|
|
Tamás Ágnes:
Nemzetiségek görbe tükörben.
19.századi nemzetiségi sztereotípiák Magyarországon
|
Mindannyian
találkoztunk és sajnos találkozunk előítéletekkel, sztereotípiákkal.
Ezek a kelleténél gyakrabban vonatkoznak származásra, etnikai
hovatartozásra. Ma már szerencsére inkább a szóbeszédben élnek,
ritkábban kerülnek nyomtatásba. Volt azonban olyan történelmi kor
amikor rendszeresen megjelentek a sajtóban, az újságok hasábjain.
Ebbe a korszakba, amelyet a megszépítő emlékezet a "boldog
békeidőként" tart számon visz vissza Tamás Ágnes: Nemzetiségek görbe
tükörben.19.századi nemzetiségi sztereotípiák Magyarországon című ,
a Kalligram kiadó gondozásában megjelent könyve.
Sok tanulmány és könyv foglalkozik a hazai nemzetiségi kérdéssel, de
ez a munka újszerűen, magyar és osztrák humoros folyóiratok, ahogy
akkor mondták "élclapok" karikatúrái és írásai alapján igyekszik
kibontani ezt az egyáltalán nem humoros, oly sok tragédiát okozó
tárgykört. Az 1860-as évek adják az egyik csomópontot, majd ugrik
néhány évtizedet és az 1890-es évek sajtóját szemlézi. Sajnos
mindkét időszakra jellemző a kritikus álláspont, a másik etnikum
kigúnyolása. Szembetűnő hogy a század vége felé közeledvén élesebb a
szembenállás, ellenségesebb az állásfoglalás, mintegy jelezve a
negyedszázad múlva bekövetkező robbanást.
Az összes nemzetiséget meglehetősen rosszindulatúan szemlélik, talán
a horvát a kivétel. Érdekes, hogy a zsidót is mintegy nemzetiségként
ábrázolják, holott a kiegyezés után általában csak felekezetként
tartották számon.
Hogyan is jelentek meg a nemzetiségek a XIX. századi élclapokban?
Csúfolódnak nyelvűkön, sok a szóvicc rovásukra, testi jellemzőik
kihangsúlyozva, néha majomszerű arcok, a népviselet rongyos,
szakadt. Lelki tulajdonságaik kedvezőtlenek, pl. szerb kegyetlenség,
cigány kriminalitás. Így van a zsidók ábrázolásánál is, itt a
szokásos vádak (anyagiasság, nyerészkedés) kap nagyobb teret.
Különösen antiszemita a Herkó Páter nevű sajtóorgánum, a Jókai
szerkesztette Üstökös nem osztozik felfogásában ("zsidóphil" is a
neve!), a Borsszem Jankó (a zsidó Ágai Adolf lapja) természetesen
szintén elzárkózik ettől az irányzattól. Jól megfigyelhetők zsidó
alakoknál a névadási szokások, a zsidók jogi helyzetének változásai.
Nemzetiségi lapokban magyart általában gúnyosan jelenítik meg,
általában a zsidót a magyar szövetségeseként mutatják, néha a
magyart zsidóként ábrázolják. Jó példa erre a szlovák lapban
ábrázolt "magyart izélő masina" rajza, amelybe felülről magyarok
különböző dolgokat ( "szöveg szerint mindenfajta nemzeti szemetet")
öntenek egy Dávid-csillagos zsákból, alul pedig pedert bajuszú, de
görbeorrú magyar-ruhás emberek jönnek ki.
Magyar részről a lenézés dominál, néha bizonyos félelem is
megjelenik. Pl. a Lánchíd oroszlánjai "az egyedüli békés csehek".
Címerben a horvát nőalak kisebb, egyébként is erős a Balkán
lenézése, bár tartanak is tőlük, a szerb disznóexport karikatúrán "trójai sertés" lesz. 90-es években már a cionista mozgalomra is
reagálnak a lapok. Bécsi Figaro a cionista kongresszusról ír, "Judapestet"
emlegetve, a Borsszem Jankó szerint: "A néppárt a reakcziót hirdeti.
A zsidók meg a reakcziónt."
Az előítéletek szívósak, de valamelyest változnak. Jól tükrözi Tamás
Ágnes könyve a sztereotípiák átformálódását, utal hátterükre is.
Bizony nagy szerepük volt ezeknek humoros formában megjelenő
nézeteknek az évszázaddal ezelőtti nagy vérfolyam felbugyogásában!
Róbert Péter
2015.03.24
|
|
|