Tőkéczki László:
Vázsonyi Vilmos
Tőkéczki László
történész Tisza Istvánról írt monográfiája után, hasonló címmel most a
miniszterelnök politikai ellenfeléről, Vázsonyi Vilmosról jelentetett meg
figyelemreméltó értékelést a XX. Század Intézet kiadásában.
Méltányos és indokolt ez, hiszen ők ugyanannak a kornak meghatározó történelmi
személyiségei, és noha eszmeviláguk és tevékenységük szembeállította a két
politikust, életművüknek voltak bizonyos érintkezési pontjai. A szerző elsősorban
ezeket kutatja fel, de bemutatja Vázsonyi Vilmos egész közéleti munkásságát, amely
még a "boldog békeidőkben" kezdődött és oly zaklatott korban
folytatódott.
A vidéki rabbi ősök sarja nem volt buzgó templomlátogató, de fiatal korától
kivette részét a hitközség életéből, egyik vezetője és győzelemre vivője volt a
recepciós küzdelemnek, később vállalta és megpróbálta visszaverni az egyre
erősödő antiszemita támadásokat.
Nem tér ki a könyv arra, hogy a zsidóság nem volt egységes támogatásában, e sorok
írója látott olyan hitközségi körlevelet, amely Tisza István támogatására
szólított fel, a héberbetűs szövegben latin betűkkel írva a szavazóknak javasolt
Nemzeti Munkapárt elnevezést.
Vázsonyi urbánus alkat, még nyaralni is a Városligetbe járt, soha nem tudta
mozgalmát vidéken kiépíteni. Nem volt munkásellenes, jó kapcsolatai voltak a
szociáldemokrata vezetéssel. Nagy műveltséggel rendelkezett, verseket írt, beszédei
(5 év alatt ezret tartott!) és műveinek szép stílusa ma is élvezetes olvasmány.
Magát demokratának, a "párbajképtelen tömeg" képviselőjének tartotta, a
szervezett munkássággal szövetséges "dolgozó polgárság" vezető szerepét
látta végcéljának. Ellene volt minden forradalomnak, felkelésnek, többek között az
ilyenkor szinte óhatatlanul és törvényszerűen bekövetkező zsidó-ellenes
atrocitások miatt. Szeretet, befogadás voltak vezéreszméi, de küzdött a hadsereg
lefegyverzése ellen is, mert előre látta ennek végzetes következményeit.
Vázsonyi Vilmost nem becsülte meg eléggé kora és az utódok is keveset foglalkoztak
politikai örökségével.
Tőkéczki nem annyira a vele foglalkozó néhány munkából, mint fennmaradt
beszédeiből, írásaiból idéz - azokból viszont bőségesen, így ismertetve meg az
olvasót egy nem eléggé méltatott, a polgárosodást a maga idejében megvalósítani
próbáló politikai gondolkodóval. Sajnos a világháború, a forradalmak, a trianoni
döntés előidézte helyzet nem kedvezett ennek a higgadt, letisztult
gondolkozásmódnak.
A könyv - tudományos értéke mellett - nagy érdeme, hogy felhívja a figyelmet
Vázsonyi Vilmosra és eszméire.
Az első zsidó vallású miniszter nevét egyesületek őrzik, emléktábla hirdeti
emlékét - bár utcája nincs az általa annyira szeretett Budapesten. Tőkéczki könyve
jó bevezetője és előkészítője lehetne Vázsonyi Vilmos halálának 2006-ban
esedékes 80. évfordulójának!
Róbert Péter
|