Földi Pál:
Egy kozák hős
Mazeppa legendája


A tőlünk keletre élő szláv csoportok közül talán a kozákok a legismertebbek Történelmi kapcsolatunk ugyan kevés volt velünk, az se túl kedvező - rendszerint a csatamezőn zajlott- de irodalmunkban és filmeken sűrűn megjelenek romantikusan ábrázolt képviselőik

Földi Pál: Egy kozák hős - Mazeppa legendája című, az Anno kiadónál megjelent műve is egy regényes életű kozák alakját ragadja meg, de túllépve ezeken a vonatkozásokon áttekinti a kozákság történelmét nyújt betekintést olvasóinak Kelet -Európa zaklatott históriájába, nem hagyva ki a magyar vonatkozásokat sem.

Bevezetésül néhány fejezet lefesti a kozákság történetét, amely eléggé ellentmondásos. A lengyel királyi és később orosz cári feudális elnyomás ellen küzdők élet- és harcmódja a szomszéd népek számára rabló rajtaütéseket jelentett. A polgárháborúban többségük a fehérekkel harcolt és ezért nem maradt el a megtorlás, amelynek emléke a második világháborúban kozák alakulatokat jelentett a német hadsereg számára.

Bizonyos elfogultsággal ír róluk a szerző, így nem is említi a kozákok tömeggyilkos részvételét a véres pogromokban, Bandera ukrán vezetőt szabadsághősként jellemzi, holott csapatai a németek oldalán kezdték harcukat, s csak később fordultak ellenük.

Háború utáni gerillatevékenységük békés emberek (lengyelek, lágereket túlélt zsidók) legyilkolásával járt. Visszavonuló ukrán fegyveresek valósággal vadásztak a megmenekült zsidókra. Bogdan Hmelnyickij közismert rémtetteire sem utal, bár az ő zsidómészárlásai nem zavarták a szovjet vezetést sem, olyannyira nem, hogy lovasszobrot is állítottak neki Kievben és háborús érdemrendet neveztek el róla. Viszont gyakran hivatkozik Iszak Bábel Lovashadsereg című művére és elítélően ír a Gogol Bulba Tárász című művében jelentkező antiszemitizmusáról.

Katonatisztként elemzi a kozák harcmodort, nem tagadva, hogy az csak portyázásra és felderítésre volt alkalmast, csatákban a kozákok nem váltak be.

Mazeppa megjelenése után keveset foglalkozik címszereplőjével, viszont Nagy Pétertől kezdve részletes elemzést kapnak a kor jelentősebb szereplői, XII. Károly svéd királytól Rákóczi fejedelemig, aki romhányi győzelmét hozzá menekült svéd katonáknak köszönhette.

Sok érdekességet tudunk meg csatákról, a háborúk mindennapjaiból. Külön fejezetet szentel a Mazeppa körül kialakult legendának, amelynek elindítója maga Voltaire és a romantika korában élte virágkorát.

Irodalmi művek sora örökíti meg regényes életét, Victor Hugo és Byron elbeszélő költeménye (utóbbi zárja a könyvet), rengeteg ukrán, orosz és lengyel alkotás, bevonult a zeneirodalomba, gondoljunk Csajkovszij operájára vagy a jubileumi év kezdetén Liszt zongoraetűdjére és szimfonikus költeményére.

Festők is szívesen ábrázolták az ifjú Mazeppát, akit ló hátára kötözve szántak halálra. Géricault, Delacroix után Horace Vernet festménye díszíti a könyv címlapját.

A záró kitekintésben olvashatunk a jelenleg 7-10 millióra becsült kozák eredetű népesség jelenlegi helyzetéről, a "kozákok kincse" után kutatókról. Ez a kincs ugyan valószínűleg nem létezik, de Földi Pál sok adatával könyve értékes olvasmány a történelem kevéssé megvilágított területei iránt érdeklődők számára.

Róbert Péter



Vissza