Tóramásoló |
A héten felolvasott szidra Vájélech,
jelentése: " és ment".
Mielőtt elment a 120 éves népvezér, bíró és tanító, a pásztor Mózes, kijelölte
utódját, Józsuét, leírta a Tant és átadta a levitáknak. Elrendelte felolvasását.
Bár akkor csak hétévente olvasták fel az Írást. Később bölcseink belátták, hogy
ez kevés ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra. Ezért hetente négyszer olvasnak
belőle: hétfőn, csütörtökön, szombat délelőtt és délután. Hogy hallják és
megtanulják. Tehát nemcsak hallani, hanem tanulmányozni is kell a Szentírást,
erkölcsi gondolatait magunkévá tenni. A vallásos ember pénetkenként legalább
kétszer elolvassa és értelmezi a heti penzumot, hogy minden szót megértsen, amikor
szombaton a Tóraolvasó ajkáról elhangzanak az igék.
|
"Mózes ment és elmondta ezeket a szavakat egész Izraelnek." (31.1).
Jogosan észrevételezték bölcseink, hogy egy olyan nagyformátumú vezető,
mint Mose rábénu megérdemelte volna, hogyha szólni kíván Izrael népéhez,
akkor ők menjenek Mózes elé, és nem pedig fordítva. Őseink természetesen
jóhiszeműen jártak el.
A magyarázat a következő: "Nem véletlenül vonakodtak Izrael fiai, hogy
Mózes elé járuljanak. Tisztában voltak azzal, hogy a Tórában összesen
613 micva található, és már kettő kivételével valamennyi átadatott a
zsidó népnek. És tudták azt is, hogy Mose rábénunak meg kell halnia,
miután elmondja nekik az utolsó két parancsolatot. Éppen ezért mindent
megtettek, hogy késleltessék az elkerülhetetlent. Mózes rájött, hogy ez
van passzív viselkedésük hátterében és nem akarta, hogy emiatt csússzon
az Ország birtokba vételének időpontja, ezért "ment és elmondta ezeket a
szavakat". "Akkor szólította Mózes Józsuát, és mondta neki egész Izrael
szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be a néppel az országba,
melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod
azt birtokukba"(31:7).
Rási a bölcsek megjegyzése alapján (Szánhedrin 8a) a következőket fűzi a
pászukhoz: "Mózes így szólt Józsuához: "te mész be a néppel az
országba"- a nemzedék bölcs öregei veled lesznek, véleményük és tanácsuk
szerint legyen minden. De a Szent Áldott Ő ezt mondta Józsuának: "mert
te viszed be Izrael fiait az országba…" (31:23) - akár akaratuk ellenére
is, minden tőled függ!".
Rabbi Elchánán Wasserman tette fel a kérdést: "hogyan változtatott Mózes
az I-sten által Józsua felé intézett parancson? Válaszában egyértelművé
teszi, hogy nincs ellentmondás a két vers között. "Mindkettő az élő
I-sten szava, egyformán igaz és helyes, hiszen egyik oldalról teljesen
egyértelmű, hogy minden nemzedék vezetője köteles meghallgatni a bölcsek
tanácsát, okos észrevételeiket figyelembe kell venni, és senki nem
támaszkodhat kizárólag saját tudására. Viszont a megfontolásra érdemes
vélemények elhangzása után a vezetőnek egyedül, saját ismereteire,
bölcsességére támaszkodva, önállóan kell döntenie.
Ha nem így tesz, akkor nem csak saját tekintélyét rombolja, hanem a
vezetésére bízott embereknek is kárt okoz, mert gyengesége
következményeként "mindenki azt teszi, ami egyenes szemeiben", vagyis
fejetlenség és zűrzavar lesz úrrá népén. "És Mózes fölírta ezt a tant és
átadta a kohénoknak, Lévi fiainak, akik viszik az Örökkévaló
szövetségének ládáját, meg Izrael minden véneinek"(31:9).
Rabbi Simson Rafael Hirsch mondta: "általában a lévik, Kehát fiai vitték
a Frigyládát, miként ezt a Tóra részletesen leírja (4Mózes 3:29-31),
csak különleges esetekben hárult e kötelesség a kohénokra. Igy volt a
Jordánon való átkelés (Józsua 3.) esetében, illetve Jerikó elfoglalása
előtt, a város megkerülésekor, valamint Salamon Szentélyébe is a kohénok
vitték (1Királyok 8:1-6) be azt. "És gyermekeik, akik nem tudják,
hallják és tanulják meg, félni az Örökkévalót, a ti Isteneteket minden
időben, amíg éltek a földön, ahova átvonultok a Jordánon, hogy azt
elfoglaljátok"(31:13).
Rabbi Szimcha Ziszel szerint a halálára készülő Mózes fontosnak érezte
összehívni Izrael fiait, hogy felhívja figyelmüket az istenfélelem
"minden időben" aktuális előírására. Azonban az előírás nem egyszerűen
az istenfélelem micvájára vonatkozik, hanem annak tanulására, vagyis az
ún. muszár (erkölcsi tanításokat tartalmazó) könyvek rendszeres
tanulmányozására.
Sábát sálom!
Darvas
István
rabbi |