A
kötetben Réz Pál és Parti Nagy Lajos 23 évvel ezelőtt készült
rádióbeszélgetésének aktualizált, kiegészített és szerkesztett
változata olvasható. A kötethez tekintélyes jegyzetanyag készült,
így kézikönyvként is használható.
Réz Pál "hangos memoárjának" csalóka a címe, kicsit előlegezve a
benne megszólaló irodalmár játékosságát. Aki a cím alapján egy
mulatós dzsentri kalandjait várná nagyot csalódna, mert az esemény
éppen hogy a tragikus 1944-es évben történt, a nagyváradi
gettósításkor, amikor a joggal felháborodott kamasz fiú összetöri
azokat az üveg italokat, amelyeket orvos édesapja - aki Raffy Ádám
néven író is volt, főleg történelmi regényei sikeresek - kapott
hálás betegeitől. Ez még csak kezdete kálváriájuknak, bár átszöknek
a határon és nem osztoznak a kulturált és mindvégig magyar
identitású nagyváradi zsidóság Auschwitzban beteljesedett sorsában,
amelyet Zsolt Béla is megörökített ....
Ezzel és kedvesebb váradi emlékekkel kezdi Réz Pál Parti Nagy
Lajossal folytatott beszélgetéssorozatát. József Attila rajongó,
baloldali, de amikor kicsapják az Eötvös Kollégiumból hamar
kiábrándul a kommunista diktatúrából. Kiadónál lesz szerkesztő-fordító és ezt a tevékenységét a mai napig magas szinten folytatja.
Kapcsolatba kerül az 50-es évek íróival, költőivel, megismerjük a
Rákosi Mátyás születésnapjára készült antológia műhelytitkait, a
könyv legvidámabb része ennek az időszaknak a verseiből válogatott idézet gyűjtemény. Némelyikről azért
megbecsüléssel nyilatkozik, pl.
Kónya Lajosról, aki pedig így írt akkor:
"Nem érdekelnek már engemet a lányok
Inkább nézem Pióker Ignácot!"
Bevonulások idején az egykori néphadseregben gyakran szavalták
Csohány Gabriella köszöntőjét:
"Nézem a nép masírozó seregét
Számba veszem a legények elejét…"
Sok ilyet szedett csokorba az egyik fejezet!
Külön fejezet foglalkozik az 1956-os forradalommal, stílszerűen
taxival megy a Sztálin-szobor ledöntéséhez, de ott van a
helyszíneken, az akkor szereplő értelmiségiekkel nagyon jóba van,
sokat ír Déry Tibor meghurcoltatásáról is.
A történelmi változásoktól függetlenül tart kapcsolatot az irodalom
nagyjaival, bár az utóbbi évek világnézeti ellentétei, a
szekértáborok kialakulása, régi barátságokat szakítanak szét.
Irodalmi szalonokban, kávéházakban találkozik jelentős és kevésbé
jelentős írókkal-költőkkel, de a kártyapartik is a végtelenbe
nyúlnak. Olyanokat mond róluk, amit a lexikonokból nem tudnánk meg -
de nagyon érdekesek.
Ki hinné pl. hogy Füst Milán felesége vállfát
vitt kirándulásaikra, amelyet ágra akasztott férje kabátja számára?
Híven jegyzi le az anekdotákat, nem tehet arról, hogy aki elmondta
néha bizony rosszul emlékezik. Így megneheztel Szabó Pál
parasztíróra, mert bihari földije elmesélte neki, hogy amikor
Szálasi átvette a hatalmat ő felutazott Váradról eligazítást kérni
az új államfőtől. Nos, ez nem valószínű, mivel a szovjetek már
október elején, még a nyilas puccs előtt elfoglalták Nagyváradot!
Onnan már senki sem ment fel Budapestre tiszteletét tenni…
Mint kiadói lektor bizonyos mértékig cenzornak kellene lennie, de ő
mindig segíteni akar. Rengeteg levelet kap, érdemes lenne azokat is
kiadni. A könyv illusztrációi valóságos irodalmi képeskönyv, a neki
küldött könyvek dedikációi szellemesek, humorosak, szeretetet és
megbecsülést tükröznek.
Baráti köre nem szorítkozott a szűken vett szakmára. Oldalakat
szentel a könyv két legjobb barátjának: Kucsman Árpád vegyésznek és
Szűcs Jenő történésznek, akinek értő módon olvasta szakkönyveit.
Felbukkannak a lapokon családtagjai, szintén műfordító bátyja is, de
legtöbbet elhunyt feleségéről beszél, aki pótolhatatlan számára.
Rengeteg történet, alak villan fel a Magvető kiadó gondozásában
megjelent szép könyvben, a képekről a század írónak és költőinek
zöme néz ránk.
Utóbbi évtizedeit a Holmi nevű irodalmi lap szerkesztése töltötte
ki. Ennek megszűnte nagy vesztesége kulturális életünknek. Réz
Pálnak - aki a folyóirat lelke volt - talán nem annyira, talál ő
magának szellemi elfoglaltságot - az olvasók és minden irodalombarát
szerencséjére!
Róbert Péter
2015.12.30