Standeisky Éva:
Antiszemitizmusok
 


Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a zsidóellenesség természetével, okaival, megjelenési formáival. Legnagyobb részük 1945 előtti időszakot tárgyal, ami tulajdonképpen megfelel annak a logikus elvárásnak, amely szerint a Holokauszt borzalma után nem szabad többé előállni ilyen nézetekkel. Sajnos ez a remény nem vált be! Ha nem is a régi erővel és némileg változott formában, továbbra is találkozhattunk –sőt találkozhatunk ezzel - a Komoróczy professzor által „másodlagosnak” nevezett antiszemitizmussal.

Ezért hézagpótló Standeisky Éva történész munkássága, amely már több jelentős művet eredményezett a háború utáni hazai antiszemitizmus vizsgálata terén. Antiszemitizmusok címmel az Argumentum kiadónál megjelent könyve már a többes számmal is jelzi, hogy a zsidóellenesség több fajtáját elemzi és valóban kitér a társadalmi-politikai és a hagyományos pogromjellegű antiszemitizmusra egyaránt. Külön rész tárgyalja az ideológiai-politikai és a társadalmi antiszemitizmus megjelenési formáit és az utolsó részben ezek összefonódását.

Mint előző könyve, a Gúzsba kötve című, itt is sokszor alapítja megállapításait megfigyelők, ügynökök jelentéseire, ezek olyan megjegyzésekről is beszámolnak, amelyeket az illetők nem szántak a nyilvánosságnak. Nagyon keveset foglalkoztak eddig az időnként megfigyelhető kommunista pártbeli antiszemita jelenségekkel, amelyeket a könyv két fejezetben is feldolgoz, megmutatva a polgárellenesség és a személyi kultusz felszámolásának átcsapását nyílt zsidózásba. Idézi a „goromba Berija” és a megfélemlített Rákosi megnyilatkozásait, Losonczy Géza levelét Révai Józsefnek. Ezt a fajta antiszemitizmust az 1957-es megtorlásban is felleli. Az 56-os forradalomban szórványosan előforduló zsidóellenes kilengéseket (pl. a miskolci lincselést) is elemzi, valamint egyes értelmiségi csoportok Kádár-korszaki előítéleteit.

Figyelemre méltó az utóbbiak körében az Eichmann-per negatív és az 1967-es izraeli győzelem kedvező fogadtatása. Hosszasabban vizsgál egy diákszervezkedést, amelynek éles antiszemitizmusa ellenére zsidó származású tagja is volt. Az összefonódásokat elemző utolsó részben visszatér a koalíciós időszakhoz, mintegy újra elemezve az általa már említetteket. Kunmadaras, Miskolc pogromjainál az okokat is megvilágítja, bár ezekben az eseményekben középkori vérvád hiedelmek is feltűnnek, mintegy igazolva Jakob Wassermann szomorú szavait: „ Ósdi előítéletek újakat teremtenek mint férgek a dögön”.

Zsidó szempontból nézi 1956-ot, majd a problémakör bonyolultságát egy 1956 miatt elítélt szereplő életútjával érzékelteti.

Növeli a mű hitelét a szerző antiszemitizmusról kiadott publikációinak hosszú listája. A névmutató megkönnyíti az eligazodást a könyvben és némileg a témában is. Rengeteg nevet, eseményt említ, ezek néha ellentmondanak egymásnak, viszont lábjegyzetek igazolják eredetüket.

Néha vannak bizonytalanságok, pl. Benjámin László és Karikás Frigyes származásánál. Sok újat is ad a könyv, így pl. Kunmadarason cigányok részvétele a zsidók bántalmazásában.

Alapossága és objektivitásra törekvése értékes segítséggé teszi Standeisky Éva könyvét történészek és érdeklődők számára egyaránt!

Róbert Péter
2008.05.08