A teológiától a divatig
Újabb kutatások az Egyenlőség c. folyóirat történetéből
tudományos ülés
2013 november 5. kedd, 14.00
A konferenciát a Kutatócsoport vezetője,
Kiss Endre professzor nyitotta meg, és ismertette a kutatócsoport
céljait. /a
beszéd itt meghallgatható/
Utána az Egyetem rektora üdvözölve a
résztvevőket, a vendégeket és az előadókat, elemezte a kutatás helyét és
szerepét a felsőoktatás hármas küldetésében. Beszélt a Kaufmann Dávid
Kutatócsoport létrehozásáról és működéséről, a cionizmus és az
Egyenlőség folyóirat keletkezéséről, benne a neológia világlátásának és
az asszimilációnak tükröződéséről. /a
beszéd itt meghallgatható/
A konferencián az előadások túlnyomórészt a
maguk már leírt, kiérlelt formájukban hangzottak el. Az MTA által
támogatott Zsidó Kultúratudományi Munkacsoport két
ciklusát követően ez
a kötet és ez a konferencia a 2013 legelején hivatalosan is megalakult OR-ZSE Kaufmann Dávid Kutatócsoport első teljes kötete, illetve nagyobb,
önálló konferenciája.
Az Egyenlőséget 1881-ben alapította Bogdányi Mór. Szabolcsi Miksa egy
nyírturai zsidó parasztcsalád legkisebb gyermekeként, teológiai
tanulmányok után a Debreceni Ellenőr munkatársaként veti bele magát az
ügybe. Egyenjogúság, magyar hazafiasság tükröződik az Egyenlőség
hasábjain. Úgy tűnik, a majdnem milliós hazai zsidóság megvalósította
vezető lapjának jelszavát, s ennek élvezetében egyre nagyobb részt
vállal a feladatokból és terhekből is. Az Egyenlőség olyan kulturális
emelkedést, közéleti kitekintést biztosított olvasóinak, amelyet
egyetlen magyar zsidó lap sem, a későbbi időket is beleértve. Olvasása,
tanulmányozása páratlan betekintést nyújt a kor viszonyaiba, a magyar
zsidóság – inkább talmi, mint valódi - “aranykorába”.
Balázs Edit megfogalmazásában a kiegyezés
után állampolgári jogegyenlőséget kapott és ennek fejében gyorsan
magyarosodó hazai zsidóság legjelentősebb orgánuma volt majdnem hat
évizeden át az Egyenlőség című újság. Kiemelkedő szerepe volt mind az
antiszemita rágalmak megcáfolásában, mind egy új publicisztikai hang
megvalósításában. Megszervezte a numerus clausus által sújtott diákok
megsegítését. Hozzájárult a zsidó kulturális értékek felfedezéséhez, az
utódállamokhoz került zsidóság magyar érzésének ébrentartásához. Olyan
politikai csoportokra támaszkodott, amelyek a századelő liberalizmusát
próbálták folytatni, elhatárolódott a cionizmustól. Főleg a Pesti
Izraelita Hitközségre támaszkodott. /az
előadás itt meghallgatható/
„..ez eléggé döbbenetes – mindig is úgy
gondoltam, hogy (Rejtő Jenő) a pesti zsidó folklór szublimálása, de hogy
ennyire?” – vezette be levelében a konferencia meghirdetett programjától
alaposan eltérő előadását Fenyves Katalin, aki először egy, majd még két
olyan szöveget is talált, amelyek nemcsak tartalmukban, de nyelvi és
szemléleti megfogalmazásaikban kísértetiesen idézték meg Rejtő Jenőt.
Előadásában szóvá tette, hogy hiányzik Rejtő személyre szabott
poétikája, ami lehetővé tenné a megtalált Egyenlőség-írások gyors
irodalom- és humorelméleti elemzését. Mindenképpen neki köszönhetjük,
hogy megindulhat az Egyenlőség kutatásában a „már szinte Fülig Jimmy”-alakok
és írások szisztematikus feltárása is. /az
előadás itt meghallgatható/
Gergely Anna előadása Steinherz Jakab
főrabbi munkássága előtt tisztelgett. Steinherz pályáját a kislélekszámú
nagyatádi hitközségnél kezdte, de rövid idő után egy olyan nagyobb
közösséget keresett és talált. A nagy múltú székesfehérvári hitközség
történetének tudós krónikása volt. Munkája illeszkedik a XIX- XX. század
fordulóján keletkezett hitközség-történeti monográfiák sorába, s
.kimagasló érdemei vannak a Dunántúli Rabbiegyesület létrehozásában,
működésében. Fő célkitűzésüket, az Országos Rabbiegyesületet
megvalósították. A rabbik a modern kor kihívásaira kerestek válaszokat,
metodikai útmutatókat javasoltak, új zsidóságtörténeti, etikai
tankönyveket, új fordításokat, imakönyveket és szövegkiadásokat hoztak
létre. /az
előadás itt meghallgatható/
Külföldi elfoglaltsága miatt Glaesser
Norbert nem tudott részt venni konferenciánkon. Elküldte azonban
előadásának rövid összefoglalását, amely az Egyenlőség széleskörű
érdeklődésének különleges irányát villantja fel. A chászidokról nyújtott
olvasatokat az egyes csoportok életvilága és önképe határozta meg. A
csodarabbi fogalma túllépett a sajtó keretein, a magyarországi
felvilágosult társadalom hírlapírói felől a csodarabbik tevékenysége a
népi, babonás szokás, illetve a pszichés patologikusság és szélhámosság
képzetével társult. A csodarabbi így egyúttal a neológiát ért külső
támadások forrásává is vált. A "chászidok neológ percepciójának
változása" az Egyenlőség hasábjain inkább társadalmi-politikai
kontextushoz kötődik. Szabolcsi Miksa főszerkesztőként változó attitűdöt
képviselve különböző tudományos, irodalmi és történeti értelmezéseket
vonultatott fel a chászidizmus és csodarabbik témakörében.
"PIRKÉ IMAHOT" címmel (alcím: „Kézimunka a
feminizmus és a vallás szolgálatában”) Hrotkó Larissza a hímzést a zsidó
vallásetnikai hagyomány részeként vizsgálta. Sokoldalú és
interdiszciplináris elemzéseiben igazolni tudja az alcímben rejtett
tézist. A történésztől megtudjuk, hogy a pesti zsidó adófizetői
összeírásban a kézimunkát már a 19. század első felében pénzkereső
foglalkozásként jegyezték be. A feminista kutatótól arról értesülhetünk,
hogy ránk maradt Angliában a férfihímzők névsora, akik az udvar
megbízásából dolgoztak. A zsidó társadalom történészének elsősorban
annak rekonstrukcióját köszönhetjük, hogy a 20. század első felének
legnevesebb zsidó kézimunka-készítője kétségtelenül Stern Samuné, a
MINOSZ örökös díszelnöknője volt. /az
előadás itt meghallgatható/
Kiss Endre Moses Hess fő művét értelmezte,
mely a megfelelő áttételeken keresztül
az Egyenlőség gondolatvilága
mögött is ott állt.
Kiemelte, hogy a zsidóságnak modern európai nemzetként való felfogása
egy sor szempontból forradalmi lépésnek bizonyult, szolid háttért
teremtett a zsidóság emancipációját mindenkor csak az egyén szintjén
értelmező felfogásokhoz. Egyén és nemzet emancipációja nem irányulnak
egymás ellen, mégis hatalmas különbség van az emancipált egyéneket eleve
nemzetként értelmező felfogás, illetve a között az értelmezés között,
amelyek az egyéni szabadságban, az egyéni emancipációban, pusztán
individuális problémát látnak. Nagyon hasonló ahhoz a helyzethez, ami az
1989 utáni neoliberalizmussal következett el. A zsidóság modern
nemzetként való értelmezése megváltoztathatja a vallási irányzatok
vitáinak összefüggéseit is, így tehát szándékosan vagy nem, akarattal
vagy nem, ortodoxia és neológia vitája két nemzet koncepció vitája is.
Aki nem járatos valamilyen mértékben e probléma összefüggéseiben, aligha
tudja kellőképpen méltányolni e kiindulópontnak nemcsak a kreativitását,
de kiemelkedően konstruktív mivoltát sem.
A Milleneumot előadása középpontjába állító
Oláh János szerint, ha az 1896-os év mérlegét akarjuk megvonni,
szembetűnő az események torlódása és véletlen egybeesése. A „testvériesülést”
jelentő millennium és ellenpontként a politikai cionizmus megjelenése a
magyarországi zsidóság akkor még lehetséges különböző útjait és az
útelágazásokat jelölik. Az Egyenlőség és olvasótábora, az asszimilációt
preferálta és annak létjogosultságát kívánta bebizonyítani a XIX. század
végén (is). A XIX. század végének magyar liberalizmusa, amely
Szabolcsiék szükségszerű partnere volt ezekben az években (is), szintén
nem pártolta a többes identitást és a kulturális különbözőséget, hanem
egyneműséget akart, csak éppen jogbővítés, jogegyenlőség útján. Ezzel a
magyar liberalizmussal kötött szövetséget képviselte az Egyenlőség
irányvonala, miközben mindent megtett, hogy a remélt integrativitás
valamikori eljövetelekor még legyen mit integrálni. /az
előadás itt meghallgatható/
Peremiczky Szilvia előadásában részletesen
elemezte Kosztolányi Dezsőnek az Egyenlőségben megjelent héber- és
jiddisnyelvű műfordításait. Előadása már témájával bizonyította az
Egyenlőség megújulási képességeit, hiszen az új Magyarország e költője a
sokadik fellépő generáció tagja volt a lap alapítása óta. Peremiczky
Szilvia az összes szóban forgó művet mind történeti-filológiai, mind
judaisztikai szempontból részletesen elemezte. Előadásának nem egy eleme
összetalálkozott a többi előadásokban középpontba kerülő mozzanatokkal
is az Egyenlőség történetéből. /az
előadás itt meghallgatható/
Előadásában Róbert Péter kiemelte, hogy az
Egyenlőség címe tükrözte a magyar zsidóság helyzetét. Hangsúlyozta az
első években a frissen kivívott emancipáció feletti örömet, amely
megvédésének – amelyre bizony gyakran szükség volt – szándékával
párosult, amikor viszont ez az egyenlőség jogfosztó törvények által
megszűnt, akkor a lap is megszűnt, illetve címet változtatott, ezáltal
is jelezve az állampolgárok egyenlőségének megszűntét a szakadék felé
rohanó országban. 1867 után a magyar zsidóság élt a kapott jogokkal és
lehetőséggel, hozzájárulva Magyarország gazdasági és kulturális
fejlődéséhez. Sokaknak ez nem találkozott a tetszésével, valamint az
orosz pogromok és a németországi antiszemita mozgalom is harapófogóba
szorította a Kárpát-medencét. Ilyen körülmények között került sor a
tiszaeszlári vérvádra. /az
előadás itt meghallgatható/
Zima András tanulmánya fogalmi keretének
egyik kulcsfogalma a kulturális emlékezet, mely mindig közösséghez
között, intézmények által fenntartott, és aminek keretében a tényszerű
múltat emlékezetes múlttá alakítják. A kommunikációban artikulálódó
nemzedéki emlékezet mellett a közösség eredetét, múltját a megalapozó
emlékezet foglalja magába, vonatkozzon az akár az abszolút vagy a
történeti múltra. A vallási emlékezet és a történeti tudat egyaránt
részét képezi a megalapozó emlékezetnek. A kulturális emlékezetet
azonban közösségnek ápolnia kell, az emlékezésre rá kell segíteni. Ezt a
rásegítést hívják mnemotechnikának, ami lehet egy közösségi ünnep, vagy
a történetírásnak az elbeszélő, narratív válfaja, ahol a múlt
felidézésére a jelen orientálása miatt kerül sor, és az elbeszélés, a
történeti tudat alapműveleteként jelenik meg. /az
előadás itt meghallgatható/
A konferencia bizonyította, hogy az
Egyenlőség interdiszciplináris kutatása az OR-ZSÉn, illetve a Kaufmann
Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoportban túl van első jelentős
eredményein. Nemcsak a meglévő utak bizonyultak érdemileg eredményesnek,
de egyre új utak és megközelítések is megjelennek a kutatás és
gondolkodás horizontján.
Kiss Endre
2013.11.12.
|