MEGILLA
Eszter könyve


Eszter könyvének fordítása az IMIT nyomán

1. fejezet

1. Volt Achasvérós napjaiban - azon Achasvérós az, aki Indiától Aethiopiáig uralkodott százhuszonhét tartományon -
2
. ama napokban, midőn Achasvérós király ült királyi trónján, mely Súsán fővárosban volt,
3
. uralkodásának harmadik évében lakomát rendezett mind a nagyjainak és szolgáinak, Perzsia és Média hadserege pedig, a főnemesek s a tartományok nagyjai előtte voltak;
4
. a midőn megmutatta dicső királyságának gazdagságát és pompás nagyságának fényét sok napon át, száznyolczvan napig.
5
. S midőn e napok leteltek, rendezett a király az egész népnek, a mely Súsán fővárosban találtatott, nagyjától aprajáig lakomát hét napon át a királyi palota kertjének udvarában.
6
. Fehér, zöld és kékbíbor szövet, megerősítve byssus és pirosbíbor zsinórokkal, ezüst hengerekre és márványoszlopokra; arany s ezüst kerevetek, alabástrom és márvány és gyöngyház és tarka kő mozaikpadozaton.
7
. És inni adtak arany edényekben, és az edények egymástól különbözők voltak, és sok királyi bor volt a király kezéhez képest.
8. Az ivás pedig a rendelet szerint volt, senkit sem erőltettek, mert úgy hagyta meg a király háza minden tisztjének, hogy cselekedjenek kinek-kinek tetszése szerint.
9.
Vasti királyné is rendezett lakomát a nők számára Achasvérós királynak királyi palotájában.
10
. A hetedik napon, midőn vidám volt a király szíve a bortól, azt mondotta Mehúmán, Bízeta, Charbóna, Bigeta, Abágeta, Zétár s Karkásznak, a hét udvari tisztnek, a kik szolgálatot végeztek Achasvérós király színe előtt:
11.
hogy hozzák a király elé Vasti királynét királyi koronában, hogy láttassa a népekkel s a nagyokkal szépségét, mert szép ábrázatú volt,
12. De Vásti királyné vonakodott eljönni a királynak az udvari tisztek által küldött parancsára; s megharagudott a király nagyon és indulata föllobbant benne.
13.
S mondta a király a bölcseknek, az idők tudóinak - mert így tétetik a király szava mind a törvény és jog tudói elé;
14.
a hozzá legközelebb állók pedig: Karsená, Sétár, Admáta, Tarsís, Méresz, Marszená, Memúkhán, Perzsia és Média hét nagyja, a kik látják a király színét, a kik elsőkül ülnek a királyságban -
15.
törvény szerint mi teendő Vasti királynéval, mivelhogy nem tette meg Achasvérós királynak az udvari tisztek által küldött parancsát.
16. És szólt Memúkhán a király és a nagyok előtt: Nem egyedül a király ellen vétett Vasti királyné, hanem mind a nagyok és mind a népek ellen, a kik Achasvérós király valamenynyi tartományaiban vannak.
17
. Mert el fog terjedni a királyné dolga mind az asszonyokhoz, hogy megvetésül lesznek férjeik az ő szemeikben, midőn mondják: Achasvérós király azt mondta, hogy eléje hozzák Vasti királynét, de nem jött el;
18.
és a napon el fogják mondani Perzsia és Média nagyasszonyai, a kik hallották a királyné dolgát, mind a király nagyjainak; és elég lesz a megvetés és harag.
19.
Ha a király előtt jónak tetszik, induljon ki tőle királyi parancs, és írassék Perzsia s Média törvényeibe, hogy ne legyen megszeghető: hogy ne jöjjön Vasti Achasvérós király elé, királyságát pedig adja a király társnőjének, ki jobb nálánál.
20.
S ha meghallatszik a király rendelete, melyet kibocsát egész királyságában, mert nagy az, akkor mind az asszonyok megadják a becsülést férjüknek, nagyjától aprajáig.
21.
Jónak látszott a dolog a király és a nagyok szemeiben, és cselekedett a király Memúkhán szava szerint.
22.
És küldött leveleket a király minden tartományába, mindegyik tartományba annak írása szerint és mindegyik néphez annak nyelve szerint: hogy minden férfi úr legyen a maga házában s beszéljen népének nyelve szerint.


2. fejezet

1. E dolgok után, a mint lecsillapult Achasvérós királynak indulata, megemlékezett Vastiról s arról, a mit cselekedett s arról, a mi felőle végeztetett.
2.
És mondták a király ifjú szolgái, az ő szolgálattevői: Keressenek a király számára szép ábrázatú hajadon leányokat;
3.
s rendeljen a király tisztviselőket királysága minden tartományában, hogy gyűjtsenek egybe minden szép ábrázatú hajadon leányt Súsán fővárosba, az asszonyok házába, Hégének, a király udvari tisztjének, az asszonyok őrének kezére, s adják meg a nekik való kenést;
4.
azon leány pedig, a ki szépnek fog tetszeni a király szemeiben, királyné legyen Vasti helyett. És jónak tetszett a dolog a király szemeiben, és úgy tett.
5.
Volt egy zsidó férfi Súsán fővárosbán, neve Mordekháj, Jáir fia, Simei fia, Kis fia, Benjaminbeli ember,
6.
a ki számkivetésbe vitetett Jeruzsálemből a számkivetéssel, mely elvitetett Jekhonjával, Jehúda királyával, a melyet elvitt Nebukadnecczár, Bábel királya.
7.
S fölnevelte Hadasszát, Eszter az, nagybátyja leányát, mert nem volt neki atyja és anyja; a leány pedig szép alakú és szép ábrázatú volt, s midőn atyja és anyja meghalt, magához vette Mordekháj leányául.
8.
És volt, midőn meghallatszott a király szava és törvénye és midőn egybegyűjtetett sok leány Súsán fővárosba, Hégáj kezére, akkor vitetett Eszter a király palotájába, Hégájnak, az asszonyok őrének kezére.
9.
És szépnek tetszett szemeiben a leány és kegyet nyert előtte és sürgette kenéseit éa ajándékait, hogy megadják neki, és a hét leányzót, a kiket illett neki adni a király palotájából, és megkülönböztette jóra őt meg leányzóit az asszonyok házában.
10
. Nem mondta meg Eszter sem népét, sem származását, mert Mordekháj reá parancsolta, hogy ne mondja meg.
11.
És minden napon járogatott Mordekháj az aszszonyok házának udvara előtt, hogy megtudja Eszter jólétét s hogy mi történik vele.
12.
S midőn elérkezett egy-egy leánynak a sora, hogy bemenjen Achasvérós királyhoz annak múltán, hogy megvolt neki az asszonyokat illető törvény szerint tizenkét hónapja - mert így telnek be kenéseik napjai: hat hónapig myrrha-olajjal s hat hónapig illatszerekkel és az asszonyok kenéseivel -
13.
ezután bement a leány a királyhoz; mind az, a mit mond, megadatik neki, hogy vele menjen az asszonyok házából a király palotájába.
14.
Este bemegy és reggel visszatér az asszonyok házába, egy másikba, kezére Sáasgáznak, a király udvari tisztjének, az ágyasok őrének; nem megy többé be a királyhoz, hanem ha őt a király kívánja, név szerint hivatik.
15.
És midőn elérkezett a sora Eszternek, Abíchájil, Mordekháj nagybátyja leányának, a kit magához vett leányául, hogy bemenjen a királyhoz, nem kért semmit, csak azt, a mit mondott Hégáj, a király udvari tisztje, az asszonyok őre; s Eszter tetszést nyert mindazok szemeiben, a kik őt látták.
16.
És vitetett Eszter Achasvérós királyhoz, királyi palotájába a tízedik hónapban, az Tébét hava, királyságának hetedik évében.
17.
És megszerette a király Esztert, jobban valamennyi asszonynál, és tetszést s kegyet nyert nála jobban valamennyi hajadonnál; s királyi koronát tett a fejére és királynévá tette őt Vasti helyett.
18.
És rendezett a király nagy lakomát mind a nagyjai és szolgái számára, Eszter lakomáját, és könnyítést szerzett a tartományoknak s ajándékot adott, a király kezéhez képest.
19.
S midőn másodszor egybegyűjtettek a hajadonok, Mordekháj ült a király kapujában.
20.
Eszter nem mondta meg sem származását, sem népét, a mint reáparancsolta Mordekháj, és Mordekháj parancsát teljesítette Eszter épúgy, mint a midőn nevelésben volt nála.
21.
Ama napokban, Mordekháj pedig ült a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvari tisztje, a küszöbőrök közűl, s kezet akartak kinyújtani Achasvérós király ellen.
22.
S tudtára esett a dolog Mordekhájnak és megmondta Eszter királynénak; s elmondta Eszter a királynak Mordekháj nevében.
23.
Keresgették a dolgot és találták; és fölakasztották mindkettejöket a bitófára és beírták a történet könyvébe a király előtt


3. fejezet

1. E dolgok után nagygyá tette Achasvérós király Hámánt, Hammedáta fiát, az agágit s kitüntette üt, és székét föléje helyezte mind a nagyoknak, kik nála voltak.
2.
Mind a király szolgái pedig, a kik a király kapujában voltak, letérdeltek s leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta felőle a király; de Mordekháj nem térdelt le és nem borúlt le.
3.
És mondták a király szolgái, kik a király kapujában voltak, Mordekhájnak: Miért szeged meg a király parancsát?
4.
És volt, midőn szóltak hozzá napról-napra és nem hallgatott reájuk, tudtára adták Hámánnak, hogy lássák, megállanak-e Mordekháj szavai, mert megmondta nekik, hogy ő zsidó.
5.
S látta Hámán, hogy Mordekháj nem térdel le s nem borúl le előtte, akkor megtelt Hámán indulattal.
6.
De kicsinyelte a maga szemeiben, hogy kezet nyújtson ki egyedül Mordekháj ellen, mert tudtára adták neki Mordekháj népét; Hámán tehát kiirtani kívánta mind a zsidókat, akik Achasvérós egész királyságában voltak, Mordekháj népét.
7.
Az első hónapban, az Níszán hava, Achasvérós király tizenkettedik évében, púrt azaz sorsot vetettek Hámán előtt napró1 napra, hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, az Adár hava.
8.
És mondta Hámán Achasvérós királynak: Van egy nép, elszórva s elszéledve a népek között, királyságod valamennyi tartományaiban, törvényeik pedig különböznek minden népeitől s a király törvényeit nem teljesítik s a királynak mitsem ér, hogy meghagyja őket.
9.
Ha a királynak jónak tetszik, irassék ki, hogy elveszítsék őket; és tízezer kikkár ezüstöt mérek le a tisztviselők kezeihez, hogy bevigyék a király kincstáraiba.
10.
Ekkor a király levette gyűrűjét kezéről és odaadta Hámánnak, Hammedáta fiának, az agáginak, a zsidók szorongatójának.
11.
És mondta a király Hámánnak: Az ezüst neked van adva, és a nép is, hogy tégy vele, amint jónak tetszik szemeidben.
12.
És elhívták a király íróit az első hónapban, annak tizenharmadik napján, s megíratott egészen a szerint, a mint parancsolta Hámán a király szatrapáinak és a helytartóknak, a kik az egyes tartományok fölött voltak és az egyes népek nagyjainak, mindegyik tartományba írása szerint s mindegyik népnek nyelve szerint; Achasvérós király nevében íratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.
13.
S küldettek levelek futárok által a király valamennyi tartományába, hogy megsemmisítsék, megöljék és elveszítsék mind a zsidókat ifjától öregéig, gyermekeket és nőket egy napon, a tizenkettedik hónapnak, azaz Adár hava tizenharmadikán és hogy zsákmányukat elprédálják.
14.
Az irat másolata rendeletül adassék ki minden egyes tartományban, nyilvánosan mind a népeknek, hogy készek legyenek arra a napra.
15.
A futárok sietve indultak el a király parancsára, és a rendelet kiadatott Súsán fővárosban; a király pedig és Hámán leültek inni, míg Súsán városa föl volt háborodva.


4. fejezet

1. Mordekháj pedig megtudta mindazt, a mi történt, és megszaggatta Mordekháj a ruháit, és zsákot öltött meg hamut; kiment a város közepére, és kiáltott nagy és keserves kiáltással.
2.
És eljutott egészen a király kapuja elé, mert nem lehet bemenni a király kapuján zsáköltözetben.
3
. S mindegyik tartományban, minden helyen, hová a király parancsa és rendelete elérkezett, nagy gyászuk volt a zsidóknak, meg böjt és sírás és gyásztartás; zsákot és hamut terítettek sokaknak.
4
. És bementek Eszter leányzói és udvari tisztjei és tudtára adták neki, s a királyné nagyon megrendült; s küldött ruhákat, hogy felöltöztessék Mordekhájt s levegyék róla zsákját, de nem fogadta el.
5
. Ekkor hívta Eszter Hatákhot, a király udvari tisztjei közül, akiket számára kirendelt, és parancsot adott neki Mordekháj felől, hogy megtudja, mi ez s miért van ez?
6.
És kiment Hatákh Mordekhájhoz a város piaczára, mely a király kapuja előtt van.
7.
És tudtára adta neki Mordekháj mindazt, a mi őt érte és azon ezüstnek részletezését, melyről Hámán mondta, hogy leméri a király kincstárába a zsidókért, hogy őket elveszítsék;
8.
s a rendelet iratának másolatát, mely Súsánban adatott ki, hogy őket megsemmisítsék, oda adta neki, hogy megmutassa Eszternek és tudtára adja neki és hogy azt parancsolja neki, menjen be a királyhoz, hogy könyörögjön neki és kérést intézzen hozzá népéért.
9.
Bement Hatákh és tudtára adta Eszternek Mordekháj szavait.
10.
S mondta Eszter Hatákhnak és parancsot adott neki Mordekhájhoz:
11.
A királynak szolgái mind és a király tartományainak népe tudják, hogy minden férfi és asszony, a ki bemegy a királyhoz a belső udvarba a nélkül, hogy hívták volna, azon egy rendelet van róla, hogy megölik, kivéve azt, a kinek a király az arany pálczát odanyújtja, az életben marad; engem pedig nem hívtak, hogy bemenjek a királyhoz, immár harmincz napja.
12.
És tudtára adták Mordekhájnak Eszter szavait.
13.
Ekkor mondta Mordekháj, hogy válaszolják Eszternek: ne képzeld lelkedben, hogy a király házában megmenekülsz mind a zsidók közül;
14.
mert ha hallgatva hallgatsz ebben az időben, szabadulás és menekvés fog támadni a zsidóknak más helyről, te pedig és atyád háza el fogtok veszni. És ki tudja, nem ilyetén időre jutottál-e királyságra?
15.
S mondta Eszter, hogy válaszolják Mordekhájnak:
16.
menj, gyülekeztesd mind a zsidókat, a kik találtatnak Súsánban, és böjtöljetek értem, ne egyetek és ne igyatok három napig, éjjel-nappal: én is, meg leányzóim azonképpen böjtölni fogok, és azután bemegyek a királyhoz a rendelet ellenére, s ha már elvesztem, hát elvesztem.
17.
S elment Mordekháj és cselekedett mind a szerint, a mint Eszter néki megparancsolta.


5. fejezet

1. És volt a harmadik napon, királyiasan öltözött Eszter és megállt a királyi palota belső udvarában, a királyi palotával szemben; a király pedig királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a palota bejáratával.
2.
És midőn meglátta Eszter királynét, a mint áll az udvarban, kegyet nyert szemeiben s odanyújtotta a király Eszternek az arany pálczát, mely kezében volt; s közeledett Eszter s megérintette a pálcza fejét.
3.
És mondta neki a király: Mi bajod, Eszter királyné? S mi a kérésed? Legyen az a királyság fele, megadatik neked!
4.
Mondta Eszter: Ha jónak tetszik a király előtt, jöjjön a király és Hámán ma lakomára, a melyet neki készítettem.
5.
S mondta a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy megtegyétek Eszter szavát! És elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített.
6
. Ekkor mondta a király Eszternek borivás közben: Mi a te kívánságod? Megadatik neked! És mi a kérésed? Legyen az a királyság fele, megtétetik!
7.
S felelt Eszter s mondta: Kívánságom és kérésem:
8.
ha kegyet találtam a király szemeiben és ha a király előtt jónak tetszik megadni kívánságomat és megtenni kérésemet, jöjjön el a király és Hámán a lakomára, melyet majd készítek nekik, és holnap cselekszem a király szava szerint.
9.
Elment Hámán az nap örvendve és vidám szívvel; de midőn meglátta Hámán Mordekhájt a király kapujában s az nem kelt föl s nem mozdult meg előtte, eltelt Hámán Mordekháj ellen indulattal.
10.
Hámán erőt vett magán és bement házába; és elküldött és elhozatta barátait s feleségét, Zérest.
11.
És elbeszélte nekik Hámán gazdagsága dicsőségét és gyermekei sokaságát és mindazt, a hogy nagygyá tette őt a király és azt, hogy fölemelte őt a nagyok és a király szolgái fölé.
12
. És mondta Hámán: Nem is hívott Eszter királyné a király mellett a lakomához, melyet készített, mást, mint engem, és holnapra is én vagyok általa meghíva a király mellett.
13
. De mindez mit sem ér nekem mindaddig, amíg ülni látom Mordekhájt a zsidót a király kapujában.
14.
S mondta neki felesége Zéres meg mind a barátjai: Készítsenek bitófát, ötven könyöknyi magasat; reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák föl reá Mordekhájt, s menj be a királylyal a lakomára örvendve. És jónak tetszett a dolog Hámán előtt s elkészíttette a bitófát.


6. fejezet

1. Azon éjjel eltűnt a király álma s mondta, hogy hozzák el az emlékek könyvét, a történetet; és felolvasták a király előtt.
2.
És találtatott megírva, hogy jelentette Mordekháj Bigtánáról és Téresről, a király két udvari tisztjéről, a küszöbőrök közül, hogy kezet akartak kinyújtani Achasvérós király ellen.
3.
S mondta a király: Mi megtisztelés és kitüntetés adatott Mordekhájnak ezért? Mondták a király ifjú szolgái, az ő szolgálattevői: Nem adatott neki semmi.
4.
Erre mondta a király: Ki van az udvarban? Hámán pedig jött a királyi palota külső udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasszák föl Mordekhájt a bitófára, melyet számára készített.
5.
És szóltak a királynak ifjú szolgái ő hozzá: Íme, itt van Hámán, az udvarban áll. Mondta a király: Jöjjön be!
6.
És bement Hámán, és mondta neki a király: Mi történjék azzal a férfiúval, a kinek a király kívánja megtisztelését? És mondta Hámán a szívében: Kinek kívánna a király megtisztelést tenni inkább, mint nekem? 7. Szólt tehát Hámán a királyhoz: Oly férfiú, a kinek a király kívánja megtisztelését -
8.
hozzák el a királyi öltözéket, a melybe öltözött a király, és a lovat, a melyre ült a király, midőn a királyi korona tétetett fejére:
9.
és adják az öltözéket és a lovat egy valakinek kezébe a király nagyjai, a főnemesek közül, s öltöztessék fel a férfiút, a kinek a király kívánja megtisztelését és ültessék a lóra a város piaczán és kiáltsák ki előtte: Így történik azzal a férfiúval, kinek a király kívánja megtisztelését.
10.
Ekkor mondta a király Hámánnak: Siess, vedd az öltözéket meg a lovat, a mint szólottál, és tégy így Mordekhájjal a zsidóval, a ki a király kapujában űl; el ne ejts semmit mindabból, a mit szólottál.
11.
Vette tehát Hámán az öltözéket és a lovat s felöltöztette Mordekhájt és lóra ültette a város piaczán és kikiáltotta előtte: Imígy történik azzal a férfiúval, a kinek a király kívánja megtisztelését!
12.
Visszatért Mordekháj a király kapujába, Hámán pedig házába sietett gyászosan s beborított fővel.
13.
És elbeszélte Hámán feleségének Zéresnek és mind a barátjainak mindazt, a mi őt érte; s mondták neki bölcsei s felesége Zéres: Ha a zsidók magzatából való Mordekháj, a ki előtt bukni kezdettél, akkor nem fogsz vele bírni, hanem bukva bukni fogsz előtte.
14.
Ők még beszéltek vele s a király udvari tisztjei megérkeztek és sürgetve vitték Hámánt a lakomára, melyet Eszter készített.


7. fejezet

1. És eljött a király és Hámán, hogy igyanak Eszter királynénál.
2.
S mondta a király Eszternek a második napon is borivás közben: Mi a kívánságod, Eszter királyné? Megadatik neked! S mi a kérésed? Legyen az a királyság fele, megtétetik!
3.
S felelt Eszter királyné s mondta: Ha kegyet találtam szemeidben, oh király, s ha a király előtt jónak tetszik, adassék nekem életem kívánságomra és népem kérésemre!
4.
Mert eladattunk én és népem, megsemmisítésre, megölésre és elveszítésre; s hogyha szolgákul és szolgálókul adattunk volna el, hallgattam volna - mert a szorongató nem ér fel a király kárával.
5.
Erre szólt Achasvérós király és mondta Eszter királynénak: Kicsoda az és hol van az, a kinek oly merész a szíve, hogy ekképen cselekedjék?
6.
Mondta Eszter: Egy ember, a ki szorongató és ellenség, ez a gonosz Hámán! Hámán pedig megijedt a király s a királyné előtt.
7.
A király pedig fölkelt indulatában a borivástól a palota kertje felé, és Hámán ott állt, hogy kérje az életét Eszter királynétól, mert látta, hogy el van végezve felőle a veszedelem a király részéről.
8.
A király pedig visszatért a palota kertjéből a borivás házába, és Hámán épen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt, és mondta a király: Még bántalmazni is a királynét nálam a házban! A szó kijött a király szájából és Hámán arczát elborították.
9.
Ekkor mondta Charbóna, egy az udvari tisztek közül, a király előtt: Íme a bítófa is, melyet Hámán készített Mordekháj számára, a ki jót beszélt a királyért, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És mondta a király: Akasszátok föl rá!
10.
És felakasztották Hámánt a bitófára, melyet készített Mordekháj számára; és a király indulata lecsillapodott.


8. fejezet

1. Azon a napon adta Achasvérós király Eszter királynénak Hámánnak, a zsidók szorongatójának házát; Mordekháj pedig bement a király elé, mert Eszter megmondta, mije ő neki.
2.
És levette a király a gyűrűjét, melyet elvett Hámántól, s odaadta Mordekhájnak; és tette Eszter Mordekhájt Hámán háza fölé.
3.
Továbbra is beszélt Eszter a király előtt, lábai elé vetette magát és sírt és könyörgött neki, hogy hárítsa el az agági Hámánnak gonoszságát és gondolatát, melyet kigondolt a zsidók ellen.
4.
És odanyújtotta a király Eszternek az aranypálczát; s fölkelt és Eszter állt a király előtt.
5.
És mondta: Ha jónak tetszik a király előtt, s ha kegyet találtam előtte és helyes a dolog a király előtt és jónak tetszem én az ő szemeiben, írassék meg, hogy visszavonják a leveleket: az agági Hámán Hammedáta fiának gondolatát, melyeket írt, hogy elveszítsék a zsidókat, kik a király valamennyi tartományában vannak.
6.
Mert hogyan bírnám el, hogy lássam a veszedelmet, mely népemet éri s hogyan bírnám el, hogy lássam nemzetségem vesztét?
7.
És mondta Achasvérós király Eszter királynénak és Mordekhájnak a zsidónak: Íme, Hámán házát Eszternek adtam, őt pedig felakasztották a bitófára, mivelhogy kinyújtotta kezét a zsidók ellen.
8.
Ti pedig írjatok a zsidók felől, a mint jónak tetszik szemeitekben, a király nevében, s pecsételjétek meg a király gyűrűjével; mert oly írat, a mely írva van a király nevében s megpecsételve a király gyűrűjével, nem vonható vissza.
9.
S elhívattak a király irói abban az időben a harmadik hónapban, az Szíván hava, annak huszonharmadikán, és írtak mind a szerint, a mint parancsolta Mordekháj, a zsidókhoz és a szatrapákhoz és a helytartókhoz és a tartományok nagyjaihoz, a melyek Indiától Aethiópiáig voltak, százhuszonhét tartomány, mindegyik tartományhoz annak írása szerint és mindegyik néphez annak nyelve szerint, meg a zsidókhoz írásuk és nyelvük szerint.
10.
Írta Achasvérós király nevében s megpecsételte a király gyűrűjével, és elküldte a leveleket a lovas futárok által, a kik a ménesekből való úri paripákon nyargaltak:
11.
hogy a király megengedte a zsidóknak, a kik minden egyes városban vannak, hogy összegyűlhetnek és kiállhatnak életükért; hogy megsemmisítsék, megöljék és elveszítsék a nép meg tartomány minden csapatját, a kik őket szorongatják, gyermekeket és asszonyokat, és hogy zsákmányukat prédálhatják -
12.
egy napon valamennyi tartományában Achasvérós királynak, tizenharmadikán a tizenkettedik hónapnak, az Adár hava.
13.
Az íratnak másolata rendeletül kiadandó mindegyik tartományban, nyilvánosan mind a népeknek, és hogy a zsidók legyenek készek erre a napra bosszút venni ellenségeiken.
14
. A futárok, az úri paripákon nyargalók sebtiben és sietve indultak a király parancsára, s a rendelet kiadatott Súsán fővárosban.
15.
Mordekháj pedig kijött a király színe elől bíborkék és fehér királyi öltözékben s nagy arany koronával, és byssus és bíborpiros palástban; és Súsán városa ujjongott s örvendett.
16.
A zsidóknál világosság és öröm volt, meg vígság és dicsőség.
17.
S mindegyik tartományban s mindegyik városban, minden helyen, ahova eljutott a király parancsa és rendelete, öröm és vígság volt a zsidóknál, koma és ünnep; és sokan az ország népei közül zsidókká lettek, mert rájuk esett a zsidóktól való rettegése.


9. fejezet

1. A tizenkettedik hónapban pedig, az Adár hava, annak tizenharmadik napján, a melyről elérkezett a király parancsa és rendelete, hogy megtegyék, azon a napon, a melyen reménylették a zsidók ellenségei, hogy hatalmat vesznek rajtuk, pedig fordítva lett, hogy ők, a zsidók vesznek hatalmat gyűlölőikön:
2.
egybegyűltek a zsidók városaikban, Achasvérós király valamennyi tartományában, hogy kezet nyújtsanak ki a veszedelmükre törők ellen; és senki sem állott meg előttük, mert rá esett a tőlük való rettegés mind a népekre.
3.
S mind a tartományok nagyjai és a szatrapák és a helytartók és a királynak tisztviselői kitüntették a zsidókat, mert rájuk esett a Mordekhájtól való rettegés.
4.
Mert nagy volt Mordekháj a király palotájában s híre elterjedt valamennyi tartományban, mert a férfiú, Mordekháj, egyre nagyobb lett.
5.
És verték a zsidók mind az ellenségeiket kardnak verésével, megöléssel s elveszítéssel; és bántak gyűlölőikkel kedvök szerint.
6.
Súsán fővárosban pedig megöltek a zsidók és elveszítettek ötszáz embert,
7.
meg Parsandátát és Dalfónt és Aszpátát
8.
és Pórátát és Adalját és Arídátát
9.
és Parmastát és Aríszájt és Aridájt és Vajzátát;
10.
tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók szorongatójának megölték, de a prédára, nem nyújtották ki kezüket.
11.
Azon a napon a Súsán fővárosban megölteknek száma a király elé került;
12.
s mondta a király Eszter királynénak: Súsán fővárosban megöltek a zsidók s elveszítettek ötszáz embert, meg Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit tettek! Mi tehát a kívánságod, megadatik neked s mi a kérésed még, majd megtétetik!
13.
Mondta Eszter: Ha a király előtt jónak tetszik, adassék meg holnap is a Súsánban levő zsidóknak, hogy tegyenek a mai nap rendelete szerint; Hámán tíz fiát pedig akasszák föl a bitófára.
14.
És mondta a király, hogy így tétessék, s kiadatott a rendelet Súsánban, Hámán tíz fiát pedig felakasztották.
15.
És összegyűltek a Súsánban levő zsidók Adár havának tizennegyedik napján is s megöltek Súsánban háromszáz embert, de a prédára nem nyújtották ki kezüket.
16.
A többi zsidók pedig, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűltek, kiálltak életükért és nyugtot nyertek ellenségeiktől s megöltek gyűlölőik közt hetvenötezret - de a prédára nem nyújtották ki kezüket.
17.
Adár havának tizenharmadik napján, és nyugodtak annak tizennegyedikén s megtették azt lakoma s öröm napjának.
18.
A Súsánban levő zsidók pedig összegyűltek annak tizenharmadikán és tizennegyedikén, és nyugodtak annak tizenötödikén, s megtették azt lakoma s öröm napjának.
19.
Azért a vidéki zsidók, a kik a nyílt városokban laknak, Adár havának tizennegyedik napját teszik meg örömnek és lakomának és ünnepnek és annak, hogy ajándékokat küldenek egyik a másikának.
20.
S felírta Mordekháj ezeket a dolgokat s leveleket küldött mind a zsidókhoz, a kik Achasvérós király valamennyi tartományában voltak, a közeliekhez s a távoliakhoz:
21.
hogy megállapítsák maguk számára, hogy meg fogják tartani Adár havának tizennegyedik napját s annak tizenötödik napját minden évben;
22.
azon napok szerint, a melyeken nyugtot nyertek a zsidók ellenségeiktől, s azt a hónapot, a mely átváltozott számukra bánatból örömmé és gyászból ünneppé, megtéve azokat lakoma s öröm napjainak és annak, hogy küldjenek ajándékokat egyik a másikának s adományokat a szűkölködőknek.
23.
És elfogadták a zsidók, a mit cselekedni elkezdtek s a mit írt hozzájuk Mordekháj.
24.
Mert az agági Hámán, Hammedáta fia, mind a zsidóknak szorongatója, kigondolta a zsidók ellen, hogy elveszíti őket s púrt azaz sorsot vetett, hogy megzavarja és elveszítse őket.
25.
De midőn a király elé ment, kimondta a levél útján, hogy visszaháruljon az ő gonosz gondolata, melyet kigondolt a zsidók ellen, az ő fejére, és felakasztották őt meg fiait a bitófára.
26.
Azért nevezték eme napokat purimnak a púr nevéről, ezért - a levél minden dolga miatt és a miatt, a mit ilyképpen láttak s a mi őket érte
27.
megállapították és elfogadták a zsidók maguk számára és magzatjuk számára és mindenek számára, kik hozzájuk csatlakoztak s ne lehessen megszegni: hogy meg fogják tartani ezt a két napot előírásuk és idejük szerint minden évben,
28.
s hogy ezek a napok emlékezetben maradjanak és megtartassanak minden nemzedékben és nemzedékben, mindegyik családban, mindegyik tartományban s mindegyik városban, és a púrim eme napjai ne tűnjenek el a zsidók közül s emlékök ne szünjék meg magzatukból.
29.
S megírta Eszter királyné, Abíchájil leánya s Mordekháj a zsidó egész szilárdsággal, hogy fenntartsák a púrimnak e levelét, a másodikat.
30.
S küldött leveleket mind a zsidókhoz, Achasvérós királyságának százhuszonhét tartományába, békének és igazságnak szavaival;
31.
hogy fönntartsák a púrim eme napjait a maguk idején, a mint megállapította számukra Mordekháj a zsidó és Eszter királyné s a mint megállapították maguk számára és magzatjuk számára, a böjtök és kiáltásuk dolgait.
32.
És Eszter szava megállapította a púrimnak eme dolgait, és könyvbe íratott.


10. fejezet

1. És adót vetett ki Achasvérós király az országra és a tenger szigeteire.
2
. S erejének s hatalmának minden tette és Mordekháj nagyságának részletezése, a hogy őt nagygyá tette a király, nemde meg vannak írva Média s Perzsia királyai történetének könyvében.
3
. Mert Mordekháj a zsidó második volt Achasvérós király mellett és nagy a zsidók előtt, s kedveltje testvérei sokaságának, ki javát kereste népének és békéjére beszélt egész nemzetségének.


 

 

Vissza