Rojkó Annamária:
Aki a korát megelőzte


Újpesten - s nemcsak ott, hanem bel- és külföldön sokhelyütt - ismerősen hangzik Aschner Lipót neve, a Tungsram még inkább. Jobban megismerhetjük a magyar ipar nagy alakját és az általa naggyá tett gyárat, ha elolvassuk Rojkó Annamária, a Kossuth Kiadónál megjelent könyvét, amely sok érdekeset árul el erről az egykori „top menedzserről” és a korról amelyben élt és amelyet a könyv címe szerint megelőzött. A mű aktualitását növeli, hogy idén van Aschner Lipót születésének 140, halálának 60. évfordulója.

A felvidéki kis falu, a Nyitra megyei Assakürt, zsidó fogadósának kilenc gyermeke közül a második fiú 14 éves korától kenyérkeresetre kényszerülvén, néhány vidéki város után a fővárosban próbált szerencsét. 1892-től haláláig az Egyesült Izzóban dolgozott, leszámítva a Gestapo által előidézett "kényszerű távollét" idejét. Sokat megtudunk családjáról, amelyet oly szomorúan megritkított a második világháború zsidóüldözése.

Mivel Aschner Lipót élete összefonódik a gyárral, hamar megjelenik a cégtörténet, megcáfolva elterjedt mendemondákat. Érdekes tudománytörténeti adalékok jelennek meg a könyv lapjain, hiszen az újpesti gyár laboratóriumában - nagyrészt Aschner jóvoltából - egyes években három későbbi Nobel-díjas is dolgozott egyszerre, hogy a világhírű Bay Zoltánt ne is emlitsük!

Ő jegyezteti be angol-német szóösszevonással a Tungsram márkavédjegyet, amelynek hamar megérdemelt népszerűséget szerez. 1919-ben az elvtársak megalázzák, de nem tudják nélkülözni szakértelmét. Jó munkaadó, aki nemcsak beosztottjait dolgoztatja, maga is szorgalmas, jelszava: "Keveset beszélni, többet cselekedni!".

Nemcsak a termeléssel törődött, támogatta Újpest sportéletét, maga is futott, teniszezett. Puritánságára jellemző, hogy vezérigazgatóként is sorban áll az üzemi étkezőben. Kultúrházat és sporttelepet épít 6000 dolgozója számára. Szociális érzéke közismert, de ez nem akadályozza abban, hogy rangjához illő nagypolgári életmódot folytasson. Apostol utcai villája étellifttel és - a fővárosban elsőnek - frizsiderrel rendelkezik.

Nem csoda, hogy 1944-ben maga Adolf Eichmann költözik a Mauthausenbe hurcolt tulajdonos helyébe és szemtanuk szerint a gyümölcsszedésen kapott zsidó fiút személyesen veri agyon.

Sokakkal ellentétben nem keresztelkedik ki a baljós előjelek láttán, sőt anyagilag is támogatja a hitközséget, bár egy közölt 1934-es levélben sokallja a rá kivetett adót. Pártfogói kiszabadítják a koncentrációs táborból, 1947-ig Svájcban él, de nélküle nem megy az Egyesült Izzó!

Visszahívják, de lojalitása dacára sokat küszködik az új urakkal és az Üzemi Bizottsággal. A közhiedelemmel ellentétben nincs nagy magánvagyona, élelmiszer pótjegyet igényel. Noha Rákosi angol kémközpontnak tartja az Izzót és Aschnert a Rajk-ügyben is kihallgatják, mégis megkímélik, talán nélkülözhetetlensége vagy külföldi kapcsolatai miatt. Noha haláláig minden nap bejár irodájába, 1952. januárjában bekövetkezett elhunytakor még az üzemi lap sem közölt nekrológot az egykori vezérigazgatóról, temetésén is csak a rabbi búcsúztatta….

Rojkó Annamária "Aki a korát megelőzte" című műve méltó emlékezés a magyar ipar nagy alakjára. Tudományos alapossággal, de érdekes olvasmányként dolgozza fel a tényeket, amelyeket gyakran igazi újságírói rátermettséggel nyomoz ki. Sok közölt dokumentum, egykorú fényképek és a végén a bibliográfia emeli munkája hitelességét.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet!

Róbert Péter
2012.04.05