Előszó

Az 1990-es esztendő sorsfordító év egész Magyarország, s így a magyarországi zsidóság életében is. A múlt és a jövő történelmi találkozása. Olyan históriai pillanat, amely ritkán adatik meg az egymást követő generációk sorsában. A megújítás és a megújulás légköre, a tenni akarás atmoszférája hatja át szinte egész Közép-Kelet-Európát. Tanúi voltunk a falak leomlásának. A falak ledöntésének, amelyeket - napjaink egyik kiváló gondolkodójának teóriája szerint - nem fegyverekkel, hanem szavakkal lehet lebontani. A talajvesztés veszélye, az azonosságtudat bizonytalansági faktora, az útkeresés igénye is érződik a felforrósodott levegőben.
Ilyenkor különösképpen nagy az írástudó felelőssége.
Ebben, az 1990-es esztendőben jelenik meg Naftali Kraus első magyar nyelvű, tekintélyt alapozó dolgozata, Az "Ősi forrás", amely a Heti szidrákat, Az Atyák bölcs mondásait, és a Zsidó Ünnepek körül kirajzolódott gondolatokat fűzte össze. Ez indítja el az elkövetkezendő termékeny évek, közismert-közkedvelt sorozatát, amely az alapmunka - Az ősi forrás- sorozatcímet viseli. E könyv bővített, s a heti szakaszokhoz fűződő, didaktikus responzumokkal kiegészített újrakiadásánál, gondolatokat és érzelmeket teremtő és ébresztő szavak formálódnak meg az olvasóban. 
Igaz, a zsidó vallási irodalom gazdagításának igénye nemcsak itt, Európa e viharverte térségében jelent meg. Háráv Jiszráél Lau, Israel áskenáz főrabbija Kraus könyvének izraeli kiadásában (Párását Hásávuá. Hátorá Birei Pársánéi Hádorot, Kefar Sava, 1999.) így ír: "Ismerem. s értékelem az Ön könyvében tükröződő szellemi gazdagságot...Fájdalmamra, a mi generációnkban szakadás történt, s népünk egy része eltávolodott gyökereitől..." 
Már az első, "A heti szidrák" exegézisével foglalkozó munkája revellálólag hat a magyarországi zsidóság szellemi életére. Élénk szín a - korábban elsősorban - szürke árnyalatú palettán. A könyv szerzője izraeli tudós, magyar kulturális gyökerekkel, olvasmányos iráskészséggel. Vallási felkészültsége, spirituális asszociáció készsége, gazdag képi világa, a forrásanyagok grandiózus alkalmazása révén értékes szellemi produktumot, könyvet hoz létre. Olyat, amely műfajában a második világháborút megelőző egyes évtizedek spirituális gazdagságával és publikációs műremekeivel rokon. 
A műfaj - mondjuk így - újrateremtésével inspirálója, befolyásolója, jelentős mértékben alkotója a magyarországi zsidóság újszerű gondolkodásának, hiszen a vallási értelemben is vett teljes szellemi szabadság hatja át a leírott fejezeteket. A Szentírást idézve - s ezt a szerző is tudja, amit ma leír, az nem "szentírás" - hanem a rációt és az emóciót megmozdító gondolatsor. Spirituális élmény a magyarul olvasóknak, lett légyen zsidó vallású, vagy másik vallásos hit elkötelezettje. Könyve olvasásra kínálja magát a magyarországi zsidó otthonok könyvtárában. 

A szerző egyik alapvető célkitűzése: a letisztult gondolatot a nyelvi puritanizmus köntösébe öltöztetve átadni az olvasónak. Közérthetően, félreérthetetlenül. Ez a munka, s majd az ezt követőek az elmúlt évtized rendkívül gazdag, impozánsan attraktív magyarországi zsidó könyvkiadás integráns részeivé válnak. 
Naftali Kraus most újra kiadott könyve a zsidó vallási öntudat megerősödésének jelképe. Általa jobban megismerjük múltunkat, az előző évtizedek, évszázadok, évezredek örök értékű, a szináji kinyilatkoztatásra visszavezethető gondolatvilágot. Identifikálhatjuk önmagunkat. 
Az ilyen jellegű publikáció üzenet értékei közül az egyik legfontosabb az, hogy a nem zsidó társadalomban is az objektivitás mértékegységévé válik. Előítéleteket old fel, betekintést enged egy misztikusnak tűnő világba. Egyszóval: tanít. Pedagógiai értéke szinte felbecsülhetetlen. Közösségünknek nincs olyan korcsoportja, generációja, amelynek ne tanítottak volna belőle, s gyakran ott is megtestesíti az Írást, ahol hiánycikk az avatott ajkú vallási vezető.
Midőn köszöntjük a jeles szerzőt újabb könyvének megjelenése alkalmából, jókívánságainkat Jákob ősapánk gyermekéről, Náftáliról megfogalmazott idézettel tolmácsoljuk: 

"Náftáli elszabadult szarvas,
Kedves beszédeket hallat." (B'résit 49.21.)

E "kedves beszédek" írásbeli folytatását reméljük a jövőben is.

Schőner Alfréd