A
tiszaeszlári per, amelyet Kossuth már akkor Európa és Magyarország
szégyenének nevezett, nemcsak a kor szomorú szenzációja volt, azóta
is foglalkoztatja a világot. Hiába mentette fel a bíróság a
vádlottakat, akkor és ma is sokan adnak hitelt a gyilkos és gonosz
vádnak. E sorok írója is találkozott tanári működése során olyan
középiskolásokkal, akik megvoltak győződve a tiszaeszlári zsidók
bűnösségéről. Elég, ha az internetet kinyitjuk, különböző formákban
még ma is kísért ez a rágalom.
Nem csoda, hogy a szépirodalomban is gyakran megjelenik a
tiszaeszlári cselédlány tragikus alakja. Regények, novellák – Krúdyt
is megihlette –, versek, amelyek közül a legnagyobb visszhangot,
mondhatni botrányt Erdélyi József költeménye kavarta, filmek, köztük
a pár éve bemutatott Tutajosok tanúskodnak arról, mennyire hatott a
toll embereire ez az esemény.
|
Pruzsinszky Sándor |
Érdekes módon színdarabról nem tudunk, ezért különösen értékes
Pruzsinszky Sándor a sokoldalú író kétfelvonásos drámája, az
Ónodi-bankett, amely a Vágyakozók című drámagyűjteményben, más mai
magyar drámák között jelent meg a Karakter Kft. kiadásában.
Szerzője él az alkotói szabadsággal és az ügy - jelen esetben a
színdarab - szereplőinek személyes indítékait, magánéleti
mozzanatait szövi bele a nyomozás és a jogeset kategóriájába. Főalak
természetesen Eötvös Károly, a „Vajda”, az igazság tántoríthatatlan
harcosa, emberi nagyságát nem csökkenti privátszférájának
bemutatása. A vele szembenálló figurák nem érnek fel hozzá, az
antiszemita képviselő, Ónody Géza a magyar dzsentri jellegzetes
képviselője, a zsidóság és ezáltal a polgárosodó Magyarország
ellenfele, Bari József, a vidéki vizsgálóbíró jellegzetes kiskirály,
akit ez a túlkapása emelt ki az ismeretlenségből, inditotta el
karrierjét.
Egyébként amikor idősebb korában Nagyváradon lett
rendőrkapitány, érzékelve az idők változását nem volt rossz
viszonyban a tekintélyes helyi hitközséggel, még a rabbinál is
tisztelgő látogatást tett. Eötvös mesterien leírt éles
szóváltásokban zúzza szét gyűlölettől motivált érveiket.
Megjelenik
még ezen az oldalon Verhovay Gyula, a Függetlenség főszerkesztője,
akiről nem érdektelen tudnunk, hogy idős korában telehesen
tönkremenve a zsidó hitközségek támogatásával Josephus
Flavius-fordításait.
Recski András csendbiztos előképe a magyar
zsidóság történelmében oly szomorú szerepet játszó 1944-es
csendőröknek, későbbi kollegáinak. Eötvös képviselőtársai Mocsáry
Lajos, Polonyi Géza, Madarász József, Justh Gyula, Irányi Dániel és
a zsidó Helfy Ignác, akit csak Kossuth palatinusának neveztek,
mintegy semlegesek, középütt állnak, a Rongyos a társadalom
elesettjeit képviseli.
Sajnálatosan tükrözi az akkori Magyarország
beállítottságát Eötvös népszerűtlensége: választókerülete
bizalmatlansági indítványt tett ellene perbeli szereplése miatt.
Annak idején a drámagyűjtemény jó visszhangot keltett magyar
kulturális életben, szó van újrakiadásáról.
A Merlin színpadán sikeres
volt a darab. Nem kellene felújítani?
Róbert Péter
2016.01.29