A fény éve
Az Országos Rabbiképző - Zsidó
Egyetem
Vallástudományi Doktori Iskolájának
tudományos konferenciája
2015.november 25-én, szerdán az OR-ZSE
Oktogonális termében nyitotta meg Dr. Lichtmann Tamás a Doktori
Iskola vezetője, a "A fény éve" címmel rendezett
tudományos konferenciát, melyen az OR-ZSE
Vallástudományi doktori Iskolájának hallgatói és oktatói tartottak előadásokat
a címben jelzett, illetve ahhoz kapcsolódó témákról.
Elsőként
Dr. Rathmann János tartotta meg előadását A fény a Bibliában, a fény
mint optikai jelenség és mint metafora címmel.
A fény már a Mózes által írott
Teremtéstörténetben szerepel (Pl."Legyen világosság!"), de folytatódik
Ézsaiásnál, Jób könyvében ("Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez"),
majd megtalálható az Újtestamentumban is ("Jézus a világ világossága".)
A művelődéstörténetben feltűnik a görögöknél, a reneszánsz
filozófiájában, majd a felvilágosodás kedvelt metaforájaként sok tucat
ábrázolást nyer metszeteken, grafikákban, könyvek címlapjain mind
Franciaországban, mind a Német tartományokban.- Schopenhauer
színelméleti dolgozata egyfajta észtorna, kuriózum csupán, és - a
Goethéjével ellentétben - nincs köze a kísérleti eredményekhez.
Tudományos egzaktsággal a kísérleti fizika izgalmas tárgya Galileinél
(előtte már Leonardónál), később Newton optikájában, számos fénytörési
kísérletében, ill. ezeknek az asztonómiába való átvitelében.
J. W. Goethe a maga empirikus gyakorlatának megfelelően a fény
színelméleti jelenségeit tekinti át (Polemikus fejezetek), majd a
fénytörést vizsgáló experimentumaiban a Newtonéval ellenkező
eredményeket ér el. Ezeket nagy erővel propagálja és védelmezi, mígnem a
későbbi fizika mégis Newton igazát erősíti meg.
Következett Dr. Hunyadi László
(Debreceni Egyetem), aki a "Világosságról, sötétségről, és kognícióról"
című előadást kép és hangfelvételekkel is illusztrálta.
A címet Beresit 1:1-1:5 szakasza
inspirálja, és két kérdést vetek fel: (a) ha a világosság és a sötétség
eleve különbözik egymástól, akkor miért kell azokat egymástól
elválasztani, (a) miért kell nevet adni nekik. Az első kérdésre választ
kognitív, a másodikra nyelvészeti szempontból javasolok.
Dr. Rugási Gyula "Zsidó-kereszténység
a II. századi Alexandriában. (Pellai Ariszton)" címmel tartotta meg
előadását.
Pellai Ariszton Euszebiosz
Egyháztörténetében bukkan fel a IV. század elején, a Bar Kochba felkelés
leverésére történő rövid utalás formájában. Jóval később, Maximus
Confessor említi meg azt a művét, amely "Jaszon és Papiszkosz dialógusa"
címen ismeretes, s amely egy a II. század közepe előtt lezajlott(?)
vitát rögzíti; a vita résztvevői - logikus módon a legkorábbi apológiák
dramatis personae(i) zsidók, illetve zsidó-keresztények. Ám mindehhez
Ariszton életideje már túl kései dátumnak tűnik. Lehetséges azonban,
hogy mégsem csupán fixióról van szó. A dialógusról mindenesetre semmi
közelebbit sem tudunk. Lehetséges korabeli analógiák - elsősorban
Jusztinosz és Hégésziposz - alapján kísérlem meg "rekonstruálni"” a
patrisztikus hagyomány egy aprócska szilánkját.
Kiss
András doktorandus kiselőadásának címe: Jézusról szóló viták a
cionizmuson belül. Rövid tartalma a következő:
A XIX. század végi tömeges kitérések hatására heves viták bontakoztak ki
a cionista körökben arról, hogy zsidónak tekinthetők-e a kereszténységre
áttért zsidók, és hogy mi határozza meg a zsidó identitást. Erre a
szekuláris cionizmus két ellentétes választ adott: (1) a zsidóságot a
nemzethez való tartozás határozza meg, vallási hovatartozástól
függetlenül és (2) a zsidóság legfontosabb identitásképző tényezője a
rabbinikus hagyomány mint kulturális örökség. A palesztinai fiatal,
szekuláris értelmiség többsége számára a nemzetiség volt a fontos, és ők
a történelmi Jézus alakjában találták meg az "új héber" ember modelljét,
ami hatalmas felháborodást keltett a diaszpórabeli cionisták idősebb
tagjai között, akik ezt nemzetárulásnak minősítették. A vita elsősorban
Áchád Háám londoni cionista ideológus és Joszéf Chájim Brenner
palesztinai író, valamint a mögöttük felsorakozott értelmiségiek között
bontakozott ki "Brenner-ügy" (meorá Brener) néven 1910-től
kezdődően, és a fentieken kívül arra is kiterjedt, hogy hol húzódnak a
szabad véleménynyilvánítás, a sajtó- és szólásszabadság határai, és hogy
mi legyen a cionizmus viszonya a nyugati keresztény kultúrához. A
vitában olyan vezető gondolkodók is megnyilatkoztak, mint Dávíd
Ben-Gurion és Joszéf Klausner, aki jórészt e vita során publikálta a
Heátíd folyóiratban a Názáreti Jézus kora, élete és tanítása című
művét, amely könyv formában 1922-ben jelent meg. A XX. század első
felében "divat" lett Jézussal foglalkozni cionista körökben, aminek a
soá eseményei vetettek véget.
Dr. Gábor György előadása "A felhők
közt tündöklő íj" volt. Rövid tartalma:
Fent és lent, transzcendens és
immanens. A kettő közötti távolság beláthatatlan ugyan, ám a kérdés az,
hogy e metafizikai messzeség bejárható-e, áthidalható-e? A vallások
története – fenomenológiai értelemben – akár mint eme közvetítések
eltérő sajátosságaként és jellegzetességeként is leírható, a „tarkálló
köntösű”, az ég és föld között feszülő „tarka fonálon”, a szivárvány
hídján járkáló Írisztől a kesetig, amely íjként vagy ívként a győzelem
jelképe is, de az akvatikus katasztrófát követően, „amíg a föld áll”,
Noén keresztül az egész emberiséggel megkötött szövetség jele.
Ebédszünet után az első előadó Petri
László doktorandus volt. "Új esély, avagy fény a zsidóságnak a II.
vh. után" című előadásának rövid összefoglalója:
A második világháborút követően
számos zsidó szervezet alakult újjá. A cionista szervezetek a túlélők
számára sokszor a fényt, az új esélyt jelentették. Egy olyan világot
vázoltak fel számukra ahol újra fel tudják építeni az életüket. A
cionista szervezetek magyarországi tevékenységét veszem górcső alá, a
korabeli sajtó és az azóta keletkezett elemzések alapján. Kitérek arra
is, hogyan és milyen eszközökkel szüntette meg a cionista szervezeteket
a kommunista hatalom. Mi történt azon vezető cionistákkal akik nem
hagyták el Magyarországot.
Dan
Daniel rabbi, doktorandus "Fény, tudás, felsőoktatás", alcíme „A
babilóniai nagy jesivák és működésük” címet adta dolgozatának, melyet
felolvasott.
Előadásában felvázolta a nagy
jesiva-rendszer kialakulását és működésük módját.
Bemutatta - a hagyományos forrásokra támaszkodva - hogy a babilóniai
jesivák és azok működése (a tanév, a szünet-időszakok, az előadói kar,
az előadások módja, és még folytathatnám) egy jól működő zsidó
felsőoktatási rendszert írnak le. Ez a rendszer több száz évvel előzte
meg a felsőoktatás kialakulását Európában. Virágkorán túljutva, a
korszak a záráshoz közeledett akkor, amikor Európában még az első
egyetemek sem nyíltak meg.
A zsidó felsőoktatás megelőzte az európait, de nem vált előzményévé,
amelynek okait külön érdemes lenne vizsgálni.
Dr. Uhrman Iván előadásának címe:
Tohuvabohu volt.
Vagyis a világ történetének a
Teremtés megindulása előtti állapota, mielőtt elhangzott volna a legelső
teremtő mondat: "Légyen világosság!" Tohú és Bohú a világosság előtti
sötét világ állapotának jelzői. Vagy többek ennél: mitikus ősszörnyek? S
ha azok: hová lesznek a Világosság megjelenése után? A válasz keresése
közben talmúdhi és midhrási szövegeket, valamint a Széfer Jecíra és a
Zóhár vonatkozó passzusait is vizsgálta.
dr. Kiss Erika doktoranda "A
természettudomány és a hit törékeny hídjai" című előadásában a
tudományosan leírt, de csak a hitbéli tudás" alapján magyarázható
jelenségekről szólt.
Az előadás két klinikai haláleset
bemutatása. A belgyógyászat illetve onkológia kategóriájába tartozó
leírás a klinikai kórlap és halotti epikrízis elemeit tartalmazza. A 40
szolgálatban eltöltött év tapasztalatai és az ezalatt felhalmozott
ismeretek birtokában sem tud a belgyógyász és onkológus szerző
természettudományos magyarázatot adni a két halálesetre. A Szentírás
felől megközelítve viszont a leírt jelenségek magyarázhatónak tűnnek, a
fényről, a jóról és a rosszról való "hitbéli tudás" alapján
A konferencia első napjának zárásául - a
vita előtt - Dr. Lichtmann Tamás "A 'Zóhártól' „A törvény
kapujáig" címmel tartotta meg előadását.
"Előadásom kultúrákon, műveken,
korokon átívelő időutazás a fény nyomában, egészen
napjainkig.
Kezdetben (B’résit) volt a teremtés, és szólott Isten „Legyen
világosság! és lett világosság”, elválasztva a sötétségtől. Majd a bűnös
világot büntető vízözön, melynek végét szivárvány ragyogása jelezte. A
későbbi posztbiblikus időkben a Tóra magyarázataként megszülettek a
misztikus értelmezések könyvei, a Zóhár, a ragyogás könyve, a Széfer
Jöcira, a számok és betűk kabbalisztikus műve és más hermeneutikai
magyarázatok.
A fény újkori zsidó mestere Spinoza, a felvilágosodás előfutára, aki a
teremtő természet (causa sui) fogalmával, az egyetlen szubsztanciával
magyarázza az isteni igazságot. Őt – és XVII. századi filozófus társait
– követve jön létre a felvilágosodás, melynek szimbóluma a racionalitás
„fénye” Emmanuel Kant, Johann Wolfgang von Goethe (Faust) és a francia
enciklopédisták munkássága révén. E korszak zeneszerző zsenije Wolfgang
Amadeus Mozart, a butaság és gonoszság sötétségét legyőző „nap” fényét
mutatja be szabadkőműves meseoperájában (Varázsfuvola) és Ludwig van
Beethoven, akinek IX. szimfóniája a mai napig a testvériség jelképe,
operája (Fidelio) a felfénylő szabadság utópiáját zengi.
A romantika korában a sötétség irracionális démonaival küzdenek a
művészek, és a filozófusok. Friedrich Nietzsche minden korábbi értéket
átértékel, hogy megteremtse megálmodott új ember világát, miközben a
létezés, a gondolat és a nyelv válságát is megfogalmazza, amit azután a
művészek sora ábrázol a XX. században. (Hugo von Hofmannsthal, Robert
Musil, Franz Kafka, Hermann Broch, Elias Canetti, Arnold Schönberg, Pap
Károly, Paul Celan és sokan mások) Eközben korunk zsidó filozófiája a
múlt századforduló óta hatalmas életművekben küzd az elveszett
transzcendens fény visszahódításáért, a XX. század tragikus
történelmének viszontagságai közepette. (Franz Rosenweig: A megváltás
csillaga, Gershom Scholem: A kabbala helye az európai
szellemtörténetben, Martin Buber: A próféták hite, Haszid történetek,
Walter Benjamin: Angelus novus) "
A konferencia másnap 2015.november 26-án
reggel 10 órakor ugyanott folytatódott Dr. Kiss Endre "A fény és
a sötétség természete" című előadásával
A
felvilágosodás végtelen változatgazdagságban dolgozta ki a fény és a
sötétség harcának metaforáját. Nem elégedett meg a filozófiai és művészi
megfogalmazásokkal (azok szinte teljes változatgazdagságát igénybe
vette, beleértve a legtöbb műfajt és még az egyes műfajokon belül egy
sor új megközelítést hozott létre), de olyan maradandó elmozdulásokat is
teremtett a mindennapi tudat valóság-feldolgozó működésében, amelyek
mélyen beépültek a modern gondolkodásban.
A korszak felfogásában a fény nem állapot, ami saját erejénél fogva
létezik, nem is az ember döntése, hogy elfogadja-e a fény fölényét a
sötétséggel szemben.
A felvilágosodás mély felismerése szerint a fény mindig a tudatosan arra
irányuló emberi tevékenység eredménye. Ebben nemcsak az a meghatározó,
hogy általában kell törekednünk a fény uralmának megteremtésére, de
meghatározott utakon és módokon kell ezt tennünk. A fény uralma tehát
nemcsak állandó tevékenység, de mindig egy meghatározott konkrét
tevékenység eredménye is. Ezt mutatja be az előadás számos példa
felvillantásán túl Kant A tiszta ész kritikájának Első Előszavában.
Finta Szilvia doktoranda „Kösd fel
kardodat csípődre, oh vitéz” címmel a zsidó írásmagyarázat egy
eltörölhetetlen alapelvéről tartott előadást. Vázlata:
Bár
a rabbinikus írásmagyarázat szerint a Tánákh egy-egy verséből akár
végtelen számú, s egyaránt helyes értelmezés is fakadhat, létezik egy
elhíresült elv, melyre gyakran szokás hivatkozni: "az Írás nem fosztható
meg szó szerinti/természetes/egyszerű értelmétől" (én mikrá jócé middé
pesútó). De miért is fontos ez az alapelv?
Egyrészt a zsidó írásmagyarázati gyökerektől elszakadt allegorista
módszert preferáló keresztény írásmagyarázat miatt, mely a
helyettesítési teológiával karöltve az antijudaizmus - s így az
antiszemitizmus és anticionizmus - táptalajává lett; másrészt a
judaizmusban előforduló „beleolvasás” („reading in”) miatt, mely akkor
lép fel, ha a talmud rabbijai időnként nem értik, vagy nem értenek egyet
a szöveg felszíni jelentésével - akár egyetlen „feleslegesnek tűnő” szó
vagy betű miatt - elutasítják azt, és „beleolvasnak” egy másik
jelentést. Az ősi alapelvhez való visszatérés a keresztény-zsidó
párbeszéd jövőjét tekintve kiemelt jelentőségű. De mi is a pesát, mitől
nem fosztható meg soha a Szentírás?
A kérdés megválaszolásához először a pesát előzetes meghatározása, majd
az a három talmudi hely kerül áttekintésre, ahol az elv előfordul. Ezt
követően a Herbert Paul Grice jelentés- és kommunikációelméletének
releváns részeit foglalom össze röviden, majd ennek segítségével
próbálom megvizsgálni, rekonstruálni, hogy az 1. század táján vajon mit
is jelenthetett az említett elv a rabbik számára.
Dr. Szigeti Jenő "A fény születéséről
a TÁNÁ'CH alapján" címmel adta elő gondolatait.
Kohlbach Bertalan szerint "a Biblia
határozottan állást foglal a tűzistenségek ellen". Ugyanígy a Nap, a
Hold és a világító testek istenítését elítéli, ugyanakkor "A fény mindig
áldáshozó, az öröm napjaiban gyarapítja az örömöt, a gyász napjaiban
megvilágítja a vigasztalan sötétséget, elűzi a kísértetek rémét a libegő
lobogó mécses." A rövid referátum néhány gondolatot fűz a fény és a
sötét, a fény és a tűz ellentétéhez és kapcsolatához, kitekintéssel az
újszövetségi adatokra is. Az ókori keleti vallásosság néhány adatának
figyelembevételével arról meditál, hogy miért válik el a fény és az
égitestek teremtése, miért folytat az ókori zsidó vallásosság harcot az
égitestek istenítése ellen.
Vanderstein
Noémi doktoranda A csend ideje (A time for silence): Chaim
Potok A kiválasztott című regényének munkacíme címszóval elemezte a
választott témát:
Chaim Potok amerikai-zsidó szerző.
Művein végighúzódik mind a szakrális és a szekuláris, mind a
hagyományokkal rendelkező zsidó közeg és a körülötte élő modern világ.
1981-ben megjelent regényének címe: Fények könyve (The Book of Lights).
A konferencia mottójához jobban illeszkedne ennek a regénynek a
bemutatása, előadásom témájának azonban A kiválasztott (The Chosen) című
regényt jelölöm meg. Ez a mű 1967-ben jelent meg nyomtatásban először. A
regény cselekménye az 1940-es évek második felében játszódik az Amerikai
Egyesült Államokban. Munkacíme: A csend ideje (A Time for Silence).
Előadásomban a művet történelmi kontextusba helyezem, és bemutatom a
második világháború időszakát, valamint az 1945-ben az Egyesült
Államokban bekövetkezett politikai fordulatot a szerző szemén keresztül.
Tóth Sándor doktorandus Fényes világ
című előadása kis eszmefuttatás volt a fényről való gondolkodás
jegyében, és annak tudatában és hangoztatásával, hogy végtelenül sok más
megközelítés is lehetséges és szinte mindegyik autentikusnak fogadható
el a maga gondolati rendszerében.
1./ Ha a fényről gondolkodunk,
töprengésünk végső soron az ember sorsáról szól abban a fényes világban,
amelynek lényegét nem ismerjük (sem a fényét, sem a világét, amelynek
még a határait sem sejtjük) annak ellenére, hogy a spirituális
kapaszkodókat kereső képzelet. a költészet, a filozófia, a vallások,
illetve rövidebb időtől fogva a tudományos világkép megjelenése óta
sokat tudunk róla.
2./ Lírai betét az árnyék mibenlétéről és ismét csak az ember sorsáról
egy rövid kortárs magyar vers alapján. Fény létezhet árnyék nélkül (van
önmagában való fény?), árnyékot viszont csak a fény szülhet.
3./ Hanuka. Fény a történelemben. Spirituális fény. Bella Chagall
gyermekkori hanukai csodája.
Torntáli/Lipthay Judit doktoranda
a következőkről beszélt:
30 évvel az 1948-as Függetlenségi
Háború után hozzáférhetővé váltak az addig titkosított levéltári
források, és ezek fényében az arab-izraeli konfliktus új megvilágításba
került, majd ennek a tényfeltáró szemléletnek következtében az Izraelt
létrehozó cionista eszmerendszer számos elemét az "új történelem"
mítosznak nevezte. Az új történészek új narratívát hoztak létre, amely
az izraeli közgondolkodás egészét véleményalkotásra, állásfoglalásra
késztette. Ezek az esszéisták, történészek, név szerint Simha Flapan,
Benny Moris, Tom Segev, Ilan Pappé és Avi Shlaim, kevesebb mint húsz év
alatt felforgatták a kollektív izraeli emlékezetbe berögzült történelmi
bizonyosságokat. Miben áll ez a demitologizáló törekvés? Milyen hatást
gyakorolt ennek az öt embernek a demitologizáló törekvése az izraeli
közgondolkodásra? Mennyiben eredményezte a palesztin-izraeli konfliktus
egészének átértékelését, illetve az izraeli önszemlélet változását?
dr. Szécsi József 'A hellenisztikus zsidó
éra és a „fósz”' című előadása a következőket tárgyalta:
A hellenisztikus zsidó gondolkodás
létértelmezésének egyik fontos eleme a fény, a világosság, a "fósz".
Helyesnek látszik megvizsgálni e fogalom jelentéstartamát általában a
jelzett időszak zsidó gondolkodásában csakúgy, mint annak kiemelt
periódusaiban, így a Septuagintában, Qumránban, a rabbinikus
irodalomban, vagy Philonál és a gnózis világában. Tanulmányunk nem
törekszik teljességre, de szeretne áttekinthető képet nyújtani
kérdésünkről.
Dr. Tamási Balázs: "Világosság és sötétség a qumráni szövegek fényében"
A
qumráni közösség könyvtárában többek között a korai zsidó szövegek egy
olyan csoportja maradt fenn, amelyben a fény és sötétség kategóriái,
szimbolikája kiemelten fontos szerepet kap. Előadásomban a legjellemzőbb
szövegekből válogatva mutatom be ennek az eszmének a különböző és
legtipikusabb megnyilvánulásait. Ezek közül első helyen vizsgálom a
Közösség szabályzatát, amely a közösség - a jachad - szervezetével és
mindennapi működésével foglalkozik. A Közösség szabályzatán belül
található, de keletkezését tekintve önálló műnek tekintett Két lélekről
szóló tanítás az emberi jó és rossz természet eredetéről, s ezeknek a
tulajdonságok és cselekedetek szerinti megnyilvánulásáról tartalmaz
tanítást. A leírást erősen áthatja a világosság és sötétség
ellentétpárjának használata, amely erkölcsi kategóriákkal (állhatatosság
– hűtlenség) párosul. A Háborús szabályzat, amelyben egy eszkatológikus
háború eseményeiről olvashatunk (1. és 15–19. col.) hasonlóan
fény–sötétség ellentétpárral jellemzi az angyali lények, továbbá az
emberiség jó és rossz oldalát. Ennek egy másik, aggadikus részletekkel
átszőtt változata jelenik a Damaszkuszi iratban. A szabályzatokon kívül
témánk szempontjából a zsidó testamentum-irodalom legkorábban
keletkezett pszeudepigráf alkotása, az Ámrám intelmei is figyelemre
érdemes és a vizsgálat tárgyát képezi. Végül a fény és sötétség
szimbolikájának sajátos alkalmazását értelmezem a Qumránból fennmaradt
horoszkóp-szövegekben.
Páll
Edit doktoranda "A nappal és az éjszaka jelentősége Vámbéry
Ármin: 'Nyugat kulturája Keleten' című
művében." címen tartott előadást.
Az évtizedekig a Közép-Keleten, a mai
Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán
végeláthatatlan sivatagaiban, városaiban és falvaiban vándorló Vámbéry
Ármin a közép-ázsiai ember éjszakához és nappalhoz való viszonyát
mutatja be, a nappal éltető, ámde pusztító tulajdonságát a sivatagi
kalmár életében, valamint a hold jelentőségét a tájékozódásban az
éjszakai sivatagban, az éjszaka hűsítő hatását.
Az orientalista könyvében - a Hold és a Nap hasznosságán felül
részletesen foglalkozik a nappal és az éjszaka misztikumával,
eszmetörténetével, valamint a lunáris naptár értelmezésével és
gyakorlati használatával. A világos és a sötét váltakozása, eszmeisége,
beleépítve a közép-ázsiai / zsidó-keresztény-muszlim / ember mindennapi
életébe nemcsak a nappa és az éjjel misztikumát, hanem azok gyakorlati
hasznát is bemutatja.
Kulcsszavak: Nap, Hold, tájékozódás, élet, pihenés, naptár, sivatag.
Bartók
Ágnes Doktori Iskola I. évfolyam dolgozatának címe: A "fénylés"
mint az igazság megtörténése Heidegger művészetelméletében, melyet
ismertetett.
"A föld csak akkor hatja át a
világot, a világ csak akkor alapul a földön, ha az igazság - a világlás
[Lichtung] és elrejtés ősvitájaként - megtörténik." Martin Heidegger: A
műalkotás eredete (ford.: Bacsó Béla)
Martin Heidegger esztétikai elmélete egyedülálló kísérlet a művészet
újfajta elgondolására. E koncepció szerint a művészet az igazság
megtörténésének, a lét tisztásán való felfénylésének a kiemelt terepe.
Az igazság nem csupán a heideggeri művészetelméletben kiemelt
jelentőségű, hanem egész filozófiájának egyik legfontosabb, központi
fogalma. A szót a görög alétheia felől magyarázza, amelyet
el-nem-rejtettségnek [Unverborgenheit] fordít. Mit jelent, mikor az
el-nem-rejtettség értelmében vett igazság "felfénylik"? Mit jelent a lét
fénylő tisztása? Érdemes-e a német Lichtung szót világlásnak fordítani?
Referátumom - részint Heidegger teljes életművére, részint a nemzetközi
recepciójára támaszkodva - ezen kérdések körüljárására vállalkozik.
2015.11.27
KP.
|