"Mikor közeledtek Izrael napjai a halálhoz, hivatta fiát, Józsefet
és mondta neki: ...ne temess el kérlek, Egyiptomban!" (47:29).
Az ősatyák ragaszkodtak az Isten által a zsidó népnek ígért földhöz.
Ábrahám nem hagyta el az országot, csak az éhínség idején, és amikor
fiának feleséget kerestetett, szolgájának megparancsolta: "Őrizkedj,
nehogy visszavidd fiamat oda."(24:6).
Izsák egy percre sem ment Erec határain kívülre, miként írva van:
"Ne menj le Egyiptomba, lakj az Országban, melyet mondok neked.
Tartózkodj ebben az országban, és én veled leszek, megáldalak téged,
mert neked és magzatodnak fogom adni mindez országokat, hogy
megtartsam az esküt, mellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak".
Jákob két alkalommal is arra kényszerült, hogy hosszabb ideig idegen
földön éljen, de megérezve halála közeledtét esküvel kötelezte fiát:
"ne temess el kérlek Egyiptomban!".
Mindhárom ősatyánk arra törekedett élete során, hogy nyilvánvalóvá
tegyék, mennyire kedves számukra az Ország, és az atyák cselekedetei
jelzésértékűek utódaik számára. Általánosságban elmondható, hogy
ahhoz ragaszkodunk ennyire, legyen az földbirtok, vagy akár egy
tárgy, ami a mi szerzeményünk, és tulajdonosai vagyunk.
Ábrahámék nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy már akkor
kifejezték az Ország iránti feltétlen ragaszkodásukat, amikor még
Izrael földjén idegen népek laktak, és ők "csupán" Isten ígéretére
támaszkodhattak. "Makacsságuk" és Izrael iránti szeretetük tehát nem
más, mint az Örökkévalóba vetett hitük megnyilvánulása.
Rási a midrás alapján három indokot sorol fel, miért parancsolta meg
Jákob, hogy ne Egyiptomban temessék el. Az egyik szerint látta, hogy
az országot tetvek lepik majd el (utalás a kivonulást megelőző
csapásra), a másik ok az volt, hogy az Izraelen kívül elhunytak nem
támadnak fel, csak ha csontjaik hosszú és kényelmetlen "utazás" után
megérkeznek az Országba, míg a harmadik magyarázat szerint el akarta
kerülni, hogy sírja bálványimádó szertartások helyszíne legyen.
"Izrael szemei pedig nehezek voltak az öregségtől" (48:10). A
versben is előforduló zoken (más helyeken zákén) öreg(ség) kifejezés
gyakran a bölcs szinonimájaként szerepel hagyományos forrásainkban.
A Talmud (Joma 28b) több verset idéz, ahol a fent említett szó
előfordul, és arra a következtetésre jut, hogy az "öregek" (Izrael
vénei és az ősatyák) jesivában tanult, vagyis bölcs, kiemelkedő
Tóra-tudósok voltak. Ezzel nincs okunk vitatkozni, csak érdemes
megjegyezni, hogy zsidó értelemben a "vén hülye" szókapcsolat nem
elfogadható. Külön-külön mindkét kifejezésnek lehet létjogosultsága,
de együtt használva hagyományunk fontos tanításának a tagadása.
Hagyományaink szerint ha megbántottuk felebarátainkat, bocsánatot
kell kérnünk tőlük. Hányszor kell próbálkoznunk? A Talmud (Joma 87a)
szerint hetiszakaszunk egyik mondata rejti a választ: "Így szóljatok
Józsefhez: Kérlek, bocsásd meg, kérlek, testvéreid hűtlenségét és
vétküket, mert rosszat követtek el veled! Azért most, bocsásd meg,
kérünk, hűtlenséget atyáid Istene szolgáinak" (50:17).
Rabbi Joszé ben Hanina megszámolta, hogy a "kérlek" szó háromszor
fordul elő a versben, majd kijelentette: "aki bocsánatot kér, ne
kérjen háromnál többször", ha valaki meg akar bocsátani, akkor három
- valódi, szívből jövő - kísérlet elég kell legyen, többször nincs
értelme.
"Meglátta Izrael József fiait és mondta: Kik ezek? És mondta József
az ő atyjának: Fiaim ők, akiket adott nekem Isten ezzel; és ő
mondta: Hozd csak ide őket hozzám, hogy megáldjam őket" (48:8-9).
Első olvasatra is látszik, hogy az "ezzel" kifejezés nem illik a
mondatba. Bölcseink jó szokásukat megtartva megtalálták a
magyarázatot, Rási a következőket írja: "az ezzel szó József
házassági szerződésére vonatkozik, ugyanis József megmutatta a
dokumentumot Jákobnak".
Egy másik József, Ráv Joszef Grünwald szerencsénkre úgy gondolta,
hogy Rási nem teljesen egyértelmű magyarázatát nem árt kommentálni.
"Jákob csodálkozott, hogy miként vehetett el József fia feleségül
úgy egy nőt, hogy nem voltak jelen kóser tanúk.
Nos, Rábénu Niszim szerint tanúk csak akkor szükségesek, ha a nőt
gyűrűvel, vagy más tárgy által veszi el. József a gyűrű
mellőzésével, okirattal (stár) kötött házasságot, tanúk nem
kellettek, és rosszallását kifejező apjának ezt a papírt mutatta meg
annak megnyugtatása érdekében. Hála a Teremtőnek, József esküvője
kóser volt!
"…fehér fogú a tejtől" (49:12). Rabbi Johanán (Ketubot 111b) így
interpretálja a verset: "aki fehér fogat villant (vagyis kedvesen
rámosolyog) felebarátjára, az jobbat tesz, mintha tejjel itatná
meg". Ez persze nem minden esetben igaz, de vitathatatlan, hogy egy
kedves gesztussal, mosollyal sokkal jobbá lehet tenni felebarátaink
napját, és ezáltal persze a sajátunkat is.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István
rabbi |