BÚCSÚ KÁRMÁN GYÖRGYTŐL

Mély részvéttel kísérték utolsó útjára Kármán György c. egyetemi tanárt, zongoraművészt a Kozma utcai zsidó temetőben családja, kollégái, barátai, tanítványai 2008. május 18-án. A szertartás a kántor-tanítványai alkotta, Klein Ervin főkántor vezette kórus Siviszi imájával kezdődött. Ezután Zucker Immmánuel kántor HáSém Mo Odom-ja következett. Utána Schőner Alfréd főrabbi búcsúztatta a szeretett kollégát és barátot, majd Tóth Emil főkántor recitálta a Kél molé ráchámim kezdetű imát.

A szertartás végeztével rabbik és kántorok vitték a koporsót a sírig, majd be is temették. Végül közösen mondták el a gyászolók Káddis imáját.

A temetésen megjelent. Aliza Bin-Noun asszony, Izrael Állam magyarországi nagykövete, Dr. Feldmajer Péter a MAZSIHISZ elnöke, Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ és a BZSH ügyvezető igazgatója, Streit Sándor a BZSH elnöke, a rabbikar tagjai, a MAZSIHISZ és a BZSH prominensei, az OR-ZSE Rektori Tanácsának tagjai, tanszékvezetői, oktatói, munkatársai, és hallgatói, barátok, tisztelők.


OR-ZSE Press
2008.05.19

"ÉNEKELJ AZ ÖRöKKÉVALÓNAK ÚJ ÉNEKET"
ELMENT A MŰVÉSZ, A ZSIDÓ ZENE
MINDENT TUDÓJA
KÁRMÁN GYÖRGY
(1933-2008)
 

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, és az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy Kármán György orgonaművész, a Zsidó Egyetem Liturgia tanszékének vezetője, egyetemi tanár életének 75. évében elhunyt.

Kármán György évtizedeken keresztül tanította nagy tudással, odaadással és szerénységgel a kántorokat, judaisztika tanárokat, és emellett kiváló művészi tevékenységével, szakmai tudásával segítette a zsinagógai élet ünnepeit és mindennapjait. A Magyar Televízió vallási műsorainak szerkesztőjeként közvetítette a zsidóság hitét és szertartásait a nagyközönségnek.

A MAZSIHISZ és az Egyetem Kármán Györgyöt saját halottjának tekinti.
Temetése 2008. május 18-án vasárnap, délelőtt 11.00 órakor volt a Kozma utcai zsidó temetőben. Dr. Schőner Alfréd főrabbi búcsúztatta. (a beszéd itt olvasható)

Emlékét, emberi példáját, művészetét és egyéniségét hittestvérei, tanítványai, barátai és kollégái megőrzik.

**************************************

Szegeden született 1933. március 6-án. Tanulmányait 1949 és 1958 között a Zeneakadémia zongora szakán, Ungár Imre növendékeként végezte. 1966-tól 1998-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének korrepetitor-tanára; 1958 és 1977 között az MTV főmunkatársa (operaszerkesztő, a televíziós zenei népművelés, a zenei vetélkedők és portréműsorok egyik elindítója); 1977-től 1990-ig az Országos Filharmónia osztályvezetője. 1990 óta külső munkatársként ismét az MTV-nél dolgozik: a zenei és vallási műsorok szerkesztője (zenei publicisztikai műsorok: Zene, zene; Metronóm; Zenéről mindenkinek - Kocsis Zoltán vezetésével; emlékműsorok, portréműsorok: Dohnányi, Járdányi, Goldmark, Fischer Annie; Utódok reménysége, zenei munkái még: Violinkulcs a képernyőn (Zeneműkiadó, 1974); Hebrew Melodies for Sabbath and High Holidays (Hungaroton, 1977). 1968 óta az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem zsinagógájának orgonistája. 1996 óta zsidó liturgikus zenét tanít az ORZSE-n, 2000 óta tanszékvezető egyetemi magántanár volt.

2008.05.16

Dr. Schőner Alfréd főrabbi:

AZ UTÓDOK REMÉNYSÉGE

Búcsú Kármán Györgytől
Budapest, 2008.május 18.

A számára oly szeretett szülővárosban, ahol gyermekéveit töltötte, a világ legszebb zsinagógájának, a 100 éves születésnapján drámai hangvételű előadást tartott. Idézem szavait:
’’Hineni heoni mimáász…’’ – Anyanyelvünkre fordítva: ’’Én, az érdemtelen, remegve és félve járulok eléd…’
Ezekkel, a szavakkal kezdi meg könyörgését az előimádkozó Nagyünnepek délelőttjén, a Muszaf, a főima előtt. Vajon ki ez a cházán, az előimádkozó, és miért remeg, fél, ha az Örökkévaló elé járul?”
- írja 2006-ban, Debrecenben megtartott előadásában, aki a magyarországi neológ zsidó megtestesítője volt......

Ő nem érdemtelen, hanem érdemmel felvértezve járulhat most a Mindenható trónusa elé…

Majd a legdrágábbakról, szüleiről szólt, jubileumi születésnapján:
„Születésnapot megérni a Mindenható kegyelme, nem emberi érdem.
Szálljon e percben, gondolatban Kádis az Ég felé, mártírhalált halt édesapámért, akitől hitemet, zsidóságomat örököltem - és a hatmillióért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy az Ő nevét megszenteljék. Édesanyámért, aki felnevelt, akitől a zene, a művészet szeretetét, a tanulás és az emberséges gondolkodás, mindennél előbbrevaló feladatát kaptam”
– írja.
(http://www.or-zse.hu/ev/karman70.htm)


Néhány adat életéről, kivonat egy gazdag curiculum vitae-ből.:

Szegeden született 1933. március 6-án. Tanulmányait 1949 és 1958 között a Zeneakadémia zongora szakán, Ungár Imre növendékeként végezte. 1966-tól 1998-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének korrepetitor-tanára; 1958 és 1977 között az MTV főmunkatársa (operaszerkesztő, a televíziós zenei népművelés, a zenei vetélkedők és portréműsorok egyik elindítója); 1977-től 1990-ig az Országos Filharmónia osztályvezetője. 1990 óta külső munkatársként ismét az MTV-nél dolgozik: a zenei és vallási műsorok szerkesztője.
- Zenei publicisztikai műsorok kerülnek ki kezéből. PLD:
- Zene, zene;
- Metronóm;
- Zenéről mindenkinek;
- emlékműsorok,
- portréműsorok: Dohnányi, Járdányi, Goldmark, Fischer Annie;
- S a kedvenc: Az Utódok reménysége.
- Zenei munkái még: Violinkulcs a képernyőn (Zeneműkiadó, 1974); Hebrew Melodies for Sabbath and High Holidays (Hungaroton, 1977). 1968 óta az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem zsinagógájának orgonistája.

- Ötven esztendőn keresztül volt a Magyar Televízió munkatársa.
- 1996 óta alapító tanszékvezetőként zsidó liturgikus zenét tanít az ORZSE-n,
- 2000 óta tanszékvezető egyetemi magántanár volt. Két kiadást is megért kétkötetes munkáját a Zsidó liturgia történetéről… alapmunkának tekintendő.
- Pótolhatatlan a veszteségünk. Jövő héten kapta volna meg az Professor Emeritus címet….

MOST KICSIT VISSZA A HÁBORÚS ÉVEKHEZ. Így ír:

„Ötéves voltam, l938-ban, amikor mártírhalált szenvedett Édesapám, (emléke a hatmillióéval, Izrael Államának hőseivel és mártírjaival legyen áldott) először kézen fogva szlichajsz első hajnalán elvitt a szegedi régi zsinagógába. Félelmetes, jéghideg őszi idő volt, emlékszem, süvített a szél. ’’Szlichecol az idő’’ – mondta Apám. A zsinagógában kellemes meleg fogadott, a középen álló hatalmas vaskályhát Fein bácsi, a samesz fűtötte. A Frigyszekrény melletti rabbi székben Lőw Immánuel foglalt helyet, ott volt Frenkel Jenő rabbi is.
Az ima után a felnőttek beszélgetni kezdtek. Apám szavaira emlékezem: ’’Ezeken a hajnalokon a sámesz kopogtat a hívők ajtaján, hívja őket az imákra. Így kopogtatnak a mai komor idők a zsidóság ajtain, ablakain...’’ Őt munkaszolgálatosként l942-ben Ukrajnába vitték.”
– írja Hommage á Israel konferenciára írott, de már el nem mondott előadásában. (az előadás szövege itt olvasható)

Családszeretete példaértékű.
„Mindannyiunk apja volt” - mondják családjának tagjai… Családi kötődéséről így ír: „Gyermekeim, unokáim sokszor eljöttek a Rabbiképző zsinagógájába, hallgatták az orgonás istentiszteleteket, megtanultak ünnepi énekeket. Hagyománnyá vált a családi, baráti körben, otthonunkban megtartott hanukai gyertyagyújtással egybekötött tanulás a makkabeus szabadságharcról”- emlékezik írásában.
Feleségének, gyermekeinek, testvérének, unokáinak léte, kis dédunokájának születése éteri magasságokba emelte. Feleségét féltő szeretettel óvta.

Soá túlélő, akit egy osztrák család, a Knapp család bujtatott…Megvalósítva a talmudi elvet, „ Aki egy ember megment, olybá tekinthető, mintha a Világ egészét mentette volna meg.”


Az ORZSE Liturgia tanszék, illetve a szakok alapító tagja, szakvezető, tanszékvezető…
Művész és tudós egyszerre. Klaviatúrájából több ezer év zenei kavalkádja ejtette ámulatba a zene iránt érdeklőket.
Rabbilelkek ismerője: Lőw, Frenkel, Birnfeld, Schindler, Benoschofszky, Scheiber,. tanul tőlük, s amely által kiegészül a XX. és XXI. századi egyedi jellegű hungarikum: A MAGYAR Zsidó Zeneművészet.

Pedagógus. A hallgatók szeretete. Hallgatóink könnyekkel küzdenek. S a mi szívünket a csüggetés és a félelem hatja át…
Hogyan tovább…?
Ha újra képezünk kántorokat-, Lesz jövőnk! Mondotta, és igaza volt!
Évtizedek kataklizmája után 12 fiatal neológ kántor adta- adja át a hagyomány láncolatát

Kántorok képzője, a magyarországi zsidó folklór gyűjtője, kutatója. Tanulmányából idézek: "a Chaszid dallamokat magam is sokra tartom, növendékeinknek a Löcho dajdit chászid motívumokkal is tanítom. Megható, amikor a Judaisztika szakon fiúk-lányok vizsgára készülve a lépcsőkön ülve ismételgetik a pattogó ritmusú dalt. Elgondolkodtam, lám a Sulzer dallam és ez a chászid motívum hivatott tolmácsolásban egyforma érték. A két háromszáz éves Chászid dallam különben számomra azért is fontos, mert olyan, mint egy térkép: magán hordozza a vándorlás irányát, azon országok levegőjét, ahol elődeink jártak. Zúg bennük a Don, a Volga, a Visztula, de a Tisza is, gondoljunk kállói Cádik két ismert nótájára: Szól a kakasra, vagy a Sírnak-rínak a bárányokra. Egyébként ahol járok országban, világban, mindenütt keresek, kutatok, tudom, hogy van Kárpátaljai, Kelet-Magyarországi, és sokfajta más stílus.
Ezeket szeretném növendékeimmel megismertetni, a dallamok nem sértődnek meg, ha keverednek, gazdagodnak. A közösségek igénye is változatos. Figyelemmel kell lenni arra, hogy mindenki azt kapja, amit megszokott, amihez ragaszkodik."
- fogalmazta meg a nagy igazságot művében.

A művészi pályájának talál leglángolóbb sikere az UTÓDOK REMÉNYSÉGE… című munkája volt.

Utódok reménysége… műsorcím és hitvallás…

Feleki Rezső, Garami László, Fóti Márton életművének kutatója. „A XIX. század óta a magyarországi cházánut, a kántorművészet megteremtésében igen sok meghatározó egyéniség vett részt. Nagy nevek működtek itthon és külföldön egyaránt. Leszármazottaik, növendékeik ma is a közép-európai, ezen belül a hazai cházánut örököseinek vallják magukat..” – írja a Daléneklés és a Házánut művésze című tanulmányában.

Az ORZSE Zsinagógája. Előtte: Szeged, Lágymányos, Újlak…A zene megszólaltatásával emeli az áhítatot.
Néhány héttel 75. születésnapja előtt Neginá Bimkomo olvasta a Hetiszakasz részét.

Édesapjáról írta legutolsó előadásában:

„Dr. Kármán Andor posztumusz állampolgárságot kapott Izrael Államától, a zsinagógai naptár szerint 5752. elul havában. Az erről szóló okiratot annakidején a Héber Egyetemen tanuló unokája, András, a Jád Vásém Intézetben vette át, 1992. szeptemberében. A díszes diploma első mondatai Jehezkiél próféta könyvének 37. fejezetéből idéznek:

’’...Hiné áni mévi bohem ruáh vihjiszem...’’
– ’’...Íme, én hozok belétek szellemet, hogy feléledjetek...’’

Most én mondom, a rabbi hitével: Én hozok szellemet, hogy eljön az idő , amikor feléled a földi porhüvely.

Négy napig szenvedett. Talán ez a négy nap maga volt a kétség , a kétségbeesés és a reménytelenség. Majd érkezik a döbbenete telefon hívás. GYURI meghalt.! Mintha megállt volna az idő, mint amikor nincs levegő, csak csend, csak csend és könnyek.

„ …ÉS HIÁNYOZNI FOGSZ MERT ÜRES LESZ A HELYED…”- olvassuk a Szentírásban ( I. Sam. 20. 18.)
Múlt szombaton, még mellettem ült szeretett zsinagógánkban. Áhítattal mondta az áldást, imádkozott családjáért, övéiért. Tegnap, pedig üres volt a helye, de valahogy úgy éreztük, velünk van, velünk marad és biztat: Folytassátok a művet, mert ez az UTÓDÓK REMÉNYÉGE!