Vágyakozók
drámagyűjtemény
 

A tiszaeszlári per, amelyet Kossuth már akkor Európa és Magyarország szégyenének nevezett, nemcsak a kor szomorú szenzációja volt, azóta is foglalkoztatja a világot. Hiába mentette fel a bíróság a vádlottakat, akkor és ma is sokan adnak hitelt a gyilkos és gonosz vádnak. E sorok írója is találkozott tanári működése során olyan középiskolásokkal, akik megvoltak győződve a tiszaeszlári zsidók bűnösségéről. Elég, ha az internetet kinyitjuk, különböző formákban még ma is kísért ez a rágalom.

Nem csoda, hogy a szépirodalomban is gyakran megjelenik a tiszaeszlári cselédlány tragikus alakja. Regények, novellák – Krúdyt is megihlette –, versek, amelyek közül a legnagyobb visszhangot, mondhatni botrányt Erdélyi József költeménye kavarta, filmek, köztük a pár éve bemutatott Tutajosok tanúskodnak arról, mennyire hatott a toll embereire ez az esemény.

Pruzsinszky Sándor

 

 

Érdekes módon színdarabról nem tudunk, ezért különösen értékes Pruzsinszky Sándor a sokoldalú író kétfelvonásos drámája, az Ónodi-bankett, amely a Vágyakozók című drámagyűjteményben, más mai magyar drámák között jelent meg a Karakter Kft. kiadásában.

 

Szerzője él az alkotói szabadsággal és az ügy - jelen esetben a színdarab - szereplőinek személyes indítékait, magánéleti mozzanatait szövi bele a nyomozás és a jogeset kategóriájába. Főalak természetesen Eötvös Károly, a „Vajda”, az igazság tántoríthatatlan harcosa, emberi nagyságát nem csökkenti privátszférájának bemutatása. A vele szembenálló figurák nem érnek fel hozzá, az antiszemita képviselő, Ónody Géza a magyar dzsentri jellegzetes képviselője, a zsidóság és ezáltal a polgárosodó Magyarország ellenfele, Bari József, a vidéki vizsgálóbíró jellegzetes kiskirály, akit ez a túlkapása emelt ki az ismeretlenségből, inditotta el karrierjét.

Egyébként amikor idősebb korában Nagyváradon lett rendőrkapitány, érzékelve az idők változását nem volt rossz viszonyban a tekintélyes helyi hitközséggel, még a rabbinál is tisztelgő látogatást tett. Eötvös mesterien leírt éles szóváltásokban zúzza szét gyűlölettől motivált érveiket.

Megjelenik még ezen az oldalon Verhovay Gyula, a Függetlenség főszerkesztője, akiről nem érdektelen tudnunk, hogy idős korában telehesen tönkremenve a zsidó hitközségek támogatásával Josephus Flavius-fordításait.

Recski András csendbiztos előképe a magyar zsidóság történelmében oly szomorú szerepet játszó 1944-es csendőröknek, későbbi kollegáinak. Eötvös képviselőtársai Mocsáry Lajos, Polonyi Géza, Madarász József, Justh Gyula, Irányi Dániel és a zsidó Helfy Ignác, akit csak Kossuth palatinusának neveztek, mintegy semlegesek, középütt állnak, a Rongyos a társadalom elesettjeit képviseli.

Sajnálatosan tükrözi az akkori Magyarország beállítottságát Eötvös népszerűtlensége: választókerülete bizalmatlansági indítványt tett ellene perbeli szereplése miatt.

Annak idején a drámagyűjtemény jó visszhangot keltett magyar kulturális életben, szó van újrakiadásáról.

A Merlin színpadán sikeres volt a darab. Nem kellene felújítani?

Róbert Péter
2016.01.29