Deutsch Gábor:
Nagy csodák történtek itt
Deutsch Gábor
az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanára finom, csendes szavú ember, csak a Tóráról
szeret beszélni. Tollal is ékesen fejezi ki magát, ennek szép eredménye az elmúlt években
megjelent könyvei. Új kötete a Nagy csodák történtek itt címet viseli, utalva a
zsidó gyermekek kedvenc játékára, amelyen a betűk a csodákra utalnak. Ez a
"trenderli" viszont már nem négy, hanem 50 kockát tartalmaz, félszáz történettel
örvendeztetve meg olvasóját.
Nehezen meghatározható a könyv műfaja. Történések, események leírása keveredik
benne helyszínek megjelenítésével, szokások magyarázatával, szinte pótol egy zsidó
kislexikont. Tárgyválasztása is hasonlít a pörgettyű forgásához, hol ide, hol oda
vetődik tekintete - és mindenütt talál valami érdekeset.
Legjellemzőbb talán az emberek, arcélek felsorakoztatása - hiszen már az ókori görög
bölcs megmondta, hogy az ember a legnagyobb csoda és kimondatlanul rímel erre a könyv
választott címe. A zsidó ember különösen - annál az egyszerű ténynél fogva, hogy
megmaradt a reá leselkedő történelmi veszélyek között.
Olvashatunk az egynapos zsidó királyságról lengyel földön, egyszerű zsidókról
akik helytálltak munkájukban, még egy - nem vicc- zsidó bányászról is, de főleg
tudósokról, közösségi emberekről, ők maguk is mesélnek a szerzőnek, terebélyesítve
az olvasnivalót. Két nevet ki kell emelnünk közülük: Moshe Krausz a világhírű kántor
és a nemrég eltávozott Mojse Moskovics professzort, aki legszívesebben Szabolcs megye
zsidó emlékeit kutatta.
Életrajzokból kibontakozik másfél évszázad magyar zsidó történelme. Bernstein Béla,
Eppler Sándor, Léderer Sándor valóságos monográfiával szerepel a kötetben, de
helytörténetileg is érdekes a mű, néhány híresebb település -Kisvárda, Munkács,
Nyíregyháza - állandóan visszatér a történetekben. Nem feledkezik meg Budapestről,
a főváros zsidó életének egykori szinterei felidézésétől (pl. a Niszel vendéglőről
nem tudtuk, hogy vasárnap délelőttönként zászlós Fradi-kocsma volt) a mai kóser hússzékig.
Napjaink szereplői is megtalálhatók egészen Köves Slomóig, és már ott is vagyunk a
neológ - ortodox - status quo tagozódásnál, amelyet eredetétől vizsgál, keresve a közöst
bennük. Szomorúan megszokott a Shoá állandó felbukkanása a történetekben, sajnos
ez meghatározta a közös és egyéni zsidósorsot a XX. században, a következő évtizedek
sem voltak rózsásak a vallásos zsidó polgárság számára.
Hajmeresztő a vészkorszakot átélt kárpátaljai hitközségek sorsa, de itthon is volt
fotós, aki kétszer járt az Andrássy út 60-ban, sőt zsidó- majd svábként két év
szünettel duplán kitelepített hitsorsosról is olvashatunk.
Szeretettel emlékezik kőbányai egykori munkástársaira, akik felekezeti különbség nélkül
az emberség szép példáját adták azokban a bizonyos 50-es években. Szerénysége
meggátolja, hogy magáról írjon, de most felvillan személye is egy-egy pillanatra és
a megbecsülés, amelyet az üzemben, mint fiatal zsidó szakmunkás szerzett igazolja a
kemény közösség jó ítéletét. Megörökíti későbbi tanítványait is, akik
mintegy a zsidó jövőt jelentik a hányatott sorsú magyar zsidóság megmaradt része
számára. Egyikük tehetségének eredménye a könyv művészien szép borítója és hátlapja.
Ami a kettő között van az már a szerző érdeme - és az olvasó gyönyörűsége!
Róbert Péter
|