Gál Róbert:
Szeressük egymást gyerekek

 

Seress Rezső a pesti éjszakai élet ismert alakja, nyugodtan mondhatjuk színfoltja, nevezetessége volt évtizedeken át. Dalait - különösen a Szomorú vasárnapot - világszerte játszották, de a szerző füstös kocsmákban püfölte a zongorát, rekedtes hangon énekelve örökbecsű számait. Sokakat megihletett sorsa újságcikkek garmadája foglalkozott vele, könyvek is születtek életéről. Utóbbiakhoz csatlakozik Gál Róbert Szeressük egymást gyerekek - Seress Rezső története című, a Rózsavölgyi kiadónál megjelent könyve, amelyben az író az eddig feldolgozott operettszerzők után a Muzsikáló pesti éjszaka című művében megörökített egykori világ egyik legszimpatikusabb figurájának állít emléket.

Gobbi Hilda bevezető mondatai - aki négy évig volt társaságával, Hont Ferenc, Reinitz Béla, Olty Magda és Pásztor Jánossal egy asztalnál a Kulacs vendége a 30-as években - és a rendhagyó Prológus (mint epilógus) után az első részben megismerkedünk Rezső (ő egyébként inkább a Rudolfot használta) családi hátterével. Ez az igazi pesti komáromi családból származott, de a Spitzer család már Angyalföldön küszködött a krajcáros gondokkal. Visszamentek Komáromba, ahol Rezső artistasággal próbálkozott, de baleset érte.

Visszament a fővárosba ahol Rákosi Szidi Csengery utcai színiiskolájában kezdett tanulni. Kis szerepekben fellépett a Városligeti Színkörben, de hamar rájött, hogy nem ez az ő útja. Első száma a Még egy éjszaka révén zongorista lett a Kis New York nevű étteremben, a mai Kulacsban. Több mint három évtizedig minden este itt szórakoztatta a vendégeket, kivéve azokat az éveket, amikor a történelem ebben megakadályozta. Feleségét is itt ismerte meg, a szép Helén felírónő volt az étteremben. Egymás után írta fülbemászó slágereit, legnagyobb sikert a Szomorú vasárnap ért el, ez nem volt teljesen pozitív, mert sokan még öngyilkosok is lettek hatására. A könyv negyedik része A Dunától a Lajtáig szomorú témával foglalkozik: Seresst munkaszolgálatra, majd Németországba hurcolták, egyik veséjét vesztette, alig maradt életben. Ceruzával írta egy papírdarabra Fizetek, főúr! című dalát, amelyben úgy érzi nincs már sok ideje - mégis visszatért a Kulacsba, ahol a háború után Budapesten élő Otto Klemperer a vendégkönyvbe rögzítette elragadtatását hallva tőle a Szomorú vasárnapot.

Sajnos öröme nem volt tartós! Másodszor is közbeszólt a történelem... Polgárinak talált számait a sztálinista diktatúra nem kedvelte, áthelyezték az Akácfa-utcai Kispipa vendéglőbe, itt zongorázott 1967-es nyugdíjazásáig. Ekkor úgy érezte nincs értelme az életnek - és véget vetett neki...

Gál Róbert könyve nemcsak a muzsikus élettörténete. Felvonul benne jó néhány évtized zenei és művész társadalma, rengeteg arc villan fel, sok-sok ismerős nevet találunk benne. Meglepő tényeket közöl, pl. hogy Trianon a magyar hanglemezgyártást is betiltotta néhány évre. Sajnos a történelmi háttér néha felületes, különösen a vészkorszak szomorú adatainál, de pl. Bal Sém Tov nem a középkorban élt és apját nem égették el, Karikás Mihályt sem avathatták 1830-ban, 11 évesen (!) szakácsmesterré.

Ez nem csorbítja az olvasó élvezetét a könyv olvasásakor, amelyet fokoz a mellékelt CD, Seress Rezső számaival.

Róbert Péter
2010.12.15

 



Vissza