|
|
|
Zeke Gyula:
Volt egy
feketém
A budapesti
eszpresszók története
|
Ma
már a mindennapi kávé elfogyasztása az emberek többségének
rutincselekvés, életünk része. Ha pedig ez nem otthon vagy a
munkahelyen történik, hanem egy vendéglátásra berendezett
helyiségben annál jobb!
Ezeknek a helyiségeknek a fővárosi történetéről szól ritka
alapossággal Zeke Gyula a Balassi Kiadó gondozásában most megjelent
könyve: Volt egy feketém. Alcíme szerint: A budapesti eszpresszók
története, és aki elolvassa részletesen megismeri belőle nemcsak
ennek az üzleti tevékenységnek a múltját, de jelentős ismeretekre
tesz szert Budapest történetéről is.
Előzményül bevezet minket a kávéházak többször feldolgozott
történetébe, majd a kávégépek okozta forradalmat vázolja, amikor az
első világháború olasz hadifogságból visszatértjei meghonosítják az
eszpresszót - a kávét és az üzletet.
Megvilágítja a különbséget a
másik két üzletág, a kávéház és a kávémérés között (az utóbbi kihalt!).
Követi a társadalmi változásokat, főleg a nők megjelenését az
eszpresszóban, alkalmazottként és vendégként egyaránt. Kisebb a tér,
mint a kávéházban de ez bizonyos közvetlenséget is teremt.
Békebeli
árak keltenek irigységet az olvasóban, de ez hamar elmúlik, amikor a
háborús időkhöz érünk. Az ínség jeleként megjelenik a "szikrakávé",
csak egy szikrányi koffeinnel és a cukornélküli fekete, valamint a
háborús tejkorlátozás. Faji törvények érintik a szakma jelentős
részét, sok üzlet cserél gazdát a tulajdonos beleegyezése nélkül.
Végül 1944-ben kijelölik azokat a kávézókat amelyeket sárga
csillaggal lehet látogatni, de valószínűleg az érintetteknek már nem
volt kedvűk kávézgatni.
1945-ben az eszpresszók hamar felélednek, kinyitnak és ez sokaknak
nem tetszik. Kommunista tüntetők megtámadják a vendéglátó helyeket,
dobálják, ütlegelik a feketekereskedelemmel gyanúsított üldögélőket.
Volt ebben némi antiszemitizmus is!
Átterjed a kampány a
cukrászdákra is. (Ne felejtsük, hogy ekkor a fővárosi lakosság
többsége éhezett!) Az új vezetők megoszlottak a kérdésben: Gerő Ernő bezáratja a luxushelyeket, de Vas Zoltán védelmébe veszi a
kávéházakat.
A szerző rengeteg példát hoz, az említett helyek zöme az Andrássy út
környékén van, talán azért mert a Belváros és Buda jobban
megszenvedte az ostromot. Ezidőtájt megváltozik a személyzet:
sok "úriasszony" kénytelen állást vállalni, ez ellen a
szakszervezetek tiltakoznak, mert kell a munka a hazatérő
hadifoglyoknak.
Új kávégépek jelennek meg, a történész - az író ezekről
is szakértői alapossággal számol be. 1949-ben kezdődik a szakma
államosítása, amelyről ízes korabeli történetek szólnak. Csapás volt
ez nemcsak a magántulajdonnak, hanem sokszor a szakértelemnek is!
A
New York kávéház sorsa érzékelteti a történelmi változások hatását a
vendéglátóiparra. Ellátogathatunk az egyes ismertebb presszókba,
megemlékezik a megszűntekről. Bizony sokan vannak!
A rendszerváltás
után van bizonyos fellendülés, új helyek jelennek meg - de hogy ez
mennyiben hat a jövőre azt még nem tudhatjuk. Úgy tűnik összeolvad a
múltban szigorúan elkülönülő kávéház és eszpresszó, de a folyamat
végét még nem olvashatjuk De van enélkül is a testes könyvben elég
információ Budapest presszóiról
Fejezetek végén jegyzetek segítik a tájékozódást és függelékben az
eszpresszók, cukrászdák idő és hely szerinti csoportosítása, a szebb árlapok gyűjteménye egészíti ki. Ez a
vizuális élmény csatlakozik a sok fotóhoz, amely a ma már nem létező
eszpresszókba kalauzolja el az olvasót.
Érdemes Zeke Gyula könyvét lapozgatni - kávé mellett, de utána is.
Nem kell hozzá kávé - nem alszunk el az olvasás közben!
Róbert Péter
2014.11.22
|
|
|
|