A teológiától a divatig
Újabb kutatások az Egyenlőség c. folyóirat történetéből
tudományos ülés
2013 november 5. kedd, 14.00

 

A konferenciát a Kutatócsoport vezetője, Kiss Endre professzor nyitotta meg, és ismertette a kutatócsoport céljait. /a beszéd itt meghallgatható/

 

 

 

 

Utána az Egyetem rektora üdvözölve a résztvevőket, a vendégeket és az előadókat, elemezte a kutatás helyét és szerepét a felsőoktatás hármas küldetésében. Beszélt a Kaufmann Dávid Kutatócsoport létrehozásáról és működéséről, a cionizmus és az Egyenlőség folyóirat keletkezéséről, benne a neológia világlátásának és az asszimilációnak tükröződéséről.  /a beszéd itt meghallgatható/

   

 

A konferencián az előadások túlnyomórészt a maguk már leírt, kiérlelt formájukban hangzottak el. Az MTA által támogatott Zsidó Kultúratudományi Munkacsoport két ciklusát követően ez a kötet és ez a konferencia a 2013 legelején hivatalosan is megalakult OR-ZSE Kaufmann Dávid Kutatócsoport első teljes kötete, illetve nagyobb, önálló konferenciája.

Az Egyenlőséget 1881-ben alapította Bogdányi Mór. Szabolcsi Miksa egy nyírturai zsidó parasztcsalád legkisebb gyermekeként, teológiai tanulmányok után a Debreceni Ellenőr munkatársaként veti bele magát az ügybe. Egyenjogúság, magyar hazafiasság tükröződik az Egyenlőség hasábjain. Úgy tűnik, a majdnem milliós hazai zsidóság megvalósította vezető lapjának jelszavát, s ennek élvezetében egyre nagyobb részt vállal a feladatokból és terhekből is. Az Egyenlőség olyan kulturális emelkedést, közéleti kitekintést biztosított olvasóinak, amelyet egyetlen magyar zsidó lap sem, a későbbi időket is beleértve. Olvasása, tanulmányozása páratlan betekintést nyújt a kor viszonyaiba, a magyar zsidóság – inkább talmi, mint valódi - “aranykorába”.

Balázs Edit megfogalmazásában a kiegyezés után állampolgári jogegyenlőséget kapott és ennek fejében gyorsan magyarosodó hazai zsidóság legjelentősebb orgánuma volt majdnem hat évizeden át az Egyenlőség című újság. Kiemelkedő szerepe volt mind az antiszemita rágalmak megcáfolásában, mind egy új publicisztikai hang megvalósításában. Megszervezte a numerus clausus által sújtott diákok megsegítését. Hozzájárult a zsidó kulturális értékek felfedezéséhez, az utódállamokhoz került zsidóság magyar érzésének ébrentartásához. Olyan politikai csoportokra támaszkodott, amelyek a századelő liberalizmusát próbálták folytatni, elhatárolódott a cionizmustól. Főleg a Pesti Izraelita Hitközségre támaszkodott. /az előadás itt meghallgatható/

„..ez eléggé döbbenetes – mindig is úgy gondoltam, hogy (Rejtő Jenő) a pesti zsidó folklór szublimálása, de hogy ennyire?” – vezette be levelében a konferencia meghirdetett programjától alaposan eltérő előadását Fenyves Katalin, aki először egy, majd még két olyan szöveget is talált, amelyek nemcsak tartalmukban, de nyelvi és szemléleti megfogalmazásaikban kísértetiesen idézték meg Rejtő Jenőt. Előadásában szóvá tette, hogy hiányzik Rejtő személyre szabott poétikája, ami lehetővé tenné a megtalált Egyenlőség-írások gyors irodalom- és humorelméleti elemzését. Mindenképpen neki köszönhetjük, hogy megindulhat az Egyenlőség kutatásában a „már szinte Fülig Jimmy”-alakok és írások szisztematikus feltárása is. /az előadás itt meghallgatható/

Gergely Anna előadása Steinherz Jakab főrabbi munkássága előtt tisztelgett. Steinherz pályáját a kislélekszámú nagyatádi hitközségnél kezdte, de rövid idő után egy olyan nagyobb közösséget keresett és talált. A nagy múltú székesfehérvári hitközség történetének tudós krónikása volt. Munkája illeszkedik a XIX- XX. század fordulóján keletkezett hitközség-történeti monográfiák sorába, s .kimagasló érdemei vannak a Dunántúli Rabbiegyesület létrehozásában, működésében. Fő célkitűzésüket, az Országos Rabbiegyesületet megvalósították. A rabbik a modern kor kihívásaira kerestek válaszokat, metodikai útmutatókat javasoltak, új zsidóságtörténeti, etikai tankönyveket, új fordításokat, imakönyveket és szövegkiadásokat hoztak létre. /az előadás itt meghallgatható/

Külföldi elfoglaltsága miatt Glaesser Norbert nem tudott részt venni konferenciánkon. Elküldte azonban előadásának rövid összefoglalását, amely az Egyenlőség széleskörű érdeklődésének különleges irányát villantja fel. A chászidokról nyújtott olvasatokat az egyes csoportok életvilága és önképe határozta meg. A csodarabbi fogalma túllépett a sajtó keretein, a magyarországi felvilágosult társadalom hírlapírói felől a csodarabbik tevékenysége a népi, babonás szokás, illetve a pszichés patologikusság és szélhámosság képzetével társult. A csodarabbi így egyúttal a neológiát ért külső támadások forrásává is vált. A "chászidok neológ percepciójának változása" az Egyenlőség hasábjain inkább társadalmi-politikai kontextushoz kötődik. Szabolcsi Miksa főszerkesztőként változó attitűdöt képviselve különböző tudományos, irodalmi és történeti értelmezéseket vonultatott fel a chászidizmus és csodarabbik témakörében.

"PIRKÉ IMAHOT" címmel (alcím: „Kézimunka a feminizmus és a vallás szolgálatában”) Hrotkó Larissza a hímzést a zsidó vallásetnikai hagyomány részeként vizsgálta. Sokoldalú és interdiszciplináris elemzéseiben igazolni tudja az alcímben rejtett tézist. A történésztől megtudjuk, hogy a pesti zsidó adófizetői összeírásban a kézimunkát már a 19. század első felében pénzkereső foglalkozásként jegyezték be. A feminista kutatótól arról értesülhetünk, hogy ránk maradt Angliában a férfihímzők névsora, akik az udvar megbízásából dolgoztak. A zsidó társadalom történészének elsősorban annak rekonstrukcióját köszönhetjük, hogy a 20. század első felének legnevesebb zsidó kézimunka-készítője kétségtelenül Stern Samuné, a MINOSZ örökös díszelnöknője volt. /az előadás itt meghallgatható/

Kiss Endre Moses Hess fő művét értelmezte, mely a megfelelő áttételeken keresztül az Egyenlőség gondolatvilága mögött is ott állt.
Kiemelte, hogy a zsidóságnak modern európai nemzetként való felfogása egy sor szempontból forradalmi lépésnek bizonyult, szolid háttért teremtett a zsidóság emancipációját mindenkor csak az egyén szintjén értelmező felfogásokhoz. Egyén és nemzet emancipációja nem irányulnak egymás ellen, mégis hatalmas különbség van az emancipált egyéneket eleve nemzetként értelmező felfogás, illetve a között az értelmezés között, amelyek az egyéni szabadságban, az egyéni emancipációban, pusztán individuális problémát látnak. Nagyon hasonló ahhoz a helyzethez, ami az 1989 utáni neoliberalizmussal következett el. A zsidóság modern nemzetként való értelmezése megváltoztathatja a vallási irányzatok vitáinak összefüggéseit is, így tehát szándékosan vagy nem, akarattal vagy nem, ortodoxia és neológia vitája két nemzet koncepció vitája is. Aki nem járatos valamilyen mértékben e probléma összefüggéseiben, aligha tudja kellőképpen méltányolni e kiindulópontnak nemcsak a kreativitását, de kiemelkedően konstruktív mivoltát sem.

A Milleneumot előadása középpontjába állító Oláh János szerint, ha az 1896-os év mérlegét akarjuk megvonni, szembetűnő az események torlódása és véletlen egybeesése. A „testvériesülést” jelentő millennium és ellenpontként a politikai cionizmus megjelenése a magyarországi zsidóság akkor még lehetséges különböző útjait és az útelágazásokat jelölik. Az Egyenlőség és olvasótábora, az asszimilációt preferálta és annak létjogosultságát kívánta bebizonyítani a XIX. század végén (is). A XIX. század végének magyar liberalizmusa, amely Szabolcsiék szükségszerű partnere volt ezekben az években (is), szintén nem pártolta a többes identitást és a kulturális különbözőséget, hanem egyneműséget akart, csak éppen jogbővítés, jogegyenlőség útján. Ezzel a magyar liberalizmussal kötött szövetséget képviselte az Egyenlőség irányvonala, miközben mindent megtett, hogy a remélt integrativitás valamikori eljövetelekor még legyen mit integrálni. /az előadás itt meghallgatható/

Peremiczky Szilvia előadásában részletesen elemezte Kosztolányi Dezsőnek az Egyenlőségben megjelent héber- és jiddisnyelvű műfordításait. Előadása már témájával bizonyította az Egyenlőség megújulási képességeit, hiszen az új Magyarország e költője a sokadik fellépő generáció tagja volt a lap alapítása óta. Peremiczky Szilvia az összes szóban forgó művet mind történeti-filológiai, mind judaisztikai szempontból részletesen elemezte. Előadásának nem egy eleme összetalálkozott a többi előadásokban középpontba kerülő mozzanatokkal is az Egyenlőség történetéből. /az előadás itt meghallgatható/

 

Előadásában Róbert Péter kiemelte, hogy az Egyenlőség címe tükrözte a magyar zsidóság helyzetét. Hangsúlyozta az első években a frissen kivívott emancipáció feletti örömet, amely megvédésének – amelyre bizony gyakran szükség volt – szándékával párosult, amikor viszont ez az egyenlőség jogfosztó törvények által megszűnt, akkor a lap is megszűnt, illetve címet változtatott, ezáltal is jelezve az állampolgárok egyenlőségének megszűntét a szakadék felé rohanó országban. 1867 után a magyar zsidóság élt a kapott jogokkal és lehetőséggel, hozzájárulva Magyarország gazdasági és kulturális fejlődéséhez. Sokaknak ez nem találkozott a tetszésével, valamint az orosz pogromok és a németországi antiszemita mozgalom is harapófogóba szorította a Kárpát-medencét. Ilyen körülmények között került sor a tiszaeszlári vérvádra. /az előadás itt meghallgatható/

Zima András tanulmánya fogalmi keretének egyik kulcsfogalma a kulturális emlékezet, mely mindig közösséghez között, intézmények által fenntartott, és aminek keretében a tényszerű múltat emlékezetes múlttá alakítják. A kommunikációban artikulálódó nemzedéki emlékezet mellett a közösség eredetét, múltját a megalapozó emlékezet foglalja magába, vonatkozzon az akár az abszolút vagy a történeti múltra. A vallási emlékezet és a történeti tudat egyaránt részét képezi a megalapozó emlékezetnek. A kulturális emlékezetet azonban közösségnek ápolnia kell, az emlékezésre rá kell segíteni. Ezt a rásegítést hívják mnemotechnikának, ami lehet egy közösségi ünnep, vagy a történetírásnak az elbeszélő, narratív válfaja, ahol a múlt felidézésére a jelen orientálása miatt kerül sor, és az elbeszélés, a történeti tudat alapműveleteként jelenik meg. /az előadás itt meghallgatható/

A konferencia bizonyította, hogy az Egyenlőség interdiszciplináris kutatása az OR-ZSÉn, illetve a Kaufmann Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoportban túl van első jelentős eredményein. Nemcsak a meglévő utak bizonyultak érdemileg eredményesnek, de egyre új utak és megközelítések is megjelennek a kutatás és gondolkodás horizontján.

Kiss Endre
2013.11.12.

Vissza