orkifej001.gif (6364 bytes)

MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNKNAK 
ÖRÖMTELI PÚRIMOT
KÍVÁNUNK!

Az ünneppel kapcsolatosak az alábbi honlapok:

http://www.holidays.net/purim/

http://members.iol.co.il/yakov_niaz/main_p.htm

 


Áldott emlékezetű Scheiber Sándor professzor úr, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, az ő idejében még Országos Rabbiképző Intézet tudós főigazgatója írta: "A purim a sok zsidó tragédia közepette a kevés számú szabadulások egyikének megünneplése. Ezért találta a zsidóság ezt a napot legalkalmasabbnak arra, hogy a bibliai időktől kezdve a középkoron és az újkoron keresztül mindmáig ezen élje ki mindazt az elfojtott humort, élcet, tréfát, szatírát, paródiát, színjátszó képességet, művészi készséget és konyhaművészetet, amelyet máskor féken kellett tartania."

A purim, az emlékezés ama eseményekre, melyek a bibliai Eszter könyvében olvashatók.

E könyv szerint az ókori Perzsiában a zsidógyűlölő, nagyhatalmú Hámán főminiszter elhatározta, hogy az országban élő összes zsidót elpusztíttatja, mivel egy Mordeháj nevezetű zsidó férfi megsértette őt, nem hajolt meg előtte. Azonban Eszter királynő és Mordeháj, valamint a történetben láthatatlan, de a mégis mindenütt jelenlévő isteni gondviselés akaratából kieszközli a kegyelmet Ahásvéros királynál és megmenekül az akkori és az ottani zsidóság a genocídiumtól, a népirtástól.

E megmenekülés örömünnepe a purim, a sors fordulásáé, a rossz jóra változásáé. A zsidógyűlölő Hámán akkor és ott elbukott, azonban a "hámánok" még nem tűntek el a világból, a zsidógyűlölet szelleme tovább élt az idők folyamán, de az Eszterek, Mordehájok és az isteni gondviselés is tovább élt és hisszük, hogy most él.

Kölcsey Antónia, a Himnusz szerzőjének unokahúga, 1839-ben, Csekén látott egy zsidó purimi vigadalmat és azt Naplójában meg is örökítette. Többek között így ír: "A 'sidók ma Hámán ünnepét ülték (...) Minden 'sidó nagy vigalomba vala 's jó napot csinált magának (...) Ők mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak, mint bár milly, örömittas úr a' velenczei, vagy római Carnevalba. Így a' boldogságot nem lehetne meghatározni, az csak kinek kinek érzéséből vagy fogalmából áll (...) Mindég megindulást 's mozgalmat érzek keblemben, midőn 'sidót szenvedni látok, 's örömet akkor, ha boldognak vélem őt lenni."

Kívánom, hogy legyünk boldogok mindahányan! Szimhát purim! Vidám purimot mindnyájunknak!

Oláh János

Eszter tekercs - Púrim - Megilát Kaufman

Az egyik legismertebb Megilla az ún. Howitt Megilla hatott az Olaszországban született, majd Amszterdamban alkotó grafikusra, a nyomdát alapító Salom d'Italia-ra, s közvetve a dolgozatunk témáját alkotó ismeretlen mesterre, művészre, aki a Kaufmann Megilla-t képsorozattal látta el. E világhírű kéziratot ma az MTA őrzi.
Miért kapta tekercsünk a "Kaufmann Megilla" elnevezést?
Kaufmann Dávid a morvaországi Kojeteinben született 1852. június 7-én és Karlsbadban elhunyt elnök 1899. július 6-án. Breslauban szerezte meg rabbioklevelét 1877-ben. Rendkívüli tehetségének köszönhetően meghívást kapott a budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe, ahol a vallásfilozófia és a zsidó történelem tanára lett. A középkori zsidó történelem témaköréből merített tanulmányai meghozták a nemzetközi elismerést. Feladatának tartotta a zsidó tudományok népszerűsítését, s szerkesztője lett a Monatschrift für Gesichte und Wisseschaft des Judentums-nak. Emellett egyedülálló hozzáértéssel és érzékkel gyűjtötte a ritka könyveket, kéziratokat és inkunabulumokat.

Áhásvéros lakomája - Megilát Kaufman

Világhírű gyűjteménye halála után a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának keleti Gyűjteménye (Kaufmann Gyűjtemény) tulajdonába került. A gyűjtemény katalógusát Weisz Miksa rabbi állította össze.
A Kaufmann Gyűjteményből eddig megjelentetett művek legutolsó darabja az ún. Kaufmann Megilla.

Az Eszter-tekercset Kaufmann Dávid Gabriele Trieste-től vásárolta Mantovában. A különleges érték megszerzése megrendítette Kaufmannt. A Maimuni Kódex megvásárlása után így írt: "Ki mondotta volna Dávidnak, hogy lakásában látni fogja, amit csodálattal és ámulattal nézett tizenkilenc évvel ezelőtt a Trieste testvérek palotájában, megboldogult Dr. Cosimo orvos barátja társaságában, 1877 nyarán Páduában. Azért nevezhetem ezeket a napokat Púrimnak, mert sorsom megajándékozott ezzel a kinccsel... Már felhagyott a szívem minden reménnyel, hogy birtokba vehetem, amit a Trieste testvérektől megvásároltam. Mert amikor a könyvek tíz ládában a határhoz, Udine-be értek, a vámosok nem engedték ki az országból... Már lemondottam a reményről, és íme, segítség és mentés jött más helyről. A firenzei Galéria véleményezte a kivitel engedélyezését... Pénteken, 1896 Púrimján házamba vihettem..."

Esztert a király házába viszik - Megilát Kaufman

A Kaufmann Gyűjteményben őrzött Eszter-tekercs (jelzete: Kaufmann A 14) 3 méter 93,5 cm hosszú és 39 cm széles. A pergamentekercsre írt hagyományos szöveget a scriptor, az író 16 kolumnára osztotta. Külön pergamentekercs őrzi a Megilát Eszter elmondása előtti és utáni imákat. Színekben rendkívül gazdag, architektonikus keret veszi körül minden oldal 22, sötétbarna tintával írott sorát. A Szentírás hagyományos szövege felett hol a különböző - női képmás szimbolizálta - múzsák foglalnak helyet, hol szárnyas puttók tartanak ékes koronát, mely alatt különböző bibliai idézetek találhatók.
Érdemes rámutatni a szöveg és a szövegtestek alatti képek közötti kapcsolatra. Azonnal felvetődik a kérdés, vajon a scriptor és az illusztrátor egyugyanaz a személy volt-e. A Kaufmann Megilla nem tüntet fel semmilyen impresszum adatot, így egyelőre a kérdés megválaszolhatatlan. Tény azonban, hogy az illusztrátor ügyes kézzel, szellemesen, sőt érzékletesen választotta ki az adott oldal egyik jellemző és jellegzetes jelenetét. Így a Megillát olvasó ember előtt "megjelent" az olvasott téma attraktív képi megfogalmazása. Mindemellett a különböző szentírási motívumok hátterében felvillan a reneszánsz korának városa, az élet hangulata, s a barokk ízlésvilág hatása is. Az illusztrátor 18 képen, miniatúrán foglalta össze, illetve a képzőművészet "nyelvén" mondta el a történetet.

1. Áchásvéros lakomája.
2. A hét udvari bölcs megjelenik Áchásvéros előtt, s Vásti királyné megbüntetését tanácsolja a királynak.
3. Esztert Hegájhoz, a háremőr házába vezetik.
4. A puccsot előkészítő Bigtán és Teres végzete.
5. Hámán pénzt ajánl fel a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe.
6. Eszter ruhát küld Mordechájnak, hogy azt vegye fel zsákruhája helyett.
7. Hátách, Eszter háremőre viszi az üzenetet a királynőnek, mely szerint elrendeltetett a zsidók elpusztítása Áchásvéros lakomája.
8.A királyi lakoma után, Hámán hazatértében megpillantja Mordechájt, aki nem alázkodik meg előtte.

9.A király álmatlanságban szenved, s felolvastat magának az udvari krónikából.
10.A királyi udvaroncok Hámán házába érkeznek, hogy a minisztert Eszter   lakomájára hívják.
11.Eszter a király lába elé veti magát, s könyörög népéért.
12.Mordecháj Áchásvéros király nevében levelet diktál az írnoknak, melyet elküldenek 127 tartományba.
13.A zsidók felveszik a harcot ellenségeikkel, s elpusztítják őket.
14.Hámán 10 fiának akasztása.
15."Sloách mánot" küldése.
16.Zsinagógai enteriőrben Mordecháj népét tanítja, a "dores" szót átvitt értelemben a "drásá"-val hozva összefüggésbe.

Mordecháj népét tanítja - Megilát Kaufman

A külön pergamentekercs - amelyen a Megilla felolvasása előtti és utáni imák olvashatók - két önálló kompozícióval egészíti ki a Púrimi történet illusztráció sorozatát. Az egyiken a Púrimi karnevált, a másikon az önvédelem jeleneteit láthatjuk.
A Kaufmann Megilla illusztrációinak stíluselemeit vizsgálva megállapítható, hogy vannak olyan szimbólumok, például a pálmaág, zeneszerszámok, stb., melyeket Jan van Eyck vagy PaouloVeronese álmodott vászonra a 15-16. században. A csavart oszlopok, a múzsákat szimbolizáló nőalakok, a koronát tartó puttók, az érett reneszánsz jellegzetességei. Ugyanakkor felfedezhetjük a 17-18. század fordulójára jellemző forgatagot, drámai témaválasztást és teatralitást.
Az említett, datált Howitt Megilla, valamint a korszakból ismert más Eszter tekercsek összehasonlítása, egybevetése alapján feltételezhető, hogy a Kaufmann Megilla Itáliában készült a 17. század utolsó és a 18. század első harmada közötti időszakban.

Sláchmonesz ( sloách mánot) küldése - Megilát Kaufman

 

 Schőner Alfréd


BORSÁNYI SCHMIDT FERENC:

POLITIKAI TANULSÁG A M'GILÁT ESZTÉR, VAGYIS A BIBLIA ESZTER KÖNYVE SZÖVEGÉBEN


Legalább kétezer esztendő óta, amióta a M'gilát Esztért, vagy Eszter Könyvét bevették a T'nachba, a zsidó Bibliába, vagyis kanonizálták, sokszor felteszik a rabbiknak és a judaisztika egyéb szakértőinek a kérdést, hogy vajon miért kerülhetett ez a furcsa könyv a Bibliába? Miért kanonizálták?

Az ilyen kérdések jogosnak tűnnek, minthogy ez a történet első olvasatra valóban ellentétesnek látszik minden más bibliai könyvvel, a Bibliában kanonizált irat tartalmával. Eszter Könyve olyan történetet mond el, amelynek a főszereplői befolyásolható király, akaratos királynék, gonosz főminiszter és okos és népét szerető udvari férfiú.

A tíz rövid, de eseményekben gazdag részben sehol sem lelhetjük nyomait Jeremiás, vagy Jesájá próféta szigorú intelmeinek, vagy Mózes követendő törvényeinek. A tíz, sok eseményt elbeszélő rész egyetlen egyszer sem említi az Örökkévalót, és nyomát sem találjuk bármiféle teológiai fogalomnak, vagy teológiai képnek. A történetben kétségtelenül jelen lévő zsidók, vagy a néven nevezett Mordecháj (Mardókeus stb.) a gyász jeleként magukra szórt hamu és a felöltött zsákruha kivételével nem követik a zsidó vallás egyetlen előírását sem, sőt Mordecháj gyámleánya, Eszter, korábbi, valódi zsidó nevén, Hadasszá, akit saját gyermekeként nevelt fel, feleségül megy egy nem-zsidó férfihoz, és egy olyan társadalomban készül élni, amely nem „vonzódik” a zsidókhoz.

Mai fogalommal élve antiszemita.

Annak érdekében, hogy királyné maradhasson és továbbra is a királyi palotában lakhasson, elhallgatja származását, valódi nemzetét, rokonságát, és nem gyakorolja a mindennapokra vonatkozó zsidó törvényeket, és nem a zsidó szokásoknak megfelelően él, sőt, eredeti zsidó neve, Hadasszá helyett egy valódi perzsa nevet, Esztert, visel, ami Csillagot jelent. A Csillag nevet viselni a zsidóknál, a bálvány-tisztelet egyik jele, ami nagy bűnnek számított. Ennek ellenére Eszter királyné semmi olyat nem tesz, ami előmozdítaná az ő, vagy a népe asszimilációját, de nem is sugall ilyet.

Ellentétben a korábban elmondottakkal, meg kell jegyezni, hogy a Talmud egyes bölcsei szerint - akik áttekintették a zsidó nép több ezer esztendős történetét - a Tórát kétszer kapta meg a zsidó nép: egyszer a Szináj-hegyen, Mózes közvetítésével, és másodszor Perzsiában, Eszter által. A Talmud ugyanezen bölcsei azt állítják, hogy az, ami Eszter Könyvében, a M'gillában áll, az maga a csoda, és Eszter Könyve nélkül Bibliánk, a T'nach, nem lenne teljes, ugyanis Szent Könyvünkben Eszter Könyvének felemelő és nagyon érdekes szövege képviseli az Isteni Csodát.

A Biblia többi könyvének legtöbbje Izraelben játszódik, a saját országukban élő zsidók zsidó kérdésekkel, főleg vallásiakkal kerülnek szembe, a Kései Próféták (N'viim Áchároním) könyveiben elsősorban magatartásukat elemző, vagy etikai problémákat boncolgató szövegeket találunk. A lényeg az, hogy a Biblia más könyveiben elbeszélt történetek Izraelben, csak zsidó környezetben játszódnak, míg Eszter Könyvének meséje Izraelen kívül, idegen földön, diaszpórában, nem zsidó környezetben, az alapjában véve zsidó ellenes Perzsiában (Iránban) játszódik. Izraelben a zsidók csak saját szokásaik szerint élnek, csakis saját törvényeiknek, saját bíróságaiknak engedelmeskednek. Izraelen kívül nem így van, a zsidókra idegen, gyakran ellenséges (vagy egyenesen zsidó-ellenes) törvények vonatkoznak, felettük idegen, az illető ország bíróságai ítélkeznek.

Ha a zsidók saját országukban élnek, az ország kormányzata védelmezi őket. Nem így történt az ókori Perzsiában (Iránban), Eszter királyné idejében, vagy nem így történik a modern Iránban, Ahmadinezsad elnök idején.

A zsidók megmenekülése az ókori Iránban, a már tervbe vett és részleteiben is elhatározott és kidolgozott elpusztításuktól, Eszter királyné idejében, szükségképpen isteni beavatkozás következménye lehetett. Ez azért ment végbe, mert az eseményben szereplő emberek nem vártak erre, nem is számítottak rá, hanem saját maguk, Eszter királyné és Mordecháj közbeavatkozásával tettek is az ügy érdekében.

Az Örökkévaló ezt látva, avatkozott be, az Ő módján.

Vissza a DOKUMENTUMOK-hoz