Kőbányai János:
Izrael az új népvándorlás korában
 

Kőbányai János ismert szereplője a magyar publicisztikának. Jogot végzett, de hamar újságíró édesapja hivatását kezdte gyakorolni. Első művei szociológiai jellegűek, főleg az ifjúsággal foglalkozik, de első izraeli útján azonnal megigézi a zsidó állam, írásai, könyvei ettől fogva mind innen merítik témájukat.

Változatos a műfaj, vannak köztük helyszíni riportok, de valóságos tanulmányok is.

Új könyvének (Izrael az új népvándorlás korában) alcíme is erre utal: Naplók, riportok, esszék, interjúk, 1984-2018. A 70. évfordulóra jelent meg és második felét ölei fel ennek a hét évtizednek. Egy állam történetében ez a nem egészen két emberöltő nem sok, de "Izrael más" - ahogy mondani szokták.

Jól összeillesztett "valóságcserepek" hevernek a vaskos kötet lapjain. Magyar arcok, emlékek váltakoznak a Szentföld képeivel, az izraeli kaleidoszkópot életutak tömege színesíti.

Sok regény alapanyaga van ebben a könyvben! Szereplők száma rengeteg, kár hogy nincs névmutató, didaktikusabb lenne.

Szigorú kronologikus sorrendben sorakoznak Kőbányai írásai, kirajzolódik belőlük Izrael utolsó 35 évének története. A szerző kalandjai lekötik a figyelmet, de a háttér a legfontosabb.

Az Öböl-háború utólag veszélyesebbnek tűnik mint amikor a TV-ben láthattuk, a "szakállas gázálarcok" híradásai elfedték a fenyegető nemzethalál esélyét. Átragad reánk az izraeliek optimizmusa, "jihje tov". Izrael nem törődik a fenyegetésekkel!

Segít az érdeklődés lekötésében az elbeszélő stílusa, gyönyörűek a mondatok, érdemes többször elolvasni őket, annál inkább mert némelyik 16-18 soros. Sok az interjú, izraeliek betétei világítják meg az egyes kérdéseket, néha a kérdés maga is eléri a fél oldalnyi hosszt és a kérdőjel lemarad, de ez nem árt az összképnek, annál jobban értjük a szituációt.

Impozáns a nyilatkozók névsora: Amosz Oztól kezdve Simon Pereszig és a tragikus sorsú Rabinig fejtik ki véleményüket békéről, háborúról, identitásról. Néha arabokat is megszólaltat! Meghajlik az áldozatok előtt, számukat pontatlanul közli, a függetlenségi háborúban a zsidó lakosság 1%-a esett el, nem egytizede - az is sok…

Meghatározó a szerző szemléletében, hogy ez a kis ország: Szentföld, türelemmel és tisztelettel közeledik a különböző vallásokhoz, bonyolult problémáikhoz.

Mitológiából gyakran történelembe csap át. Gondolatai, hasonlatai egyéniek, eredetiek, pl. amikor párhuzamot von a palesztinokkal való ellentét és a Kossuth – Deák vita között.

Elméleti felkészültsége ellenére néha "száguldó riporterré" válik, szívszorítóan izgalmas a gázai beszámoló.

Nagyon hasznosak objektív tudósításai, hiszen akkor a magyar média bizony eléggé Izrael-ellenes volt, gondoljunk csak a Panoráma-műsorokra. Egészen napjainkig követi az eseményeket felvillantva a migráns-ügy minket érdeklő vonatkozásait, utal a megindult francia alijára. Mezei András - idézetek emlékeztetnek a hazai irodalmi életre.

Sajnos optimizmusa a jövőt illetően nem teljes. A nagyhatalmi "megroggyanás" hatásai kiszámíthatatlanok, az arabok gyűlölete nem csökken, de mégis: a zsidó állam létezik és a "cionista vállalkozás" egyre sikeresebb.

Utolsó írása már a napi hírek rovatba tartozna Sorossal illetve Netanjahu budapesti látogatásával foglalkozik.

Zárószavai mégis a reményt tükrözik: "Majd ha a Messiás!"

Róbert Péter
2018.06.29



Vissza