JOM HÁÁCMÁUT,
IZRAEL FÜGGETLENSÉGI NAPJA

"Legyen áldott az Örökkévaló a Világ Alkotója, aki életben tartott bennünket, aki megtartott bennünket és engedte számunkra, hogy megérjük a mai napot!"

A régi mondás úgy tartja, a "cseppben benne van a tenger". Így tehát kis mozaikokat szeretnék feleleveníteni, figyelmetekbe ajánlani. Ezekből a mozaikokból kirajzolódik az a kép, ahogy látjuk, látom Izrael Államát.

Nem olyan régen, egy viszonylag fiatal, tragikus sorsú, ember az űrbe szállt. Ő volt Izrael első asztronautája. És felülről az űrből, amikor lenézett a nagy sűrűségbe, látott egy zöldellő, hatalmas oázis, ahol minden zöld volt, minden virágzott. És mikor megkérdezte társaitól, akik járatosak voltak a galaktika kutatásban, hogy mi az a világítóan, melegítően, áldóan a mélységig hatoló zöld szín, azt válaszolták, amit ott lent a sűrűben látsz, az a sziget - Izrael.

Mozaiktöredék csupán?

Ha azt mondod szirénahang és egy perc néma felállás, emlékezés a holocaustra, emlékezés az elmúlt évtizedek tragikus hőseire, hősi halottaira, akkor ez Izrael.
Ha örömtüzeket, tűzijátékot látsz, az is Izrael.

Hogyha elmész a Jád Vásem múzeumba, ahol szörnyűségek sokaságát eleveníti fel a modern tudomány, s elhagyva a borzalmak és emlékek e szörnyű világát, abból kilépve kitárulkozik eléd a csodálatos színben pompázó Jeruzsálem, igen ez Izrael.
Ha a legújabb statisztikai adatokat idézed, hatmillió kilencszáz ezer lakosa van Izraelnek. Zsidók és arabok. Igen ez Izrael.

Mozaiktöredékek csupán?

Tóra tanulás B'né B'ráktól Jeruzsálemig, világi tudományok Jeruzsálemtől Haifáig, a negevi Ben Gurion Egyetemtől a Bár Ilán Egyetemig, a Techniontól a Nobel díjig, igen ez Izrael.
Ha a héber nyelvet hallod a maga zeneiségében, harsány mivoltában, jókedvében, igen ez Izrael.
Ha kibucba mész és látod ezeket a szent lelkületű embereket átszőve a modernkor szellemével és mindenütt sok-sok gyermeket, igen ez Izrael.

Mozaiktöredékek csupán?

Ha megérted, megérinted a Siratófalat és érzel valamit a Végtelenből, ha megérinted a Kotelt, és úgy érzed, hogy közel van hozzád az Örökkévaló, igen akkor ez Izrael.

Amikor repülőgéppel szállsz oda, és a tengeri út után meglátsz egy virágzó szigetet, és hogy autófolyamok áramlanak az autópályákon mindenütt mélyen alattad, igen ez Izrael.

Ha önvédelmi háborúkról hallasz és beszélsz rokonnal, baráttal, testvérrel, aki nemcsak a holocaust éveit élte át, hanem az elmúlt háborúkat is, azt mondod igen ez Izrael.

Mozaiktöredékek csupán?

Te, aki ebbe a templomba jársz évtizedek óta, és együtt imádkozol velünk itt e helyen, és kiejtetted a szót, ami alig két évtizede ebben az országban még tilos volt, és beszéltél arról, amiről nem volt szabad, s kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll az a fogalom Izrael. Akkor csak suttogva szóltunk róla, csak lelkünk mélyén pezsgett a szó, amikor még gondolkodni is tilos volt, igen, az volt Izrael.

 "Salamon oszlopai" Timnában

Amikor imádkozunk, és imádságunk nyelvében visszanyúlunk a múltba, azt mondjuk, igen ez Izrael.
Amikor látjuk a fejlődést, és a feszültséget, a terrorcselekményeket s a másik oldalon az örömöt a szombati áhítat lélek-andalító magányában, amikor látjuk izraeli testvéreinket, a mieinket, ahogy küzdenek a jelenért, a holnapért, mindannyiunkért, azt mondjuk, igen ez Izrael.

Mozaiktöredékek csupán?

Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot, amikor látod az örömöt és látod a mindennapok gondját, azt mondod, igen ez Izrael.

Amikor azt mondod, hogy Közel-Kelet és demokrácia, mondhatnók a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, akkor ez Izrael.

Alig egy emberöltővel ezelőtt még titokban hallgattad az izraeli rádió, a Kol Jiszráél magyar nyelvű adását. Manapság nézed az interneten az Izraeli Televíziót, s lassan nem is csodálkozol, hogy immáron harmadszor e rövid néhány év vagy évtized alatt a Maccabi Tel-Aviv kosárlabda csapata "végig veri" Európát, és szinte hihetetlen módon Moszkvában - 6000 szurkoló előtt - kivívja a Bajnokcsapatok Európa Kupája győzelmet, igen, ez is Izrael.

Amikor elesett embert látsz, és látod a megértő tekintetet, amikor nem ismered azt a szót, hogy kiközösítés, hanem azt vallod, befogadás, amikor azt látod, hogy szeretet és azt hallod, hogy tolerancia és elfogadod a másságot, igen ez Izrael.

Mozaiktöredékek csupán?

Amikor azt látod, hogy kinyitják a kapukat, és azt mondják, hogy "jöjjetek csak nyitva lesz a ház" akkor igen, ez Izrael. Amikor hívnak, és amikor jössz, amikor látogatásra mész, amikor imával fohászkodsz, igen ez Izrael.



Oázis, Eilát mellett

Mozaiktöredékek csupán?

Amikor imáinkban ott jártunk, és amikor először letettük oda a lábunkat, s lelkünk az ősök szellemét idézte, valami olyasmit éreztünk, ami egyedi és megismételhetetlen, igen ez Izrael.

Hogy Magyarországon, szülőföldeden élsz, a te jogod és lehetőséged. Becsületesen élni, dolgozni itt e honban. Imáidban, vagy tetteidben azonban ott van Izrael. A lehetőség, amely mindannyiunk számára adott. A visszatérés, a hazatérés.

Mozaiktöredékek csupán?

Jom Háácmáut napján, a függetlenség évfordulóján, itt e közösségben is imádkozunk úgy illik, hogy szálljon fohászunk és zárjuk e gondolatsort. A mozaikok csillogó, néha megkopott, színekben villódzó, de néha töredezett összhatása a jelen valóságát és a jövőt körvonalazó összképét sejteti. Igen, ez is Izrael!

"Mennyei Atyánk Világ Alkotója, add, hogy meghallgatásra találjon fohászunk, add, hogy meghallgatásra találjon lelkünk minden egyes rezdülése, és legyen Izraelnek, az egész világnak osztályrésze a békesség, a nyugalom, a megértés és a szeretetet!"
 

Schőner Alfréd

 

A SOÁ ÉS IZRAEL ÁLLAMA

Hagyománnyá vált Izraelben a "Jiszkor" imát elmondani Pészach ünnepén, Savuotkor, a Hetek ünnepén és Smini Aceretkor. A Függetlenség Napján megemlékezést tartanak a Soá és a Függetlenségi Háború áldozatai és hőseinek emlékére. A Második Szentély építése idejében éltek még öregek abból a nemzedékből, akik emlékeztek az Első Szentély dicsőségére és gyászolták lerombolását, szemben a fiatalokkal, akik nem látták az Első Szentélyt saját szemükkel, de teljes szívükből örültek a Második Szentély építésének. Ezt Ezra könyve beszéli el (III. fej. 12 - 13).

"És sokan a papok és a leviták és az atyai házak fejei a vének közül, akik látták volt az első Házat, midőn alapja vettetett ennek a Háznak szemeik előtt, sírtak fennhangon; de sokan riadással, örömmel engedték fel hangjukat. És a nép még nem ismerte az öröm riadásának hangját a nép sírásának hangja miatt; mert a nép nagy riadással riadt és a hang elhallatszott messzire."

És bölcseink a Smot midrásban a következő példát hozzák: "Egy király, akinek fiai fogságba estek és rabszolgaságban voltak és meghaltak közülük. És elment a király a seregével és sikerült maradék fiait megmenteni. És nagyon örvendett ennek, de nem vigasztalódott meg azok miatt, akik meghaltak." (20, 13.)

És mint a Második Szentély idejében, ugyanígy napjainkban is. Azok, akik ismerték az európai diaszpóra szellemi gazdagságát, és tudták, milyen szörnyű tragédia, amelyet a Soá mért a zsidó népre, örömük az Állam megalapításakor szomorúsággal keveredett, az európai zsidóság pusztulása miatt. Azok, akik Izraelben vagy Izraelen kívül születtek a Soá után, és nem látták az európai zsidó közösségeket dicsőségükben, teljes szívükből örültek Izrael Állam megalapításakor.

A Jeruzsálemi Talmud hozza, hogy Honi haMeagel - aki az Első Szentély korának végén élt - bement az erős eső elől egy barlangba és elaludt. Hetven év alvás után felébredt és egy új világot és egy új Szentélyt látott. És nem értette, mi történt. Az után, hogy elbeszélték neki az Első Szentély pusztulását, és a Második Szentély építését, felolvasta a Zsoltárból a következő mondatot: "Midőn visszahozta az Örökkévaló Cion foglyait, úgy voltunk, mint akik álmodnak." (Taanit 3, 9. 126, 1.)

A zsidó naptár szerinti Ijár 5. napján született meg az újkori Izrael állama. A polgári időszámítás szerint 948 április 14. napjára esett ez a jeles esemény.

A Függetlenség Napján ünnepeljük mi is teljes szívünkből Izrael Állam megalapítását - megváltásunk első fejezetét.

"Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta." (Zsoltárok 118, 24.)

Részlet az állam Függetlenségi Nyilatkozatából:

“Kiáltvány Izrael megalapításának tárgyában:

1. A zsidó nép Izrael földjén kelt életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége, itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát.

2. Országából erőszakkal történt elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és visszaszerzi függetlenségét.”

 

Eliezer Slomovits


A FÜGGETLEN ZSIDÓ ÁLLAM JELENTŐSÉGE, RENDELTETÉSE ÉS FELADATAI A VILÁG ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGA SZÁMÁRA

Jom há-Ácmáutot, a Függetlenség Napját ünnepeljük, a Zsidó Állam önállóságának visszanyerése napjára emlékezünk.

Amikor sok évezredes történelmünknek erre a különösen jelentős eseményére emlékezünk, amely alapjaiban változtatta meg és egyértelműen jobb irányba fordította a zsidó történelmet és a zsidó mindennapokat, a Holokausztot túlélt nemzedék és utódaik öntudatát, zsidó közérzetét és világlátását, elkerülhetetlen, hogy az ünneplés mellett feltegyünk magunknak egy kérdést.

Feltegyük magunknak azt a kérdést, hogy annak tudatában, hogy a gálutban élő zsidóság nagyobb része a függetlenség elnyerésének 56. évéig nem alijázott, nem tért haza ősei földjére, hogy szinte nap-mint nap szembesülve azzal a ténnyel, hogy az Izraelben élő zsidóságot legalább annyi gond és baj, veszély és tragédia veszi körül, mint amennyi örömöt büszkeséget és boldogságot jelent a világ legcsodálatosabb, legszebb országában, az egész emberiség, és különösen a zsidóság szülőföldjén élni, - tehát mindezek tudatában feltegyük a kérdést, hogy mi a célja, mi az értelme annak, hogy létezik, gyarapszik és fejlődik a független, önálló zsidó állam. Feltegyük magunknak a kérdést, hogy van-e értelme annak, hogy az Izraelben élő zsidóság ugyanúgy, mint a világ egyéb tájain élő zsidók feltétlenül, és gyakran életük árán is ragaszkodnak az ősi földhöz, amelyet az Örökkévaló nekünk ígért és nekünk is adott!

Ahhoz, hogy megfelelő választ adhassunk erre a kérdésre, át kellene tekintenünk népünk történelmét a nemzetté válás korától, vagyis az időszámítás előtti XV. században történt honfoglalástól egészen napjainkig.

Sorra kellene vennünk a zsidó történelem azon korszakait, amelyek sorsdöntők és meghatározó jellegűek voltak a nemzeti lét, a független államiság szempontjából. Át kellene tekintenünk azokat a korszakokat, amelyekben a történelem eseményei, illetve a Tóra-adáskor vállalt, a zsidóság előtt álló feladatok késleltették, más esetekben indokolták, helyesebben eredményezték a független állam megszületését, vagy helyreállítását.

Most azonban, sajnos, erre nincs időnk, ezért krónikánk ragyogó, lelkesítő, - máskor szomorú és lehangoló lapjainak pergetése helyett egy nagyobb ugrással kezdjük az eseményeket a rómaiak ellen vívott háborúk idejében, ókori történelmünk egy késői szakaszában.

Az idáig elmúlt másfél évezred során Izrael volt önálló, független állam, és voltak időszakok , amikor csak látszatfüggetlenséggel rendelkezett, illetve még azzal sem.

I. e. 63-ban, Pompeius, római hadvezér, elfoglalta Jeruzsálemet, s Róma befolyása egyre határozottabban veszélyeztette még az ország látszatfüggetlenségét is, mígnem az időszámítás szerinti I. században a római procuratorok, a kinevezett helytartók ellenséges érzelmei, magatartása és rendelkezései olyan szintre hágtak, hogy a nép felháborodása szabadságharcban robbant ki.

Az i. sz. 66-ban, a római uralom ellen kirobbant függetlenségi háború kezdetben mindenkit csodálatba ejtő katonai sikereket ért el. Az év végén már egyetlen római katona sem tartózkodott az országban. Nyomban megindult a független államiság helyreállítása, de természetesen a fellelkesült nép hadisikereinek eredménye, a győzelem és a függetlenség, nem bizonyulhatott véglegesnek, de még tartósnak sem. A római ellentámadás ugyanis azonnal megindult. Róma legjobb csapatait és egyik legkiválóbb hadvezérét, a későbbi császárt, Vespasianust küldte Jeruzsálem és a kivívott függetlenséget védelmező zsidók ellen. Egy éves hősies küzdelem és ellenállás után a hatalmas túlerő bevonult a földig rombolt városba, amelynek szívét, legfontosabb pontját, a Templomot az ellenség hamuvá és kormos törmelékké égette. A végzetes csata részvevői, figyelemmel kísérői és az elkövetkező hónapok szemtanúi meggyőződéssel hirdették, hogy a zsidó állam véglegesen összeomlott, újjáéledésére nincs esély.

A halál árnyékában, a nép és az ország összeroppanásának gyászában új élet, a zsidóság újraéledésének magvait vetették el, amelyeknek csírái hamarosan a napfény irányába törekedtek.

Jochánán ben Zákkáj, az első tanító, aki a rabbi címet viselte, koporsóban, halottként vitette ki magát az ostromlott városból, és Vespasianustól engedélyt kapott arra, hogy iskolát alapítson a tengerparti Javne városában. Az iskola-létesítés mellett fő érdeme, hogy a vallást függetlenítette a Szentélytől, vagyis az áldozati kultusztól és magától a Szentföldtől is, - tehát a legutóbbi politikai fejleményeket nagy realitás-érzékkel fogta fel. Világosan látta, hogy a már évszázadok óta létező gálut terebélyesedni fog, sőt, a zsidó nép nagy többsége beláthatatlan ideig gálutban fog élni, - a vallást tehát a gálutban is gyakorolhatóvá kell tenni. Hogy ez mennyire sikerült, világosan bizonyítja az a majd két évezred, amit azóta megéltünk.

Nem helytálló, sőt célzatos torzítás az a vélemény, amely Jochánán ben Zákkáj és tudós segítőtársai nagy alkotását abban látja, hogy a nemzeti életet élt zsidóság romjain ők teremtették meg a csak vallási életet élő, nemzeti jellegétől megfosztott zsidóságot. A javnei iskolában megfogalmazott és továbbhagyományozott szellemi alapvetés a zsidóság vallási és népi létét egynek érezte, egyszerre élte meg, és így adta tovább. A javnei iskola és a nyomában és mintájára később létrejött iskolák rendszere mentette át a zsidó állam összeomlása után a zsidó közösség, a zsidó vallás, és a zsidó kultúra, a zsidó tudomány egyetemességének gondolatát. Rabbi Jochánán ben Zákkáj az önálló, független államiságot, annak megszűnte, elvesztése után a zsidó művelődés dinamikus fejlesztésével és óriási hatókörű kiterjesztésével helyettesítette; az állami lét népet összefogó jellege helyére a zsidó tudomány mindent átszövő, a népet vallásával együtt megtartó jellegét tette. Hahn István szavaival: "A fizikai ország szellemi birodalommá illanhatott, de 'birodalom' maradt".

A független államiság i. sz. 70-ben történt elveszítése után a zsidó nép nagy része, illetve néhány évszázad múltán nagyobb része Európába települt, európai néppé vált. Már akkor több évezredes magas rendű kultúrát, tudományt, az élet minden színterén hasznosítható tapasztalatokat vitt magával. Amikor a történelmi viszonyok engedték, a magával hozott kultúrát, sokféle tudást igyekezett Európa népeivel megosztani, igyekezett az európai népek hasznára lenni.

Európa népei a középkorban a keresztes hadak vérengzéseivel, az inkvizícióval és egyéb fajta zsidóüldözésekkel, országaikból való kiűzésekkel válaszoltak a közöttük helyét kereső zsidóságnak.

Magyarország 1883-ban, a tiszaeszlári vérváddal, Franciaország 1894-ben a Dreyfuss-perrel viszonozta a nehezen, és nagy sokára elnyert polgári egyenjogúsággal élni akaró zsidóság közeledését. Ezek az események és az Európa keleti országaiban egyre hevesebben fellángoló zsidó-üldözések, pogromok is siettették az évtizedekkel korábban szárnyait bontogató cionizmus erősödését, a mögötte álló tömegek gyarapodását.

A világ zsidóságát ért legnagyobb tragédia, a Holokauszt hat millió mártírja érttette meg a nagyhatalmakkal és a világ jobb érzésű nemzeteivel 1948-ban, hogy az ősi hazájában évtizedek óta országot építő és ugyanakkor szabadságharcot vívó zsidó népnek vissza kell adni szülőföldjét és nemzeti függetlenségét.

Ma erre a napra emlékezünk, Jom há-Ácmáutra, Izrael Állam Függetlenségi Napjára.


A zsidó nép, lévén a próféták népe, a próféták utódai, nem mellőzheti a történelem esetében sem a vallásos megközelítést, a vallásos okkeresést. A modern korban élvén, a tudományos szemlélet, a tudományágak eredményein alapuló véleményalkotás sem idegen előttünk, - természetesen ezt is alkalmazzuk.

Amikor végigtekintünk Izrael, Izrael népének történetén, a zsidó nép világtörténetén, a kétféle vizsgálódási mód, vagyis a vallásos szemlélet és a történettudomány látásmódja - egyikétől sem tekinthetünk el. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a modern történettudomány Szentírásunk nem egy könyvéről, annak hosszabb-rövidebb részletéről megállapította, hogy bennük hiteles történetírással, korabeli hitelt érdemlő dokumentum-töredékekkel, történeti feljegyzésekkel van dolgunk. Ez utóbbi megállapítás különösen vonatkozik a prófétai könyvekre: a Korai Prófétákra és a Későbbi Prófétákra.

A kétféle látásmód gyakorlatát ötvözve, a népünket ért történeti eseményeket, a pozitív kimenetelűeket és a csapásokat, tragédiákat sorra véve az a meggyőződésünk, hogy a zsidóságnak - mint népnek és vallásnak - felmérhetetlen jelentőségű küldetése, hatalmas feladatai voltak és vannak a világ, a világ népei számára.

Izrael népe adta a világnak a monoteizmust, ami két másik vallásnak szülője lett. Izrael népe ajándékozta meg a kereszténységet a prófétákkal, a prófétai könyvekkel, illetve az egész Bibliával. A javnei tanházban megalapozott zsidó műveltség, művelődés került át Európába, megtermékenyítve és lendületet adva a bontakozó európai kultúrának. Az elmúlt évszázadok zsidó tudósai, művészei a mára elért magasságokig emelték, gazdagították az európai és amerikai civilizációt; a tudományt, művészeteket, a világ kultúráját.

A zsidó történelmet nagy vonalaiban áttekintve összegezni tudjuk, és összegeznünk is kell a történelem rögzítette és az általunk levonható következtetéseket.

A világ népeinek és a zsidó népnek egyaránt szüksége van egy erős, önmagát és a világ egyéb tájain élő zsidóságot képviselni és megvédeni képes zsidó államra.

A világ népeinek és a zsidó népnek egyaránt szüksége van arra a szellemi birodalomra, amely a zsidóság ősi, a bibliai kor óta szüntelenül és folyamatosan gyarapodó alkotásaiból, szellemi kincseiből tevődik össze.

Mindezek tudatában, évről-évre, Jom há-Ácmáutkor hálát adunk az Örökkévalónak, amiért a zsidó nép megérhette azt a napot, 5708, vagyis 1948. ijár 5-ét, Izrael Állam újjászületésének napját!

Hálát adunk az Örökkévalónak, hogy évről-évre megemlékezhetünk erről a napról!

Ám Jiszráél Cháj! Ámén!

2004.04.27
Borsányi Schmidt Ferenc z'cl

Vissza