2017. december 24 - 30
 


"Mikor közeledtek Izrael napjai a halálhoz, hivatta fiát, Józsefet és mondta neki: ...ne temess el kérlek, Egyiptomban!" (47:29).

Az ősatyák ragaszkodtak az Isten által a zsidó népnek ígért földhöz. Ábrahám nem hagyta el az országot, csak az éhínség idején, és amikor fiának feleséget kerestetett, szolgájának megparancsolta: "Őrizkedj, nehogy visszavidd fiamat oda."(24:6).

Izsák egy percre sem ment Erec határain kívülre, miként írva van: "Ne menj le Egyiptomba, lakj az Országban, melyet mondok neked. Tartózkodj ebben az országban, és én veled leszek, megáldalak téged, mert neked és magzatodnak fogom adni mindez országokat, hogy megtartsam az esküt, mellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak".

Jákob két alkalommal is arra kényszerült, hogy hosszabb ideig idegen földön éljen, de megérezve halála közeledtét esküvel kötelezte fiát: "ne temess el kérlek Egyiptomban!".

Mindhárom ősatyánk arra törekedett élete során, hogy nyilvánvalóvá tegyék, mennyire kedves számukra az Ország, és az atyák cselekedetei jelzésértékűek utódaik számára. Általánosságban elmondható, hogy ahhoz ragaszkodunk ennyire, legyen az földbirtok, vagy akár egy tárgy, ami a mi szerzeményünk, és tulajdonosai vagyunk.

Ábrahámék nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy már akkor kifejezték az Ország iránti feltétlen ragaszkodásukat, amikor még Izrael földjén idegen népek laktak, és ők "csupán" Isten ígéretére támaszkodhattak. "Makacsságuk" és Izrael iránti szeretetük tehát nem más, mint az Örökkévalóba vetett hitük megnyilvánulása.

Rási a midrás alapján három indokot sorol fel, miért parancsolta meg Jákob, hogy ne Egyiptomban temessék el. Az egyik szerint látta, hogy az országot tetvek lepik majd el (utalás a kivonulást megelőző csapásra), a másik ok az volt, hogy az Izraelen kívül elhunytak nem támadnak fel, csak ha csontjaik hosszú és kényelmetlen "utazás" után megérkeznek az Országba, míg a harmadik magyarázat szerint el akarta kerülni, hogy sírja bálványimádó szertartások helyszíne legyen.

"Izrael szemei pedig nehezek voltak az öregségtől" (48:10). A versben is előforduló zoken (más helyeken zákén) öreg(ség) kifejezés gyakran a bölcs szinonimájaként szerepel hagyományos forrásainkban.

A Talmud (Joma 28b) több verset idéz, ahol a fent említett szó előfordul, és arra a következtetésre jut, hogy az "öregek" (Izrael vénei és az ősatyák) jesivában tanult, vagyis bölcs, kiemelkedő Tóra-tudósok voltak. Ezzel nincs okunk vitatkozni, csak érdemes megjegyezni, hogy zsidó értelemben a "vén hülye" szókapcsolat nem elfogadható. Külön-külön mindkét kifejezésnek lehet létjogosultsága, de együtt használva hagyományunk fontos tanításának a tagadása.

Hagyományaink szerint ha megbántottuk felebarátainkat, bocsánatot kell kérnünk tőlük. Hányszor kell próbálkoznunk? A Talmud (Joma 87a) szerint hetiszakaszunk egyik mondata rejti a választ: "Így szóljatok Józsefhez: Kérlek, bocsásd meg, kérlek, testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget atyáid Istene szolgáinak" (50:17).

Rabbi Joszé ben Hanina megszámolta, hogy a "kérlek" szó háromszor fordul elő a versben, majd kijelentette: "aki bocsánatot kér, ne kérjen háromnál többször", ha valaki meg akar bocsátani, akkor három - valódi, szívből jövő - kísérlet elég kell legyen, többször nincs értelme.

"Meglátta Izrael József fiait és mondta: Kik ezek? És mondta József az ő atyjának: Fiaim ők, akiket adott nekem Isten ezzel; és ő mondta: Hozd csak ide őket hozzám, hogy megáldjam őket" (48:8-9).

Első olvasatra is látszik, hogy az "ezzel" kifejezés nem illik a mondatba. Bölcseink jó szokásukat megtartva megtalálták a magyarázatot, Rási a következőket írja: "az ezzel szó József házassági szerződésére vonatkozik, ugyanis József megmutatta a dokumentumot Jákobnak".

Egy másik József, Ráv Joszef Grünwald szerencsénkre úgy gondolta, hogy Rási nem teljesen egyértelmű magyarázatát nem árt kommentálni. "Jákob csodálkozott, hogy miként vehetett el József fia feleségül úgy egy nőt, hogy nem voltak jelen kóser tanúk.

Nos, Rábénu Niszim szerint tanúk csak akkor szükségesek, ha a nőt gyűrűvel, vagy más tárgy által veszi el. József a gyűrű mellőzésével, okirattal (stár) kötött házasságot, tanúk nem kellettek, és rosszallását kifejező apjának ezt a papírt mutatta meg annak megnyugtatása érdekében. Hála a Teremtőnek, József esküvője kóser volt!

"…fehér fogú a tejtől" (49:12). Rabbi Johanán (Ketubot 111b) így interpretálja a verset: "aki fehér fogat villant (vagyis kedvesen rámosolyog) felebarátjára, az jobbat tesz, mintha tejjel itatná meg". Ez persze nem minden esetben igaz, de vitathatatlan, hogy egy kedves gesztussal, mosollyal sokkal jobbá lehet tenni felebarátaink napját, és ezáltal persze a sajátunkat is.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza