Ritka vállalkozásba fogott a Múlt és Jövő Könyvkiadó. Héber nyelvemlék magyar fordítását adja közre, a szerző életrajzával és kommentárral kiegészítve. Az elmúlt század szomorú történelmének következménye, hogy ez a nyelvemlék Buchenwaldról szól az utókornak.

Ráv Élijáhu Domán azaz Domán Ernő a Hunyadi téri, később a Páva utcai zsinagóga rabbija 11 évvel a lágerből való felszabadulás után szükségét érzi, hogy leírja a velük történteket, mégpedig nem anyanyelvén - azon nem csodálkozhatunk, hogy az általa irodalmi szinten bírt német szóba sem jöhetett - hanem a szent szövegek nyelvén, héberül, megszerezve a Síp utcából az ország egyetlen héberbetűs írógépét.
Előszava szerint "egyszerű szavakkal, szóvirágok és frázisok nélkül beszélem el a történteket", mivel a szentírási vagy talmudi fogalmakban nem talál eléggé sokkoló kifejezéseket a szenvedések leírására, nagyon sokszor utal ezekre a részekre, amelyeket lábjegyzetek magyaráznak.

1944. október 20-án kezdődik a visszaemlékezés, sáncásás, téglagyár és gyalogmenet Némeországba. Kifosztják őket, óra helyett a kakasok jelzik a reggelt és ő párhuzamot von a kakasok és a zsidók sorsa között, amely a címben is megjelenik. Igyekszik meglátni a lakosság részéről a jóindulat gyér megnyilvánulásit is, sok a szövegben az imatöredék.
A legnehezebb helyzetben is imádkozik, Buchenwaldban, a gyári munkán, megtalálja az elhurcoltak között a vallásos tóraismerő sorstársakat. Maceszt sütnek, "ez most valóban a sanyarúság kenyere", szédert tartanak.
Érzékletesen ír az utolsó napok mészárlásairól, a felszabadulás öröméről. Találkozik amerikai tábori rabbival, aki hívja az Újvilágba, de ő érzi, hogy neki feladata van itthon. És ő ezt -egyre nehezedő körülmények között - vállalja és ellátja, haláláig.

De ezt már a kötet nagyobb részét kitevő életrajzból tudjuk meg, amelyet fia és utóda Domán István rabbi - aki a buchenwaldi beszámolót is fordította - írt, Ráv Élijáhu Domán élete címen.

Önálló könyvként is megállná a helyét, 120 oldalának minden lapja érdekes olvasmány!
Megjelenik Hajdú megyei kis falú zsidó iskolája, balmazújvárosi majd frankfurti jesiva, ahol a pajeszos ifjú rácsodálkozik nemcsak az asszimilált német zsidók életére - ezüst asztali villanyvasút viszi a zöldséget a széder asztalán - de a nyugati kultúrára is. Marasztalás dacára visszamegy, no nem szülőfalujába Egyekre, hanem Budapestre.
Szépen boldogul, már nősülne is, amikor közbeszól a történelem. 4 évet tölt a 32-esek, a pesti háziezred katonájaként különböző frontokon, meg is sebesül.
Viszontagságai nem érnek véget a háborúval, bajtársaival megakadályozza az egyeki pogromot, Budafokon maga is életveszélybe kerül. Feleségével kis fűszerüzletet nyit az Izabella utcában, egyúttal megkezdi a tóratanítást a Hunyadi téri zsinagógában, ahol nagy sikereket ér el.
Itt van a 30-as évek leglátogatottabb Talmud-Tórája, Domán Ernő rabbi értelmiségieket is vonz a körzetbe, pl. dr. Gyarmati Dezső a parlamenti gyorsíró-iroda vezetője vagy a híres Kreisz László sebész főorvos, aki később a magyar futballválogatott, az "Aranycsapat" sportorvosa lesz, hallgatják szavait.

Jön a vészkorszak, apja lágerélményeit már előbb olvashatjuk, Domán István munkaszolgálatos lesz, a háború után anyagi nehézségek, majd a kialakuló diktatúra viszonyai keserítik meg a maradék zsidóság életét.
Sok jellemző apróságot olvashatunk ezekről az időkről, mindegyikből kiviláglik Domán Ernő rabbi hivatásszeretete, tudása, emberi nagysága.

Érdekes képek után Kőbányai Jánosnak, a magyar ortodoxia néhány kérdésére figyelmeztető értékes és érdekes utószava szinte harmadik részként zárja a tanulságos könyvet.

Róbert Péter