Vissza

Szögi László:
Az évszázados universitas

Szögi László: Az évszázados universitas című, a Professzorok Háza kiadásában a Magyar Felsőoktatássorozat 19. tagjaként megjelent kötete válogatást ad a hazai egyetemek illetve ezek nemzetközi kapcsolatainak, valamint magyarországi diákok külföldi egyetemre járásai történetéből. 
Három fő témakört ölel fel: az első fejezet a XVIII.sz. végétől a szabadságharcig terjedő korszakkal foglalkozik, a második a XIX.sz. második feléből mutat be reformterveket, új intézmények alapítását néhány cikk a következő századba is átvezeti az olvasót.
Harmadik fejezetben a külföldön tanuló magyar diákokról tudunk meg érdekes új adatokat, elsősorban a német nyelvterületről.
Ez a rész rendelkezik a legtöbb zsidó vonatkozással, a zsidóságtudomány szomját igazolva.
Ez nem jelenti, hogy a kötet más fejezeteiben nem utalnak az ekkor már egyenjogúságért - benne a tanulási lehetőségéért - küzdő zsidóságra.

Már az 1843-44-es országgyűlésen nagy vita zajlott a pesti egyetemről, amelyen Tihanyi Ferenc hangsúlyozta: a- nemzet főiskoláján nem csak a törvényesen bevett vallásbeliek közül, hanem bármely más felekezetűek is különbség nélkül magukat szabadon képezhetik. 

1848-ban Eötvös József a fegyelmi szabályokban külön cikkelyben akarta megtiltani a hallgatók közt-a vallás és nemzetiség gúnyolását, és bármi erre vonatkozó megkülönböztetést. Később a hivatkozott nevek már gyakran ismert zsidó tudósokat jelentenek, gondoljunk csak Marcali Henrikre vagy Kunos Ignácra.
Több szó esik zsidó diákokról a peregrinácíóról, a külföldi egyetemek látogatásáról szóló fejezetben. Kiemeli Prágát, ami érthető, hiszen a magyar zsidóság egy része Cseh-Morvaországból származott, bizonyos családi kapcsolatok megmaradtak és elősegítették fiainak a híres és régi prágai egyetemre, esetleg Olmützbe vagy Brünnbe küldését. 
Karlsruhében az 1890-esévektől megnő a zsidó hallgatók száma, a hírhedt numerus clausus bevezetése után a magyarországi hallgatók többsége zsidó, az1925-27-es években Teller Ede is itt tanul. Más német egyetemeken is hasonló lehetett a helyzet, erre utal, hogy 1933, a hitleri hatalomátvétel után eltűnnek a magyarországi diákok a német egyetemekről!

Könyve utolsó fejezetében a szerző a magyarországi zsidó egyetemi hallgatók helyzetét vizsgálja a német nyelvterület egyetemein és főiskoláin 1789-1919 években.
Már a felvilágosult abszolutista II. József 1783-as rendelete kimondta: a jelentősebb városokból, ahol egyetemek vannak, sem valamely tudományszakból a zsidók ki ne zárassanak Császári engedély és német nyelvtudás birtokában először az orvosi fakultásokon jelentek meg a zsidó hallgatók, Pesten 1790-1848 között a medikusok 16%-ttették, Bécsből és Itáliából nincs pontos adat, de a visszaemlékezések jelentősre teszik számukat. Viszont a bécsi Polytechnikum magyarországi hallgatóinak többsége a mondott időszakban zsidó. Prágában eleinte csak rendkívüli hallgatók lehetnek, de 1847-ben 14 magyarországi hallgatóból 10 zsidó.

Kiegyezés után előtérbe kerülnek a bécsin kívül a németországi egyetemek, Breslau átveszi Prága szerepét, a Magyarországról jöttek többsége zsidó, amiben szerepe van a híres modern RABBIKÉPZŐNEK, a budapesti elődjének is. Nyilvánvaló a növekedés, amelyet a szerző statisztikailag igazol. Kiterjed figyelme a svájci és holland felsőoktatási intézményekre, ahová szintén lakossági arányszámukat meghaladó mértékben vitt a tudásvágy magyar zsidó diákokat.
Sajnos vizsgálódásai befejeződnek a numerus clausust megelőző évben, pedig utána köztudottan megnőtt a külföldre kényszerült zsidó diákok száma.

Ez már egy következő, remélhetőleg ugyanilyen alapossággal és tudományos igénnyel megírt könyv feladata lesz!

Róbert Péter