Beszámoló az OR-ZSE Goldmark Kórusának 2012. november 25-én tartott hangversenyéről
 

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem minden esztendőben megünnepli a Magyar Tudomány Ünnepét tudományos előadásokkal. A Goldmark Kórus – a hagyományoknak megfelelően - részese kívánt lenni az Egyetem tudományos munkájának azzal, hogy a maga eszközeivel hozzájárul e jelentős eseménysorhoz: új művek bemutatásával a zenetudomány ritka érdekességeit tárva hallgatósága elé.

A 2012 november 25-én az OR-ZSE Scheiber termében olyan kórusművek és szóló énekek csendültek fel, melyeket az együttes és a szólisták ez alkalommal énekeltek el először.


Dunajevszkijtől (aki a XIX. században élt orosz kántor volt) a Kórus repertoárján szerepelt már a "Vösomru" kezdetű kórusműve, de most újdonságként a 93. zsoltárra írt kompozíciója hangzott fel. A zsoltáréneklés klasszikus stílusában komponált mű leghatásosabb része az utolsó gondolatként felhangzó sor, melyet a kórus és a szólót éneklő Fekete László főkántor tolmácsolt: "Az Örökkévaló házát megilleti a tisztelet a világ végtelenségéig, örök időkre!"


Ezt követően zeneileg és történetileg is figyelemre méltó szám következett. A Kórus alapító karnagya Ádám Emil a háború előtt jelentős kórus és kántorműveket alkotott, melyek elvesztek a világégés alatt. Csupán egy jelentős partitúra kötete maradt meg sértetlenül, és ebben található az "Áv háráhámim" kezdetű imára írt kórusműve. A szerző kézírásával a kotta fejlécében olvashatjuk e sorokat: "A zsidó törvény tárgyalásával kapcsolatos böjt napján 1938. május 8." Ezt az imát csak bizonyos szombatokon mondjuk el, vagy olyan ünnepeken, melyeken - megemlékezvén halottainkról - Jizkort mondunk. Szövegéből idézve félelmetes gondolatok hangzanak el, és ezek között található a következő:

"Bizony, számon kéri a vérontást, emlékezetében tartja,
nem feledi az elnyomottak jajkiáltását!"

A mű eredeti kottáján a dátum megegyezik azzal a nappal, amelyen a magyar parlament az ún. "I. zsidó törvény" tárgyalását kezdte meg, és amely miatt Magyarország minden zsinagógájában ezért elmondták ezt az imát. A történelemből tudjuk, hogy ez csak a kezdet volt. A zsidó közösségek tagjai érezték a közeledő vészt, és csak egyet tehettek: imádkoztak. Ebben a lelkiállapotban írta meg a szerző – akkori nevén Rothmann Emil – ezt a művet, mely tartalmában és formájában jól tükrözi a zsidó közösségek félelemmel teli gondolatait. Zenei szempontból külön érdekessége a kompozíciónak, hogy a "Szól a kakas már" kezdetű, jól ismert magyar-zsidó népdal motívuma fel-fel bukkan, mely egyszerre kelti a félelem érzését és idézi a messiás várásának gondolatát. E kórusmű a háborút követően most hangzott el először! Szólóját Biczó Tamás a Hegedűs Gyula utcai körzet kántora énekelte.

Ezután Ádám Emil egy másik háború előtt készült műve következett, mely ismét egy bűnbánati imarészlet. Kezdő sorai (Löchu nöráneno…) a 95. zsoltárt idézik, de folytatásként egy olyan imádság feldolgozása, mely az új évet megelőző napokban a Szlichajszi liturgia keretében hangzik el. A borongós, könyörgő, ugyanakkor hálát rebegő hangvétel hűen tükrözi ezeknek a napoknak a gondolat világát. Szólóját Kéval Zsuzsa és Fekete László énekelte.

Az újdonságok sorába tartozott a Fekete László a Dohány utcai zsinagóga főkántorának tolmácsolásában felhangzó két szólómű, melyet most először énekelt el közönség előtt:

Az egyik Honegger szerzeménye, aki származását tekintve nem tartozott a zsidósághoz, ennek ellenére a zsidó imádkozás dallamvilágát hitelesen idézte meg több művében. Ez a szerzeménye a 130. zsoltár három szavára íródott: MI MÁÁ MÁKIM azaz "a mélységből kiáltok Hozzád!".
A másik zenedarab André Hajdú szerzeménye, egy érdekes témáról szól: a Misna egy részletét idézi az asszonyok megbecsüléséről!

Mindkét darab zenei megfogalmazásában a kórus énekszámaitól igen eltérő kompozíció, mely a közönség számára újabb színt mutatott be a zsidó zene világából. Az énekek művészi előadása igen nagy tetszést aratott.

Az előadás többi részében a kórus és a szólisták legkedveltebb énekei hangzottak fel Salamon Sulzer, Sámuel Almann, Luis Lewandowski, F. Schubert, Gotlieb Manó szerzeményeiből.

A szólisták között Tóth Emil az OR-ZSE Zsinagógájának főkántora több szólószámban kimagasló, mély átéléssel tolmácsolt énekével nagy sikert aratott. Sok tapsot kapott Kéval Zsuzsa szólója, mely "Löhu nöránnánu" kezdetű mű bűnbánati dallamait szépen csengő hangjával hitelesen szólaltatta meg. Biczó Tamás a kórusművekben énekelt szólói mellett, a sokak által szeretett Szim Shalom kezdetű szólóművet is elénekelte, mely napjaink legnagyobb óhaját közvetítette: a BÉKE kívánságát.

Minden alkalommal – így ezen az délutánon is – a műveket Éliás Vera kísérte zongorán a Tőle megszokott szakértelemmel és odaadással.

A műsorközlő a következő szavakkal zárta a délutáni hangversenyt:

A 133. zsoltár szövege úgy szól, hogy "Milyen szép, amikor a testvérek együtt vannak!" Ezzel az énekkel a Kórus örömét szólaltatja meg, hogy itt lehet Önökkel, remélve, hogy szép órát szerzett az itt lévő hallgatóságnak!

A Goldmark Kórus minden tagja úgy érezte a hangversenyt követően, hogy az az érzés, melyet ez a zsoltár közvetített, az a hallgatóság népes táborában is visszhangra talált: milyen jó volt, hogy ezen a délutánon ismét együtt voltunk!

Hiszünk benne, hogy jó úton járunk, amikor a zsidó zene világában keressük a múlt és a jelen zenei értékeit új és új műveket megtanulva. Reméljük, hogy a következő évi Magyar Tudomány Napján az újdonságokkal teli műsorunkra újból lesz érdeklődő közönségünk!

Ádám Mária
2012.12.04