Tamás Ágnes:
Nemzetiségek görbe tükörben.
19.századi nemzetiségi sztereotípiák Magyarországon
 

Mindannyian találkoztunk és sajnos találkozunk előítéletekkel, sztereotípiákkal. Ezek a kelleténél gyakrabban vonatkoznak származásra, etnikai hovatartozásra. Ma már szerencsére inkább a szóbeszédben élnek, ritkábban kerülnek nyomtatásba. Volt azonban olyan történelmi kor amikor rendszeresen megjelentek a sajtóban, az újságok hasábjain. Ebbe a korszakba, amelyet a megszépítő emlékezet a "boldog békeidőként" tart számon visz vissza Tamás Ágnes: Nemzetiségek görbe tükörben.19.századi nemzetiségi sztereotípiák Magyarországon című , a Kalligram kiadó gondozásában megjelent könyve.

Sok tanulmány és könyv foglalkozik a hazai nemzetiségi kérdéssel, de ez a munka újszerűen, magyar és osztrák humoros folyóiratok, ahogy akkor mondták "élclapok" karikatúrái és írásai alapján igyekszik kibontani ezt az egyáltalán nem humoros, oly sok tragédiát okozó tárgykört. Az 1860-as évek adják az egyik csomópontot, majd ugrik néhány évtizedet és az 1890-es évek sajtóját szemlézi. Sajnos mindkét időszakra jellemző a kritikus álláspont, a másik etnikum kigúnyolása. Szembetűnő hogy a század vége felé közeledvén élesebb a szembenállás, ellenségesebb az állásfoglalás, mintegy jelezve a negyedszázad múlva bekövetkező robbanást.

Az összes nemzetiséget meglehetősen rosszindulatúan szemlélik, talán a horvát a kivétel. Érdekes, hogy a zsidót is mintegy nemzetiségként ábrázolják, holott a kiegyezés után általában csak felekezetként tartották számon.

Hogyan is jelentek meg a nemzetiségek a XIX. századi élclapokban? Csúfolódnak nyelvűkön, sok a szóvicc rovásukra, testi jellemzőik kihangsúlyozva, néha majomszerű arcok, a népviselet rongyos, szakadt. Lelki tulajdonságaik kedvezőtlenek, pl. szerb kegyetlenség, cigány kriminalitás. Így van a zsidók ábrázolásánál is, itt a szokásos vádak (anyagiasság, nyerészkedés) kap nagyobb teret. Különösen antiszemita a Herkó Páter nevű sajtóorgánum, a Jókai szerkesztette Üstökös nem osztozik felfogásában ("zsidóphil" is a neve!), a Borsszem Jankó (a zsidó Ágai Adolf lapja) természetesen szintén elzárkózik ettől az irányzattól. Jól megfigyelhetők zsidó alakoknál a névadási szokások, a zsidók jogi helyzetének változásai. Nemzetiségi lapokban magyart általában gúnyosan jelenítik meg, általában a zsidót a magyar szövetségeseként mutatják, néha a magyart zsidóként ábrázolják. Jó példa erre a szlovák lapban ábrázolt "magyart izélő masina" rajza, amelybe felülről magyarok különböző dolgokat ( "szöveg szerint mindenfajta nemzeti szemetet") öntenek egy Dávid-csillagos zsákból, alul pedig pedert bajuszú, de görbeorrú magyar-ruhás emberek jönnek ki.

Magyar részről a lenézés dominál, néha bizonyos félelem is megjelenik. Pl. a Lánchíd oroszlánjai "az egyedüli békés csehek". Címerben a horvát nőalak kisebb, egyébként is erős a Balkán lenézése, bár tartanak is tőlük, a szerb disznóexport karikatúrán "trójai sertés" lesz. 90-es években már a cionista mozgalomra is reagálnak a lapok. Bécsi Figaro a cionista kongresszusról ír, "Judapestet" emlegetve, a Borsszem Jankó szerint: "A néppárt a reakcziót hirdeti. A zsidók meg a reakcziónt."

Az előítéletek szívósak, de valamelyest változnak. Jól tükrözi Tamás Ágnes könyve a sztereotípiák átformálódását, utal hátterükre is. Bizony nagy szerepük volt ezeknek humoros formában megjelenő nézeteknek az évszázaddal ezelőtti nagy vérfolyam felbugyogásában!
 

Róbert Péter
2015.03.24