2018. január 14 - 20

Jelentése: menj be


"Az Örökkévaló nem az angyaloknak adta a Tórát" (Joma 30). Ezzel a talmudi idézettel kezdi gondolatait Rabbi Elimelech Biderman, majd így folytatja: "az emberek sajátja, hogy hibákat követnek el. A Teremtő nem tökéletességet vár el tőlünk, 'csak' azt, hogy képességeink legjavát nyújtsuk. Ez az oka annak, hogy a látszólag kisebb teljesítménynek is nagy jelentősége lehet Isten előtt. Ha leküzdjük korlátainkat és sikeresen hajtunk végre valami jót, azt az Örökkévaló mindig értékes tettként fogadja. Az egyiptomi kivonulást megelőzően őseink érdemek, micvák nélkül voltak. Azért adott nekik két parancsot Isten - a körülmetélést és a peszáh-áldozatot - mert csak ezek végrehajtása által lettek érdemesek a megváltásra".

A Vilnai Gáon szerint minden híres ember neve meg van említve a Tórában, így a Rámbám-é is. Bo hetiszakaszában található (11:9) a következő mondatrész: "hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában", ami héberül így hangzik: "l’ma’an Revot Moftáj B’erec Micráim".

Ha a kiemelt betűket összeolvassuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy tényleg itt rejtőzködik a Rámbám. Ez azért is remek, mert élete egyik főművét, a Misne Tórá-t Egyiptomban írta, vagyis nem csak a neve található meg a Tórában, hanem az Örökkévaló által mondott egyiptomi csodák létrehozásában is szerepet vállalt, legyen áldott az emléke!

Ahogy az egyiptomi kivonulás idején, úgy napjainkban is érdemekre van szükség a megváltáshoz. Az apróbb-nagyobb érdemek szerzésének előfeltétele a Tóra-tanulás. Ennek kapcsán mesélik Ráv Binjámin Rabinovitz-ról, hogy tanítványai döbbenten figyelték egy alkalommal a mestert, aki kilenc órát tanult megszakítás nélkül. Rákérdeztek, hogy miként érte el a hásmádá (szorgalom) ilyen fokát? Így válaszolt: "amikor fiatal voltam, kijelöltem célul, hogy napi öt percet elmélyülten tanuljak. Miután ez sikerült, hozzátettem még öt percet", és így tovább.

Ehhez teszi hozzá a Divré Smuel: "az embernek ki kell jelölni minden napra egy adott időt, amikor koncentráltan, semmi mással nem törődve tanul, mert a Tóra olyan mint a mikve, csak akkor tisztít meg, ha teljesen elmerülsz benne.

A Rámhál szerint úgy kell Tórát tanulni, ahogy a főimádságot (Ámidá) mondjuk: tilos beszélni, mással foglakozni közben. Napi öt perc nem elérhetetlen cél, aztán jöhet a folytatás.

Ádár hónap kapcsán szoktuk idézni bölcseinket, akik szerint "Ádár beköszöntével szaporítjuk az örömöt", most viszont még csak svát kezdődik, sebaj.

Ráv Ávráhám Salom Halberstram mondta, hogy az édesapja már a mostani nappal elkezdte az örömködést, mert e nappal olyan időszak veszi kezdetét, melynek során kéthetente ünneplünk, vagy legalább különleges napot tartunk. Miről van szó?

Ros Hodes Svát után kéthetente a következő napok lesznek: Tu Bisvát (a fák újéve), Ros Hodes Ádár, Purim, Ros Hodes Niszán, Peszáh, Ros Hodes Ijjár, Peszáh séni, Ros Hodes Sziván, majd néhány nappal később Sávuot.

A rabbi arról nem is szólt, hogy közben lesznek nevezetes szombatok, félünnepek, lág báomer, Izrael állam ünnepei, tényleg nem fogunk unatkozni. Ha valaki okot keres az örömre, akkor előbb-utóbb meg is találja, és ez nem csak az előttünk álló négy hónapra vonatkozik.

"És legyen neked jelül, kezeden és emlékül szemeid közt, hogy legyen az Örökkévaló tana a szádban" (13:9). A párásá egyebek mellett szól a tefilin előírásáról is. Az imaszíj felkötése kapcsán mondta a lelovi rebbe, Mose Mordeháj: "mielőtt valaki tefilin-t köt, hogy az Örökkévaló egyedi voltán elmélkedjen, meg kell csókolnia a karjára kötendő szíj "jud" betűjét, mely a zsidók iránti szeretetre, az áhávát jiszráel micvájára emlékeztet. Csak ezt követően tudjuk érdemben végiggondolni Isten egyedi voltát".

"Az Örökkévaló kegyet adott a népnek az egyiptomiak szemeiben és adtak nekik kérésükre, így kiürítették Egyiptomot" (12:36). Komoly vagyonnal vonultak ki őseink Egyiptomból.

Reb Elijahu Dessler és a Hazon Is beszélgetése során az előbbi felvetett egy kérdést: van egy általános szabályunk, miszerint mindig "emelkednünk kell a szentségben, és nem lejjebb mennünk”. Akkor a főimádságban (Ámidá) miért kérünk előbb Tórát, bölcsességet, megtérést, és csak utána – mintha fontosabb lenne - jólétet (párnásszá) és egészséget?

A Hazon Is megkérdezte: válaszod is van? Volt. "Ha valaki nincs anyagi biztonságban, vagy rossz egészségi állapotban van, akkor nem tudja megfelelően szolgálni az Örökkévalót, ezért amikor jólétet és egészséget kérünk, akkor nem megyünk lejjebb a szentségben, hiszen csak ezek által tudjuk szolgálni a Teremtőt”.

A Hazon Is nem értett egyet: "amikor Tóráért, bölcsességért, megtérésért imádkozunk, akkor könnyen felismerjük, hogy az Örökkévalótól vannak. És ha ezek után imádkozunk jólétért és egészségért, akkor valójában emelkedtünk, mert annak felismerése, hogy ezeknek is Isten a forrása, nos, ez jelenti a valódi szellemi emelkedést”.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2018.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza