Földi Pál:
Egy kozák hős
Mazeppa legendája
|
A
tőlünk keletre élő szláv csoportok közül talán a kozákok a legismertebbek
Történelmi kapcsolatunk ugyan kevés volt velünk, az se túl kedvező -
rendszerint a csatamezőn zajlott- de irodalmunkban és filmeken sűrűn
megjelenek romantikusan ábrázolt képviselőik
Földi Pál: Egy kozák hős - Mazeppa legendája című, az Anno kiadónál
megjelent műve is egy regényes életű kozák alakját ragadja meg, de túllépve
ezeken a vonatkozásokon áttekinti a kozákság történelmét nyújt betekintést
olvasóinak Kelet -Európa zaklatott históriájába, nem hagyva ki a magyar
vonatkozásokat sem.
Bevezetésül néhány fejezet lefesti a kozákság történetét, amely eléggé
ellentmondásos. A lengyel királyi és később orosz cári feudális elnyomás
ellen küzdők élet- és harcmódja a szomszéd népek számára rabló rajtaütéseket
jelentett. A polgárháborúban többségük a fehérekkel harcolt és ezért nem
maradt el a megtorlás, amelynek emléke a második világháborúban kozák
alakulatokat jelentett a német hadsereg számára.
Bizonyos elfogultsággal ír
róluk a szerző, így nem is említi a kozákok tömeggyilkos részvételét a véres
pogromokban, Bandera ukrán vezetőt szabadsághősként jellemzi, holott
csapatai a németek oldalán kezdték harcukat, s csak később fordultak ellenük.
Háború utáni gerillatevékenységük békés emberek (lengyelek, lágereket túlélt
zsidók) legyilkolásával járt. Visszavonuló ukrán fegyveresek valósággal
vadásztak a megmenekült zsidókra. Bogdan Hmelnyickij közismert rémtetteire
sem utal, bár az ő zsidómészárlásai nem zavarták a szovjet vezetést sem,
olyannyira nem, hogy lovasszobrot is állítottak neki Kievben és háborús érdemrendet neveztek el
róla. Viszont gyakran hivatkozik Iszak Bábel Lovashadsereg című művére és
elítélően ír a Gogol Bulba Tárász című művében jelentkező antiszemitizmusáról.
Katonatisztként elemzi a kozák harcmodort, nem tagadva, hogy az csak
portyázásra és felderítésre volt alkalmast, csatákban a kozákok nem váltak
be.
Mazeppa megjelenése után keveset foglalkozik címszereplőjével, viszont
Nagy Pétertől kezdve részletes elemzést kapnak a kor jelentősebb szereplői,
XII. Károly svéd királytól Rákóczi fejedelemig, aki romhányi győzelmét hozzá
menekült svéd katonáknak köszönhette.
Sok érdekességet tudunk meg csatákról,
a háborúk mindennapjaiból. Külön fejezetet szentel a Mazeppa körül kialakult
legendának, amelynek elindítója maga Voltaire és a romantika korában élte
virágkorát.
Irodalmi művek sora örökíti meg regényes életét, Victor Hugo és
Byron elbeszélő költeménye (utóbbi zárja a könyvet), rengeteg ukrán, orosz
és lengyel alkotás, bevonult a zeneirodalomba, gondoljunk Csajkovszij
operájára vagy a jubileumi év kezdetén Liszt zongoraetűdjére és szimfonikus
költeményére.
Festők is szívesen ábrázolták az ifjú Mazeppát, akit ló hátára
kötözve szántak halálra. Géricault, Delacroix után Horace Vernet festménye
díszíti a
könyv címlapját.
A záró kitekintésben olvashatunk a jelenleg 7-10 millióra becsült kozák
eredetű népesség jelenlegi helyzetéről, a "kozákok kincse" után kutatókról.
Ez a kincs ugyan valószínűleg nem létezik, de Földi Pál sok adatával könyve
értékes olvasmány a történelem kevéssé megvilágított területei iránt
érdeklődők számára.
Róbert Péter |