talmud tora iskolákat, amelyek nem akartak részt venni az általános állami oktatási hálózatban.

 A náciknak a hatalomra jutása után Németországban az "Águdát Izráel"-nek a politikája a cionista települések létrehozásával kapcsolatban Izráel földjén alapvetően megváltozott. Újratárgyalták egy zsidó állam esetleges létrehozását és a cionizmushoz való viszonyt Az "Águdát Izráel" részt vett a St. James palotában tartott konferencián, amelyet a brit kormány hívott össze 1939 elején, és ezen az agudisták összeegyeztették politikájukat a cionista szervezetével. A Központi Világtanács 1947-es augusztusi Marienbaden-i találkozóján a mozgalom három központját alapították meg: Jeruzsálemben, New York-ban és Londonban.
Az "Águdát Izráel" a cionista szervezettel működött össze a diaszpórának nyújtott segítség kiterjesztésében. Hatékonyan működött együtt a cionizmussal a zsidó állam megalapításában. Végül is 1947-ben a Zsidó Ügynökség biztosította egy levélben, hogy vallásos kérdésekben a status quo fenn lesz tartva, és ennek következtében az "Águdát Izráel" kész volt csatlakozni Izráel Államának ideiglenes tanácsához.

Az "Águdát Izráel"-t Izráel földjén 1912-ben alapították, de a közéletben nem volt aktív 1919-ig. Ekkor Jeruzsálemben a szélsőséges ortodox szárny tagjai, akik fanatikus módon ellenezték a cionizmust, az újraalakították Jeruzsálemben. 1919-től 1935-ig, Moshe Blau vezetése alatt, az "Águdát Izráel"-t teljes egészében az ultra-ortodox közösséggel azonosították. Tevékenységének vezető elve a Cionista Mozgalom égisze alatt szerveződő közösségtől való teljes politikai és társadalmi elszakadás volt. Az "Águdát Izráel" elkeseredetten harcolt azért, hogy ne legyen része Palesztina zsidó népessége hivatalosan elismert közösségének (Knesszet Jiszráel) és ezt elérte.
Külön rabbinikus intézményeket alapítottak R. Hayyim Yosef Sonnenfeld vezetése alatt, aki R. Abraham Isaac Kook főrabbi által vezetett rabbinátussal párhuzamosan működött. 1937 júliusában a Peel Bizottság ajánlata egy zsidó állam létrehozásáról Palesztina egy részén heves vitát váltott ki az "Águdát Izráel"-en belül Palesztinában. Elvben mindenki elvetette egy nem-vallásos zsidó állam létrehozását, de abban eltértek a vélemények, hogy az európai zsidóság akkori aktuális helyzetére való tekintettel teljesen elvetendő-e ez a gondolat, vagy elfogadható, bizonyos feltételekkel.
1940 és 1947 között az "Águdát Izráel" együttműködött a nemzeti zsidó intézményekkel és volt egy speciális bizottsága is a brit hatóságok irányában való politika koordinálására. 1940 áprilisában az "Águdát Izráel" lengyelországi vezetője, a Gur dinasztia haszid rabbija, a "Gerer Rebbe", és veje, Yizhak Meir Levin Palesztinába érkezett, és ezzel új lendületet adtak a mozgalomnak, a jisuv életében való aktív részvétel tekintetében.
Amikor az "Águdát Izráel" csatlakozott azokhoz, akik egy zsidó állam megalapítását kérték, képviseletet kapott az Államok Ideiglenes Szervezetében (Mo’etzet ha-Medina) amely aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Amikor 1948-ban Izráel Állama megalakult, az "Águdát Izráel" politikai párt lett, képviselettel minden nemzeti és önkormányzati szervben. Vezetője, Rabbi Y. M. Levin, társadalmi jóléti miniszter volt 1949 és 1952 között.
Mindezen intézményekben az "Águdát Izráel" a halakhá-nak a közéletben való betartásáért harcolt. Fő kampányai az oktatás területén voltak és 1953-ban, miután a különböző oktatási irányzatokat megszüntették és egy egységes iskolarendszer jött létre a kötelezően szabad oktatás törvényének jegyében, az "Águdát Izráel" saját független iskolarendszert hozott létre. Kivívta a "vallásos" lányok és a jesiva-tanulók felmentését a katonai szolgálat alól.
Az amerikai "Águdát Izráel" 1939-ben alakult. Különös fellendülést 1941-ben ért el, amikor Amerikába érkezett R. Aaron Kotler, aki a világszervezet Legfelsőbb Rabbinikus Tanácsának tagja volt. A szervezetnek van gyerek-, lány- és ifjúsági részszervezete.
Az "Águdát Izráel" párt ma Izráelben az "Egyesült Tóra Zsidóság" nevű párttal szövetségben vagy egyedül indul az Izráeli parlamenti választásokon. Célkitűzései az állam alakulásakor David ben-Gurion-nal kötött egyezség alapján a "somer Sabbat" és "somer Kasrut" elveinek érvényesítése (status quo askenázi álláspont).