Könyvtárnyi
irodalom foglalkozik a zsidóellenesség természetével,
okaival, megjelenési formáival. Legnagyobb részük 1945
előtti időszakot tárgyal, ami tulajdonképpen megfelel annak
a logikus elvárásnak, amely szerint a Holokauszt borzalma
után nem szabad többé előállni ilyen nézetekkel. Sajnos ez a
remény nem vált be! Ha nem is a régi erővel és némileg
változott formában, továbbra is találkozhattunk –sőt
találkozhatunk ezzel - a Komoróczy professzor által
„másodlagosnak” nevezett antiszemitizmussal.
Ezért hézagpótló Standeisky Éva történész munkássága, amely
már több jelentős művet eredményezett a háború utáni hazai
antiszemitizmus vizsgálata terén. Antiszemitizmusok címmel
az Argumentum kiadónál megjelent könyve már a többes számmal
is jelzi, hogy a zsidóellenesség több fajtáját elemzi és
valóban kitér a társadalmi-politikai és a hagyományos
pogromjellegű antiszemitizmusra egyaránt. Külön rész
tárgyalja az ideológiai-politikai és a társadalmi
antiszemitizmus megjelenési formáit és az utolsó részben
ezek összefonódását.
Mint előző könyve, a Gúzsba kötve című, itt is sokszor
alapítja megállapításait megfigyelők, ügynökök jelentéseire,
ezek olyan megjegyzésekről is beszámolnak, amelyeket az
illetők nem szántak a nyilvánosságnak. Nagyon keveset
foglalkoztak eddig az időnként megfigyelhető kommunista
pártbeli antiszemita jelenségekkel, amelyeket a könyv két
fejezetben is feldolgoz, megmutatva a polgárellenesség és a
személyi kultusz felszámolásának átcsapását nyílt
zsidózásba. Idézi a „goromba Berija” és a megfélemlített
Rákosi megnyilatkozásait, Losonczy Géza levelét Révai
Józsefnek. Ezt a fajta antiszemitizmust az 1957-es
megtorlásban is felleli. Az 56-os forradalomban szórványosan
előforduló zsidóellenes kilengéseket (pl. a miskolci
lincselést) is elemzi, valamint egyes értelmiségi csoportok
Kádár-korszaki előítéleteit.
Figyelemre méltó az utóbbiak körében az Eichmann-per negatív
és az 1967-es izraeli győzelem kedvező fogadtatása.
Hosszasabban vizsgál egy diákszervezkedést, amelynek éles
antiszemitizmusa ellenére zsidó származású tagja is volt. Az
összefonódásokat elemző utolsó részben visszatér a koalíciós
időszakhoz, mintegy újra elemezve az általa már
említetteket. Kunmadaras, Miskolc pogromjainál az okokat is
megvilágítja, bár ezekben az eseményekben középkori vérvád
hiedelmek is feltűnnek, mintegy igazolva Jakob Wassermann
szomorú szavait: „ Ósdi előítéletek újakat teremtenek mint
férgek a dögön”.
Zsidó szempontból nézi 1956-ot, majd a problémakör
bonyolultságát egy 1956 miatt elítélt szereplő életútjával
érzékelteti.
Növeli a mű hitelét a szerző antiszemitizmusról kiadott
publikációinak hosszú listája. A névmutató megkönnyíti az
eligazodást a könyvben és némileg a témában is. Rengeteg
nevet, eseményt említ, ezek néha ellentmondanak egymásnak,
viszont lábjegyzetek igazolják eredetüket.
Néha vannak bizonytalanságok, pl. Benjámin László és Karikás
Frigyes származásánál. Sok újat is ad a könyv, így pl.
Kunmadarason cigányok részvétele a zsidók bántalmazásában.
Alapossága és objektivitásra törekvése értékes segítséggé
teszi Standeisky Éva könyvét történészek és érdeklődők
számára egyaránt!
Róbert Péter
2008.05.08
|