Radó Sándor:
Dóra
jelenti...újra |
Dr. Radó Sándor magyar földrajztudós és térképész egyike volt azoknak akik
nemcsak bekerültek, hanem bele is szóltak a történelembe. Svájcban működő
hírszerző csoportja éveken át küldte jelentéseit Moszkvába és ezek az
információk hozzájárultak a háború eredményéhez. Ezt először a
hadtörténészek, később a különböző színvonalú irodalom révén a nagyközönség
aránylag hamar megtudta, de sok vonatkozás háttérben maradt – egészen a
legutóbbi évekig. Ezen segít Radó Sándor Dóra jelenti...újra (Radó Sándor
önéletrajza kiegészítésekkel)című könyvének a Kossuth Kiadónál megjelent
ötödik, bővített, javított és átszerkesztett azaz tulajdonképpen első teljes
kiadása.
|
Radó Sándor az
1930-as években a Szovjetunióban |
|
Trom András előszava ezt a teljességet hangsúlyozza, különös tekintettel
Radó Sándor egyéni sorsára, meghurcoltatására a „hálás” Szovjetunióban
1945-1955 között. Kitüntetés helyett másfél év vizsgálati fogság várta
Ljubljanka hírhedt börtönében (Wallenberg is ott szenvedett!) majd
kényszermunka egy északi sóbányában.
Később került értelmiségi foglyok közé,
Moszkva közelében. Amikor szabadlábra helyezték a pályaudvaron búcsúzóul a
belügyesek megverték és kirabolták. Ezek után nem csoda, hogy hazajőve nem
vállalta a felajánlott magas titkosszolgálati beosztást, visszatért a
tudományhoz, amelyben rövidesen hazai és nemzetközi eredményeket ért el.
Az általa készített térképek a valóságot tükrözik, nem törődve a pártközpont és
a külügyminisztérium esetleges rosszallásával. Pl. Nyugat-Berlin jelzése, a
két Korea ábrázolása, szocialista országok közül egyedül magyar térképek
tüntették fel Jeruzsálemet izraeli fővárosként.
Magában a könyvben először látnak napvilágot a szovjet katonai cenzúra által
kihagyatott részek, ezeket eltérő szedéssel jelzik, némelyik fejezet nagy
részét adva. Megtudható belőlük közel 60 személy neve, akik Radót
informálták vagy segítették, olvasható a „Dóra” és a moszkvai központ
közötti eddig ismeretlen 45 rádiótávirat is.
Dr.
Radó Sándor szegény újpesti zsidó családba született, de apja ügyes,
szorgalmas kiskereskedőként polgári szintre jutván, taníttatta tehetséges
fiát, sőt, mivel távoli rokonságban volt Hazai Samu altábornagy honvédelmi
miniszterrel, elintézte, hogy első világháborús katonai szolgálatát az
„előkelő” hajmáskéri vártüzértiszti iskolában kezdje. Innen került ezrede
törzséhez, a titkos parancsok irodájához.
Érdekes módon itt találkozik a
marxizmussal, egész életére baloldali lesz, amelynek következménye, hogy
1924-ben, a sikertelen hamburgi felkelés leverése után, több társával együtt
Moszkvába menekült. Bekapcsolódik a nemzetközi politikába,
rengeteg nevet említ, földrajzi és térképészeti tevékenysége jelentős.
Ő
készít először repülési térképeket, 1932-ben Lipcsében kiadja a világ első
légi útikönyvét, 1936-tól a genfi Geopress ügynökség vezetőjeként szerez
nemzetközi tekintélyt. Érdekes megállapításokat tesz a zsidó nagypolgári
körökről, amelyek támogatják a Hitler-ellenes tevékenységet, de csak addig,
amíg az baloldalivá nem válik (Sok nevet említ).
Svájc „Európa erkélyeként” ideális terep a hírszerzésre és ezt a Vörös
Hadsereg is kihasználja. Radó aggasztó híreket kap a sztálini
Szovjetunióból, de nem hallgat rájuk kiépíti szervezetét a semleges
országban, amely nagyon fél az esetleges német megszállástól, ezért
kénytelen engedni bizonyos követeléseknek. Pl. elsötétítik az országot, hogy
a Németországot támadó repülők ne tudjanak tájékozódni és sajnos nem
fogadják be a fasiszták üldözöttjeit sem. Felkészülnek az ellenállásra, a
hegyekben erődöket építenek és élelmiszert tartalékolnak.
Radó Genfben 1936–1944 között a Szovjetunió nyugat-európai hírszerző
szervezetének vezetőjeként tevékenykedett. Az informátorok hálózatát elődje,
egy szovjet női hírszerző tiszt hozta létre a 1920-as évek végén, Svájcban
élő német, orosz és lengyel kommunista emigránsokból. Ennek a nőnek nevét
még a 2006-ban megjelent Radó-életrajz sem közli. Az 1941-ben Radónak
átadott szovjet kémhálózatot Radó tovább bővítette, hatékony szervezetbe
foglalta. Információi 20 országból, főleg Németországból és Olaszországból
érkeztek, áruló katonák és beszervezett civil ügynökök kiterjedt hálózatán
keresztül. A kutatások Radó szervezetének legalább 60 tagját név szerint
azonosították. Több ügynöke volt a német hadvezetésben, a katonai
hírközpontokban, a Hadügyminisztériumban, köztük Ernst Lemmer, Ribbentrop
német külügyminiszter titkárságának munkatársa (korábban a Pester Lloyd
pesti tudósítója, a háború után CDU-politikus).
Jelentéseikből fény derül a Szovjetunió elleni német támadás
előkészületeire, de Moszkvában nem hisznek nekik. Nagyszerűen működnek,
pedig Radó Sándor nem szakképzett hírszerző, semmi ilyen iskolát nem végzett
– mégis sikeres.
Rövid jelentései elsősorban katonai jellegűek, számok, adatok kavarognak
bennük.
A németektől okkal tartó svájci kémelhárítás 1943 őszén lecsap Radó
csoportjára. Abbahagyják a hírszerzést, lényegében majd egy évig bujkálnak.
Franciaország felszabadulása után, 1945 elején, a szovjet hírszerzés a
Párizsban tartózkodó Radót, életben maradt társaival és a szovjet kémhálózat
más ügynökeivel együtt „hazarendelte” a Szovjetunióba.
Radó Sándor több évet töltött különböző szovjet lágerekben, és csak
1955-ben, két évvel Sztálin és Berija halála után térhetett haza.
Ekkor értesül
arról, hogy egész magyarországi rokonságát deportálták és gázkamrában
végezték!
|
Időskori képe |
|
A sokat próbált, megbízható kommunista kádert belügyminiszter-helyettessé
akarták kinevezni, de ő visszatért eredeti szakmájához, a térképészethez.
1974 kiadták önéletrajzi jellegű könyvét, a Dóra jelenti-t. Ebben nem
esik szó életének 1945 utáni, Szovjetunióbeli eseményeiről. Erről az első
részletek csak jóval halála után, a „Dóra jelenti” c. könyv 2006-os
kiadásában jelentek meg.
|
Az
első kiadás |
|
Budapesten hunyt el 1981. augusztus 20-án.
A Radó csoport jelentései a háború döntő időszakában sokkal járultak hozzá a
hadi eseményekben bekövetkezett fordulathoz.
Radó Sándor professzor teljes szövegében megjelent könyve nevek, adatok,
érdekes események tömegével járul hozzá a XX. század legizgalmasabb
korszakában való tájékozódáshoz.
Róbert Péter |