A csodás egyiptomi
kivonulás és megszabadulás emlékünnepe, amelyet a diaszpórában nyolc
napon át tartunk. Első és utolsó két napja főünnep, a közbülső négy
nap félünnep.
Az ünnep nevei egyben jelentőségét is fémjelzik:
1. Peszah, az "elkerülés ünnepe", mert a Tóra szerint a
csapás "elkerülte" a zsidó házakat.
2. Hág HáMácot, a kovásztalan kenyér ünnepe. Emlékezve a
történelmi eseményre, amikor őseink sietve hagyták el Egyiptomot, s
nem volt elég idő a tészta megkelésére. Maga a mácá (népiesen
macesz) szó kovásztalan kenyeret jelent. Ennek tésztájába sütés
előtt vízen kívül mást nem lehet tenni. Nyolc napig - az egész ünnep
alatt - csak kovásztalant eszünk.
3. Hág HáÁviv, a tavasz ünnepe.
4. Zmán Héruténu, a szabadság ünnepe. Évszázadokon keresztül
rabszolgasorban szenvedtek őseink Egyiptomban. Ám Isten meghallgatta
Izrael gyermekeinek jajkiáltását. Mózes személyében olyan vezető
támadt, aki a tömeg élére állva kivezette az embereket a
szolgaságból. Ez az esemény mélyen belevésődött a közösségi
emlékezetbe, a családi és a templomi életbe egyaránt.
SZERTARTÁSOK ÉS SZOKÁSOK
Az ünnepről így ír Mózes 11. könyve a 12. fejezetben:
"Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek: de már az első napra
takarítsatok ki minden kovászt házaitokból. Az első napon szent
gyülekezés, a hetedik napon szent gyülekezés legyen nektek, semmi
munkát ne végezzetek, kivéve, ami evésre szolgál, azt
elvégezhetitek. Őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert
ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából. Őrizzétek
hát meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül. Az első hónap
tizennegyedik napján egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap
huszonegyedik napjának estéjéig. Hét napon át kovász ne kerüljön
házaitokba. Semmi kovászosat ne egyetek, minden lakhelyeteken
kovásztalan kenyeret egyetek."
Amint elul hónapja a nagyünnepekre való felkészülés jegyében telik
el, úgy az első hónap (niszán) a Peszahot készíti elő. Az ünnep
mezőgazdasági jelentősége a kalászérés volt. A hagyomány szerint
ebben a hónapban készítették a frigysátort, s felavatásának
tiszteletére Peszahig tartó ünnepséget rendeztek. Mindezeknél
jelentősebb a kivonulás ténye, amely az egész ünnep meghatározó
alapgondolata.
Hosszú évszázadok hagyománya szerint már Peszah előtt megtisztítjuk
házunkat a háméctól, a kovászostól. Niszán tizenharmadikán
este a családfő viaszgyertyával végigjárja a házat, s megkeresi az
"előre elkészített" kenyérdarabokat. Egy ünnepre sem készül olyan
nagy gonddal és fáradsággal a vallásos zsidó család, mint Peszahra.
Már Purim után elkezdik tisztogatni a lakást, a szekrényeket,
takarítani az éléskamrát. Gondosan elkülönítik a lisztet, a gabona-
és kovásztartalmú ételeket, ecetet stb. Peszah előtti napon az
éléskamrába vagy más, jól lezárható helyiségbe gyűjtik ezeket.
Pontos listát készítenek róluk, hogy "eladják" azt - szabályos
szerződéssel nem-zsidó szomszédjaiknak.
Így elmondhatják, hogy az ünnep napjain nincs birtokukban semmiféle
kovászos étel. Ünnep után természetesen "visszavásárolják" ezt.
Régente, ugyancsak egy hónappal az ünnep előtt elkezdték tanulni a
peszahi törvényeket a jesivákban (a talmudi főiskolákon) és a zsidó
templomokban. Az ünnep előtti szombaton, Sábbát Hágádol-kor (nagy
szombat) a rabbi megmagyarázta a híveknek a vallási előírásokat.
A széder estét megelőző reggelen, Erev peszahkor ünnepélyesen
befejezték a talmudi kötet tanulását. Ezt a "befejezést" (héberül
szijum) mindmáig gyakorolják a legtöbb zsinagógában. Ennek az az
oka, hogy az elsőszülött férfiaknak aznap böjtölniük kellene
(emlékezésül a tizedik csapástól való megmenekülésre), ám a Talmud
tanulás befejezése felmenti őket e kötelezettségük alól.
SZÉDER
"És beszéld el gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled
történt, és szólj: Ezért tette az Örökkévaló, amit értem tett, mikor
kijöttem Egyiptomból."
Az ünnepet köszöntő este legfontosabb célja ugyanis az, hogy a
családfő elmesélje gyermekeinek az ősi megszabadulás
történetét, hogy továbbadja a hagyományt. Mindenki érezze úgy magát,
mintha ő maga szabadult volna ki Egyiptomból.
A családban, vagy a közösségben megrendezett széder est könyve: a
Hággádá, magyarul: elbeszélés, az egyiptomi kivonulás története. A
széder szó jelentése: rend. Az est házigazdája ugyanis meghatározott
rendben vezeti le az estét. A széder szerkezete sorrendben a
következő:
KÁDÉS: Ünnepet köszöntő ima.
URHÁC: A házigazda kézmosása (ennek főképp tisztasági oka
van). KÁRPÁSZ: A zöldséget (salátát, piros retket) sós vízbe mártva
fogyasztjuk el. (A sós víz azokra a könnyekre emlékeztet, amelyeket
őseink hullajtottak az egyiptomi szolgaság idején.)
JÁHÁC: A középső mácá (macesz) kettétörése. (A házigazda ezt
kendőbe csomagolja és "eldugja". Amikor a vacsora előtt a családfő
vagy a széder levezetője ismét kezet most, a gyerekek "elcsenik", s
csak ajándék fejében adják azt vissza. A széder estet ugyanis addig
nem lehet befejezni, amíg abból nem esznek, amíg ez a maceszdarab
elő nem kerül. Ezt nevezik görög eredetű héber szóval Áfikomán-nak.)
MÁGID: A gyerek négy kérdést tesz föl édesapjának. MÁ NISTÁNÁ:
Miben különbözik ez az éjszaka a többitől? A szülő válaszában
elmeséli - hagyományos magyarázatokkal fűszerezve - az egyiptomi
csodás megszabadulás történetét: ÁVÁDIM HÁJINU: Szolgák voltunk
Egyiptomban ...
RÁHCÁ: Étkezés előtti kézmosás. (A családfő ilyenkor rövid
időre kénytelen kimenni, s a gyerekek ezt használják föl az áfikomán
megszerzésére.)
MOCI-MÁCÁ: Áldást mondanak a maceszra. Ilyenkor esznek belőle
először.
MÁROR: Keserű fű, általában torma, amelyet azért eszünk, hogy
a rabszolgasors keserűségét felidézzük.
KORÉH: Két macesz közé tormát teszünk, s úgy esszük.
(Emlékezésül a hajdan volt jeruzsálemi Szentélyre.)
SULHÁN ORÉH: Terített asztal. A vacsorát kemény tojással
kezdjük. CÁFUN: A "megtalált" áfikomán-t megkóstolják.
BÉRÁH: Étkezés utáni ima.
HÁLÉL: Hálaadó zsoltárokat mondunk.
NIRCÁ: Kedves, játékos ünnepi dalok következnek befejezésül.
(Ha az egymás alatt olvasható héber szavakat párokba szedjük, kis
vers kerekedik belőlük, amelynek célja, hogy el ne felejtsük a
sorrendet. Az emlékeztető versikét énekelni is szokták.)
A Haggáda állandóan visszatérő motívuma a négyes szám: árbá
koszot, azaz négy pohár borból iszunk; a széder tálon négy
alkalmi étel van:
zroá: sült hús,
bécá: sült tojás,
mácá: kovásztalan kenyér és
máror: keserű gyökér.
(A széder tálon mindezeken kívül még kárpász: zöldség,
hároszet: almából, fahéjból, dióból, borból álló keverék,
valamint sós víz is található.) Kovásztalan kenyeret azért eszünk,
mert ezt vitték magukkal őseink Egyiptomból. Sietve kellett
távozniuk: nem volt idejük a tészta kelesztésére. A hároszet
a vályogból gyúrt téglákra emlékeztet, amelyekkel őseink
rabszolgaként dolgoztak. A sós víz a könnyeket idézi.
A széder levezető házigazda hangosan olvassa a Haggádát, s a többiek
vele éneklik a melódiákat. Egyébként az egész szertartás célja az,
hogy érdeklődést keltsen a gyermekekben, s figyeljenek a Haggáda
szövegére, az apa magyarázataira, s hogy a szokatlan szertartások
láttán kérdezzenek, illetve a házigazda feleljen nekik. A gyerek
éberségét és érdeklődését fokozza az áfikomán is.
A tíz csapás említésekor ujjunkat a borba mártjuk, és kicsepegtetünk
egy kevés bort. Úgy véljük, ne legyen tele a mi poharunk, amikor
emberi szenvedésről olvasunk. Még akkor sem, ha elleneink jogos
megbüntetéséről hallunk.
A PESZAHI ISTENTISZTELETEK RENDJE
A kántor első nap délelőtt kitlit ölt és bőséges harmatért
imádkozik. A Mááriv imánál kezdődik az ómerszámlálás. Az
ómer (árpakalász) segítségével számolták az ősi Izraelben a
Szentély idején a napokat és a heteket, negyvenkilenc napon
keresztül. Az ötvenedik nap Sávuot ünnepe.
Peszah hetedik napján Mózes diadalénekét olvassuk fel a Tórából:
ezen a napon keltek át őseink a Nádas-tengeren, az egyiptomi üldöző
sereg pedig vízbe fúlt. A nyolcadik napon Mázkirt (emlékeztető imát)
tartunk, elhunyt hozzátartozóinkra gondolunk.
Schőner Alfréd
2009.03.29
|