Gerle János - Csáki Tamás:
Lajta Béla
 

Tavaly volt Lajta Béla, a nagy zsidó építész születésének és jövőre lesz halálának évfordulója, idén viszont egyik jelentős alkotásának, a Szeretetkórháznak a centenáriumát ünnepelhetjük.

Talán ezek a dátumok ihlették a Holnap Kiadó gondozásában napvilágot látott igényes kötet szerzőit: Csáki Tamást és Gerle Jánost - aki munka közben sajnálatosan elhunyt - emlékének megörökítésére.

Előszóban a magyar építészet legnagyobb újítójának nevezik Lajtát, majd a tanulmányok sora igazolja ezt a minősítést. Csáki Tamás bevezető tanulmánya az életutat követve munkásságát is összegzi, szinte minden alkotását méltatja.

Külön fejezet szemelget a kortársak Lajtával foglalkozó írásai között, körképet adva a kor magyar építészetéről is. Az első közlemény még Leitersdorferként számítja "az ifjabb építői gárda legjobbjai közé", a következőben Patai József a magyar zsidó építőművészetről írva emeli ki munkásságát.

Kortársai rövid írásai után Klein Rudolf "Lajta építészete és a zsidó szellem" címmel három "zsidósági fokot" állapit meg munkáiban, kulcsfogalomnak tekintve a judaikusság, zsidó szelleműség és zsidósság (zsidó-szerűség) jelentkezését.

Lajta Béla levelei, írásai, nyilatkozatai összegyűjtve képet adnak szakmai nézeteiről és kapcsolatairól, de udvariasságáról, emberi jóindulatáról is. Nagy tervei voltak a háború utánra Budapest fejlesztésére - ezek nemcsak az ő korai halála, hanem a mostoha történelem miatt nem valósulhattak meg.

Műveinek áttekintő jegyzéke - Csáki Tamás alapos munkája - nemcsak épületeket, de még az általa tervezett síremlékeket is felsorolja, mintegy megelőlegezve Klein Rudolf tanulmányát Lajta funerális művészetéről, amely sok képpel kalauzol el a budapesti zsidó temetők világába. A fejezet tartalmazza főbb munkáinak leírását és a korabeli véleményeket, nem hallgatva az esetleges negativ véleményeket sem. Döbbenetes, hogy Lajta mindenre gondolt épületeinél, nem hagyva ki az esetleges apró részleteket sem.

Munkái zöme mai napig díszei fővárosunknak, néha változott tulajdonossal, pl. a Szeretetház épületét ma az idegsebészet használja, a Malonyay villa román kulturális intézet, de egységesen továbbra is hirdetve a tervező zsenialitását.

Függelékben bibliográfia és névmutató ad támpontot a további tájékozódáshoz Lajta Béla életművében.

Lajta Béla a magyar építészet legnagyobb újítója. Másfél évtizedes pályája korszakokat ível át, szüntelenül megújuló építészetével a historizmustól jutott el az expresszionista funkcionalizmusig. Tevékenységével kortársainál erősebben kötődött az európai stílusváltozásokhoz, s a nemzeti építészet ideálja iránti elkötelezettsége mellett is meghatározták pályáját külföldi építészekhez fűződő kapcsolatai. A nagy kivétel Lajta számára Lechner Ödön, a mester, a példakép, a munkatárs, aki kezdetben formát adott a nemzeti építészet iránti elhivatottságának. Lajta a lechneri vonalat más tanítványoknál hívebben és bensőségesebben vette át, azután új forrásterületet nyitott a magyar formanyelv számára, aminek révén építészete a hiányzó láncszem szerepét tölti be a Lechner és a Kós Károly által képviselt irányzat között. Lajta kortársait megelőzve fordult a népi építészet emlékei felé, kutatva, mit hasznosíthat a korszerű alkotófolyamat a paraszti hagyományból. Elsőként fordult saját tervezői munkájában a finn nemzeti romantika építészei felé és elsőként figyelt fel Adolf Loos modernségére. Elsőként hozott létre szimbolikus és monumentális műveket, elsősorban a temetőművészetben, amelynek megújítója volt.

Róbert Péter
2014.11.29