Bölcseink tanítása szerint (Szanhedrin 110b): "Izrael tíz elveszett
törzsének nincs helye az Eljövendő Világban: 'kitépte őket az Örökkévaló
földjükből haraggal és felgerjedéssel és nagy felháborodással, és
vetette őket más országba, mint e mai napon van' (29:27)…"
Rabbi Simon ben Jehuda Akkó-ból azt mondja Rabbi Simon nevében: "ha
cselekedeteik továbbra is olyanok lesznek, 'mint e mai napon van', és
folytatják bűnös életmódjukat, nem térhetnek vissza Izraelbe. Ha nem
folytatják és megtérnek, visszajöhetnek majd."
"Ti ma mind Örökkévaló Istenetek színe előtt álltok" (29:9). Eskütételre
gyűltek össze őseink: "hogy belépj Örökkévaló Istened szövetsége
esküjébe" (uo. 11.).
Tekintettel arra, hogy minden nap Örökkévaló Istenünk színe előtt
állunk, joggal merülhet fel a kérdés, hogy az elsőként idézett mondat
miért hangsúlyozza ezt? A Talmud (Sevuot 29a) foglalkozik a kérdéssel,
hogy egy eskü mennyiben függ az esküvőfogadónak az eskü tartalmáról
alkotott személyes jelentésétől?
"Úgy találjuk, hogy amikor Mózes megeskette Izraelt, ezt mondta nekik:
tudnotok kell, hogy nem a ti felfogásotok szerint kezelem ezt az esküt,
hanem Isten és a saját felfogásom szerint.
Miért nem egyszerűen annyit mondott, hogy hajtsák végre Isten parancsát?
Talán figyelmeztetni akarta őket, mert aggódott, nehogy bálványimádásra
esküdjenek, azt mondva, hogy hűségesküt tesznek Isten felé, de magukban
az esküt valójában a bálványimádásra irányozzák"?
E részlet alapján az eskük esetében a személyes jelentésnek meghatározó
szerepe lehet, és ez csak akkor jó, ha egybeesik a Mózes és Isten által
gondoltakkal. Minket arra is emlékeztethet, hogy ismerjünk meg minél
többet a világból, hogy célkitűzéseinket nagyobb halmaz ismeretében
jelölhessük ki.
Ha mondjuk valaki meg akarna esküdni, hogy jövőre segítőkész ember lesz,
akkor ismerjen meg sok segítőkész embert, hogy tágíthassa a saját
határait a segítőkészség fogalmának meghatározásakor.
"De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az esküt.
Hanem azzal, aki itt van velünk állva, ma az Örökkévaló Istenünk színe
előtt, és azzal, aki nincs itt velünk ma" (29:13-14).
A Talmud (Sábát 146a) azt vizsgálta, hogy a minden zsidóra kiterjedő
szövetség vajon vonatkozik-e a betértekre is, akiknek felmenői nem
voltak ott a Szináj-nál?
Ráv Ási megnyugtató választ ad: "bár ők maguk nem voltak a Szináj-
hegynél, de őrangyalaik jelen voltak", éppen ezért a fent idézett tórai
kijelentés a betértekre is vonatkozik.
"Nem az égben van az, hogy mondanád: ki száll föl érte nekünk az égbe…
Nem a tengeren túl van, hogy mondanád: ki megy át nekünk a tengeren
túlra…" (30:12-13).
A Talmud (Eruvin 55a) írja a Tóra birtokba vétele kapcsán: "Avdimi
barHama bar Dosza mondta: "nem az égben van az" - azt jelenti, hogy ha
az égben lenne, akkor fel kellene emelkedned utána, "nem a tengeren túl
van" - ha a tengeren túl lenne, akkor át kellene gázolnod a tengeren,
hogy elérd", vagyis az adott körülményekhez alkalmazkodva kell megtenni
mindent a Tóra-tanulás érdekében.
Rává szerint a Tóra-tanulás legnagyobb akadálya, ha valaki úgy véli,
hogy a világról való tudása ("az égben van") meghaladta a Tórát, vagy ha
úgy gondol magára, mint akinek tudása mindenre kiterjed, mint a tenger.
Rabbi Johanán szerint a legnagyobb akadály a gőg lehet ("az égben van"),
illetve ha olyan munkát választunk ("nem a tengeren túl van"), hogy
nincs elegendő időnk a tanulásra.
"Akkor visszahozza Örökkévaló Istened foglyaidat és irgalmaz neked, újra
összegyűjt téged mind a népek közül, ahova elszórt téged Örökkévaló
Istened" (30:3). Így is fordítható a mondat eleje, meg így is: "az
Örökkévaló visszatér veletek a száműzetésből visszatérőkkel".
A Talmud (Megilla 29a) szerint: "Rabbi Simon ben Joháj mondja: gyere,
figyeld meg, mennyire kedvesek a zsidók Isten előtt! Bárhova
száműzettek, a Sehiná velük volt. Egyiptomba kerültek száműzetésbe, a
Sehina velük volt, amint írva van (1Sámuel 2:27): "Nem jelentettem-e ki
magam atyád házának, mikor Egyiptomban, a Fáraó házában voltak"?
A Sehiná velük volt, amikor Babilóniába száműzettek, amint írva van (Jesája
43:14): "miattatok leküldettem Babilóniába". Bármikor, amikor száműzetve
lesznek, a Sehiná velük lesz, amint írva van: "az Örökkévaló visszatér
veletek a száműzetésből visszatérőkkel". Nem "visszahoz", "visszatér"
van írva. Azt tanítja, Isten visszatér a száműzetésből.
Dupla hetiszakasszal búcsúzunk az évtől, a tórai szöveg is szól a
megtérés (tesuvá) fontosságáról: "És megtérsz Örökkévaló Istenedhez, és
hallgatsz szavára, pont úgy, ahogy parancsoltam neked ma, te és
gyermekeid, egész szíveddel és egész lelkeddel" (30:2).
Tapasztalataim szerint sokan a másik ember megtérésének sikeres vagy
éppen kevésbé sikeres voltával nagyobb örömmel foglalkoznak, mint a
sajátjukkal, egyszerűbben szólva: néha túlzottan kritikusan nézik
felebarátaikat.
Könnyen elképzelhető, hogy kizárólag a jobbítás lankadatlan vágyától
hajtva tesznek így, de most inkább a nehezebben elképzelhető változattal
foglalkoznék. Előfordulhat, hogy az önkritika hiánya, az önvizsgálattól
való félelem és a tehetetlen düh inspirálja a kritikai szellemet.
Hogyan tudjuk eldönteni, hogy a kritikánk megfogalmazásakor mi motivált?
Csak arra kell emlékeznünk, hogy kínáltunk-e megoldási javaslatot a
rossznak gondolt helyett, illetve megtettünk-e mindent, hogy az ötletünk
működjön a gyakorlatban is. Ha két nem vagy csak egy igen az őszinte
válasz, akkor mindössze annyi történt, hogy feleslegesen jártattuk a
szánkat.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István
rabbi |