Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei VIII. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "Hineni..." volt. (Debrecen, 2006.
május 26 - 28.)
Bernstein Bélát (1868-1944) 1892-ben avatták rabbivá a budapesti Rabbiképzőben. Még ugyanebben az évben foglalta el a szombathelyi kongresszusi hitközség rabbi székét. 17 évi működés után Nyíregyházára került, ahonnan közösségével együtt deportálták, és mártírhalált halt.
A magyarországi zsidó történelemnek jelentős személyiségéről van szó, amit mi sem mutat jobban, minthogy több kolléga tartott már róla előadást, más és más oldaláról mutatva be munkásságát.
2
Én ma arról a Bernstein Béláról szeretnék beszélni, aki amellett, hogy kitűnő rabbi volt, aki a történetíró rabbik nagy nemzedékéhez tartozott
3, aki a két világháború között a status quo hitközségek főrabbijaként küzdött a zsidó felekezet egységének a helyreállításáért
4, mindemellett kiváló pedagógiai érzékkel megáldott oktatóként tevékenykedett a zsidó oktatás területén.
Hosszú pályáján mindig különös hangsúlyt kapott az ifjúság nevelése. Ennek fontosságát szombathelyi székfoglaló beszédében is hangsúlyozta:
"Az ifjúnál, a gyermeknél kell kezdeni a vallásos oktatást. .Az iskolában kell felkeresni a fogékony gyermeki szívet, hogy idejekorán belé oltsuk a hitnek és a vallásos tudásnak az elemeit...azért én nemcsak e helyről akarom hirdetni Isten igéjét, de tanítani akarom vallásom híveit más úton is, künn az életben és elsősorban benn az iskolában."
5
Szombathelyi kinevezését említve később azt írja: "Első dolgom volt, hogy az elhanyagolt középiskolai hitoktatást ujjászervezzem és az országszerte uralkodó tervtelenség közepette annak határozott irányt és célt tűzzek ki, nem különben sürgős teendőm, hogy az elemi iskolát, melynek feloszlatását utoljára 1891 április 26-án mondta ki a képviselőtestületi ülés, megmentsem a pusztulástól és tespedésből új életre keltsem."
6 Az iskolaszék az ő javaslatára az iskola anyagi támogatását társadalmi útra terelte, létrehozták az "Iskolaalapot" és az "Iskolaegyletet".
7
Míg korábban sokan, főleg a tehetősebbek, gyermekeiket magán úton taníttatták, vagy a városi elemi iskolába küldték, néhány év múlva tevékenységének következtében az elemi iskola lett a legfontosabb integráló tényező a helyi zsidóság körében.
8
A hitközség anyagi áldozata, valamint adományok segítségével egy év alatt új épületet kapott az Izraelita Elemi Népiskola
9. 1994 március 19-én avatták fel az új, modern épületet, mely négy előadó-, egy kézimunka és egy ima- és vizsgateremből állt, 180 kötetes ifjúsági és tanítói könyvtárral.
10
Az avató ünnepségen Bernstein Béla nagy hatású beszédben a hazafiasságra és a magyarságra nevelést hangsúlyozta. Elnézést, ha kicsit hosszabban idézek, de érzékeltetni szeretném Bernstein szónoki képességeit is: Az iskolát "már kezdetben úgy irányítják alapítói, hogy felekezeti volta dacára magyar
legyen... Felekezet építette és tartja fenn ez iskolát, de valamint ez épület homlokzata magyarul hirdeti annak rendeltetését, épp úgy a szellem, amely áthatja, és áthatni fogja mindig és mindenkor, magyar lesz, és magyar marad...És nemcsak imádkozni tanulnak itt, hanem imádni is, imádni elsősorban az egy istent és imádni másodsorban az egy hazát. Mert a vallásosság és hazaszeretet olyan két kincse az embernek, mely egymás értékét csak növelheti, s a vallásos és a nemzeti nevelés egymást csak bölcsen kiegészítheti...Egy forrás fakad a természet ölében, arany tiszta, vígan csörgedez tova, de majd csak nő, gyarapodik, folyóvá válik és mederbe kell szorítanunk, ha nem akarjuk hogy posvánnyá váljék...E forrás a gyermek, tiszta szívvel, érintetlen lélekkel, amint Isten alkotta lép ki az életbe, de felnövekszik, gyarapodik testben és lélekben benyomásokat vett fel, fogalmakat nyer és nekünk mederbe kell kényszerítenünk, hogy a helyes irányba tereljük folyását, iskolába kell járatnunk, hogy helyesen neveljük. Mert az iskola fegyelmezi az embert, tiszta gondolatokkal helyettesíti a zavaros leleményeket, a heves képeket nyugodt okoskodással, a rögtönzött akaratot meggondolt elhatározással váltja fel. És midőn bevezetjük a gyermeket a felekezeti iskolába, betereljük a forrást a megadott mederbe és két tisztító és nemesítő rétegen vezetjük át. E két réteg a vallásosság és hazaszeretet rétege, átfolyik rajta a folyó, hogy lerakja ami salakot tartalmaz magában s felvegye belőle amit tud, és amennyit csak elbír...hazafiság és vallásosság, mind a kettő szívet és lelket igényel egyaránt, mind a kettőben van érzés és eszme, értenünk kell az egyiket, átérezni a másikat."
11
Mindez teljes összhangban volt azzal, hogy a dualizmus korában az iskolák nevelési célkitűzésében az első helyen szerepelt a zsidó hagyományok tisztelete, és a nemzeti műveltség elsajátíttatása.
A 18. században fokozatosan váltak az eredetileg csakis vallási jellegű oktatást szolgáló iskolák világi jellegűvé. Mégis a hagyományos vallási szellem őrzői és terjesztői maradtak, mígnem a hitoktatás csupán a tantárgyak egyike lett. A 18. század utolsó évtizedeitől kezdődő nagy átalakulást követően több mint száz évig számos zsidó iskolában még mindig a heti óraszámok tekintélyes részét tették ki az un. héber tárgyak. A hit- és erkölcstan tantárgyak óraszámát nem szabályozta egységes, minden iskolára kötelező előírás, valamint különbözött a hittanoktatás anyaga is. A National-Schulok
12 vallásoktatása eleinte tartalmilag még közel állt a hagyományos iskolák ( chéderek és jesívák) vallásoktatásához, és a 19. század első évtizedeitől kezdve nyert új formát.
Ekkor azonban nem volt egységes tanterv a hittanoktatásra. Az általánosan folyó, de a különböző iskolákban nem egységesen követett gyakorlat szerint az első osztályban megkezdődött a héber írás és olvasás gyakorlása, majd ennek az elsajátítása után következett az olvasás gyakorlása az imakönyvből. A II. osztálytól kezdődött általában a bibliafordítás - a 19. század közepéig németre. A bibliafordítás tanítása Mózes öt könyvét, illetve annak részleteit tartalmazta. Az ortodox iskolákban Rasi kommentárjaival egészítették ki. Itt tanították a soron következő heti szakaszt, sőt a haftarákból kijelölt fejezetet is. A lányok rövidített tananyagot tanultak. A bibliafordítás helyett egyes imák fordítását, viszont héber írást, olvasást ők is tanultak. A bibliai történetek folytatásaként a zsidók története, valamint a héber nyelvtan. Aztán beiktatták a tananyagba a zsidó ember mindennapi életében előforduló, majd a péntek esti, szombati, a hétköznapi, végül az ünnep- és böjtnapi imákat.
A tananyag felosztása nem volt egységes, de nem kevéssé tért el a vallásoktatás jellege, mélysége és a vallási nevelés szelleme nemcsak az ortodox és neológ iskolákban, de a neológ iskolák között is.
A vallási érzület fejlesztését szolgálták a chanukka, a purim és az egyéb emléknapokon rendezett ünnepségek, istentiszteletek.
1867 után szigorú elvként ismerték el a felekezeti iskolafenntartóknak azt a jogát, hogy saját szempontjaiknak a figyelembevételével szabják meg a vallásoktatás tananyagát, témaköreit, óraszámát és osztályonkénti felosztását. Ezzel a joggal úgy éltek a zsidó iskolák, hogy a tárgy óraszáma rendszerint magasabb volt az állami tantervben meghatározottaknál.
Abból az elgondolásból, hogy a különböző helyeken működő iskolák vallási tanterveit valamelyest összehangolják, napirendre került a 19. század végén a zsidó iskolákban tanított vallástan tantervek ügye. Az 1868/69. évi zsidó kongresszus egyik határozata is kimondta, készüljön minden zsidó iskolára kiterjedő, egységes tanterv a vallási tárgyakból.
13
A határozat megvalósítására 1880-tól kezdve történtek kísérletek. 1879-ben megjelent Kármán Mór tanterve
14. A tanterveknek azonban a rabbik, a hitoktatók és a hitközségek tetszését egyaránt el kellett nyerni. A századfordulón Dr. Munkácsi Bernát a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője javaslatára szerkesztőbizottság alakult, mely megállapodott az alapelvekben. A tanterv végleges formába öntése előtt több rabbi és hitoktató nyilvánított véleményt, a beérkezett bírálatok közül kitűnik Dr. Bernstein Béla akkor szombathelyi rabbinak az állásfoglalása.
Bernsteinnek már tapasztalata volt a tantervi kérdésekben. Amikor 1897-ben megalakult a Dunántúli Rabbiegyesület, ő lett a hitoktatás előadója, és megbízták, hogy dolgozzon ki egy egyetemes és részletes hittan tantervet az egyesület részére.
15 A tervezetet a közgyűlés többször megvitatta, és végül elfogadta, 1901-ben ki is adta.
16
1901-ben egyébként Szombathelyen tartotta az egyesület a negyedik közgyűlését, ahol az elnök (Dr. Schnitzer Ármin) a beszámolójában kiemelte, hogy az egyesület hittantanterve elismerést váltott ki. A következő feladatként határozták meg, hogy a tanterv alapján tankönyveket kell írni. Az egyesület az előző évben pályázatot írt ki, de a beérkezett pályaműveket nem tartották megfelelőknek.
17
Bernstein a hitoktatás mellett a talmudtórák fontosságát is hangsúlyozta: "Arra kell törekedni, hogy a talmudtóra régi fogalmának megfelelően ne csak Tórát, hanem talmudot is tanítsanak. Legyenek továbbra is olyan hitközségi tagok, akik nemcsak hírből, hanem saját tapasztalatukból is tudják mi a Talmud."
18
Az tantervelméleti vitákhoz a gyakorlatából vette a muníciót. Szombathelyen 1899-ben három csoportra osztott héber tanfolyamot ismert el hitközségi intézménynek a képviselőtestület. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva az elemi iskolát figyelmen kívül hagyta és csak a középiskolába járó, önként jelentkező tanulókat oktatták heti 2-2 órában. Az intézmény életképességét bizonyította, hogy évente 70-80 tanuló sajátította el a hébert, és nem egy érettségizett fiú tudott a Tórában eligazodni. 1911-ben Talmudtóra Egylet alakult, s ettől fogva az egyesület gondoskodott a tanfolyam fenntartásáról.
19
Az egységes tanterv véglegesítése előtti vitában mint fentebb említettük Bernstein Béla is kifejtette véleményét.
20 A cikkből megismerhetjük nevelési felfogását, de a múlt század elei neológ zsidóságnak a vallásosságáról is képet kaphatunk. (Ha hasonlóságot vélünk felfedezni a zsidó nevelés mai problémáival, azt gondolom, hogy az nem a véletlen műve!)
"Sajnos nem kételkedhetünk abban, -idézem- hogy vallásoktatásunk azt a fő célját, miszerint vallásos zsidókat neveljen, igazán elérni képtelen. A felekezeti elemi iskola, ha feladata magaslatán áll, még valahogy megközelíti ezt az eredményt, de a nem felekezeti elemi és középiskola heti 1-2 óra vallástanítással messze mögötte marad a kívánatos célnak...Iskolában tanítani is kell, osztályozni is kell, már pedig nem osztályozhatjuk a gyermek hívő érzületét, csakis a tudását. Igazi vallásos nevelést nem tudunk a heti 1-2 órában adni, nem vagyunk képesek pótolni a család mulasztását."
A vallásoktatás célja szerinte, hogy a zsidó gyermekeknek a szükséges vallásos ismereteket nyújtsa és pedig úgy, hogy egyrészt vallásos tudatát, felekezeti önérzetét fejlesszék, másrészt a vallás gyakorlatára képesítsék.
"Nem sokat filozofálni", hanem a lehető legegyszerűbb módon pozitív vallásos tudást, ismeretet nyújtani a tanulóknak.
A vallásoktatásnak két részből kell állnia
- a héber tantárgyak
- a zsidó történelem illetve a valláserkölcstan tanításából
A kettő ki kell, hogy egészítse egymást.
A héber olvasás tanításával el kell érni az I. és a II. osztályban, hogy a gyerekek rendszeresen imádkozzanak. További cél, hogy a gyermek kiismerje magát az imakönyvben, tudja az istentiszteletek imarendjét, fel tudja keresni tartalomjegyzék nélkül az egyes imákat. Mindezt folyamatosan 8 éven át gyakorolni kell.. A gyermek állandó kísérője legyen az imakönyv, így alakul ki szoktatással a gyakorlati vallásosság.
Ehhez képest az imafordítás mellékes állítja.
"Minden egyes héber szó, amit a gyerek megtanul egy-egy szál ahhoz a vastagra fonandó kötelékhez, amellyel őt a zsidósághoz kell fűznünk."
A héber tanulásához három dolog kell: idő, idő, és idő. Ezért azt a kevés időt ami a rendelkezésre áll, úgy kell felhasználni, és olyan tananyagot kell hozzá választani, hogy az a lehető legjobb eredményt biztosítsa.
Nem tartja elégségesnek, hogy a fiúk a középiskola alsó osztályaiban csak az imakönyvvel foglalkozzanak. Véleménye szerint sokkal mélyebb érzéseket kelt a szent nyelv iránt a bibliafordítás. Azt tarja célravezetőnek, hogy az egész középiskolai tanulás során csak Mózes öt könyvével foglalkozzanak a tanulók.
"Szeretném én azt a latintanárt látni - írja - aki a mi héber tanításunknak megfelelő csekély előkészület után Tacitust olvastatna a tanulókkal Lívius helyett!"
A héber szöveget vallás-erkölcsi nevelés céljából is tanítják A próféták és a zsoltárok erre bőséges anyagot nyújtanak. Ebből a szempontból elégnek tartotta a magyar nyelvű szöveget ismerni. Az eredeti héber nyelvű szövegek megismeréséhez pedig héber tanfolyamok szervezését javasolta.
A zsidó történet és vallás-erkölcstan oktatásához szükségesnek tartotta jó tankönyveket írni, de nemcsak a tanulók, hanem a család számára is.
A zsidó történelem tanításának célja, hogy mutassa be a zsidó gyermekek számára milyen közösség az, melyhez ő tartozik. Tehát nem az a cél, hogy minél több adattal terheljük a tanulót, hanem hogy úgy dolgozzuk fel a kijelölt anyagot, hogy az megfelelően szolgálja azt a célt, melyért a történelmet tanítjuk, hogy a tanulót a vallásához ragaszkodó, önérzetes és lelkes zsidóvá tegyük.
Ilyen hosszú előkészületek után 1906-ban napvilágot látott a Magyarországi Izraeliták Vallásoktatásának Egyetemes Tanterve
21
A pedagógiai tevékenységének külön területét alkotta irodalmi munkássága. 1898 és 1907 között négy kötetben került kiadásra az un. IMIT-biblia. Az első kötet - Mózes öt könyve - anyagát Bernstein Béla ültette át magyarra
22, a korabeli nyelvérzéknek megfelelő, jól érthető és a lehetőség szerint szó szerinti szöveggel
23. A fordítás minőségét jelzi, hogy alapul szolgált az 1894-ben megjelent kétnyelvű bibliához. Az 1898-ban kedvező sajtóvisszhanggal fogadott mű
24 nem tartalmazta a héber szöveget. Ennek hiányát Bernstein Béla érzékelte, így elkészítette a magyar fordítást a héberrel együtt. Majd Mózes öt könyvéhez a haftórák magyar nyelvű változatát is
25.
A középiskolák 3-6. osztályai számára a zsidóság történetét, a 7-8. osztályosoknak zsidó vallástan tankönyvet írt
26, melyek több kiadást is megértek.
Bernstein Béla az emancipált magyar zsidóság képviselőjeként vallotta: a jó zsidó egyúttal jó hazafi is. Mint láttuk, kitüntető figyelmet szentelt az ifjúság vallásos nevelésének. 70. születésnapja alkalmával írt méltatásában Dr. Groszmann Zsigmond írta róla 1938-ban: "Egyéni adottságaihoz tartozik a felekezeti tanügy iránt érzett buzgalma, a kartársi összetartás és megbecsülés ápolása, valamint a minden tevékenykedésében megmutatkozó lelkiismeretes pontosság...A kiváló pap, pedagógus, historikus fáradhatatlanságától, férfias lendületétől joggal vár még sokat a magyar zsidóság." Az oly hőn szeretett haza azonban közbeszólt.
1 Bernstein Béla: A szombathelyi izraelita népiskola története In: Bernstein Béla emlékkönyv Partes Populorum Minores Alienigenae Szombathely 1998/4. 243. p. (A továbbiakban Bernstein emlékkönyv)
2 Deutsch Gábor: A status quo szent. Elhangzott a"Méltatlanul elfeledve" c. a Magyar Tudomány Napja 2004 konferencián Budapest 2004. november 24. Dr. Róbert Péter: Bernstein Béla a történetíró elhangzott ugyanott. Szántóné Balázs Edit: Történetíró rabbik elhangzott "Rabbik és rebbék, változatok egy témára" konferencián Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoport, Judaica Alapítvány Budapest. Balázs Edit - Mayer László: Bernstein Béla a tudós rabbi. In: Bernstein emlékkönyv 7-24.p.
3 Az Országos Rabbiképző első történelem professzora Kaufmann Dávid volt. A Kaufmann-tanítványoknak köszönhetjük egyes városok, megyék zsidóságának történetét, Pollák Miksa a soproni, Büchler Sándor a budai, Kecskeméti Ármin a Csanád megyei, Bernstein Béla a Vas megyei zsidóság történetét írta meg.
4 Egyenlőség 1929.02.09.5-6.p.
5 Beköszöntő beszéd, tartotta a szombathelyi zsinagógában 1892 augusztus 20-án dr. Bernstein Béla kerületi rabbi. Nagy-Kanizsa, 1892. 13.p.
6 Bernstein Béla: A zsidók története Vas megyében In: Bernstein emlékkönyv 146.
Balázs Edit: A szombathelyi izaraelita elemi népiskola In: Gyerekek a történelemben Partes Populorum Minores Alienigenae Szombathely 2003/8137-154.p.
7 A szombathelyi Izr. Elemi Iskola Értesítője az 1896/97. tanévről 3.p.
8 "Baljós a menny felettem" Vallomások a szombathelyi zsidóságról és a soáról. Sajtó alá rendezte, szerkesztette a jegyzeteket és a bevezetőt írta: Balázs Edit és Katona Attila, Szombathely 2001.17.p.
9 Akkor Torna utca, ma Zrínyi Ilona utca
10 Bernstein Béla: A szombathelyi izraelita elemi népiskola története In: Bernstein emlékkönyv 254. p.
11 Vasvármegye 1894. 12. sz. A szombathelyi új izr. Népiskola felavatása
12 Mária Terézia Ratio Educationis, 1777. Nem egységes az iskola megjelölésére szolgáló magyar terminológia. A latin szöveget általában anyanyelvi iskolának fordítják, a korabeli szövegekben németül National-Schul, magyarul nemzetiségi oskola. Bányai Viktória: Zsidó oktatásügy Magyarországon 1780-1850 Bp. 2005. 41. p .(Doktori mestermunkák)
13 Felkai László: Zsidó iskolázás Magyarországon 1780-1990. 110-117.p.
14 Kármán Mór: A hitoktatás elvei és rendszere Magyar Zsidó SZemle. 1884. 4.sz. 275-283.
15 Bernstein emlékkönyv 150.p.
16 A Dunántúli Rabbiegyesület egyetemes, részletes hittani tanterve Szombathely, 1901.
17 Dr. Bernstein Béla: A Dunántúli Rabbiegyesület gyűlése Magyar Zsidó Szemle 1901. 317-323. p.
18 Dr. Bernstein Béla: A talmudtórák és a talmudtanulás Magyar Zsidó Szemle 1902. 99-101. p.
19 Bernstein emlékkönyv 150-151. p.
20 Bernstein Béla: Egyöntetű vallásoktatásunk tanterve Magyar-Zsidó Szemle 1904.72-73.
21 Magyarországi Izraeliták Vallásoktatásának Egyetemes Tanterve szerk. dr. Munkácsi Bernát. Bp. 1906.
22 A szombathelyi Izr. Elemi Iskola Értesítője az 1902-1903. tanévről 7. p.
23 Szentírás. I. kötet A Tóra. Mózes öt könyve. Bp. 1898. 410.p . Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. 8.
24 Irodalom. A szentírás magyarul.= Vasvármegye1898. febr. 13. 9. p.
25 A Tóra. I.,II.,III.,V., könyv. Iskolai használatra ford. Bernstein Béla. Bp. 1902. 140, 116, 121, 103 p., A haftórák Mózes öt könyvéhez. Haftarot lahamísá humsé Torá. Ford., bev. Bernstein Béla Nyíregyháza, 1928. 235 p.
26 Balázs Edit - Mayer László: Bernstein Béla, a tudós rabbi In: Bernstein emlékkönyv 12-13. p., Bernstein Béla: Zsidó vallástan (3. kiadás) Nyíregyháza 1936. 105 p. |
