Nemes László író nemrég ünnepelte 90. születésnapját s vele örvendett a magyar kulturális élet, a sok-sok tisztelő akinek könyvek tucatjaival szerzett örömet. Egyik legsikeresebb regényét az Ex Libris könyvkiadó új kiadásban jelentette meg erre a szép alkalomra.

A Légüres tér regény, hagyományos eszközökkel, elbeszélő módon jelenít meg lényegében egy önéletrajzot, egy asszimiláns pesti zsidó polgárcsalád fiának történelmi hányattatásait, illetve ezen keresztül a zaklatott XX. századot .

Szerzőnk éli társadalmi és korosztályának szokásos életét, utólérik a 30-as évek zsidó sérelmei, nem mehet egyetemre, lezsidózza a villamoskalauz, de ez még semmi a későbbi atrocitásokhoz mérve. Továbbtanulási vágy vezeti, nem cionista meggyőződés amikor Palesztinába távozik és - talán ez a legfurcsább - egyáltalán nem érinti meg az országépítés lendülete, szépsége. Antifasiszta indokból, telve idealizmussal jelentkezik a brit hadseregbe, ahol 5 évig szolgál, szerencséjére nem a lövészárokban, de sok mindent lát és tapasztal. Közel-keleti majd európai helyszínek mesteri ábrázolása teszi nagyon olvasmányossá, érdekessé ezeket a fejezeteket. Talán nem érdektelen, de ezt a regényt Egyiptomban kezdi írni, címe véletlenül egyezik Remarque emigrációs regényével.

Érdekes módon itt, az angol hadseregben lesz kommunista, egy illegális sejt tagja. Természetesen elhagyja az "érkező" zsidó államot, hazamegy a romos Budapestre és palesztinai országépítés helyett egy új társadalmi rendet szolgálja minden erejével. Lelkesedik is érte, ami pedig az ötvenes években elég nehéz. Üdvözli az 56-os forradalmat, utána visszahúzódik, csendesen dolgozik, színésznőnek megírt feleségével egyre népszerűbb lesz. Hatalmas tablót ad ezeknek a látszólag eseménytelen évtizedeknek a – főleg kulturális –életéről, a szereplők könnyen azonosíthatók, ilyen tekintetben a könyv szinte kulcsregénynek minősül. Regénye és - a korszak – végén ellátogat Izraelbe, sok egykori ismerőssel, baráttal találkozik, de most se hat rá az ország, turistaként viselkedik.

Zárásul üdvözli a rendszerváltást, bár bizonyos fanyalgás megjelenik az 1991-ben befejezett mű hangvételében.

Nemes László regénye nagyon jól sikerült ábrázolása nemcsak egy hosszú írói pályának, hanem egy fontos korszak életének, történetének is.

Róbert Péter
2010.06.06.