Stephan Burgdorff - Klaus Wiegrefe:
Az első világháború
A XX. század őskatasztrófája


Német vélemények az első világháborúról

Sokan ismerik és kedvelik nálunk a német Spiegel folyóiratot, amelynek szerkesztősége tudományos vállalkozásba fogott. Újságírók és történészek megszólaltatásával gyűjteményes kötetet adott ki az első világháborúról, különös tekintettel a német vonatkozásokra.

Ez a mű Az első világháború - A XX. század őskatasztrófája sokatmondó címmel most már a Napvilág Kiadó jóvoltából a magyar közönség számára is hézagpótló, hiszen a magyar szakirodalom mellett régebben szovjet, a rendszerváltás óta amerikai fordítások foglalkoztak ezzel a fontos időszakkal. Pedig az első világháború hazánkat a központi hatalmak (vesztes) oldalán találta s ennek keserű következményei máig hatnak.

Újat hoz a könyv, hiszen míg a második világháború kapcsán a német értelmiség komoly önvizsgálattal elismerte Németország felelősségét a háború kirobbantásáért és az elkövetett szörnyűségekért, az első világháború feldolgozására még az önmentés volt a jellemző.

Ezek a tanulmányok viszont objektív szemléletet, a múlt megismerésének őszinte vágyát tükrözik.

34 írása minden oldalról szemügyre veszi a nagy küzdelmet, amely előzménye és oka volt a másodiknak és kezdete Európa háttérbe szorulásának. Tanulmányai rövidek, de lényegre törőek. A kezdeti felszított lelkesedés a front szenvedései és a hátország nélkülözése nyomán lassan szertefoszlik.

Statisztikákat közöl a szökésekről, külön tárgyalja a nyugati és keleti frontot. Milyen jellemző, hogy a német hadsereg 2005-ben meginterjúvolt utolsó első világháborús front-veteránja elzászi, aki a második világháborúban a francia hadseregben szolgált, fia pedig SS-ként halt meg. (Magyar példa lehetne, hogy az első világháború fiumei katonái az olasz államtól kaptak nyugdíjat - többet mint a magyarországiak!)

Általános a kémhisztéria, Berlinben egyetlen sétatéren négy "orosz kémet" tartóztatnak le, Párizsban feldúlják a Maggi lerakatokat. Fogy a lőszer, de az élelem is. Végül az USA gazdasági okból bekövetkezett hadba lépése eldönti a háborút, amelyet olyan béke zár le, amely miatt a könyv méltán használja a "második harmincéves háború" meghatározást.

Természetesen gyakran történik említés zsidókról. Osztoznak a háborús erőfeszítésekben, számítanak is rájuk, még Ludendorff, a későbbi antiszemita vezér is jiddis röplapokat bocsát ki. Ennek ellenére vádolják őket. A spekulánsok elleni kampány nem nélkülözi az antiszemita felhangokat, a német hadvezetés 1916-ban "zsidószámlálással" vizsgája, hogy ott vannak-e a veszélyes posztokon. Sokat szenvednek a frontterületeken, mintegy megelőlegezve a második világháború borzalmait.

Látszik, hogy publicisták szerkesztették a kötetet, mindegyik írás érdekes, olvasmányos. Sajnos hiányoznak a magyar vonatkozások, de a leírt események mélyen érintették Magyarországot. Ezen némileg segít a magyar történész, Hajdu Tibor utószava.

Terjedelmes függeléke - dokumentumokkal, tárgy- és névmutatókkal -  teszi könnyebbé a tájékozódást, még a háborús múzeumok és emlékhelyek is megtalálhatók benne

Róbert Péter



Vissza