Stephan Burgdorff - Klaus Wiegrefe:
Az első világháború
A XX. század őskatasztrófája
|
Német
vélemények az első világháborúról
Sokan ismerik és kedvelik nálunk a német Spiegel folyóiratot, amelynek
szerkesztősége tudományos vállalkozásba fogott. Újságírók és történészek
megszólaltatásával gyűjteményes kötetet adott ki az első világháborúról,
különös tekintettel a német vonatkozásokra.
Ez a mű Az első világháború - A XX. század őskatasztrófája sokatmondó címmel
most már a Napvilág Kiadó jóvoltából a magyar közönség számára is
hézagpótló, hiszen a magyar szakirodalom mellett régebben szovjet, a
rendszerváltás óta amerikai fordítások foglalkoztak ezzel a fontos
időszakkal. Pedig az első világháború hazánkat a központi hatalmak (vesztes)
oldalán találta s ennek keserű következményei máig hatnak.
Újat hoz a könyv, hiszen míg a második világháború kapcsán a német
értelmiség komoly önvizsgálattal elismerte Németország felelősségét a háború
kirobbantásáért és az elkövetett szörnyűségekért, az első világháború
feldolgozására még az önmentés volt a jellemző.
Ezek a tanulmányok viszont objektív szemléletet, a múlt megismerésének
őszinte vágyát tükrözik.
34 írása minden oldalról szemügyre veszi a nagy küzdelmet, amely előzménye
és oka volt a másodiknak és kezdete Európa háttérbe szorulásának.
Tanulmányai rövidek, de lényegre törőek. A kezdeti felszított lelkesedés a
front szenvedései és a hátország nélkülözése nyomán lassan szertefoszlik.
Statisztikákat közöl a szökésekről, külön tárgyalja a nyugati és keleti
frontot. Milyen jellemző, hogy a német hadsereg 2005-ben meginterjúvolt
utolsó első világháborús front-veteránja elzászi, aki a második
világháborúban a francia hadseregben szolgált, fia pedig SS-ként halt meg.
(Magyar példa lehetne, hogy az első világháború fiumei katonái az olasz
államtól kaptak nyugdíjat - többet mint a magyarországiak!)
Általános a kémhisztéria, Berlinben egyetlen sétatéren négy "orosz kémet"
tartóztatnak le, Párizsban feldúlják a Maggi lerakatokat. Fogy a lőszer, de
az élelem is. Végül az USA gazdasági okból bekövetkezett hadba lépése
eldönti a háborút, amelyet olyan béke zár le, amely miatt a könyv méltán
használja a "második harmincéves háború" meghatározást.
Természetesen gyakran történik említés zsidókról. Osztoznak a háborús
erőfeszítésekben, számítanak is rájuk, még Ludendorff, a későbbi antiszemita
vezér is jiddis röplapokat bocsát ki. Ennek ellenére vádolják őket. A
spekulánsok elleni kampány nem nélkülözi az antiszemita felhangokat, a német
hadvezetés 1916-ban "zsidószámlálással" vizsgája, hogy ott vannak-e a
veszélyes posztokon. Sokat szenvednek a frontterületeken, mintegy
megelőlegezve a második világháború borzalmait.
Látszik, hogy publicisták szerkesztették a kötetet, mindegyik írás érdekes,
olvasmányos. Sajnos hiányoznak a magyar vonatkozások, de a leírt események
mélyen érintették Magyarországot. Ezen némileg segít a magyar történész,
Hajdu Tibor utószava.
Terjedelmes függeléke - dokumentumokkal, tárgy- és névmutatókkal -
teszi könnyebbé a tájékozódást, még a háborús múzeumok és emlékhelyek is
megtalálhatók benne
Róbert Péter |