"Az Örökkévaló nem az angyaloknak adta a Tórát" (Joma 30). Ezzel a
talmudi idézettel kezdi gondolatait Rabbi Elimelech Biderman, majd így
folytatja: "az emberek sajátja, hogy hibákat követnek el. A Teremtő nem
tökéletességet vár el tőlünk, 'csak' azt, hogy képességeink legjavát
nyújtsuk. Ez az oka annak, hogy a látszólag kisebb teljesítménynek is
nagy jelentősége lehet Isten előtt. Ha leküzdjük korlátainkat és
sikeresen hajtunk végre valami jót, azt az Örökkévaló mindig értékes
tettként fogadja. Az egyiptomi kivonulást megelőzően őseink érdemek, micvák nélkül voltak. Azért adott nekik két parancsot Isten - a
körülmetélést és a peszáh-áldozatot - mert csak ezek végrehajtása által
lettek érdemesek a megváltásra".
A Vilnai Gáon szerint minden híres ember neve meg van említve a Tórában,
így a Rámbám-é is. Bo hetiszakaszában található (11:9) a következő
mondatrész: "hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában", ami héberül
így hangzik: "l’ma’an Revot Moftáj B’erec Micráim".
Ha a kiemelt betűket összeolvassuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy
tényleg itt rejtőzködik a Rámbám. Ez azért is remek, mert élete egyik
főművét, a Misne Tórá-t Egyiptomban írta, vagyis nem csak a neve
található meg a Tórában, hanem az Örökkévaló által mondott egyiptomi
csodák létrehozásában is szerepet vállalt, legyen áldott az emléke!
Ahogy az egyiptomi kivonulás idején, úgy napjainkban is érdemekre van
szükség a megváltáshoz. Az apróbb-nagyobb érdemek szerzésének
előfeltétele a Tóra-tanulás. Ennek kapcsán mesélik Ráv Binjámin
Rabinovitz-ról, hogy tanítványai döbbenten figyelték egy alkalommal a
mestert, aki kilenc órát tanult megszakítás nélkül. Rákérdeztek, hogy
miként érte el a hásmádá (szorgalom) ilyen fokát? Így válaszolt: "amikor
fiatal voltam, kijelöltem célul, hogy napi öt percet elmélyülten
tanuljak. Miután ez sikerült, hozzátettem még öt percet", és így tovább.
Ehhez teszi hozzá a Divré Smuel: "az embernek ki kell jelölni minden
napra egy adott időt, amikor koncentráltan, semmi mással nem törődve
tanul, mert a Tóra olyan mint a mikve, csak akkor tisztít meg, ha
teljesen elmerülsz benne.
A Rámhál szerint úgy kell Tórát tanulni, ahogy a főimádságot (Ámidá)
mondjuk: tilos beszélni, mással foglakozni közben. Napi öt perc nem
elérhetetlen cél, aztán jöhet a folytatás.
Ádár hónap kapcsán szoktuk idézni bölcseinket, akik szerint "Ádár
beköszöntével szaporítjuk az örömöt", most viszont még csak svát
kezdődik, sebaj.
Ráv Ávráhám Salom Halberstram mondta, hogy az édesapja már a mostani
nappal elkezdte az örömködést, mert e nappal olyan időszak veszi
kezdetét, melynek során kéthetente ünneplünk, vagy legalább különleges
napot tartunk. Miről van szó?
Ros Hodes Svát után kéthetente a következő napok lesznek: Tu Bisvát (a
fák újéve), Ros Hodes Ádár, Purim, Ros Hodes Niszán, Peszáh, Ros Hodes
Ijjár, Peszáh séni, Ros Hodes Sziván, majd néhány nappal később Sávuot.
A rabbi arról nem is szólt, hogy közben lesznek nevezetes szombatok,
félünnepek, lág báomer, Izrael állam ünnepei, tényleg nem fogunk
unatkozni. Ha valaki okot keres az örömre, akkor előbb-utóbb meg is
találja, és ez nem csak az előttünk álló négy hónapra vonatkozik.
"És legyen neked jelül, kezeden és emlékül szemeid közt, hogy legyen az
Örökkévaló tana a szádban" (13:9). A párásá egyebek mellett szól a
tefilin előírásáról is. Az imaszíj felkötése kapcsán mondta a lelovi
rebbe, Mose Mordeháj: "mielőtt valaki tefilin-t köt, hogy az Örökkévaló
egyedi voltán elmélkedjen, meg kell csókolnia a karjára kötendő szíj "jud"
betűjét, mely a zsidók iránti szeretetre, az áhávát jiszráel micvájára
emlékeztet. Csak ezt követően tudjuk érdemben végiggondolni Isten egyedi
voltát".
"Az Örökkévaló kegyet adott a népnek az egyiptomiak szemeiben és adtak
nekik kérésükre, így kiürítették Egyiptomot" (12:36). Komoly vagyonnal
vonultak ki őseink Egyiptomból.
Reb Elijahu Dessler és a Hazon Is beszélgetése során az előbbi felvetett
egy kérdést: van egy általános szabályunk, miszerint mindig "emelkednünk
kell a szentségben, és nem lejjebb mennünk”. Akkor a főimádságban (Ámidá)
miért kérünk előbb Tórát, bölcsességet, megtérést, és csak utána –
mintha fontosabb lenne - jólétet (párnásszá) és egészséget?
A Hazon Is megkérdezte: válaszod is van? Volt. "Ha valaki nincs anyagi
biztonságban, vagy rossz egészségi állapotban van, akkor nem tudja
megfelelően szolgálni az Örökkévalót, ezért amikor jólétet és egészséget
kérünk, akkor nem megyünk lejjebb a szentségben, hiszen csak ezek által
tudjuk szolgálni a Teremtőt”.
A Hazon Is nem értett egyet: "amikor Tóráért, bölcsességért, megtérésért
imádkozunk, akkor könnyen felismerjük, hogy az Örökkévalótól vannak. És
ha ezek után imádkozunk jólétért és egészségért, akkor valójában
emelkedtünk, mert annak felismerése, hogy ezeknek is Isten a forrása,
nos, ez jelenti a valódi szellemi emelkedést”.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István
rabbi
|