Szunyogh Szabolcs:
Magyar menóra.
Zsidó emlékhelyek Magyarországon
|
Szunyogh
Szabolcs új könyve nagy siker volt az idei könyvnapon. Aki
elolvasta ezt, jogosnak tartja, hiszen a Noran Libro
gondozásában megjelent Magyar menóra, Zsidó emlékhelyek
Magyarországon című könyv megérdemli az olvasók érdeklődését.
Sikerének magyarázata nem műfajában rejlik, hiszen a turizmus
terjedésével egyre több útikönyv lát napvilágot és a zsidó-tárgyú
művek reneszánsza sem új jelenség. Szerző túl lép ezeken a
műfaji határokon, eseményeket, szociológiát ír, helytörténeten
kívül országos képet ad múltról és jelenről.
Bevezetésül emlékeztet az elhagyott vidéki zsinagógák sorsára,
amely a települési önkormányzatok hozzáállásának, lehetőségeinek
a függvénye. Egyaránt hoz jó és rossz példákat, hangsúlyozva az
emlékhelyek üzenetét. Közösségek üzenetét hordozzák, nem szabad,
hogy nyomuk se maradjon!
Több mint a terjedelem felét Budapest foglalja, ami természetes
hiszen mindig is itt volt a hazai zsidóság központja. Sorra
veszi a jelentősebb zsinagógákat, történetileg, építészet
szerint, felsorolva jelentősebb rabbijaikat, jelenlegi
helyzetüket. Közben alkalmat talál a múlt mozzanatainak
felsorolására, főleg az emléktáblák ürügyén, olvashatunk Buda
ostromáról éppúgy mint a szabadságharcról vagy Szenes Hannáról.
Tisztázza Kasztner Rezső emlékét, még kronológiát is találunk,
de nem mellőzi az irodalmi vonatkozásokat sem, verseket is
találunk.
Helytörténeti érdekességek, mint pl. a Tungsram név közös
német-angol eredete kötik le az olvasó figyelmét. Nem hagyja ki
a Rumbach-zsinagóga iszlám párhuzamait sem, bejárhatjuk vele a
temetőket is, megtudva hogy a Kozma utcában már 300.000-en
nyugszanak.
Szomorú olvasmány a vészkorszak emlékműveinek fejezete,
megközelítési útmutatóval mert néha elhanyagolt a környezetük,
hálás módon nagy teret kapnak az embermentők emlékművei. Itt
eIőfordulnak kisebb tévedések, a gettó területén nem 7000-en
laktak a zsidók odazsúfolása előtt, hiszen kb. 12.000 régi
keresztény lakost telepítettek onnan ki, hogy legyen hely 70.000
zsidónak, a gettólakók lemészárlása az utolsó éjszakán nem
Eichmann utasítása volt, ő már elmenekült a közeledő szovjet
csapatok elől, ez magyar nyilasoknak volt - szerencsére
meghiúsult - gonosz terve. Ocskay százados megmentett
munkaszolgálatosai nem "ruhavarró" hanem "ruhagyűjtő"
századokban vészelték át a rémuralmat.
Zsidó alakok elevenednek meg szinte minden lapon, Seress
Rezsőtől Weisz Manfrédig. Láthatatlan emlékművek a már nem
létező épületek, így az Orczy-ház vagy a betemetett középkori
budai zsinagóga szinte életre kelnek szorgalmas kutatásai
nyomán.
Bemutatja a jelent is, a zsidó intézmények működése szakszerű
bemutatást kap, a Bálint háztól a nemrég létesültekig (Izraeli
Kulturális Intézet, Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár,stb.).
Oktatási intézmények közül nem maradhat ki a nagymúltú Országos
Rabbiképző - Zsidó Egyetem. A szellemi séta közben elfáradt
olvasót a zsidó éttermek leírása igazítja útba. Sajnos nincs
olyan sok, hogy ne férnének el néhány oldalon, beleértve a
"fúziós izraeli konyhájú" Mazel Tov éttermet, amely állítólag
iraki befektetés.
Második részében a könyv 18 magyar település zsidó emlékein
kalauzol végig, a már bevált módon közelítve az egykori és mai
közösségi élet színhelyeihez. Pécsett Engel Adolf vállalkozói
pályáján keresztül szemlélteti a XIX. századi zsidóság
lehetőségeit. Sajnos a megfogyatkozott hitközség már nem tudja
fenntartani a gyönyörű zsinagógát.
Pápán Lőw Lipót volt az első rabbi, aki magyarul prédikált - még
a szabadságharc, amelyben tanúsított hazafiasságát a győztes
császáriak börtönnel jutalmazták. Gyönyörű zsinagógája, amelynek
belmagassága 20 méter romokban várja az újjáépítést, a mikvét
külföldi zsidók restaurálták.
Balatonfüred zsinagógáját viszont modern múzeummá alakították,
Zsidó Kiválóságok Háza lett, tudósok életpályáján keresztül
érzékelteti, mit köszönhet az emberiség zsidóknak.
Keszthelyen Goldmark Károly zeneszerző és Schwarz Dávid a
gőzhajó megalkotója a város zsidó közösségének legismertebb
egykori tagjai, de Büchler Sándor rabbi-történész valamint Simon
Böske a harmincas évek nemzetközi szépségkirálynője is
dicsőséget szereztek a városnak, Básti Lajos színművész is itt
született. Ma is van hitközség (minjan nem mindig), de 2003-ban
Bibliai kertet avattak, szentföldi növényekkel.
Kőszegről megtudhatjuk, hogy a híres 1532-es ostrom előtt a
városból korábban kiűzött zsidók szállították az építőanyagot a
falak megerősítéséhez. Nem fizettek nekik és utána sem engedték
őket vissza… 1944-45 tragikus éveiben sok zsidó végzett itt
"sáncmunkát" a németeknek. Szomorú nevezetesség egy lezárt
épületben gázkamrát fabrikáltak, az egyetlent Magyarországon.
Szombathely zsinagógája a Dohány utcaira hasonlít, ma
hangversenyteremként funkcionál. Ha megéli Bárdos Alice helyi
hegedűművész is koncertezhetett volna benne, de Auschwitzban
megölték… Utcanév őrzi emlékét.
Sopronban már a középkorban éltek zsidók, gótikus zsinagógájuk
hárma osztatú, azaz a férfi és női rész mellett a mikve is benne
van, ami európai ritkaság. A túlélők kicsiny közössége nem itt
imádkozik, egy termet bérelnek.
A közelben található Balf, ahol a háború végén sok budapesti
zsidó, köztük Szerb Antal lelte korai halálát. Az emlékmű
bronztábláját, amely tőle tartalmazott idézetet szokás szerint
ellopták.
A Győr melletti Abdán Radnóti szobra utal az egyik legnagyobb
magyar költő meggyilkolására.
Kelet-Magyarország zsidó emlékeinek bemutatását Szegeden kezdi,
ahol a zsidóknak nem a száma, hanem a kulturáltsága és
magyarsága adta jelentőségét. Ennek ellenére, amikor megtelt a
gettó kikapcsolták a villanyt és a gázt. Sok kiváló ember élt
itt, részletesen foglalkozik Lőw Immánuel alakjával, de a
Pick-testvérekkel is, akik "csak készítették a híres szalámit"
de vallási okokból nem, fogyasztották.
Makó, a "magyar Jeruzsálem", kecskeméti Ármin főrabbi városa, a
neológ zsinagógát, ahol prédikált lebontották, az ortodox
zsinagógát külföldi látogatók használják. Innen indult Pulitzer
József, a róla elnevezett újságírói díj alapítója.
Nyíregyháza gazdag zsidó múltja összefonódik a híres
rabbi-történész Bernstein Béla érdemeivel, akinek könyve a
szabadságharc zsidó vonatkozásairól ma is alapműnek számit.
Híveivel együtt ment Auschwitzba… A rózsaszín zsinagóga a
budapesti Páva utcaira emlékeztet, ma már nem telik meg, pedig
újabban grúz zsidók is élnek itt.
Kecskemét zsinagógái ma már nem templomok, az ortodox
fényképészeti múzeum, a perzsakupolás neológ a technika háza.
Zsidó lakóinak sorsát szemlélteti egy adat: 940-ből 70 lett
öngyilkos a bevagonírozás előtt.
Debrecenben két szép nagy zsinagóga is van és ezek ma is a zsidó
közösséget szolgálják. A legszebbet sajnos viszont lebontották!
Itt se élte túl több zsidó a deportálást, mint máshol, de a
maradék hősiesen próbálja menteni a menthetőt, folytatni a zsidó
jelenlétet, amiben az egyetemen tanuló izraeli diákok is
segítenek.
Zárásul kisebb, de hagyományokban gazdag településeket
ismerhetünk meg. Silberstein Dávid váci rabbit még az angol
uralkodói család tagjai is felkeresték, a szép latin stílusú
zsinagógát ugyan helyreállították, de a hitközség már nagyon kis
létszámú.
Gyöngyösön viszont bútorraktár van a Baumhorn által épített
templomban. Pedig itt a város lakossága 1944-ben megpróbált
segíteni üldözött polgártársainak.
Mád barokk zsinagógája páratlan az országban, de már egyetlen
zsidó sem lakik itt, a látogatókat a lubavicsiak fogadják.
Nagykálló alkalmat nyújt a szerzőnek a nálunk kevéssé elterjedt
haszidizmus ábrázolására, megemlítve jelentősebb képviselőit.
Ezt a szálat viszi tovább az utolsó színhely, Sátoraljaújhely
leírása, nagy rabbijuk Teitelbaum Mózes sírja előtt tisztelegve.
Érdemes elolvasni Szunyogh Szabolcs új könyvét, nemcsak
ismereteinket gyarapítja, de élményt szerez, karosszékben
utazhatunk múltba és jelenbe egyaránt. Talán optimizmus, de még
a jövőben is reménykedhetünk becsukva a kötetet.
Különösen értékes lehet az oktatásban - pedagógusok és diákok
számára egyaránt!
Róbert Péter
2018.06.18
|