HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT

Történelmi visszapillantás

Közép- és Kelet-Európa ma is egyetlen Rabbiképző Intézetének felállítását először Friedhausen Dá-vid, bajor származású tudós 1806-ban, majd - Európa több hasonló intézményének alapítása idején - Lőw Lípót 1844-ben javasolta.
Hosszas tervezgetés után az Országos Rabbiképző Intézet az 1877-ben kiadott miniszteri rendelet alapján ugyanez év október 4-én nyitotta meg kapuját, azzal a céllal, hogy a gimnáziumi tagozaton biztosítsa a zsidó tudományok művelésére való felkészítést, illetve az arra épülő felső teológiai karon a rabbiképzést. A teológiai karok hallgatóit az 1891. évi miniszteri rendelet kötelezte két (később négy) évig a böcsészettudományi karon heti 12 óra hallgatására és a rabbiavatás feltételeként előírta a bölcsészdoktorátus megszerzését. A végzettek rabbiként, hittanár-ként, vagy a Tanítóképző Intézet tanáraként helyezkedhettek el. Az intézetben napjainkig 320 rabbi szerzett diplomát.

A második világháborút megelőző években a magyar kül- és belpolitika fokozott jobbratolódása, az erősödő antiszemitizmus, az ún. zsidótörvények, a deportálás, a holocaust, a háborús károk mérhetetlen szenvedést és pusztítást okoztak, majdnem lehetetlenné tették a megmaradt zsidóság közösségi életét, így a magyarországi zsidó iskoláztatást is. Az államosítások után a 13.000 tanulót érintő közel negyven zsidó tanintézetből csupán az Országos Rabbiképző Intézet és Budapesten egy fiú és leánygimnázium maradt meg.

Az 1989/90. évi rendszerváltás előnyös fordulatot hozott a magyarországi zsidóság életében. Sokan ismerték fel, hogy vállalhatják vallási hovatartozásukat és iratták be gyermekeiket a zsidó felekezethez tartozó, régi és az új iskolákba. Gazdagodott az Országos Rabbiképző Intézet képzési profilja. Az intézmény 1999-ben Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem egyetemi karán három szakon (Rabbiképző szak, Liturgiatörténet szak, Kántorképző szak), a főiskolai karként működő Pedagógium keretében pedig két szakon (Judaisztika tanári szak, Közösségi szociális munkás szak) folyik az oktatás. Posztgraduális forma is működik: Zsidó kultúratörténet elnevezéssel.

A rabbiképzés célja a II. Világháború előtt
Az intézményi cél körüljárásakor különbséget kell tenni a háború előtti és háború utáni rabbiképzés között. Az 1877-ben megalakult Rabbiképző elsődleges célja az volt, hogy rabbikat és a judaisztikával foglalkozó szakembereket képezzen. Olyan rabbikat, akik korszerű világi műveltséggel is rendelkeznek. Fontos megjegyezni, hogy a múlt század hatvanas, hetvenes éveiig az ortodoxiának volt dominanciája. Annak az ortodoxiának, amely - tartalmi és formai értelemben egyaránt - a zsidó tradíció hagyományos megtartásának híve volt. Az ortodoxok a világra, a külvilágra általában kevésbé voltak nyitottak. A korabeli zsidóság - miként azt a múlt század 30-as éveinek társadalmi mozgásai, a reform-mozgalmak, az 1848-as szabadságharcok is mutatták - nyitott volt a befogadó ország, a társadalom ügyei iránt. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a magyarországi zsidók számarányukat meghaladó arányban vettek részt az 1848-as forradalom eseményeiben. Már ekkor megmutatkozott, hogy a magyarországi zsidóság célja egy korszerűbb zsidóság megteremtése volt, amelynek anyanyelve már a nem a jiddis, vagy a német, egy olyan zsidóság megteremtése, amely őrzi a zsidó tradíciót, amelynek a zsidó lét, azaz a szétszóratásban lévő nép fennmaradásának alapvető célja az volt, hogy a befogadó társasdalom integráns részévé válhasson. Ez egy kétoldalú folyamat, egyrészt szükséges, hogy a zsidók elfogadják a külső társadalmat, másrészt a társadalom fogadja el a zsidókat a társadalom egyenlő tagjaiként.

A rabbiképzés indulásakor a cél a klasszikus értelemben modern rabbik képzése volt, akik a magyar társadalom egyenlő jogú tagjaként, zsidó közösségi, vallási, spirituális vezetőként segítik saját közösségük fejlődését és ezáltal a befogadó ország gazdasági, kultúrális életének fejlődését, társadalmi békéjének helyreállítását. A rabbik mindig a társdalom összetartó erejét jelentették. Kettős spirituális feladatuk volt: egyrészt lelkészek voltak, másrészt oktatók, pedagógusok. Lelkészek a szó leg-összetettebb értelmében, tehát akik a mindennapi pasztorális munkától a karitatív feladatok ellátásáig minden területen tevékenykedtek, irányítottak. A másik feladatuk az oktatás volt. A rabbi szó szerint pedagógust jelent. Tehát a szó szoros értelemben nem pontosan felel meg más egyházak lelkészi fogalmának. Nem elsősorban és kizárólagosan lelki pásztor, hanem lelki pásztor és pedagógus egyszerre és együttesen. Ez volt a rabbiképzés kettős célja a megalakulástól a II. Világháborúig.

Rabbiképzés a II. Válágáháború után 1989-ig
A II. Világháború nagy pusztítása, óriási veszteséget hozott a magyar zsidóságnak: 600.000 magyar zsidó pusztult el, sok rabbi szenvedett mártíriumot 1939 és 1945 között. Köztük sok ortodox, és 89 neológ rabbi illetve rabbijelölt.

Az 1945 - 48 közötti időszakban, az OR-ZSE lélekszáma nagyságrendileg megközelítette II. világháború előtti időszakot, de 1949 után ismét újabb nehéz korszak kezdődött a magyarországi zsidóság és a rabbikar életében. A megváltozott történelmi körülmények között módosultak a célok is. Az alapvető célkitűzéseken - tehát a pasztorális, a karitatív és oktató tevékenységen túlmenően volt egy új, speciális feladata a rabbinak. Nevezetesen, hogyan tudja a közösségét, annak tagjait átsegíteni az önkényuralmi időszak újabb történelemi kataklizmáján, amikor a vallás, vagy vallásosság formálisan elfogadott volt, de valójában komoly hátrányt jelentett. A rabbinak tehát alapvető feladata volt, hogy élet- és közösségmentő feladatot töltsön be. Valamiképpen, valamilyen új eszköztárral úgy próbálja meg feloldani a vallásellenességet, hogy az ne ütközzön sem a korabeli fennálló társadalom alkotmányos rendjével, sem saját vallási törvényeivel. A rabbi saját zsidóságának tudatos felvállalásával példát mutatott, bátorított. Harmóniateremtő volt, aki nem hunyászkodott meg, hanem megmutatta a továbbélés módját, feltételeit. A rabbik rendszeresen kimentek a nagyvárosokban és a falvakban élő közösségekhez. A pasztorális munka sajátos arculatot nyert. Fenn kellett tartani a hitet és a reményt, tudatosítani kellett, hogy a vallás gyakorlása alapvető emberi jog, amivel élni lehet, annak ellenére, hogy ez veszélyekkel, félelmekkel jár. A rabbi lélekmentő volt, próbálta átörökíteni a nehéz időkben azt a szellemi hagyományt, amelyet a zsidóság évezredeken keresztül megőrzött. A II. világháború előtt is feladata volt a hagyomány átörökítése, de más történelmi miliőben. A 48-as évek végéig, a hagyományőrző feladatának színes kavalkádja alakult ki.

A rabbiképzés célja a rendszerváltás után
A rendszerváltás után a rabbi feladata bővült, új színnel gazdagodott. Megváltozott társadalmi körülmények és óriási lehetőségek között kellett megtalálni az utat egy önmagát kereső zsidósághoz. Ahhoz a zsidó réteghez, aki egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudta, tudja identifikálni ön-magát. Mit jelent a zsidónak lenni a második évezred végén ? A zsidóság egy nép, egy vallás, egy kultúra, egyfajta örökség, életforma, vagy mindezek együttesen? Hogyan viszonyuljon Izraelhez? Szent Földként? A messianisztukus álmok megvalósításának helyeként? Történelmi realitásként? Vagy az Auschwitz fémjelezte tragédia isteni, történelmi kompenzációjaként? Megannyi nagy kérdés, amire keressük a helyes választ.

Ma, ismét új történelmi feltételek között újabb kihívások jelentkeztek: meg kell találni a hagyományok őrzésének útját a posztmodern kor, az informatikai szellemi szabadverseny korában. Az új versenytársat már nem a totális ideológia, hanem a tömegkommunikáció, a globalizáció jelenti. Hogyan lehet pénteken, vagy szombaton a közösséget a zsinagógába vonzani, amikor egyidőben sport-közvetítést vagy népszerű sorozatot sugároz a TV, vagy egyenes adásban adják a koszovói háborút. Az új kihívás miatt ismét bővíteni kell a rabbi eszköztárát. Ez persze nem újdonság. Ez a rabbi örök feladata. Az a jó rabbi aki a kezét az emberiség pulzusán tartja, de nemcsak a ritmust vizsgálja, ha-nem átveszi az élet lüktetésének ütemét is. A jó rabbi legfontosabb ismérve ma a zsidó vallás leglényegesebb eleme, a hagyományok tisztelete mellett a tolerancia, a külvilágra való nyitottság, mai szóval európai gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy tudja és érzi, hogy integráns része annak - a mi esetünkben a magyar - közösségnek, társadalomnak, amely befogadta. Kettős gyökérrel rendelkezik: zsidó gyökérrel, ami többezer esztendős és magyar gyökérrel, ami több száz esztendős.

A rabbiképzés célja tehát olyan rabbikat képezni a mai Magyarországnak, akik, egész lélekkel, a hagyomány teljes tiszteletével tudnak zsidók lenni, ugyanakkor teljes szívvel tudnak azonosulni a magyar kultúra legnemesebb, legklasszikusabb értékeivel.

A zsidó értelmiségi létről
Különbséget kell tenni a professzionális zsidóságkutatók, teológusok között és a magyar kultúra azon reprezentánsai között, akik vallási, családi, vagy csak érzelmi alapon kötődtek, vagy kötődnek a zsidósághoz. Molnár Ferenc, Karinthy Ferenc (anyja zsidó), Örkény István, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Hegedűs Géza stb..., fontos szerepet játszottak a magyar kultúrában. A zsidó gyökerek különleges színt adnak művészetüknek. Műveikben speciálisan más - nem jobb, nem rosszabb - légkört tud-ak teremteni. (Ld. Moldova Szent Imre indulóját.)

Az OR-ZSE feladata olyan spirituális centrummá válni - a szó legtisztább és legeredetibb értelmében - amely magához vonzza azokat a magyarországi zsidó és nem zsidó értelmiségieket, professzionális kutatókat, akik foglalkoztak, vagy foglalkoznak judaisztikával. Maga köré gyűjteni, azokat a értelmiségieket és nem értelmiségieket, művészeket és tudósokat, média szakembereket, műszakiakat stb., akik az élet, a szellemi lét legkülönbözőbb területein tevékenykednek, akik számára a judaisztika - mint az emberiség egyik szellemi fundamentuma - szellemi hátteret jelent, amely leülepszik tudatukban, áthatja műveiket, amelyekben akarattal, vagy akaratlanul megjelenik a zsidó etika, a zsidó gondolati rendszer legfontosabb eleme.

Az OR-ZSE nyitott intézmény, semmiféle diszkriminációt nem alkalmaz, falai között vallásra és felekezetre való tekintet nélkül mindenki hallgathat judaisztikát. Az OR-ZSE vallja, hogy az antiszemitizmus ellen csak az ismeretek terjesztésével, a zsidó vallás, kultúra és hagyomány értékeinek megismertetésével lehet küzdeni hatékonyan. A zsidó nem térítő vallás, senkit nem akar megtéríteni, de öröm számunkra, ha minél többen megismerik a több ezer éves zsidó hagyományokat, a zsidóság eszmerendszerét, mindazt amit a zsidó vallás, a zsidóság fennállásának ötezer éve alatt adott a világnak, a nagy egyházi világrendszereknek, pl. a keresztyénségnek, az iszlámnak és amit a befogadó népek kultúrájától kapott és gondolati rendszerébe integráns módon beépített.