Vissza

Deutsch Gábor:
Nagy csodák történtek itt

Deutsch Gábor az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanára finom, csendes szavú ember, csak a Tóráról szeret beszélni. Tollal is ékesen fejezi ki magát, ennek szép eredménye az elmúlt években megjelent könyvei. Új kötete a Nagy csodák történtek itt címet viseli, utalva a zsidó gyermekek kedvenc játékára, amelyen a betűk a csodákra utalnak. Ez a "trenderli" viszont már nem négy, hanem 50 kockát tartalmaz, félszáz történettel örvendeztetve meg olvasóját.

Nehezen meghatározható a könyv műfaja. Történések, események leírása keveredik benne helyszínek megjelenítésével, szokások magyarázatával, szinte pótol egy zsidó kislexikont. Tárgyválasztása is hasonlít a pörgettyű forgásához, hol ide, hol oda vetődik tekintete - és mindenütt talál valami érdekeset.

Legjellemzőbb talán az emberek, arcélek felsorakoztatása - hiszen már az ókori görög bölcs megmondta, hogy az ember a legnagyobb csoda és kimondatlanul rímel erre a könyv választott címe. A zsidó ember különösen - annál az egyszerű ténynél fogva, hogy megmaradt a reá leselkedő történelmi veszélyek között.

Olvashatunk az egynapos zsidó királyságról lengyel földön, egyszerű zsidókról akik helytálltak munkájukban, még egy - nem vicc- zsidó bányászról is, de főleg tudósokról, közösségi emberekről, ők maguk is mesélnek a szerzőnek, terebélyesítve az olvasnivalót. Két nevet ki kell emelnünk közülük: Moshe Krausz a világhírű kántor és a nemrég eltávozott Mojse Moskovics professzort, aki legszívesebben Szabolcs megye zsidó emlékeit kutatta.

Életrajzokból kibontakozik másfél évszázad magyar zsidó történelme. Bernstein Béla, Eppler Sándor, Léderer Sándor valóságos monográfiával szerepel a kötetben, de helytörténetileg is érdekes a mű, néhány híresebb település -Kisvárda, Munkács, Nyíregyháza - állandóan visszatér a történetekben. Nem feledkezik meg Budapestről, a főváros zsidó életének egykori szinterei felidézésétől (pl. a Niszel vendéglőről nem tudtuk, hogy vasárnap délelőttönként zászlós Fradi-kocsma volt) a mai kóser hússzékig.

Napjaink szereplői is megtalálhatók egészen Köves Slomóig, és már ott is vagyunk a neológ - ortodox - status quo tagozódásnál, amelyet eredetétől vizsgál, keresve a közöst bennük. Szomorúan megszokott a Shoá állandó felbukkanása a történetekben, sajnos ez meghatározta a közös és egyéni zsidósorsot a XX. században, a következő évtizedek sem voltak rózsásak a vallásos zsidó polgárság számára.

Hajmeresztő a vészkorszakot átélt kárpátaljai hitközségek sorsa, de itthon is volt fotós, aki kétszer járt az Andrássy út 60-ban, sőt zsidó- majd svábként két év szünettel duplán kitelepített hitsorsosról is olvashatunk.

Szeretettel emlékezik kőbányai egykori munkástársaira, akik felekezeti különbség nélkül az emberség szép példáját adták azokban a bizonyos 50-es években. Szerénysége meggátolja, hogy magáról írjon, de most felvillan személye is egy-egy pillanatra és a megbecsülés, amelyet az üzemben, mint fiatal zsidó szakmunkás szerzett igazolja a kemény közösség jó ítéletét. Megörökíti későbbi tanítványait is, akik mintegy a zsidó jövőt jelentik a hányatott sorsú magyar zsidóság megmaradt része számára. Egyikük tehetségének eredménye a könyv művészien szép borítója és hátlapja.

Ami a kettő között van az már a szerző érdeme - és az olvasó gyönyörűsége!

Róbert Péter