ELŐSZÓ AZ "ÉLŐ SZÓHOZ"
"...Légy Áron tanítványai
közül való: aki a békességet szereti és tesz is érte.
Szereti az embereket, s közelíti őket a Tórához." (Ával /.12.)
E kötet jeles szerzője nemcsak tanítványa, de leszármazottja is a kohanita
nemzetségnek. Családi kötődései, múltja, sokirányú egyetemi tanulmányai,
lebilincselő olvasottsága és műveltsége, a zsidó- és egyetemes stúdiumokban való
jártassága tanításra készteti.
Szóban és írásban.
Iskolai tanárként, egyetemi oktatóként, kutatóként, tudományos kutatás
irányítójaként, a zsidó hit- és vallás fáradhatatlan
munkásaként-terjesztőjeként nevelve oktat. Minden írásában ez az elkötelezettség
és szakmai alázat sejlik fel. Dolgozatai, tanulmányai és cikkei, precíziós
pontosságú gondolatokban testet öltött megfigyelései, az itt összeállított
írások összessége tükröt tart a társadalom elé.
Sok színnel átitatott - gyakran komor árnyékot is magán viselő korunk -
rezdülései, spirituális villanásai, a Halmos Sándor tolla alól kikerült
gondolatfüzérek ihletői. Az általa is "megálmodott", majd megvalósított,
már a lokalitás jelentőségén messze túlmutató nemzetközi tanácskozások üzenete,
a régiókat is megmozgató vers- és prózamondó verseny unikalitása, a történelmi
tanulságokból építkező egymást gazdagító beszélgetések, s a - korábban nem
mindig kellően ismert - dokumentumok válnak még érthetőbbé.
könyvkép
Eddigi publikációi is hézagpótlóak. E mostani gyűjtemény is integráns része e
tehetséges és segítőkész, a szociális kérdésekre különösen affinitív debreceni
zsidó oevreje-nek.
Mozaikból építkezik e gazdag szellemiségről tanúskodó kötet, amely hívőként
viszi el a Tóra feltétlen szeretetét, veti fel vívódásokkal és útkeresésekkel
teli korunk anomáliáit.
Az elismerő szó gesztus értékét, a kritika építő-jobbító - legtöbbször
szárnyaszegett - kísérletét, a vigasztalás gyakori reménytelenségét, az ároni
megértés - nem mindig helyesen értelmezett - nagyságát hirdeti. Egyben fenséges
tradíciónk hagyományhű, de egyéni színekkel vibráló igazságának is
szószólója.
Halmos Sándor a debreceni zsidóság egyik meghatározó személyisége, a magyar-zsidó
entellektüel típusának egyik képviselője. Tanáremberként az OR-ZSE docense.
Közösségi vezetőként a felekezeti béke eszményének reménytelen
"foglya". Krónikásként a magyarországi és az izraeli magyarnyelvű zsidó
publicisztika, esztétikummal fogalmazó íródeákja.
Alkotóereje teljében lévő oktatótársunk és barátunk érdemes és kortörténeti
dokumentumát tartja tehát kézben a nyájas olvasó.
Segítse és inspirálja e munka a "könyv népének", a zsidóságnak jobb
megismerését határainkon belül és szerte a Gutenberg-galaxisban még bízó emberek
között!
Schőner Alfréd
Egy könyv, amely
segíteni akar...
Zsidó embernek ismerős kép néz ránk
Halmos Sándor most megjelent könyvének borítójáról: zsinagóga belseje,
tóratekercsekkel.
Aki járt Debrecenben könnyen felismeri az ottani zsinagóga szép emelvényét a fotón,
ami nem véletlen, hiszen a szerző szűkebb pátriája a nagy alföldi város, ő már
régen az itteni hitközség egyik vezetője.
Büszke városára, őt is szeretik Debrecenben, az Élő szó című, a Lícium - Art
Könyvkiadónál kiadott könyv megjelenését a város is támogatta. Ami nem jelenti
azt, hogy ne lenne ismert és kedvelt a hazai zsidóság egésze és a határon túli
hitközségek körében - utóbbiak, mint az évenkénti -egyre sikeresebb - találkozók
szíves házigazdáját tartják emlékezetükben.
Mivel az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem docense is, nem meglepő Prof. Schőner
Alfréd rektor főrabbi előszava - Előszó az élő szóhoz - amelyből
rácsodálkozhatunk Halmos Sándor sokoldalúságára, amelyet ez a könyv is bizonyít.
Gondolatok gyűjteményét vehetjük kézbe, zömmel egy-másfél oldalas kis írásokat
-ritka a hosszabb, mégis mindegyik kerek egész, nem hagy hiányérzetet az olvasóban.
Általában vallásos jellegűek, a Mindenható akaratát próbálják közvetíteni a
mindennapok gyarló emberének, de - különösen a kötet végén - sok általános
erkölcsi parancs, a mindennapi élet helyzetei is megjelennek. Vallási tudás
ötvöződik gyakorlati ismeretekkel, fennkölt elvek, magasztos gondolatok párosulnak
munkahelyi konfliktusokkal, esetleg megélhetési problémákkal.
"Hallgasd szavamat!" - olvashatjuk a cím alatt és valóban a Teremtő szól
hozzánk, eligazít az egyre bonyolultabb élet útvesztőiben. Halmos Sándor
alapgondolata a béke és a párbeszéd, párbeszéd zsidók és zsidók, zsidók és
keresztények, zsidók és nemzsidók (arabok) között.
Tudós emberhez illően felveti az újabb felfedezések bizonyítékait a vallási
szabályokkal kapcsolatban. (Tanításaink és természettudományok, 81-83.l.)
Egyes megállapításai tömörségükben szinte jelmondatok is lehetnének: "A munka
nem gond, hanem feladat", vagy "Tízparancsolat tíz segítség az emberré
válás útján." Sokat idéz, természetesen elsősorban a szent szövegekből,
néha máshonnan is, főleg magyar íróktól, költőktől, tudósoktól de Jung
pszichológiájára is hivatkozik. Figyelmeztet: "egyszer hazamegyünk",
életünk véget ér, találkoznunk kell Istennel, aki kérdezni fog.
Olyan köznapi tárgy, mint a mobiltelefon is helyet kap egy írás erejéig, alkalmat ad
magvas gondolatok közlésére. Nagy erénye Halmos Sándornak a magyar problémák
iránti érzékenység, a hazai jelleg.
Nem fél keserű szót ejteni a területi veszteségekről, az imádságra Botond
buzogányával buzdít, Megemlékezik Tompa Mihály évfordulójáról. (Bár a Pap és
költő címnél mi inkább Kiss Arnold rabbira gondolunk!)
Stílusa nagyon szép, szókapcsolatai eredetiek, " ...csak ül, élete
nehézségeibe mártva " - így ír a naponta látott koldusról, az évmilliók
"létünk alázatra intő mérőszámai" vagy: "a fájdalom elmúlik, a
szépség megmarad".
Szelídsége dacára gyakran tűz tollhegyre visszásságokat, pl. az un. "okosító
tabletták" ügyében. Bár írásai is betöltik ezt a szerepet: tanulunk, okosodunk
belőlünk!
Barna Attila utószava útjelzőtábla-gyűjteménynek nevezi a könyvet. Valóban az:
segít eligazodni az egyre bonyolultabb életben, elkerülni az összeütközéseket!
Róbert Péter |