Enciklopédia, a köznapi beszédben inkább változatait használjuk a régi görög kifejezésnek, de mindig elismerésünket fejezzük ki vele. Könyvvel kapcsolatban a XVIII. századi francia előd óta az átfogó, sok ismeretet adó munkákat jelöljük e szóval. Ungvári Tamás már harmadik könyve címében jelöli meg ezt a műfajt és nem kelt csalódást az olvasóban.

A halhatatlanság enciklopédiája a Scolar kiadó gondozásában jelent meg, a szerző századunk magyar alakjainak hosszú sorát gyűjti össze és élvezetes módon hozza közel korunk emberéhez. Széles a skála, változatos a lista.

Széll Kálmán - aki a könyv megírásakor még nem kapta vissza budai terét - kezdi a sort, amelyet viszont valami rejtélyes logika szerint Gárdos Miklós, majd közvetlen utána Vámbéry Ármin folytat, Varannai Auréllal egy oldalon.

1919 forradalmi alakjairól, mint Pogány József, tudunk meg érdekességeket, Korda György Churchill barátja volt. Bosnyák Zoltán a rosszemlékű "zsidókutató" emlékét Kutrucz Gizella porolja le, Rajkot és Justus Pált saját elvtársaik hurcolják meg. Surányi Miklós könyveit ma már kevesebben olvassák mint megérdemelné.

Külön érdem, hogy nagy figyelmet szentel a családi viszonyoknak, a néha meglepő keveredéseknek, sejtetve bizonyos "értelmiségi endogámiát".

Második fejezete Az alvilág természettörténete címet viseli és ennek megfelelően a diktatúrák térnyerésének keserű korszakáról szól. Rejtő Jenő sorsa előlegezi Szerb Antal végzetét, akinek özvegyét Darvas József miniszter nem volt hajlandó fogadni. Tormay Cecil kétségtelen antiszemitizmusa még szelektív: lapjában zsidó írókat is közöl. Balázs Bélának és Lukács Györgynek még a nőügyeit is szellőzteti.

Ritoók Emma sajátos pályáját ismertetve idézi doktorandus hallgatónk Kozma György megállapítását. Nem hagyja ki a negatív figurákat sem, Horváth Béla 1942-es cikke a zsidó irodalmárokról gyakorlatilag feljelentést jelentett, halálos következményekkel. Cziffra György életébe is jócskán beleszólt a történelem, a két világháború, majd a diktatúra.

Nagy szeretettel ír Karády Katalinról. Persze ezek a nevek, csak az írások főszereplői, rengeteg mellékfigura jelenik meg a lapokon, s ők néha vetélkednek érdekességben a mindenki által ismert hírességeknél. Jó példa erre Szekeres György, a francia ellenállás őrnagya, aki idehaza börtönbe kerül.

A Zárórészben személyes emlékeit halássza ki a fejezetcímben említett "múltnak kútjából". Családtörténet, de egyúttal magyar történelem ez a harmadik rész, sok-sok szereplővel Ők nagyrészt a magyar kultúra érdemes képviselői, akiket néha becenéven említ, pl . Déry Tibort "öreg pelikánként" aposztrofálja. Megjelennek slágerszerzők, beszámol skóciai szellemi közösségben töltött heteiről, emléket állit a ma már sajnos elfeledett Telekes Béla költőnek, utolsó oldalakon már jelen kulturális problémáiról nyilatkozik. Záró írásában felteszi a kérdést: Ki vagyok én?

Nem válaszol rá, és mi sem. Az biztos, hogy szükség van rá, ahogy élményt adó könyveire is!
 

Róbert Péter