Szántóné Balázs Edit főiskolai docens:
A Heimler család

Elhangzott a "Méltatlanul elfeledve..." című "A Magyar Tudomány Napja 2004" konferencián (Budapest, 2004. november 24-én)

2002-ben "Hangok Buchenwaldból" ( Stimmen aus Buchenwald) címmel antológia jelent meg Göttingenben a buchenwaldi koncentrációs tábort megjártak visszaemlékezéseiből.(I) A kötet 161 írást tartalmaz ismert és ismeretlen szerzőktől. Németországban több recenzió is megjelent a könyvről, amelyekben Primo Lévivel, Elie Wiesellel és Kertész Imrével együtt, az ismert szerzők közt sorolják fel a szombathelyi születésű Eugén Heimlert is.(II)
    A szombathelyiek számára ma a Heimler név teljesen ismeretlen. Hacsak az idősebbek nem emlékeznek rá, hogy a rendszerváltozás előtt volt egy Heimler Ernő utca, de ma már az sincs.
    Dr. Heimler Ernő és Dr. Heimler Jenő, apa és fiú, nemcsak a szombathelyi zsidóság kiemelkedő alakjai voltak. Életművük, tevékenységük túlnő szűkebb pátriájuk, de még Magyarország határain is.

    Heimler Ernő 1879. február 18-án született a Vas megyei Vát községben. Apja ortodox zsidó, falusi vendéglős volt. Gyermekkorát Váton töltötte. Iskoláit feltehetően Szombathelyen a zsidó elemiben kezdte. Elvégezte a jogi egyetemet, ahol gyengébb hallgatótársai korrepetálásával járult hozzá tanulási költségeihez. Nem is tudott állandóan Budapesten lakni - anyagi helyzete ezt nem engedhette meg - legtöbbször csak a vizsgákra utazott fel. Kapcsolatba került az ifjúmunkás és szocialista mozgalmakkal, melyek hatására később a szociáldemokraták, a munkások védőügyvédje lett(III). 1906-ban a szombathelyi Szociáldemokrata Párt megválasztotta szakszervezeti ügyészévé, és Heimler ingyenes jogtanácsokat adott.(IV) Egyetemi tanulmányainak a befejezése után ügyvédi praxist folytatott, és bekapcsolódott a város közéletébe.
    Már az 1910-es években közel került a munkásmozgalomhoz. Egyre többször hallatta szavát a munkások, a kereskedelmi dolgozók érdekében, a város fejlesztésének ügyében. Cikket írt a helyi lapban a kereskedelmi dolgozók záróra és munkaszüneti napjával kapcsolatban.(V) A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Direktórium vádbiztosa lett. A tanácsválasztásokkor beválasztották a szombathelyi városi intézőbizottságba, a szombathelyi ügyvédek szakszervezetének pedig az elnöke lett.(VI)
    1919 augusztus 6-áról 7-ére virradó éjjel megkezdték a direktórium tagjainak a letartóztatását. Heimlert a szombathelyi Lovassági Laktanyába, majd innen Zalaegerszegre vitték, de nem sokkal később már kiszabadult, tisztességes magatartását a bírói kar is igazolta. De még abban az évben kizárták az ügyvédi kamarából.(VII) Csak nehezen térhetett vissza a hivatása gyakorlásához. Az újjáalakuló Szociáldemokrata Pártban működött. 1935-ben beválasztották a megyei törvényhatóságba, ahova 1919 óta először került személyében MSZDP-s képviselő.
    A 30-as évek közepétől jelentős változások figyelhetők meg az SZDP és a magyar értelmiség viszonyában. A demokratikus polgári értelmiséggel való együttműködést szorgalmazta Heimler Ernőnek az SZDP vezetőségéhez eljuttatott memoranduma. Melyben azt javasolta, hogy az angol munkáspárthoz hasonlóan az SZDP is hozzon létre egy olyan társaságot mely a párttal rokonszenvező polgárokat, értelmiségieket tömörítené.(VIII) Peyer Károly azonban ezt elutasította.
    A szociáldemokrata Heimler, a szegények ügyvédje, az ortodox zsidó bábáskodott a szombathelyi cionista szervezet létrejötténél.(IX) Felháborodottan utasította vissza a vádat, hogy aki a cionizmust támogatja, az hazafiatlanságot követ el. A cionizmusban a zsidókérdés megoldásának egyetlen módját látta, s a fiatalok, és az inteligencia megnyerését tartotta fontosnak. Vitába szállt az antiszemitákkal, akik a helyi lap hasábjain azt állították hogy a cionistáknak az Union Catolikával azonosak a céljaik, mindkettő ki akarja telepíteni a zsidóságot.(X)
    Fia, a később tárgyalandó visszaemlékezésében néhány sorral érinti apja letartóztatását: A német megszállás után " néhány nappal később Gestapós nyomozótisztek letartóztatták apámat a házunk előtti utcán. A megszállás napja óta próbáltam őt meggyőzni, hogy meneküljön Budapestre, ahol eltűnhetett volna egymillió másik lélek közt. De amellett, hogy szocialista, mélyen vallásos ember is volt ( e két jellemvonás létezhet harmóniában egymás mellett, bármit is mondjon Karl Marx), és azt felelte, el kell fogadnunk Isten akaratát, hogy ő már nem fiatal, és leélte a számára kiszabott idő javát. - Ha jönnie kell a végnek, hát hadd jöjjön-mondta. Tehetetlenül néztem a lakásunk ablakából, ahogy a beteg, ősz embert betuszkolták egy autóba. Néhány másodpercig előttem volt az arca, aztán az autó befordult a sarkon. Soha többé nem láttam. Az utcán az emberek tömegbe gyűltek. Ismerték apámat, tudták, hogy egész életében az elnyomottak oldalán állt. Tisztelték és szerették ezért. Elsápadva nézték a letartóztatását, és utána lassan, szó nélkül széledtek szét. Abban, ahogy az emberek a lenyugvó nap fényében vonultak, volt valami, ami egy temetésre emlékeztetett."(XI)
    A fiú, - Heimler Jenő - örökölte apja szociális érzékenységét, s más területen ugyan, de ugyanolyan emberséggel működött élete végéig.
    1922-ben született Szombathelyen, és 1990-ben halt meg Londonban. A zsidó elemi iskola elvégzése után a budapesti zsidó gimnáziumban érettségizett. Mivel nem tanulhatott tovább, fényképészinas lett. 17 éves volt, amikor első verseskötete "Örök hajnal" címmel megjelent, melyet Várnai Zseni ajánlott az olvasóknak.(XII) " Egy a sok-sok ezer közül, -írja- aki mélységes megbántottságát ki akarja fejezni. A fájdalom, a csodálkozás szólásra kényszeríti, riadtan keresi a szavakat, jelzőket, hogy tolmácsolják, közvetítsék az ember, a világ Istene felé, amit érez, és gondol, ez a nemes és tiszta fiatal lélek...Heimler Jenő verseit azért olvastam nagy érdeklődéssel, hogy megtudjam, milyen visszhang viharzik megbántottságuk nyomán a mai fiatalok lelkében. Bizony, ezekben a verses vallomásokban örvények kavarognak, fájdalmas szelek zúgnak, de a lélek nem roskad meg alattuk, nem törik össze, s így is van helyesen. Ennek az ifjú nemzedéknek van hite, ereje és nemes öntudata."

"mert jaj az embernek, ha állattá lesz,
mert jaj az életnek, ha gúzsba kötik,
mert jaj a léleknek ha megölik." Írja a szinte még gyerek költő, címadó versében az Örök hajnalban.

Az ifjú költő rendszeresen szerepelt verseivel és prózájával a szombathelyi hitközség irodalmi rendezvényein.(XIII)
    Négy év múlva pedig már egy újabb kötetét ajánlják az olvasó figyelmébe. A könyv az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság pártfogásával jelent meg "Vallomás a szóhoz" címmel.(XIV)
"Éjszakámon a Jordán vize hív, átölel a víz csodás húsa" Ezt a képet, ami elárulja írójának világnézetét, magatartását, érdeklődési körét és költészetének irányát, Heimler Jenőnek a Nincs szerelem c. verséből idéztem -írja Gervai Sándor - mely érezteti az olvasóval, hogy új költővel, zsidó költővel ismerkedett meg, akinek van mondanivalója, kifejező tehetsége, hogy versei köré egyéni hangulatot tud varázsolni. Érdemes vele megismerkedni."(XV)

Az ígéretes költőnek induló ifjúnak még csak egy kötete jelent meg, a háború után, 1946-ban, a "Napfogyatkozás után" című. Költészete nem azért maradt torzóban - mint azt mi is hittük eleinte - mert őt is fiatalon bedarálta a halálgyár. Nem, ő túlélte, de mint mindenkinél, gyökeres változást hozott számára is a túlélés.
    Életének erre a meghatározó egy évére emlékszik vissza a Londonban, 1959-ben, angolul megjelent könyve "Night of the mist" ( A köd éjszakája) A cím Hitlernek 1941 december 7-i "Nacht und Nebel" ( Éj és Köd) nevű rendeletére utal.
    Apja elhurcolása után, a teljesen elárvult Heimler Jenő az elmegyógyintézetben keresett menedéket. Az történt vele, ami akkor nagyon sok zsidó fiatallal azokban a nehéz, és bizonytalan napokban, nagyon fiatalon és nagyon hírtelen összeházasították kedvesével. ( Mint az ugyancsak szombathelyi Menáhem Meront, aki az SS lágerben tartotta az esküvőjét.)(XVI) Úgy szökött be a szombathelyi gettóba, ahol az ortodox közösség dajanja Gestettner rabbi (XVII) adta össze őket. Majd elindultak a nászútjukra az elmegyógyintézetbe.

"...a kakas még kukorékolt, amikor mi már az utcán jártunk. Éva szoknyája fennakadt a kerítésen, és elszakadt....külön szobát kaptunk. De éjjelenként a kertben találkoztunk. Aztán egy éjszaka az egyik férfi ápoló, egy náci, rájött titkunkra, s attól a perctől kezdve állandó rettegésben éltünk.. Így hát úgy döntöttünk, hogy biztonságosabb lenne, ha Éva távozna. De a magány, amit a távozása után éreztem, elviselhetetlenné vált. Ráébredtem, hogy jobb szeretteink között meghalni, mint elszigetelve élni egy ellenséges világban"(XVIII)

Az embereket a szomjhalálba, vagy az őrületbe kergető "nagy utazás" után Auschwitzba érkezett. " Néhány nappal érkezésem után papírdarab sodródott át a kerítés felett. A tábor női részlege felől érkezett. Valaki kiabált: Heimler, van itt egy Heimler nevű szarházi? Azután elolvastam az üzenetet. Heimler Jenőnek. Egy vérhasrohamot követően ma délután meghalt a feleséged. Utolsó kívánsága az volt, hogy tudassam veled"(XIX)
    A memoárban szinte művészi megfogalmazásban jelennek meg az auschwitzi, majd a buchenwaldi mindennapok, melyeket túlélni a szerencse mellett a fel-felvillanó békebeli emlékek segítettek. Jó néhány szombathelyi zsidó figura kel életre egy-egy találkozás ürügyén elmesélt történettel.

"Milyen tisztán tudtam visszatekinteni a múltra a barakkok hideg, és vészjósló világából. Hangokat hallottam, jelentéktelen társalgások töredékei bukkantak fel emlékezetemben. Otthon ismertem ezeket az embereket. Valaha tiszteletre méltó, művelt polgárok voltak, jótékony társaságok és zártkörű klubok tagjai."(XX)
    Egyik hajnalon például ismerősnek tűnt a szomszédja. Felismerte Berti bácsit a családi orvosukat. "Annak idején gazdag ember volt. Kissé gőgös is, hajlamos arra, hogy lenézze a hozzá forduló szegény embereket. ...A német megszállást követően, de még mielőtt felállították a gettót, alkalmam akadt felkeresni Berti bácsit apám ügyének kapcsán, akit letartóztatása után átmenetileg a városi börtönben tartottak.. Azért kerestem fel, hogy kérjek egy igazolást a szívbetegségéről, amitől apám valóban szenvedett. Családjával együtt a tetőkertben ült. Éppen végeztek a vacsorával.

-Sajnos semmit nem tehetek kedves apádért. Attól tartok, hogy -hogy is mondjam - apád belekeverte magát...ööö...bizonyos szocialista ügyekbe, amelyekkel én nem szimpatizálok. Sajnálom apádat, mert mindig is nagyra tartottam. De ami a hogyishívják, igazolást illeti, azt, attól tartok, nem adhatok. Megpróbáltam a szívére beszélni. Megemlítettem gyerekkorom éveit, amikor mindennapos látogató volt a házunkban. Beszéltem a szívélyes segítségről, melyet apám jogi ügyekben nyújtott neki. Elmondtam, hogy amíg apám magyar börtönben van, egy ilyen igazolással lehet, hogy sikerül őt börtönkórházba juttatni. Kérleltem, könyörögtem - mindhiába. Most itt feküdt Berti bácsi, csont soványan. Elveszett otthona, a tetőkertes ház, leereszkedő viselkedése, tehetetlenül hevert mellettem. Nem ismert meg, egy kis meleg teáért könyörgött. Kimentem, és hoztam egy bögre gőzölgő folyadékot. Vad mohósággal ivott. Úgy éreztem gyűlölnöm kéne ezt az embert, ha az nem igényelt volna túl nagy erőfeszítést. De miután az egykori főorvos az utolsó cseppig kiitta a bögrét, és gyermeki, hálától ragyogó szemekkel nézett föl rám, rájöttem mennyire nehéz gyűlölni, ha az ember gyermekszemekkel néz a világra."

    Egy tűzvészt kihasználva megszökött a táborból. Miután azonban nem volt hova mennie, önként visszament. Ekkor találkozott újra Gestettner rabbival:
    " Sötétben tértem magamhoz...Mohó szomjúság kínzott...Vizet...és egy hang...igyál! Az éltető víz simogatta a torkomat és lecsillapította pánikom.

-Ki vagy te? Kérdeztem a sötétben lévő ismeretlent, aki inni adott és egy nedves rongyot tett a homlokomra. Gestettner dayan, fiam-hallottam a hangot távolról.
-Miért van sötét?- kérdeztem kis idő elteltével.
Nincs sötét fiam, világos van, nappal. Nemrég értünk vissza a munkából.
Néma borzalom támadt bennem.
-Nem látok- sikoltottam.- Megvakultam.
Nem válaszolt. - Rabbi- esedeztem,- megvakítottak.
-Nem lát. -mondta valakinek.- Menj, szólj Danos doktornak. Kérd meg, hogy jöjjön ide.
-Ne félj - mondta a rabbi. Ne félj minden rendben lesz. Iszonyúan megvertek téged, de Isten veled volt, túlélted. Meg fogsz gyógyulni.
Szavai valamelyest megnyugtattak. Satuként markoltam ujjait.

Kamasz voltam, amikor Gestettner dayan a városunkba érkezett, hogy idős rabbink, Mayer Benedikt aszisztense legyen. Magas, jó felépítésű, atlétikus férfi volt, fekete szakállal. Szüleim a legnagyobb tisztelettel beszéltek a dayanról, méltányolták, hogy mélységes vallásos meggyőződése nem szűkítette be szellemi látókörét, és egyformán otthon volt a Talmudban és a laikus, világi tudományokban. De, ahogy apám szokta mondani, azt tisztelte minden egyéb felett a a dayanban, hogy tetőtől talpig egy igazi emberi lény volt.

Az orvos, miután megvizsgálta a szemem azt mondta: -Rabbi, a szemek egyáltalán nem sérültek meg. Szerintem jelenlegi vaksága pszichológiai eredetű.

-Hallottad mit mondott az orvos. Nem vagy vak, csak nem látsz. Lehet, hogy nem akarod látni magad körül ezt a világot."


Szenvedélyes szerelmi viszonya volt egy cigánylánnyal, majd egy nap a lány nem jött többé. Tudta, hogy meggyilkolták. Buchenwaldban egy gyárban dolgozott, majd a tábori konyhán, egy nem zsidó csoporttal, bűnözők és politikaiak közé, akik között szép számmal voltak antiszemiták. Az amerikai csapatok közeledtével kényszeríttették, hogy Csehországba meneteljen, ott érte a háború vége.

A visszaemlékezésnek az általános, és a szombathelyi zsidóságra vonatkozó tanulságait még fel kell dolgozni. A könyvet lefordíttattuk, és kiadás előtt áll. A mai előadásnak azonban nem ez a témája.

Heimler Jenő, -Jancsi, ahogyan a család nevezte, a család, akik közül egyedüliként tért vissza,- újrakezdett mindent. Budapesten megkezdte az egyetemi tanulmányait. 1946-ban Angliában folytatta, 1947-ben pedig végleg elhagyta az országot.

1950-ben oklevelet szerzett a Londoni Gazdasági Főiskolán, szakszervezeti tanulmányokból. 1951-53 között pszichiátriai szociális munkásként dolgozott, majd 1953-tól 65-ig a Middlesex-megyei tanácsnál dolgozott, mint a szociális ügyek felelőse. Kutatásokat vezetett a hosszú távú munkanélküliség témájában ( Hendon -kísérlet). 1964-ben Genfben a WHO tanácsadójának nevezték ki, és a társadalmi gondoskodás szakértőjeként az Egyesült Államokba küldték.

1865-ben áthelyezték a londoni Hounslowba, ahol bevonták az un. Hounslow-projektbe, amely a szociális leépülés elsődleges megelőzésének kutatására alakult és egy, a társadalmi hatások mérésére szolgáló skála kifejlesztésére és alkalmazására, amely Heimler-skála néven vált ismertté.
    A washingtoni, seatlei-i és a saskatoon-i egyetemek vendég előadója lett. 1970-ben a Calgary Egyetemen a társadalmi hatások professzorává nevezték ki.

A háború után megnősült, feleségének Lilinek ajánlotta a visszaemlékezését. Második felesége Mirjam Izraelben él, egyike azoknak, akik a Heimler-skálát alkalmazzák. Így találtunk rá az interneten.

Jegyzetek

I Holm Kirsten und Wulf Kirsten: Stimmen aus Buchenwald. Ein Lesenbuch. Göttingen 2002.
II Pl. Rezensionen Newsletter Nr. 23. Herbst 2002. Renata Chotjewitz -Hafner: O Buchenwald, ich kann dich nicht vergessen... Frankfurt am Main
III Vasvármegye, 1906. december 16. 3.p.
IV Aki a jövőnek vet magot. Szerk. Rácz János Szombathely 115. p.
V Tüntető séta= Vasvármegye, 1919. szeptember 10. 6-7.p.
VI Vasmegyei Levéltár. Szombathely város tanácsának jegyzőkönyvei. 1919. június 11.
VII Dr. Horváth Ferenc: A munkástanácsok szervezete és működése Vas megyében. 1918 november -10 - 1919. augusztus 5. Szombathely, 1959. 45.p.
VIII Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943-44-ben.Századok., 1977. 1.sz. 133. p.
IX Dr. Heimler Ernő: A cionizmus. Vasvármegye, 1904. szeptember 18. 3-4. p.
X K.B. Összekötőkapocs. Vasvármegye 1904. december 6. 1.p.Heimler: A cionizmus kérdéséhez. Vasvármegye 1904. december 7-4. p.
XI Eugéne Heimler: Night of the mist, London 1959. 2.p. Vasmegyei Levéltár, A letartóztatottak névjegyzéke 1944. május 12.
XII Heimler Jenő: Örök hajnal. Versek Várnai Zseni előszavával. Szombathely 1939.
XIII A szombathelyi hitközség Vallásos Körének irodalmi estje. Magyar Zsidók Lapja 1941. március 27. 7.p.
XIV Vallomás a szóhoz. Heimler Jenő új versei. Bp. 1943. IMIT
XV Gervai Sándor: Heimler Jenő új versei
XVI Visszaemlékezését lásd Balázs Edit - Katona Attila szerk.: "Baljós a menny felettem." Vallomások a szombathelyi zsidóságról és a soáról Szombathely, 2002.
XVII Gestetner Gusztáv, sz. Csorna, 1895. Források a szombathelyi gettó történetéhez 1944. április 15 - 1944. július 30. összeállította Mayer László Szombathely, 1994. 134. p.
XVIII Night of the mist. .
XIX uo.
XX uo.