JOM HÁÁCMÁUT,
IZRAEL FÜGGETLENSÉGI NAPJA |
"Legyen áldott az Örökkévaló a Világ Alkotója,
aki életben tartott bennünket, aki megtartott bennünket és engedte
számunkra, hogy megérjük a mai napot!"
A régi mondás úgy tartja, a "cseppben benne van a tenger". Így tehát kis mozaikokat szeretnék
feleleveníteni, figyelmetekbe ajánlani. Ezekből a mozaikokból
kirajzolódik az a kép, ahogy látjuk, látom Izrael
Államát.
Nem olyan régen, egy viszonylag fiatal, tragikus sorsú, ember az
űrbe szállt. Ő volt Izrael első asztronautája. És felülről az űrből,
amikor lenézett a nagy sűrűségbe, látott egy zöldellő, hatalmas
oázis, ahol minden zöld volt, minden virágzott. És mikor megkérdezte
társaitól, akik járatosak voltak a galaktika kutatásban, hogy mi az
a világítóan, melegítően, áldóan a mélységig hatoló zöld szín, azt
válaszolták, amit ott lent a sűrűben látsz, az a sziget - Izrael.
Mozaiktöredék csupán?
Ha azt mondod szirénahang és egy perc néma felállás, emlékezés a
holocaustra, emlékezés az elmúlt évtizedek tragikus hőseire, hősi
halottaira, akkor ez Izrael.
Ha örömtüzeket, tűzijátékot látsz, az is Izrael.
Hogyha elmész a Jád Vásem múzeumba, ahol szörnyűségek sokaságát
eleveníti fel a modern tudomány, s elhagyva a borzalmak és emlékek e
szörnyű világát, abból kilépve kitárulkozik eléd a csodálatos
színben pompázó Jeruzsálem, igen ez Izrael.
Ha a legújabb statisztikai adatokat idézed, hatmillió kilencszáz
ezer lakosa van Izraelnek. Zsidók és arabok. Igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Tóra tanulás B'né B'ráktól Jeruzsálemig, világi tudományok
Jeruzsálemtől Haifáig, a negevi Ben Gurion Egyetemtől a Bár Ilán
Egyetemig, a Techniontól a Nobel díjig, igen ez Izrael.
Ha a héber nyelvet hallod a maga zeneiségében, harsány mivoltában,
jókedvében, igen ez Izrael.
Ha kibucba mész és látod ezeket a szent lelkületű embereket átszőve
a modernkor szellemével és mindenütt sok-sok gyermeket, igen ez
Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Ha megérted, megérinted a Siratófalat és érzel valamit a
Végtelenből, ha megérinted a Kotelt, és úgy érzed, hogy közel van
hozzád az Örökkévaló, igen akkor ez Izrael.
Amikor repülőgéppel szállsz oda, és a tengeri út után meglátsz egy
virágzó szigetet, és hogy autófolyamok áramlanak az autópályákon
mindenütt mélyen alattad, igen ez Izrael.
Ha önvédelmi háborúkról hallasz és beszélsz rokonnal, baráttal,
testvérrel, aki nemcsak a holocaust éveit élte át, hanem az elmúlt
háborúkat is, azt mondod igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Te, aki ebbe a templomba jársz évtizedek óta, és együtt imádkozol
velünk itt e helyen, és kiejtetted a szót, ami alig két évtizede
ebben az országban még tilos volt, és beszéltél arról, amiről nem
volt szabad, s kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor
tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll az a fogalom Izrael. Akkor
csak suttogva szóltunk róla, csak lelkünk mélyén pezsgett a szó,
amikor még gondolkodni is tilos volt, igen, az volt Izrael.
"Salamon oszlopai" Timnában
Amikor imádkozunk, és
imádságunk nyelvében visszanyúlunk a múltba, azt mondjuk, igen ez
Izrael.
Amikor látjuk a fejlődést, és a feszültséget, a terrorcselekményeket
s a másik oldalon az örömöt a szombati áhítat lélek-andalító
magányában, amikor látjuk izraeli testvéreinket, a mieinket, ahogy
küzdenek a jelenért, a holnapért, mindannyiunkért, azt mondjuk, igen
ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot,
amikor látod az örömöt és látod a mindennapok gondját, azt mondod,
igen ez Izrael.
Amikor azt mondod, hogy Közel-Kelet és demokrácia, mondhatnók a
Közel-Kelet egyetlen demokráciája, akkor ez Izrael.
Alig egy emberöltővel ezelőtt még titokban hallgattad az izraeli
rádió, a Kol Jiszráél magyar nyelvű adását. Manapság nézed az
interneten az Izraeli Televíziót, s lassan nem is csodálkozol, hogy
immáron harmadszor e rövid néhány év vagy évtized alatt a Maccabi
Tel-Aviv kosárlabda csapata "végig veri" Európát, és szinte
hihetetlen módon Moszkvában - 6000 szurkoló előtt - kivívja a
Bajnokcsapatok Európa Kupája győzelmet, igen, ez is Izrael.
Amikor elesett embert látsz, és látod a megértő tekintetet, amikor
nem ismered azt a szót, hogy kiközösítés, hanem azt vallod,
befogadás, amikor azt látod, hogy szeretet és azt hallod, hogy
tolerancia és elfogadod a másságot, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor azt látod, hogy kinyitják a kapukat, és azt mondják, hogy
"jöjjetek csak nyitva lesz a ház" akkor igen, ez Izrael. Amikor
hívnak, és amikor jössz, amikor látogatásra mész, amikor imával
fohászkodsz, igen ez Izrael.
Oázis, Eilát mellett
Mozaiktöredékek
csupán?
Amikor imáinkban ott jártunk, és amikor először letettük oda a
lábunkat, s lelkünk az ősök szellemét idézte, valami olyasmit
éreztünk, ami egyedi és megismételhetetlen, igen ez Izrael.
Hogy Magyarországon, szülőföldeden élsz, a te jogod és lehetőséged.
Becsületesen élni, dolgozni itt e honban. Imáidban, vagy tetteidben
azonban ott van Izrael. A lehetőség, amely mindannyiunk számára
adott. A visszatérés, a hazatérés.
Mozaiktöredékek csupán?
Jom Háácmáut napján, a függetlenség évfordulóján, itt e
közösségben is imádkozunk úgy illik, hogy szálljon fohászunk és
zárjuk e gondolatsort. A mozaikok csillogó, néha megkopott,
színekben villódzó, de néha töredezett összhatása a jelen valóságát
és a jövőt körvonalazó összképét sejteti. Igen, ez is Izrael!
"Mennyei Atyánk Világ Alkotója, add,
hogy meghallgatásra találjon fohászunk, add, hogy meghallgatásra
találjon lelkünk minden egyes rezdülése, és legyen Izraelnek, az
egész világnak osztályrésze a békesség, a nyugalom, a megértés és a
szeretetet!"
Schőner Alfréd
|
A SOÁ ÉS IZRAEL ÁLLAMA
Hagyománnyá vált Izraelben a "Jiszkor" imát elmondani Pészach ünnepén, Savuotkor, a Hetek ünnepén és Smini Aceretkor. A Függetlenség Napján megemlékezést tartanak a Soá és a Függetlenségi Háború áldozatai és hőseinek emlékére. A Második Szentély építése idejében éltek még öregek abból a nemzedékből, akik emlékeztek az Első Szentély dicsőségére és gyászolták lerombolását, szemben a fiatalokkal, akik nem látták az Első Szentélyt saját szemükkel, de teljes szívükből örültek a Második Szentély építésének. Ezt Ezra könyve beszéli el (III. fej. 12 - 13).
"És sokan a papok és a leviták és az atyai házak fejei a vének közül, akik látták volt az első Házat, midőn alapja vettetett ennek a Háznak szemeik előtt, sírtak fennhangon; de sokan riadással, örömmel engedték fel hangjukat. És a nép még nem ismerte az öröm riadásának hangját a nép sírásának hangja miatt; mert a nép nagy riadással riadt és a hang elhallatszott messzire."
És bölcseink a Smot midrásban a következő példát hozzák: "Egy király, akinek fiai fogságba estek és rabszolgaságban voltak és meghaltak közülük. És elment a király a seregével és sikerült maradék fiait megmenteni. És nagyon örvendett ennek, de nem vigasztalódott meg azok miatt, akik meghaltak." (20, 13.)
És mint a Második Szentély idejében, ugyanígy napjainkban is. Azok, akik ismerték az európai diaszpóra szellemi gazdagságát, és tudták, milyen szörnyű tragédia, amelyet a Soá mért a zsidó népre, örömük az Állam megalapításakor szomorúsággal keveredett, az európai zsidóság pusztulása miatt. Azok, akik Izraelben vagy Izraelen kívül születtek a Soá után, és nem látták az európai zsidó közösségeket dicsőségükben, teljes szívükből örültek Izrael Állam megalapításakor.
A Jeruzsálemi Talmud hozza, hogy Honi haMeagel - aki az Első Szentély korának végén élt - bement az erős eső elől egy barlangba és elaludt. Hetven év alvás után felébredt és egy új világot és egy új Szentélyt látott. És nem értette, mi történt. Az után, hogy elbeszélték neki az Első Szentély pusztulását, és a Második Szentély építését, felolvasta a Zsoltárból a következő mondatot: "Midőn visszahozta az Örökkévaló Cion foglyait, úgy voltunk, mint akik álmodnak." (Taanit 3, 9. 126, 1.)
A zsidó naptár szerinti Ijár 5. napján született meg az újkori Izrael
állama. A polgári időszámítás szerint 948 április 14. napjára esett ez a jeles esemény.
A Függetlenség Napján ünnepeljük mi is teljes szívünkből Izrael Állam megalapítását - megváltásunk első fejezetét.
"Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta." (Zsoltárok 118, 24.)
Részlet az állam Függetlenségi
Nyilatkozatából:
“Kiáltvány Izrael
megalapításának tárgyában:
1. A zsidó nép Izrael földjén kelt
életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége,
itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát.
2. Országából erőszakkal történt
elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és
soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és
visszaszerzi függetlenségét.”
Eliezer Slomovits
A FÜGGETLEN ZSIDÓ
ÁLLAM JELENTŐSÉGE, RENDELTETÉSE ÉS FELADATAI A VILÁG ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGA
SZÁMÁRA
Jom há-Ácmáutot, a Függetlenség Napját ünnepeljük, a Zsidó Állam
önállóságának visszanyerése napjára emlékezünk.
Amikor sok évezredes történelmünknek erre a különösen jelentős eseményére
emlékezünk, amely alapjaiban változtatta meg és egyértelműen jobb irányba
fordította a zsidó történelmet és a zsidó mindennapokat, a Holokausztot túlélt
nemzedék és utódaik öntudatát, zsidó közérzetét és világlátását,
elkerülhetetlen, hogy az ünneplés mellett feltegyünk magunknak egy kérdést.
Feltegyük magunknak azt a kérdést, hogy annak tudatában, hogy a gálutban élő
zsidóság nagyobb része a függetlenség elnyerésének 56. évéig nem alijázott, nem
tért haza ősei földjére, hogy szinte nap-mint nap szembesülve azzal a ténnyel, hogy
az Izraelben élő zsidóságot legalább annyi gond és baj, veszély és tragédia veszi
körül, mint amennyi örömöt büszkeséget és boldogságot jelent a világ
legcsodálatosabb, legszebb országában, az egész emberiség, és különösen a
zsidóság szülőföldjén élni, - tehát mindezek tudatában feltegyük a kérdést,
hogy mi a célja, mi az értelme annak, hogy létezik, gyarapszik és fejlődik a
független, önálló zsidó állam. Feltegyük magunknak a kérdést, hogy van-e értelme
annak, hogy az Izraelben élő zsidóság ugyanúgy, mint a világ egyéb tájain élő
zsidók feltétlenül, és gyakran életük árán is ragaszkodnak az ősi földhöz,
amelyet az Örökkévaló nekünk ígért és nekünk is adott!
Ahhoz, hogy megfelelő választ adhassunk erre a kérdésre, át kellene tekintenünk
népünk történelmét a nemzetté válás korától, vagyis az időszámítás előtti
XV. században történt honfoglalástól egészen napjainkig.
Sorra kellene vennünk a zsidó történelem azon korszakait, amelyek sorsdöntők és
meghatározó jellegűek voltak a nemzeti lét, a független államiság szempontjából.
Át kellene tekintenünk azokat a korszakokat, amelyekben a történelem eseményei,
illetve a Tóra-adáskor vállalt, a zsidóság előtt álló feladatok késleltették,
más esetekben indokolták, helyesebben eredményezték a független állam
megszületését, vagy helyreállítását.
Most azonban, sajnos, erre nincs időnk, ezért krónikánk ragyogó, lelkesítő, -
máskor szomorú és lehangoló lapjainak pergetése helyett egy nagyobb ugrással
kezdjük az eseményeket a rómaiak ellen vívott háborúk idejében, ókori
történelmünk egy késői szakaszában.
Az idáig elmúlt másfél évezred során Izrael volt önálló, független állam, és
voltak időszakok , amikor csak látszatfüggetlenséggel rendelkezett, illetve még azzal
sem.
I. e. 63-ban, Pompeius, római hadvezér, elfoglalta Jeruzsálemet, s Róma befolyása
egyre határozottabban veszélyeztette még az ország látszatfüggetlenségét is,
mígnem az időszámítás szerinti I. században a római procuratorok, a kinevezett
helytartók ellenséges érzelmei, magatartása és rendelkezései olyan szintre hágtak,
hogy a nép felháborodása szabadságharcban robbant ki.
Az i. sz. 66-ban, a római uralom ellen kirobbant függetlenségi háború kezdetben
mindenkit csodálatba ejtő katonai sikereket ért el. Az év végén már egyetlen római
katona sem tartózkodott az országban. Nyomban megindult a független államiság
helyreállítása, de természetesen a fellelkesült nép hadisikereinek eredménye, a
győzelem és a függetlenség, nem bizonyulhatott véglegesnek, de még tartósnak sem. A
római ellentámadás ugyanis azonnal megindult. Róma legjobb csapatait és egyik
legkiválóbb hadvezérét, a későbbi császárt, Vespasianust küldte Jeruzsálem és a
kivívott függetlenséget védelmező zsidók ellen. Egy éves hősies küzdelem és
ellenállás után a hatalmas túlerő bevonult a földig rombolt városba, amelynek
szívét, legfontosabb pontját, a Templomot az ellenség hamuvá és kormos törmelékké
égette. A végzetes csata részvevői, figyelemmel kísérői és az elkövetkező
hónapok szemtanúi meggyőződéssel hirdették, hogy a zsidó állam véglegesen
összeomlott, újjáéledésére nincs esély.
A halál árnyékában, a nép és az ország összeroppanásának gyászában új élet,
a zsidóság újraéledésének magvait vetették el, amelyeknek csírái hamarosan a
napfény irányába törekedtek.
Jochánán ben Zákkáj, az első tanító, aki a rabbi címet viselte, koporsóban,
halottként vitette ki magát az ostromlott városból, és Vespasianustól engedélyt
kapott arra, hogy iskolát alapítson a tengerparti Javne városában. Az
iskola-létesítés mellett fő érdeme, hogy a vallást függetlenítette a
Szentélytől, vagyis az áldozati kultusztól és magától a Szentföldtől is, - tehát
a legutóbbi politikai fejleményeket nagy realitás-érzékkel fogta fel. Világosan
látta, hogy a már évszázadok óta létező gálut terebélyesedni fog, sőt, a zsidó
nép nagy többsége beláthatatlan ideig gálutban fog élni, - a vallást tehát a
gálutban is gyakorolhatóvá kell tenni. Hogy ez mennyire sikerült, világosan
bizonyítja az a majd két évezred, amit azóta megéltünk.
Nem helytálló, sőt célzatos torzítás az a vélemény, amely Jochánán ben Zákkáj
és tudós segítőtársai nagy alkotását abban látja, hogy a nemzeti életet élt
zsidóság romjain ők teremtették meg a csak vallási életet élő, nemzeti
jellegétől megfosztott zsidóságot. A javnei iskolában megfogalmazott és
továbbhagyományozott szellemi alapvetés a zsidóság vallási és népi létét egynek
érezte, egyszerre élte meg, és így adta tovább. A javnei iskola és a nyomában és
mintájára később létrejött iskolák rendszere mentette át a zsidó állam
összeomlása után a zsidó közösség, a zsidó vallás, és a zsidó kultúra, a
zsidó tudomány egyetemességének gondolatát. Rabbi Jochánán ben Zákkáj az
önálló, független államiságot, annak megszűnte, elvesztése után a zsidó
művelődés dinamikus fejlesztésével és óriási hatókörű kiterjesztésével
helyettesítette; az állami lét népet összefogó jellege helyére a zsidó tudomány
mindent átszövő, a népet vallásával együtt megtartó jellegét tette. Hahn István
szavaival: "A fizikai ország szellemi birodalommá illanhatott, de 'birodalom'
maradt".
A független államiság i. sz. 70-ben történt elveszítése után a zsidó nép nagy
része, illetve néhány évszázad múltán nagyobb része Európába települt, európai
néppé vált. Már akkor több évezredes magas rendű kultúrát, tudományt, az élet
minden színterén hasznosítható tapasztalatokat vitt magával. Amikor a történelmi
viszonyok engedték, a magával hozott kultúrát, sokféle tudást igyekezett Európa
népeivel megosztani, igyekezett az európai népek hasznára lenni.
Európa népei a középkorban a keresztes hadak vérengzéseivel, az inkvizícióval és
egyéb fajta zsidóüldözésekkel, országaikból való kiűzésekkel válaszoltak a
közöttük helyét kereső zsidóságnak.
Magyarország 1883-ban, a tiszaeszlári vérváddal, Franciaország 1894-ben a
Dreyfuss-perrel viszonozta a nehezen, és nagy sokára elnyert polgári egyenjogúsággal
élni akaró zsidóság közeledését. Ezek az események és az Európa keleti
országaiban egyre hevesebben fellángoló zsidó-üldözések, pogromok is siettették az
évtizedekkel korábban szárnyait bontogató cionizmus erősödését, a mögötte álló
tömegek gyarapodását.
A világ zsidóságát ért legnagyobb tragédia, a Holokauszt hat millió mártírja
érttette meg a nagyhatalmakkal és a világ jobb érzésű nemzeteivel 1948-ban, hogy az
ősi hazájában évtizedek óta országot építő és ugyanakkor szabadságharcot vívó
zsidó népnek vissza kell adni szülőföldjét és nemzeti függetlenségét.
Ma erre a napra emlékezünk, Jom há-Ácmáutra, Izrael Állam Függetlenségi Napjára.
A zsidó nép, lévén a próféták népe, a próféták utódai, nem mellőzheti a
történelem esetében sem a vallásos megközelítést, a vallásos okkeresést. A modern
korban élvén, a tudományos szemlélet, a tudományágak eredményein alapuló
véleményalkotás sem idegen előttünk, - természetesen ezt is alkalmazzuk.
Amikor végigtekintünk Izrael, Izrael népének történetén, a zsidó nép
világtörténetén, a kétféle vizsgálódási mód, vagyis a vallásos szemlélet és a
történettudomány látásmódja - egyikétől sem tekinthetünk el. Ugyanakkor tudnunk
kell azt is, hogy a modern történettudomány Szentírásunk nem egy könyvéről, annak
hosszabb-rövidebb részletéről megállapította, hogy bennük hiteles
történetírással, korabeli hitelt érdemlő dokumentum-töredékekkel, történeti
feljegyzésekkel van dolgunk. Ez utóbbi megállapítás különösen vonatkozik a
prófétai könyvekre: a Korai Prófétákra és a Későbbi Prófétákra.
A kétféle látásmód gyakorlatát ötvözve, a népünket ért történeti
eseményeket, a pozitív kimenetelűeket és a csapásokat, tragédiákat sorra véve az a
meggyőződésünk, hogy a zsidóságnak - mint népnek és vallásnak - felmérhetetlen
jelentőségű küldetése, hatalmas feladatai voltak és vannak a világ, a világ népei
számára.
Izrael népe adta a világnak a monoteizmust, ami két másik vallásnak szülője lett.
Izrael népe ajándékozta meg a kereszténységet a prófétákkal, a prófétai
könyvekkel, illetve az egész Bibliával. A javnei tanházban megalapozott zsidó
műveltség, művelődés került át Európába, megtermékenyítve és lendületet adva
a bontakozó európai kultúrának. Az elmúlt évszázadok zsidó tudósai, művészei a
mára elért magasságokig emelték, gazdagították az európai és amerikai
civilizációt; a tudományt, művészeteket, a világ kultúráját.
A zsidó történelmet nagy vonalaiban áttekintve összegezni tudjuk, és összegeznünk
is kell a történelem rögzítette és az általunk levonható következtetéseket.
A világ népeinek és a zsidó népnek egyaránt szüksége van egy erős, önmagát és
a világ egyéb tájain élő zsidóságot képviselni és megvédeni képes zsidó
államra.
A világ népeinek és a zsidó népnek egyaránt szüksége van arra a szellemi
birodalomra, amely a zsidóság ősi, a bibliai kor óta szüntelenül és folyamatosan
gyarapodó alkotásaiból, szellemi kincseiből tevődik össze.
Mindezek tudatában, évről-évre, Jom há-Ácmáutkor hálát adunk az
Örökkévalónak, amiért a zsidó nép megérhette azt a napot, 5708, vagyis 1948. ijár
5-ét, Izrael Állam újjászületésének napját!
Hálát adunk az Örökkévalónak, hogy évről-évre megemlékezhetünk erről a
napról!
Ám Jiszráél Cháj! Ámén!
2004.04.27
Borsányi Schmidt Ferenc z'cl
|
|
|
|