|
|
Simon Attila
Kis Palesztina
|
Érdekes
és szép kiadványokat kaptunk a határon túlról. Dr. Fritz Beke Éva,
egyetemünk barátja és a keresztény-zsidó kapcsolatok rangos művelője
küldött két szép könyvet és egy kiállítási ismertetőt.
Kis Palesztina című kiadvány Dunaszerdahelyt mutatja be, ezt a
valamikor zsidó többségű települést, amely mint valóságos
magyarországi "stetl" nemcsak otthont és megélhetést nyújtott zsidó
polgárok ezreinek, de bástyája volt a vallásnak és hagyománynak is.
A Pálffy-uradalom befogadott zsidói az egyenjogúsítás után a város
polgárságának zömét adták, tudós rabbik tanítottak a jesivában,
híres szülötte Vámbéry Ármin a magyar és egyetemes tudomány nagy
alakja lett. Sok-sok nevet olvashatunk, egykori boltok, vendéglők
felsorolása, történetek, anekdoták teszik kellemessé a képes
"útikalauz" - alcíme szerint is az! - lapozgatását. Sajnos a gyönyörű
nagy zsinagógát -amelynek udvarán 8 kóser mészárszék volt -
lebontották, nyoma sincs a "bócherkaszárnyának", nincs már a Léwald
Hotel sem, híres kóser konyhájával. A szörnyű kor elsöpörte
őket,"Kis Palesztina" zsidó lakosságának 20%-a sem élte túl a
vészkorszakot, a túlélők többsége a valódi Palesztinában, a későbbi
Izraelben kezdett új életet. (Köztük volt Dávid Krausz, Izrael első
rendszerváltás utáni magyarországi nagykövete!) Jellemző, hogy a
helyi zsidó temetőben 1946.májusában a visszatérők jelképes
síremléket állítottak a közösségnek, elhelyezve benne a zsinagóga
összetört kőtábláját és a tóratekercsek maradványait.
Teljesen nem tűnt el a hitközség, a megfogyatkozott közösség
számára néhány évvel ezelőtt az OR-ZSE adott - átmenetileg - rabbit Asztalos Károly
személyében.
Szintén szorosak és jók egyetemünk kapcsolatai a komáromi maradék
zsidósággal, amelynek másik könyv állít emléket. Megismerjük belőle
gazdag múltjukat- már a rómaiak alatt laktak itt - milyen sokat
tettek a városért és a régióért. Sajnos sem a szabadságharcban
elesett 11 zsidó honvéd, sem a magyarsághoz való ragaszkodás Trianon
után nem mentette meg őket a közös zsidó sorstól! Az erődökben
gyűjtőtáborok létesültek, ahonnan a haláltáborokba vezetett az út.
Hiába volt Alapy Gáspár polgármester önfeláldozása, aki életével
fizetett zsidó polgártársai oltalmazásáért. A kevés visszatérő
megpróbálta fenntartani a háború előtti közösségi élet maradványait,
ma is működik a hitközség - amiben nagy érdemei vannak a nálunk
végzett Paszternák fivéreknek - kétnyelvű lapot adnak ki.
Szép bizonyítéka a város keresztény és zsidó lakossága
egyűttélésének a múlt században itt szolgált református lelkész Pap
Gábor és Schnitzer Ármin főrabbi barátsága. Nemrég kiállítás nyílt a
városban Pap Gábor püspökről, kurátora az említett Dr.Fritz Beke Éva
nagy súlyt helyezett ennek bemutatására, kiemelve hogy dísztagja
volt két zsidó egyesületnek, 1882-ben a tiszaeszlári vérvád idején
körlevélben figyelmeztetett a gyűlölet veszélyére és 1891-ben
adakozásra hívott az orosz pogromok áldozatai részére. A könyv is
megemlékezik róla, az emlékkiállítási kiadvány is kiemeli nemeslelkűségét.
Mindkét könyv sok képpel, szép külalakkal szolgálja célját, magyar
és angol nyelven.
Nem hallgathatjuk el, hogy különösen a Komáromot ismertető rossz
magyar szövegekkel, rengeteg nyelvtani hibával (még a címben is!)
rontja ezt a kellemes hatást. Érthetetlen miért, hiszen a
közreműködők között sok a magyar név!
Köszönjük ezeket a szép könyveket.
Róbert Péter
2016.02.05
|
|
|