|
|
Berkovits Juda:
Néhány "élményem"
Birkenautól Buchenwaldig.
|
Vészkorszaki
visszaemlékezések korát éljük. Alapjában véve ez helyes jelenség,
mert sajnos az idő múlásával vészesen fogy azok száma, akik
személyesen el tudják mondani mi történt velük a rettenet éveiben.
Egyre kevesebb a túlélő, meg kell hát örökíteni személyes és
kollektív tragédiájukat, azért is, hogy ilyen szörnyűségek ne
ismétlődhessenek meg soha többé.
Ezt tette a Kassáról családjával 13 évesen elhurcolt Berkovits Juda
is. Néhány "élményem" Birkenautól Buchenwaldig című könyve a
haláltáborba való érkezéssel kezdődik. Értelmes gyerek, jó
megfigyelő, térképet
rajzol a Mezőgazdasági kommandónak nevezett kisebb melléklágerről,
vázlatot ad a barakkok belsejéről ahová apjával kerül.
Anyja, igazi
"jidise máme", nem hagyja el öccsét, Mengele kézmozdulatára a
gázkamrába mennek… Juda egy régebbi fogoly - nem ingyen adott -
tanácsára idősebbnek mondja magát, így marad ideiglenesen életben.
Hajnalonként az éjjel jöttek üres vagonjai mellett a krematóriumok
lángjai fényénél vonulnak munkába. Éhezés, verés, embertelen
munkakörülmények…
Megpróbálja istápolni családját, ruhát lop a női
táborban lévő nővéreinek, de főképpen apját segíti. 1945.januárjában
"halálmenetben " cipeli Buchenwaldba, itt éri az amerikai
felszabadítás. Beteg apját nem tudja az amerikai katonai kórházba
juttatni, a tábori rabbi sem, csak imára buzdítja. Tanúja lesz
annak, hogy az amerikai katonák arany ékszereket rakodnak
bőröndökben a teherautókra.
Később megtudjuk, hogy ez a nácik által
elrabolt zsidó értékek egy része volt, az ún. Melmer-arany.
Viszontagságosan utaznak hazafelé, zsúfolt vonatokon "állandóan
zsidózó" orosz katonák között, akik "zabrálnak", de őket ez nem
tartja vissza mert nincs semmijük, amit elvehetnének tőlük. Házukban
mások laknak, akik barátságtalanul fogadják a halálból
visszajötteket, de azért akadnak akiktől élelmet, jó szót kapnak.
Juda elhagyja szűlőföldjét, amely kitaszította és megtagadta.
Izraelbe alijázik és csak 1996-ban látogat vissza, már Yehudaként.
Beszél a fiataloknak - akik már nem láttak eleven zsidót egyet sem -
a deportálásról, a gettónak kijelölt kassai téglagyárról, a
bevagonírozásról. Figyelemmel hallgatják, többször is visszalátogat.
Terjedelmes Függelék zárja a vékony könyvet. Inkább magyarázó
jellegű, nem személyével foglalkozik. Megjelennek benne a zsidóság
általános kérdései, adatok és események. Természetesen a népirtásra,
Auschwitzra és Buchenwaldra fokuszál, de kevésbé ismert részletek is
felvillannak. Utolsó oldalakon egy Értelmező szótár vezet be ennek
a szégyenteljes kornak a szókincsébe.
Akik elolvassák ezt a könyvet talán teljesebb képet kapnak és jobban
megértik azt, ami szinte felfoghatatlan !
Róbert Péter
2015.04.09
|
|
|