|
Koráh hatalomra vágyott és csúnyán elbukott. Nem rendeztek választást,
nem szavazhatott
 senki,
Isten döntött a kérdésben: "Megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket
és házukat, meg minden embert, aki Kóráhhoz tartozott és minden vagyont"
(16:32).
A hatalommal kapcsolatos összetett viszonyról szólt (Menáhot 109b) Rabbi
Jehosua ben Peráhjá: "kezdetben (amikor fiatal voltam) ha bárki felkért
volna, hogy töltsek be fontos pozíciót, akkor megkötözve vetettem volna
az oroszlánok elé. De most, amikor már hatalmon vagyok, ha bárki
megpróbálna eltávolítani onnan, megkötözném és forró vizet öntenék rá".
"Pártot ütött Koráh, Jichár fiai, Kehát fia, Lévi fia" (16:1). A rofsici
Rabbi Naftali mondta: "A tekintélyes felmenők szerencsés esetben
alázatossá teszik az utódokat, sajnos azonban néha (?) ellentétes hatása
van az előkelő jihusz-nak, alaptalan büszkeséget és arroganciát
eredményez. Koráh az utóbbi csoportba tartozott, túlzott önbecsülése
indította arra, hogy fellázadjon Mózes ellen".
Vajon Koráh csak azért kapott büntetést, mert nem ugyanazt gondolta,
mint Mózes? Büntethető-e bárki a gondolatai miatt? Nincs az embernek
joga kételkedni, vagy más utat választani?
A dvinszki Rabbi Meir Szimha HaKohen (Meseh Hohmá) szerint Koráhék vétke
nem az volt, hogy bizonytalanok voltak abban a kérdésben, hogy vajon
tényleg Mózes lett-e kiválasztva a küldetésre és a pozicióra - ez még
megbocsátható lett volna. Vétkük az volt, hogy pontosan tudták, hogy
Mózes Isten küldöttje volt, és ezáltal ellene lázadtak szándékos
rosszindulattal. A bölcsek ezt úgy definiálják: "felismeri Alkotóját, de
szántszándékkal lázad ellene".
Koráh valódi tragédiája az volt, hogy állandó elégedetlenséget érzett,
más akart lenni, mint ami volt és lehetett volna. Bár ismerte volna az
Árugát HáBoszem megjegyzését! "Nem szabad senkinek panaszkodnia, azt
mondva: miért teremtett engem ilyen gyenge felfogó képességgel az
Örökkévaló?
Vagy: miért nem teremtett élesebbnek, intelligensebbnek? Vagy: Ha az
Örökkévaló másnak teremtett volna, akkor jobban tudnám szolgálni őt"!
Ezek egytől-egyig tévutak, az a feladatunk, hogy a saját adottságainkat
használva, törekedjünk a maximumra, és ne felesleges, Istentől
eltávolító önsajnálkozással vágyjunk mások lenni, ahelyett, hogy
körültekintően felfedeznénk saját magunkat.
A midrás világossá teszi, hogy Koráh remekül nősült, hozzá illő asszonyt
vett el, korai bukásukig nagy harmóniában élhettek.
"Amikor Mózes elmondta Izrael fiainak, hogy a szemlélőrojtok (cicit)
parancsát is megkapta a Kádos Báruh Hu-tól, Koráh felesége így szólt
férjéhez: mi újat tanultál ma Mose rábénu jesivájában? Koráh így
válaszolt: egy új micvát adott ma át nekünk, a cicit és a benne lévő kék
szál parancsát.
Mi az, hogy kék szál parancsa? - kérdezte a felesége. Koráh így felelt:
Mózes azt mondta, Isten parancsba adta, hogy a ruháink sarkaira tegyünk
három fehér és egy kék rojtot.
Szórakozik veletek - mondta Koráh felesége. Minden nap megálmodik valami
új "Istentől kapott" parancsot. Ha a kék ennyire fontos, akkor miért nem
egy teljesen kék ruhadarabot adott parancsba?
Na, én most varrok nektek egy teljesen kék ruhát. Menj el hozzá, hogy
mit mond, és meglátod azonnal, hogy minden, amit parancsol, azt a saját
fejében álmodja meg. Ezen a módon szerzi meg a dicsőséget és tekintélyt
magának, királyként viselkedik, a bátyját teszi meg főpapnak, és a
bátyja családját helyettes papnak".
Lényeglátó, hatékony érvelés volt, Koráh odafigyelt és elfogadta, a
végeredmény ismert.
"Az igaz ember virul, mint a pálma" (Zsoltárok 92:13). Szombat
délelőttönként gyakran ér minket a szerencse, hogy előimádkozóink dalban
mondják el ezt a szép mondatot.
Héberül így hangzik: cádik kátámár jifroh, és a kifejezések utolsó
betűit összeolvasva Koráh nevét kapjuk. Az Arizal szerint ez arra utal,
hogy a jövőben Koráh virulni fog és legnagyobb cádikok egyike lesz.
Legyen igaza mesterünknek!
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |
