Izrael sikerei örömmel töltik el a szíveket. Hajlamosak vagyunk lekicsinyelni a veszélyeket, amelyek még mindig leselkednek a zsidó államra. Kőbányai János "Izrael a megroppant világrend árnyékában" című könyve figyelmeztet arra, hogy sajnos a kérdés még nincs eldöntve, pestiesen szólva a mérkőzés még nem ért véget!

Több írást találunk a Múlt és Jövő kiadó gondozásában megjelent kötetben, amelyek egy negyedszázadot ölelnek fel az öbölháborútól az európai iszlám merénylethullámig, némelyiknek már a címe is sokat mond: Szív és test az apokalipszis közelségében, vagy Izrael sok-sok világ határán.

Mi a vezérfonala Kőbányai János részint Izraelben, részint Magyarországon rögzített gondolatainak, mondhatnánk kétségeinek? Fennmaradhat-e a harmadik zsidó állam a muzulmán világ gyűlölete és az őt eddig támogató európai hatalmak, valamint az Egyesült Államok belső válságából fakadó esetleges megváltozott magatartása után, vagy az előző két zsidó királyság sorsára jut?

Bevezetésül egy sci-fi horror, amelyet 1991-ben az iraki rakétatámadások alatt írt a lerombolt Jeruzsálem vízióját adja, amelyet nem kívánna túlélni. Ez érthető, hiszen a következőben leszögezi:

"A zsidók számára Jeruzsálemből már nincs még egyszer visszaút. Csak odafele tartó." Utána már konkrétabban fogalmaz: "Döntően politikai kérdések, amelyekhez Izrael politikai sorsa van hozzákötve. Törékenyen és veszélyesen, mert csak az Egyesült Államok szövetségének köszönhetően létezünk." Európára a terrorizmus miatt már nem lehet számítani. "Jeruzsálemi töprengésekkel" folytatja - milyen jellemző hogy egy részüket Nagybörzsönyben veti papírra. Sorra veszi a válság szereplőit: izraelieket, arabokat, Iránt s nem véletlenül a végére hagyva az USÁ-t és Európát. Üdvözli a palesztin területektől elválasztó fal megépítését, amely elválaszt a "vérzivataros" intifádától.

Keserűen jelzi az elmulasztott lehetőséget: "Ha az első világháború végén élő zsidóság jobban hallgat a cionista prófétákra, azaz milliós létszámban használják ki a hirtelen megnyílt, de azon nyomban be is csukódott, s aztán csak módjával (kvótákkal) nyitogatott "zsidó otthon" lehetőségét, akkor a holokauszt messze nem ilyen arányban arathat, s a zsidó-arab (erő)viszony is másként alakult volna…"

Ez igaz, csak nem szabad elfelejteni, hogy a korabeli cionista vezetők is óvtak a megalapozatlan tömegbevándorlástól! Utolsó fejezetében már Izrael belpolitikáját is elemzi, felvázolja a jövő lehetőségeit, amelyek mindegyikének megvan a maga veszélye. A szerző maga is elismeri, hogy ez talán "a kelleténél pesszimistább helyzetértékelés". Mi, akik elolvassuk ezt a gördülékeny stílusú és érdeklődésünket végig lekötő könyvet reméljük, hogy jóslata nem válik valóra és ha az eddigi civilizációs világrend "megroppanna" (ami azért még nem jelent teljes összeomlást!) a harmadik zsidó állam önmaga erejéből is túléli.

Teremtőnk nem hagyja el választott népét!

Róbert Péter
2017.08.21